Vénlegény adó körüli hepaj

 Az „Aranykorban” egyáltalán a vénlegény adó nem tűnt eppeg leányálomnak. Jó nyugodtan mondhatjuk azt, hogy kommunizmus törvényeinek egyik elfajzottan dédelgetett kisded torzszülötte volt. Az abortusz törvénnyel együtt lépett életbe, amikor még a lányokat bioszülőgépeknek, és a megemberesedett fiúkat nemzőgéppuskáknak nézték. E téma után kutakodván hazánkbéli információkkal is találkoztam, de olyan jól nem fejtette ki, mint ez a magyarországi korabeli lexikon „ megfontoltan jól körülírt” bejegyzése:

Agglegényadó - családvédelmi jellegű adónem, amely a különböző adórendszerekben általában csak burkoltan jelentkezik a családfenntartó (többgyermekes) adóalanyoknak progresszív kulcs szerint biztosított adókedvezményekben.

Révai kétkötetes lexikonja 1A-J (Budapest 1947)

Agglegény koromban

A törvény szerint úgy néz ki mintha az agglegényektől zsákmányolt pénzből fizették volna ki a sokgyermekes családoknak az úgynevezett „gyerekpénzt”, pedig á, dehogy. Ez csak ijesztgetés szinten működött.

Tehát, ha valaki 25 éves koráig nem házasodott meg, és nem lett gyereke, akkor úgynevezett agglegényadót kellett fizetnie. Me lekvár! Gyúrjad magadba okádásig (hányásig)... Kit érdekelt a pártvezetésbe, hogy tudott-e magának élettársat találni vagy sem. A fő ok igazából a gyerekek „termelése” volt. Minél több rabszolgát az országnak, akik boldogan és vígan (kizárt a szomorúság!), építeni fogják a kurvára hibátlan szocializmust a kommunizmus felé vezető úton. Az abortusztilalom pedig látszólag sok gyereket „adott” az államnak. Sok házasság is született, ahol a házastársak egymáshoz kényszerítve, legjobb esetben elfogadva a helyzetet, éldegéltek csendesen ugyanazon fedél alatt. Milyen fáintos családok is lettek, ahol nemhogy a gyerekeket nem várták, legalábbis nem annyit, de még a párjukat sem bírták elviselni. Hát gyönyörűek, mondhatom…

A hatalom felhasználva az egyházak gyerekbátorító eszméit, átforgatták gyerekszorgalmazóvá. Büntették az abortuszt és betiltották a fogamzásgátló szerek használatát. Sajnos sokan titokban házi módszereket alkalmazván maradandó károkat tettek magukban, esetenként bele is haltak. Ha az ilyesmi pártunk és államunk hű embereinek tudtára jutott, mint rossz példaként, azaz tanulságként próbáltak agymosást végezni az istenadta népen. Természetesen, kevés sikerrel.

Hát azért megfontolandónak tűnt, hogy az agglegény életet érdemes-e élni. Még az is igyekezett megnősülni, akinek amúgy más körülmények között esze ágába se lett volna.

Székelyföldön, habár hatott a vénlegényadó, és az abortusztörvény, de valamennyire elviselhetőnek számított. Itt az emberek a hagyományokhoz ragaszkodva jártak el. A legény általában a katonaság után legkésőbb két-három esztendőre megnősült. A lányok se húzták sokáig. Általában húsz éves koruk körül férjhez mentek. Még az egyetemre járó fiatalok közül is sokan megnősültek, mielőtt lediplomáztak volna. Amúgy egy cseppet le is nézték, aki agglegény maradt. Ritkán számított egyenértékűnek a vele egykorú házasemberekkel. Mondjuk ki, fetyellónak (itt – dillónak, együgyűnek) nézték. A leányt úgyszintén. De ez már egy cseppet hagyománynak is számított. Azonban a gyerekek sorozatgyártása már nem annyira volt a fiatalok ínyére. Persze szép a sokgyerekes család, de azt akarni is kell, hanem ellenkezőleg földi pokollá válik a benne élők mindennapjai, s az főleg a gyerekeknek borzalmas, mert nem ők választották maguknak.

* * *

Most jöhet a személyes vallomás. Jómagam a kommunizmusban hallottam erről a törvényről, nagyon rémesnek tartottam. Azt persze nem jutott tudomásomra, legalábbis idejében, hogy agglegényadót is fizettem. Ez igen hej!!! Amikor megtudtam, rendesen elcsodálkoztam rajta. Mai szóval élve, a pofám majdnem leszakadt. Pláné azért mert mindez 1992-ben esett meg. A csudám ölt meg, hogy ez a törvény az „Aranykort” átélve tovább virul. Bánatba nem fojtottam az életem, mivel az árak annyira elszaladtak, ez az adó ugyanannyi maradt, s pipepurcnak, egy leheletnyi lepkefingnak számított. Még bőcsködtem is véle, de nem sokáig mert még az esztendő októberében visszavonták (1992. július végétől számítva, alig három hónapról van szó).

Mostanság utánanézve a törvénynek kiderült, hogy nem is kellett volna fizessem, mivel 1991 áprilisától eltörölték ezt az adót. Akkoriban azért nem állt rendelkezésünkre ennyi forrás, hogy ilyen jól ki lehetett volna deríteni, mint ebben az információs hepehupában. Mindent egybevetve nem bánom azt, hogy ez a kókság (amit, egyébként holt komolyan vettek) utóhulláma engem is elért. Így egy szikrát vénlegénynek is érezhettem magamot.

Fenyőszegi Levente