A húsvéti tojásírásom története

Gyimesi írott tojások. Szőcsék gyűjteményéből

 Az 1990-es esztendők dereka felé rea vettem magamot a tojásírásra. Heába laktam Hidegségen, mégse bőcsködtem evvel a tudással. Erzsike és Hajnika tanyítónénik biztatására eldabbogtam hézik, a faluba. Ott kezdtem bontogatni a szárnyamot. Mondták nekem, hogy olyan szépet tudok rajzolni, akkor ez es menni fog, akár a karikacsapás. Na de nem így lett. Pedig minden elé volt készítve, ami a tojásíráshoz szükséges. Csak pusztán kellett vegyem a tojást, s rajzminta szerint bubázzam meg. Há én héza es nyúltam, s nekikezdtem a tojások írásához. Amíg az aranyos kolléganőim azon búslakodtak, az én szememvel mérve, hogy milyen aprócska hiba esett a megírt tojásaikon, jómagam olyant rittyentettem, mint egy kicsi kölyök. Na nem az az ügyeske, hanem, aki még ilyen munkát sose látott. Hogy es tudnám jellemezni... Há művészi szemmel nezve, olyan eléggé modern volt, de hagyomány szempontjából, ejsze csak a tojás volt a'.

Jó pár éves emlék. Ágnes lányom tojást ír.

A kubista művészetet utánzó tojásremekmű után egy időre béhúztam a curukot. A sikertelen élménytől nem volt kedvem tojásokkal babrálni. De osztán amikor reataláltam életem párjára, ő meggyőzőtt, hogy folytassam. Az első rend közös húsvéti tyúktojásainkot 1996-ba kezdtük mókolni. Valahonnét, ahogy mifelénk szokás, bészereztünk valamennyi hézavalót. A viaszat, azt belépottyantottuk egy konzeváskatojába. A viaszos pléhdobozkát pedig reaheppentettük egy hogyesmondjákra, na..., cserépfüstölő edénykére. A füstölő edénykébe belétettünk egy gyertyát, s az melegítette a viaszt. A kesicét, amivel a tojást kell írni eleinte a gyimesi kollégáktól rendeltem, de osztán Zsuzsa készítette el házilag. Ez a menet mind az újságpapírval letakart asztalra volt reatéve. S ott voltak a tojások es, s amit még kellett csicsázni. Hát az a rend, már ami akkor elkészült, ha halványan es, de kezdett hasonlítani az eredetire. A kedvesem sokkal ügyesebben csinálta, mint én. A végire én es beléjöttem, akár a cigány lova az ehezésbe, csak nálam a „műalkotás” szerencsére nem döglött meg. Osztán jöhetett a piros festék elékészítése, s amikor az megvolt, akkor következett a tojásnak a forró ler melletti felmelegített viaszos minta letörlése, ronggyal. Amikor avval es készen voltunk, békentük a szalonnabőr zsírosabb felivel. Kitettük egy mohával kibélelt tárcába, s úgy örvendeztünk nekije, mint a kisgyerekek a megálmodott, ajándékba kapott játékocskáinak. Ejsze még a csúfok es szépek lettek. Az biztos, hogy rendesen megvoltak babbázva.

Kesicével megmókolt tojások

A megírt tojások belégübbentve a piros festékes vízbe

A megfestődött tojások a piros festékes vízből való kikutulás után... 

Az egyik írási akció eredménye!

A rea következő esztendőbe mán meghíttuk a barátainkot es erre a tojásírásos lelki simogatóra. Azok meg szívesen eljöttek. Egészen jó hangulat alakult ki. Jómagam a hagyományos mintákhoz hézaberezgáltam, s újakot hoztam létre, olyan leventéseket. A társaságnak tetszett. Azt azért elárulom, hogy az eredeti minták a legszebbek. Azok szinte mesélnek nekünk. Visszatérve a munkálkodásra, há nem volt egy olyan honpolgár, amelyik, minden egyes munkafázison ne mászkált volna át.

Társaságba még a tojásírás es jobban megy

Ahogy teltek az esztendők egyre jobban ügyesedtünk, s egyúttal egyre több barát, rokon és kedves üsmerős jött el hézánk tojást pingálni. Emlékszem, olyan menet es volt, ahol a munkát fel kellett osztani. Aki jobban szeretett írni, az csak írt. Mások figyelték a viaszt és a gyertyát, megint egy másik csoport festékbe tette a megdíszítetteket és osztán letörölték róluk a viaszt. De voltak olyanok es, akik csak egy csepp heherészésre tértek bé. Az egyszer biztos, hangulat az volt.

Ej be bubások lettek!

Aztán az ilyen nagy tojásmintázgatásokon túl, mások es meghíttak maszatolni az ők otthonukba. Mű a hívásra tiszta szívesen elbotladoztunk. Ottan találkoztunk profi tojásírókval es, akik oda se nezve, a világ dolgait közvetítve, jobb mintákot fabrikáltak, mint én egész tojáskukucsálás közbe. És akadtak olyanok es, akik más vidék tojásírási szokásait hozták el hézánk. Csudálatos látvány tárult elénk. Élőbe megnézhettük az általunk alig ismert tojásíró és festő technikákot.

Hangulatemelés

Ünnepbe öltözködve

A másokhoz tojást írni járás fokozatoson kikopott. Okuk legtöbbször, főleg a fiatal pároknál, a gyerekek érkezése volt. A családok bővülése, szerencsére inkább öröm. S ha látszólag a szálak el es szakadtak, de akik megszerették csak továbbfolytatták a hagyományt. A hajdani résztvevők nagy része továbbvitte a díszítési kedvet máshova es. Hála Istennek. S így legalább egyre jobban terjedt a tojás díszítés mestersége. Azt azonban elmondhatom, hogy esztendők előrehaladtával a tojásírás kapcsán számtalan cselt megtanultunk másoktól. Bővítettük ismereteinket, s gyakorlatba egyedivé varázsoltuk.

Egyik húsvéti képeslapunk

Aszizsem az iskolákba való tojáspingálás es eléggé tetszett. Csíkkozmáson valódi nagy sikert aratott. Az ottani kollégák azóta es írnak tojást, s azok üsmerősei es. Persze voltak ott es, akik mán üsmerték... A lényeg még es az, hogy a tojásíró kedv szálai tovább kanyarózgattak szerteszét. Még a szeredai Építészetibe es el volt cihelve. A gyerekek örömére ott es megért egy két nagypénteket a tojásírás.

Egy másik húsvéti üdvözletünk

Méges a legnagyobb élmény a családba való tojásmaszatolás. Ahogy a gyerekeink évről-évre asztalhoz ülnek, s kezükbe veszik a kesicét, egészen megható pillanat. Nem kell annál több, amikor együtt mókol az egész család. Az idő előrehaladtával látom kézügyességük fejlődését. Há nem es lököm tovább erről a szót, met mindenki tudja, hogy ez az igazi tündérmese.

Az írott tojás zsenge meterei

Az idéni történet es, mint mindig, egy csepp a mohaszedésvel kezdődik, amit az ünnep lejárta után bételepítjük a az erkély cserepeibe, vagy a fenyési kertünkbe.

Bubás mohás tálacska

* * *

Tehát, hogy mint ez a fentiekből es kilátszik, ez a csudálatos húsvétra való reahangolódás csendes, s alig személhető, de annál eredményesebb mozgalmat indított el. Észrevétlenül terjedt, és haladt előre egyre több csíki otthonba, ahol osztán újra élemedett ez a szép hagyomány. S ha csak azt vesszük alapul, hogy még jó néhányan tették ugyanezt, mint mű es, akkor mostanságra mán nem es lehet tudni ki kitől tanult írni.

Lépcsőházi üdvözlet

A fotókat az 12 esztendő digitális családi arhívumából szedtem essze. 

A képeket Kovács Zsuzsa és Borbé Levente készítette.

Fenyőszegi B. Levente