Tanyításom és a hajdani végzős osztályom

Bükkhavasi Általános Iskola és környéke

Sok víz lefutkorászott Hidegség patakán, amióta nem mán tanítok a Gyimesekben, de emléke azétt élénken megmaradt bennem. Ritka elbűvölő szépecske világ ez. Viszont igazából csak úgy ismered meg, ha közelebb kerülsz héza. Persze a felfedezéstől a mesés titokzatossága egy szikrányit se lankad.

Első osztálykép 1992-ből az ötödikeseimmel

1991 őszén érkeztem meg a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegség legfelső tanodájába, a Bükkhavasi Általános Iskolába. Akkoriban még az V-VIII. osztály is létezett. Szakképzetlen tanárként indultam neki a feladatnak, ahol öt esztendőn át földrajzot és történelmet, mellette technológiát, későbbiekben rajzot, valamint erkölcsi nevelést kellett tanítsak. Hát, ahogy szokás egy vidéki iskolában, nem elég egy-két tantárgyat választani, met nem jön ki a teljes norma. Elfogadtam, amit még melléje kaptam...

Két legénnyel az osztályomból

A tanító nénik felkérésére két esztendőn át alapfokon francia nyelvet nyomattam a III-IV. osztályoknak. Később, mikor átnyergeltettek nyelvtanárnak a III-VIII. osztályokban, először francia nyelvet igyekeztem megismertetni a diákokkal, majd kérésre, fokozatosan áttértem az angolra. Az új kihívás nagyon erős feladatnak bizonyult. Rendesen megdolgoztatott, de ahogy csak tudtam, úgy szorgoskodtam.

Színpadon a HIDEGSÉGI KULTÚRBAN.  

Első benyomásaim és élményeim erről vidékről felülmúlták a képzelőerőmet. Egészen más volt ez a tündéri táj, mint amilyenben felnőttem. Az itteni emberek megküzdöttek a fenséges szépségű hegyek közötti térségben rejlő zord körülmények nehézségeivel. 

Előadás közben

Városiként cseppentem belé ebbe a gyönyörű völgyi élet csudájába’. Habár sok dolog ismeretlennek tetszett, mégis a gyerekkorom emlékei sokat segítettek rajtam. A hajdani családommal tanyán laktam. Még ehhez képest is közelebb a természethez. A faluban a patakok mentén egy cseppet biztonságosabban érezhette magát az ember. Habár télen a farkasok bé-béjártak a faluba, de a medve s a többi vadállat se maradt „soron kíjjel”. Ezért hamarabb tudtam egyeztetni gondolataimot, mint ahogy gondoltam. Az emberek figyelmesek voltak. Kedvességüköt és segítőkészségüköt mindig szívesen vettem.

Lányok "Döbrögivel" a színpadon

Azért a nyelvjárási eltérések arra sarkalltak, hogy jobban figyeljek a beszédükre. Igen, kellett tanuljak, ahhoz, hogy megértessem magamat a gyerekekkel és az ottani emberekkel. Nem ment hamar, hipp-hopp cakompakk módjára. Nem is mehetett könnyen, de lépésről-lépésre haladva tapasztalatokkal bővítve sikerült megalapozni a tudásom. Ez kölcsönösnek látszott, mert ők is igyekeztek értelmezni, amit én garattyolok.

Mikulásként ügyeskedek...

Öt esztendőt bent laktam Hidegségen, az említett idő leforgása alatt, a tanításon kívül, sok mindennel sikerült foglalkoznom. Kollégáimmal megtaláltuk a közös hangot. Munkálkodásunk során még barátságok is születtek.

Színdarabokat és jeleneteket tanítottam be, nemcsak az osztályomnak. A darabok betanítása és színpadra vitele mellett háttereket mázoltam és rendező is voltam, valamint a felkérésekre átváltoztam Mikulásnak. Azonban a tevékenységek közül azok sikerültek igazán jól, amit pedagógus társaimmal hoztunk össze.

Egy kicsengetési pillanat

Szerettem, ha belevonhatom diákjaimat a mindennapi oktatói és más foglalkozásokba, akár egy színdarab rendezésében, akár a kirándulások szervezésében stb. Többször esett meg, hogy ők kalauzoltak el a környező ritkaságok és szépségek megtekintésében. Kiváló példa az is, mikor a téli fűtéshez szükséges faanyagot az osztályomban lévő tanítványaim segítségével szereztem bé, s készítettem el.

Osztályom előadás után (1995)

Az első osztályom 30 esztendeje végezett. 1991-től novemberétől tartoztak hivatalosan hozzám. Még nem ismertem ezt a tisztséget, biza’ meg kellett lepődjek, hogy mennyi felelősséggel jár. Hiába, semmit se tudtam/tudok félvállon venni. Amivel megbíztak/megbíznak, azt mindig próbáltam/próbálom teljesíteni. Természetesen a gyerekekkel együtt cseperedtünk fel, lényegében még jómagam is szemtelenül fiatal voltam. Volt, amit ellessek tőlük. Igazán aranyos gyerekek voltak.

Diákjaim búcsúztatója az iskolától 1995 júniusa

Akadt közöttük csendes, visszahúzódó, szerény, érzékeny, barátságos, dolgos, félénk, rendszerető, népszerű, jó hangulat teremtő. Nem taszították ki társaikat az osztályközösségből. Mindenkinek megvolt a helye és a szerepe. Így vált egésszé ez a kis csapat. Igyekeztek józanul gondolkozni, s tisztán látni a körülöttük zajló életet. Gyerekként az ember ösztönösen is, de nem szeret kilógni a sorból, s főleg megbélyegzett lenni. Valami csoda folytán ezt ők érezték, s úgy viszonyultak egymáshoz, hogy mindenki számított.

Ünnepélyesen

Jó volt együtt lenni vélük, ahogy láttam esztendőről-esztendőre, miként cseperednek fel. Azt hiszem most is megállják helyüket a közösségükben és a világban. Mert ez a fontos.

Értékes emlékek, egy sajátos kultúrkörben, aminek nyomai más vidékeken is érezhetőek, ha nem is ebben a formában. Örülök, hogy részese lehettem életüknek, és főleg annak, hogy részben segítettek közvetve vagy közvetlen módon az életszemléletem javításában is.

Szeretettel gondolok rájuk, külön-külön mindegyikükre.

 

Az OSZI: 

Fenyőszegi Borbé Levente

Egyszer csak estibe „kivégeztem” az óvodát!

Nagyobbik öcsémmel nagyanyáméknál

 Nem tudom kár-e vagy sem, de jómagam gyerekként nem „végeztem ki” az óvodát. Hogy métt es? Met először Szentimrei Bűdösferedőn laktunk, s ott nem volt. Az iskola es alig jöve össze, nemhogy még óvoda legyen...

A nagyobbik bátyám kénytelen volt az első osztályt Zsögödbe járnia. Nagyszüleimnél lakott Fenyésen. Na, onnan ment fel Zsögödbe. Asztán valahonnét elékerítettek egy tanítónénit, s avval a néhány gyerekkel, ejsze tíz se volt, másik évbe iskolát nyitottak egy házba. Ahhoz csatlakozott a küsebbik bátyám es. Menet közbe fel es avatták a szebb jövő reményébe pionírnak (úttörőnek). A nagy avatós gárda a zsögödi iskolától kapaszkodtak fel a hegyre (nem kell búsulni, met nem gyalog). Busszal! A hazafias mecsergések (itt - dalolások) után, erős ünnepélyes sziklaszilárd fegyelemmel felbiggyesztették a nyakkendőt rejik. A hivatalos meghatós percek után, egy csep kókoskodás követte. Azután visszaállt minden a megszokott kerékvágásba. A zsögödiek elmentek, leereszkedve a hegyről, s végezték a saját dolgikot.

Szocialista ábudás lap. Boldogságos ünnepi egyenruhácskákba a kicsi nép

Az iskola irtó rövidkére sikeredett fent a hegyen. A bánya hamaroson bézárt. Mű pedig Fenyőszegre kőtöztünk. Én mán onnét jártam iskolába, s ugyanúgy nem lettem óvódás, mint a bátyáim, sőt az egyik öcsém sem. A másik öcsémnek sikerült!

A negyedik osztályom megkezdésével felkőtöztünk Szeredába. Onnan jártam le Zsögödbe még egy évet. A szocialista pedagógia jóvoltából kisöcsém egy esztendővel később indult iskolába. Így lett egy évet ábudás (óvódás). Tehát, nekünk négyünknek kimaradt, mint az egyszerű asszonynak a baja, vagy ahogy a nem tanult kölyöknek elakad a szava felelet közbe’. Bezzeg a nagyobbik öcsém nemhogy óvódás, de még pionír se lett, met az avatásra nem volt elengedve otthonról. Asztán kapott egy nyakkendőt ötödikbe, hogy ne mind szégyenítse a sokoldalúan fejlődő szocialista társadalmat.

Hát hogyes mongyam, nem tudom jó-e vagy se, de mivel nem tudtam milyen es lehet, egy cseppet se bántam. Valahogy nem es volt kedvembe reagondolni, met négy esztendő alatt két tanítónénim és egy tanítóbácsim nyomta, gyömöszölte a tudást az agyamba. Persze nemcsak nekem, hanem az egész tanterembe’ lévő kölykeknek. A képosztalét valami másra akarták kicserélni... Há’ részbe’ ejsze sikerült, vagy mi?

A híres "Jóbarát" iskolásoknak. Be bubás, mindenki egyenruhában

Ötödiktől Szeredába folytattam a megokosodásomot. Így teltek múltak az esztendők, s szépen nagylegénnyé cseperedtem. Egy-két helyen megfordultam. Imitt-amott dógozgattam, mígnem egy szép napon ki nem kerültem Hidegségre, mint tanár és tanyító.

A hidegségi élet valósággal megélénkített, s felfrissített. Kis iskolába óvodától nyóc osztályig volt az okítás. A tanári kar ej be fiatal pedagógusokból állt. Szinte mind zsenge tanárok voltunk. A munkát azt komolyan vettük, de azért megengedtünk magunknak egy csepp kókoskodást es. Biza jól jött egy-egy nehezebb felkészülés vagy óra után megkönnyebbülni. Ezért es fogott a zsigora. Hogy szokás mondani reataláltunk a kikapcsolódás módjára, s akkor mán a tanyítással es jobban lehetett haladni. A gyerekek és fiatalok es jobban békapcsolódtak az órába, ha látták, hogy nem vagyunk annyira agyonnyúzva.

Egyik alkalommal kerüle szóba az óvodás pályafutásom. Azaz, pálya, de nem futásom. Met a pálya es üres maradt.

A kollégáim kezdtek hergelni, hogy micsoda dolog, még ovódás se voltam. S akkor született meg meg az ötlet, hogy „estibe lerakom”. Nyilván ketyóságból (bolondozásból). Ezt így szokták bépótolni, s halad az ember tovább... Csakhogy a tömegoktatást egy nagy szökéssel (itt - ugrással) kezdtem, met, mint feljebbecske es említettem, egyből beléfogtam az első osztályba. Ezétt es született meg az a gondolat, hogy valahogy le kéne tegyem a nyakamról, nehogy újra járassák velem az iskolákot es elsőtől mindvégig. Há’ most tényleg kinek hiányzana? Nekem biztos nem.

Belé es fogtam. Jó játék volt ez. Egy életszakasz bémutatása. Bé-béjártam a kedves kicsike sorstársaimhoz ovis cseleket tanulni el tőlik. Próbáltam őköt követni mindenben. Met tudtam azt, hogy úgy a jó, ahogy ők csinálták. Azétt es lesegettem a drágaságokot met rég voltam kölykecske. Amikor feltőtődtem velik, jöhetett a munka. Szünetekbe, s órák után Hajnika ávóné’ (ovónéni) segített nekem a felkészülésbe. Lépésről-lépésre haladtunk. Volt szépszámú pedagógus közönségem es. Legalább tanúk előtt folyt az ügyeskedésem.

Baj az akadt ezer szerivel, mint például:

- Miként üljek és viselkedjek. Például ne kérjek egyfolytába’ vizet, met folyton pisilni kéredzkedek ki. Ne túrjam az orromot, ne vegyem ki a pikót belőle, s az ujjaim között ne morzsolgassam.

- Netán leejtek valamit a fődre, akkor kérés nélkül felszedhetem, ha nem olyan vékony, hogy bépottyanjon a hajódeszkapadló réseibe.

- Csak a feladatra figyeljek! Ne mind bámészkodjak essze-vissza! Pedig a nezelődést, a tűnődést egyenesen szerettem.

- Hogy fogjam a ceruzát, s ne egyem meg annak a hegyit. Pedig a színeseket kedveltem, főleg a pirosot és a sárgát, met azok megvoltak érve. Mondjuk a kék a lilla s a narancssárga es az, de a ződ, az nem!

- Mesehallgatás közbe’ ne aludjak el, s ne mind eszeskedjek egyfelé.

- Használjam az ujjaimot, amikor számolok. Met másképpen teljesen esszebolondulok. Az ávóné’ még nem kellett kölcsön adja az övéket, azt majd iskolás korba a tanyítóné’ szokta megtenni.

- Szótagolás közbe figyeljek oda ügyesen. Ne csak tapsoljunk egyet, hanem tényleg figyeljünk a feladatra. Ne mind bolondul csati-csatikázzak. Met mint tudjuk, a figyelem az lényegesen égető dolog.

- Rajzolásnál a felhagyott témát próbáljam megalkotni. Ne mind folyton a cirka-firkát csináljam, amire reafogtam, hogy felborult szénásszekér. Örökké felborult szénásszekeret se lehet rajzolni, s odahazudni, hogy az van pont alatta, amit az ávóné kért.

- Írásjeleknél pedig ne fussak ki a vonalvezetőn túl. Kiváltképpen ne addig, ameddig akarom.

A felsorolás nem teljes. Mongyuk ez egyértelmű. Viszont gondolhassátok, hogyes jegyezhettem volna meg mindent a régből. Más erős feladatokot es kaptam a munkámon kíjjel. Az elvette a az odavigyázásomot. Azétt ennek ellenére es vadul ügyekeztem a felkészülésbe. Nem adtam fel!

Egy szép napon, egyszer csak eljött a vizsga üdeje. Szerfelett kellett ügyeljek minden egyes mozdulatomra, hogy tudjam adni az ötéves szintet. Met senki se volt kíváncsi a mostanira. Az a helyes, hogy az legyek, aki annak üdején ábudás kellet volna legyen. Nos, jöhetett a tanulási és kölyköcskére változási megpróbáltatás.

Hej, de mennyire burungérozott a hasam az idegességtől. Ez nem vizsga előtti drukk, hanem lámpaláz. Szerintem annál több es lehetett. Egyenesen villanytelepláz lett rajtam úrrá. Lehet hogy ennél még veszélyesebb érzés tőthetett el.

A számonkérés pontban akkor kezdődött, amikor megvolt beszélve. A vizsgára béérkeztek a bükkhavasi professzorok színe-java. Szépen sütött a nap, de az izgalomtól még fingani se’ tudtam.

A megmérettetést Hajnika ávuné vezénylte le. Neki segített Erzsike ávuné. A bizottságba benne volt Csaba igazgató bácsi es. Éreztem elmegy az erőm. Még meg se szóllaltam, s a pufám olyanná veresedett mint a regáti piros gogos (paradicsompaprika). Méges elszánva vágtam belé, megmuszájítottam magamot, mivel ennek a végire kellett járni. Nagyokot nyeltem, s próbáltam odaügyelni, s követni az ávuné segítségére, ahogy titokba mutogatott nekem. A jelzéseit szinte nem vették észre.

Az írásjeleknél csak kétszer futottam ki a vonalból. Háromból kettő! Nem es olyan rossz.

A rajznál a felborult szénásszekeret alkottam meg, mert azt tudtam a legjobban.

Az éneklésnél szerencsére tudtam hozni az ötéves hangom, met egy komoly pedagógus ezt állapította meg róla. Na, nem Bükkhavasról, sokkal messzibről. Olyan messzire el sem tudnál hanyítani egy követ se.

A kreatív szótagolásnál es vettem a megmérettetést. Háromból szinte egyet eltaláltam. Az első a hi szótag volt, popotámusszal folytattam. A másik pá volt, linkával folytattam. Na, egy kicsit félreértettem, met az ávuné pál szótagot mondott. Ez akár lehet az ő hibája es, de az enyém es, met mindig egy bodega előtt megyek el. Há’ mi es jutott volna nagy hirtelenséggel az eszembe... A harmadiknál ott rontottam el, hogy az ávuné nem mondta, hogy ne mondjak folytatást. Ő mondta, hogy szép, s én kitoldottam naccságával.

A mesélésnél még túljutottam a címen is! El es mondtam: Eccer vót, hol nem vót, nem tudom mi es vót. Vége. Mesének a’ vala, de tartalma, története, nem nyúlt valami irtó messzire.

A testnevelés egészen jól ment. Tudott mán az ávóné a több kilométeres sétáimról, amit közbe-közbe Gyimesközéploktól az iskoláig megtettem. Mongyuk azé’ nekik egyet futtam körbe, mint egy bolond bárán, hadd lássák mit tudok. Ezt a vizsgabizottság es nagyon értékelte. Alig sikeredett nekijük leállítani.

A tisztálkodásomra, s a magaviseletemre es ügyekezett jó jegyet adni. Mondjuk nem akadt annyi gond véle, csak ne lett volna annyira csepüs (kócos) a hajam.

Mindent félretéve, erősen kemén vizsga elé neztünk. Éééén helytálltam! Ez a lényeg. Megszabadultam attól a gondolattól, hogy újra kell nyüzslessem az egész iskolát. Oklevelet es kaptam. 

Amit az ávuné tőlem kapott

Az estis találkozókor ezétt rittyentettem egy elismerő papírkát a kedves ávónémnek az egész estis csoport, azaz jómagam, nevébe’.

Fenyőszegi Levente

Amikor még üsmerkedtem a csángó ételekvel

Mottó: Műfelénk es, itt Csíkban, van elég hasonló finomság mint a Gyimesekben, de ott méges másabb. Asziszem az esszetevője teszi…

Sajtos-túros puliszka saját módra

Az 1991-es esztendőben gyimesi Hidegségre kerültem tanárnak. Mivel addig a környéken ritkán jártam, csak ámultam és bámultam azt a festői környezetet, ahol a völgyekben, a patakok mentén egyszeriben megmutatták magukat az ottani házak. A legutolsó buszmegállónál szálltam le, s onnan már csak néhány lépésnyire volt a Bükkhavasi 2-es számú Általános Iskola. Friss tanárként az új helyzethez próbáltam igazodni. Mivel a gyér buszjáratok miatt elképzelhetetlen volt a napi hazasétafika, ezért a heti tanítás idejire bent kellett szállást találjak.

A kollégák igen kedvesek voltak, egyből lakást kerestek nekem. Akik biztosították a számomra a tanári lakot, szintén aranyos, olyan az élet deleje felé járó, idősödő emberek voltak. Készségesen segítettek beilleszkedni az ottani világ, számomra még ismeretlen dolgaiba. Bévezetőként az eppeg elég. Az első érdekes esetek es az új helyemen bontották ki szárnyaikot. Na, igazából innen veszi történetét az első meglepetéssel teli kaland.

Na, a tojás az sok ételbe talál!

* * *

Melegítés nem melegítve, csak elkészítve

Egyik szépecske szeptemberi napon, amikor már bérendeszkedtem a kis kovártélyomba, a házi nénim hívott, hogy menjek mert kész a melegítés. Gondoltam magamba, így mondják, ha valamit melegítenek. Ezért rea es vágtam:

– Nyugudtan melegítse!

A házinénim megértően elmosolyodott, s mondta: – Kész az étel. Szívesen lássuk!

Bé es mentem hézik. Ott derült ki, hogy mi es az a bizonyos melegítés.

Persze a kedves házinénim, rögvest utána kínálta az eleséget:

– Nyujjon héza!

Gondoltam viccelődik, met a gyerekek természete az, hogy folyton hozzamatatnak az ételhez. Azt hittem onnan származik ez a cseppecske tréfa. Hamaroson kiderült a tévedésem. Meg se közelítettem a valóságot. Igazából a jelentése az volt, hogy vegyen, tegyen, kutuljon héza, vagy ahogy Magyarországon szokták mondani: szedjen.

Másnap igen büszkén mentem az iskolába. Ügyesen szóba es elegyedtem a munkatársaimmal. Elbeszéltem az azelőtt való nap történéseit nekik. Mikor az ételhez érkeztem, kijavítottam a nevit, mert azt hittem rosszul hallottam, amit a háziak mondtak nekem. S ezétt úgy mondtam el a kollégáimnak, hogy melegséget ettem. Kacagtak es rajtam, jó ropogóson. Amikor a derültség elmúlt az arcikon, akkor az egyik elmondta, hogy az biza nem melegség, hanem melegítés. Ez nekem es tetszett.

Há’ így jegyeztem meg az első gyimesi csángó ételt. A nevitől eltekintve, nem akadt semmi baja neki. Erőst finomnak bizonyult. Hogy szokták mondani, megnyaltam utána mind az öt ujjomot.

Persze azután ettem még jó ízű csángó nyalánkságot es, az álivánkát, amit álevánkának, vagy néha becéztem. Érdekes, nekem valahogy nem ment egyből megjegyezni a különlegességek neveit. Mindegyiket elkereszteltem bolond felé. Kivéve a bócot, mert nálunk es létezett a túrósbóc, vagy túrós bombóc elnevezés.

Az üstbe tej irtóan tetszett, biztos azért ragadta meg annyira a figyelmemet…

A melegítésbe a hagyma isteni!

Most jöjjenek a finomságok és a hézzavalók, ahogy sikerült megjegyeznem:

MELEGÍTÉS

Előbbször a szalonnát felkockázva, de nem elválasjsztva a bőritől a tepsibe kell belévetni. Inkább tenni. Az úgy ejsze jobb. Ameddig egy cseppet kiolvad a zsírja, addig a fel kell verni a tojásokot. Ha ez es megvan, akkor rea kell önteni a matériát a szalonnára. Tetszés szerint lehet belémorzsolni, túrót vagy sajtot, esetleg ordát, de a zőccség se maradjon ki. Főleg a ződhagyma. A szalonnával együtt es belé lehet gübbenteni a hagymát. Legalább egy cseppet megpirul, amíg reakerül a tojás, túró satöbbi, mint a szűzleány, amikor csapják a szelet neki. Ha mán benne van minden, ami kell, akkor jöhet a sütés. Nem jó erősen megpirítani, csak módjával. Az a jó, ha minden belétett ínyencségnek külön es, s egybe es, érzed az ízit. Aztán máres lehet enni finom puliszkával.

ÁLIVÁNKA

Az alivánkához terebúza s rendes liszt kell beléje, s még tej, tejfel, tojás, vaj, cukor és lekvár. Még szoktak belétenni sütőport, s egy csepp sót es. Ej be finom tésztát lehet rittyenteni belőle! Amikor kész a tetejit bé szoktál hinteni porcukorral. Puliszka tésztának es szokták mondani. Egyik, egyszerűbb változata a málé.

Nem nagy macera az elkészítése. A langyos tejhez cukrot vetünk valamennyi vajat. A felvert tojáshoz savanyó tejjel dolgozzuk egybe, majd az egészet esszekeverjük az elékészített, főleg tere búza liszttel. Tej helyett lehet savanyó tejet, vagy jaurtot tenni. Egy órácskát állni hagyjuk. Közbe-közbe belé-belékavarintunk. Lehet a felmelegedett lerbe / sütőbe bévetni. Odaügyelünk. S amikor úgy lássuk, hogy kész, akkor kiszedjük. Tejfellel, vagy lekvárral lesz irtó finom az ízesítése.

A csángó ételekbe a vajacska és a sajtocska, úgy kell mint a bubának a tej...

BÓC

Há’ ez egyszerűbb eleség, negy nagy vaszi az elkészítése, de jól fekszik a „belügyminisztériumnak”. A puliszkát feltétlenül el kell készíteni. Nem baj, ha zsírt es adunk héza. Darabokba lapítóra vagy lehet tányérokba kitenni, hogy egy cseppet ott egymagába keményedjen. A közepibe belé kell tenni a túrót. Ki hogy szereti. Többet vagy eppeg kevesebbet. Aztán esszehajtogatva a puliszkát, nehogy kilátszodjék a túró, gomboccá formálom. Tepsibe, vagy a fűtő tetejin es ellehet készíteni. Azé’ oda kell ügyelni, hogy az alja ne égjen meg, csak megpiruljon.

Puliszak savanyó tejvel, ej be finom es!

ÜSTBE TEJ

Abba az üstbe, amibe elkészítették a puliszkát, tejet szoktak beléönteni. Miétt es? Met az üst oldalán, szépen megpirulva, még mindig van puliszka. Azt pedig kanállal kivakargatni, s a benne lévő tejjel béhörpinteni, egyszerűen isteni.

A fokhagyma, s a pityóka se rossz eleség...

Jó étvágyat kívánok hézik!

Fenyőszegi B. Levente

Kérésre itt a BÁLMOS receptje

Hézavalók: soó (savó) juhtejből, puliszkaliszt, erősebb vaj, juhsajt, tejfel, só, sajt.

A tejet tejszínnel együtt bégübüljük, s fűtőre rittyentsük. Amikor mán eléggé felforrt beléadagoljuk a puliszkalisztet. Alamuszi láng felett, folyton-folyvást keverve puhácskára hagyva az állagát készítsük el. Amikor esszeállt a kívánt matéria akkor elékapunk egy habverőt, s gyorsan dolgozunk rajta. Kicsit úgy tűnhet, hogy a kezed mán szinte szakad le, de nem. Amikor kijő belőle a zsiradék, akkor nincs idő szimmogni, hanem vajat vetünk rea, s tovább keverjük. Amikor a puliszka teljesen lágy let, akkor a zsíros levit külön kell önteni. A sok mindenen átment puliszkából gombóchoz hasonlót  formálunk. Jó rearakni egy csepp szalonnadarabkákot es, úgy jobban csúszik.

Rakott pityóka hidegségi módra

A finomság terített asztalocskára került

Hát drága kicsi aranyos lelkeim, ugye, hogy öl a kíváncsiság, hogy vajon mi es kell ehhez az ételhez? Várjatok sza’ egy cseppet, met mindjárt megtudjátok! A gyimesközeploki Hidegségen találkoztam először véle. Egyik kedves kollégám készítette jel. Ezétt es neveztem el úgy, ahogy a cím es mutassa.

Hézzávalók lehetnek:

• Pityóka – Isten ments, ha kifelejted, mert oda az egész étel!

• Tejtermékek – sajt, túró, vaj, tejföl, aludttej, s ami még eszedbe jut…

• Tojás 

• Zöldségek – Melléje jó feltálalni, olyan zőccségsalátának. Ha méges akarsz belérakni, akkor inkább a keményebbecskéket érdemes kiválogatni, ami annyira nem burongéroztassa meg a hasadot. Lehet főve, vagy a tetejin inkább nyersen. Hagyma nélkül es harangozik a hasadnak!

• Fűszerek – itt inkább só, bors és paprikára gondoltam, de tetszés szerint meg lehet hinteni bármivel. Szoktak fokhagymát, medvehagymát es belérakni.

• Húsfélék – fontos, hogy rendesen legyen megfőzve, mert az sehogy se talál, hogyha a puha ételek közepette húzod-nyúzod a nyersecske sonkácska darabot. S netán, ha orrba csap aztán megnézheted magadot! Persze lehet szalámit, kolbászt, s egyéb felvágottat beléaprítani. Ki hogy szereti…

A lényeg az, hogy személd ki, hogy mivel tudnád minél ízletesebben esszehozni.

Nna, jöhet ennek a finomságnak az elkészítése!

Pityóka mosás letudva

Amikor jókedvűen nekigyürkőztél tedd fel magadra a kötént, nehogy esszekend a gúnyádot. Ha mán megvagy avval, akkor eléveszel egy fazekat s beléteszed az előre, vagy eppeg megmosott pityokákot, s aszkot oda teszed főni. Nem baj, ha marad belőle, mert azt fellehet használni más ételekre es.

Amíg rotyogtatod a pityit, nagy hirtelenjibe oda teszed a tojást es feredezni a lobogó vízbe. Hagyjad ezek fődögéljenek, úgyes te addig elékészíted a tepsit, amibe beléreszeled a pityókát. Egy cseppet körbelöttyinted olajjal, de ha urizálni akarsz, akkor kikenheted vajjal.

Közbe még bőven akad idő egyebekre. A sajtot (ha akarsz beléduvasztani) ügyesen lereszeled. Az elékészített hézzávalókot alaposan kicsire, vagy közepes falatokra darabolod fel. Lehetnek akár nagy falatok es, ha meg nem nyuvadsz tőlük, vagy ha mán előre tudod, hogy a vendéged csuka módra nyeli el a harapnivalót.

Fő a tojás es

 

Ha megfőtt a pityóka és a tojás odaállsz meghámozni. Essze lehet gübülődni rendesen véle. Ezétt es érdemes egy csepp kézöblítés. Asztán nekifoghatsz a tényleges szervicsnek (itt – munkának). A pityókát egy rendbe lereszeled, egyenest a belé tepsibe, olyan vastagocskábban. A tojást es meghámozod, mert a héja annak sem annyira finom. A csóré tojásokot legaláb nyóc felé vagdalod, ahogy akarod, vagy lereszelheted. Mondjuk simmára jobb darabolgatni. S amikor felszeleteled, vagy ahogy akarod, a pityóka ágyacskára pakolod reja. Ezt követően belé baszkulálod (itt -teszed) az elékészített sajtdarabkákot, húsdarabkákot, vagy zöldségdarabkákot. Ezeket saját szájad ízére, vagy a vendégekéire formálod. Te szabod azt es meg, hogy az elékészített falatkákból mit burrantasz rea.

Az étel mán es kész derektájig (félig)

Ezt követően jöhet a második, s ha mély a tepsi, akár a harmadik rend pityóka reszelék, s utána újra a reatett finomságok. A lényeg az, ha teli a tepsi, akkor megszórod a tetejit sajttal, s béduvasztod a lerbe. Sokat nem kell bent legyen. Olyan öt-tíz percet. Aki ropogósra szereti a pityóka alját hagyhassa valamicskét tovább es. Ha ez es megvan, akkor óvatoson kiemeled a lerből, egy cseppet vársz. A tetejit megmókázhatod étel díszítéssel. Itt mán a tojás es lehet kettébe, vagy négybe vágva, a a zőccségek es. Ha a bubázással elkészültél, akkor azután kirakhatod.

Na, s ha mindent elvégeztél, akkor nagy bölcsön tálalhatod es! Tetszés szerint, ki hogy kéri, még nyakon öntheted tejföllel, fűszeres gübülékkel (olajos paprikás, borsos, sós valamivel) vagy paradicsom szukkal.

Magyarázatocska

Ez az étel egy kicsit olyanszerű, mint az olasz pidzaféle, csak itt több réteg es lehet rajta, s az alapanyag nem liszt, hanem pityóka.

S mindegy az ember mindenevő, laktó-vegetáriánus, vagy tiszta zöccség evő, mindegyiknek egyhamar a szája ízére ellehet készíteni.

Az biztos, aki eccer kipróbálja, s bészed belőle, az még mind a tíz újját megnyalincsa! Csak egy a baj, alig lehet abbahagyni. Vigyájz a beledre, met a sok ételtől a szemed es fel akadhat. Inkább hagyj másnapra es, tedd a hűtőbe met nem romlik el az olyan könnyen.

Jó étvágyat kívánok hézzája!

Lejegyezte: Fenyőszegi Bö Lö