A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyimes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyimes. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. október 11., vasárnap

Lombkoronák színárnyalatainak tengerszemei

Aranyozott levelek

Most, hogy végigbarangoltunk az esztendő évszakainak tüneményes, bűbájos pillanatokat is őrző napjain, egy picit megpihenhetünk. Amikor rájövünk, hogy számunkra csak maradványemlékei maradtak, akkor szélnek eresztjük azt is, amit nem érdemes magunkba zárni.

Oda az előző hónapok elevensége, hiszen a vándormadarak is búcsút intettek a vidéknek. Mégis megmarad bennünk a lángolás, hiszen sokunk előtt még látszik a folytatás rejtelme.

Zsögödi táj  ősszel 

 Az ősz kegyessége a csendesség. Észrevétlenül ajándékoz meg nyugalmával. Elevensége a káprázatba öltöző természet színjátékában, a hűvös esőzésekben és a kellemes, szinte gondolatokat is elringató, békésen, cifrán megélemedő lombtavacskákban mutatkozik meg. Fényárban úszó lángolása ott van mindenhol. Nesztelenül teszi a dolgát. Néha kedve támad keringőre hívni a már megfáradt faleveleket. A változatosság nyugalmát, a nesztelenséget halk zörej szokta felváltani. Néhanapján mindez átcsaphat irdatlan széláradatba, s akkor a falevelek ragaszkodását teremtőjükhöz felülírja a vadócnak tetsző szélítés. Viszont mindezt a tarka levéleső játékával ajándékozza meg lelkünket. Ha pedig közben kipillant a nap, akkor szelíd mosolyával simogatja a tájat. Újra fel lehet fedezni a zöldessárga, okker, narancs, vörös és a későbbi rozsdabarna színpompás, virághoz személő leveleket lent a földön, és amennyi maradt belőlük, fent a fán. S ha már lemenőben van a nap, akkor ékességében rejlő nyugalommal átitat minket csöndesség szótlan kiegyensúlyozottságával.

Az őszi összhang háboríthatatlanságában találtam meg kedélyállapotom lecsendesítését, lelkem nyugalmát. Ez az évszak adta létem némaságában bujkáló elevenségét. 

Eperlapik vörösben

 Magad felvállalása után kezdődhet a tisztulás, és nem mehet végbe zajtalanság nélkül. A hallgatás a szemlélődés csokrában helyretesz mindent, és ilyenkor belső a fényük belefér az egész világ ragyogásába.

*

Késő őszi gyimesi pillanatkép
 Emlékszem az egyik huszonéves őszömre, amikor Gyimes felé vettem az irányt. Szeptember havába léptünk. Megjelent a reggelente kuksoló Csíki-medencébe a köd. Vége vala a szabadságnak, ezért az iskolában volt a helyem... Akkor kacsintgattak rám az első színváltozásokon átmenő levelek is. Habár akkoriban napsütéses idők jártak, aznap beborult az égbolt, s ami alatta volt, halkan sunyított. 

Sólyomkövi pihenő

 A városból indultam Gyimesközéplok felé. A vonat megelőzte a buszt, ezért is örültem, hogy idejében ott lehettem. Boldogan, mosollyal az arcomon szálltam le a vonatról. Kevés ember járt ezen a vidéki állomáson. Mégis a csendesség és az emberek hiánya a megállónál gyanakvásra kényszerített. Szerettem volna azt hinni, hogy az autóbusz, amivel tovább fogok haladni, nem ment el. Kis kérdezősködés után kiderült, igazam volt. Egyetlen probléma csorbította igazságomat: az autóbusz bizony egy jó ideig nem is fog közlekedni, mivel elromlott. Egy darabig álldingáltam, nézelődtem ki a fejemből. Egyetlenegy lélek állt a gáton. Egy lány. Addig sosem láttam őt. Első ránézésre tudtam, hogy nem lehet helybéli. A borús hangulatú vidék a látványától egyből megszelídült. A látvány arra ösztönzött, hogy ne vegyem le róla a szemem. Lélegzet visszafolytja figyeltem. Azt se tudtam, mivel tereljem el róla a figyelmem. Természetesen nem sikerült. Minden igyekezetem ellenére tekintetemmel lopva csak arra sandítottam. A látvány olyan volt, ahogy igazán senkit sem tudtam elképzelni sohasem. Szívem mélyéről feltörő, meglepetésszerű csodálatot éreztem iránta. Jólesett a fölöttébb kellemes élmény, amellyel az adott helyzet megajándékozott. 

Emlék

    Úgy tűnt nekem, mintha rég ismerném őt. Világosbarna haja felkontyolva ékesítette arcát. Csak néhány kíváncsiskodó hajszál, kikandikálva kontyából, kacérkodott a hűvös szellővel. Nem volt valami nagy kedvében. Szigorú tekintete is arról árulkodott. Mint utóbb kiderült, nem is lehetett, mert szintén az autóbuszt várta... Fekete rövid kabátját összehúzta, és komoran állt, mint a környékbeli hegyek fenyőfái. Kedve különösen hasonlított farmernadrágja színéhez. Az is szürkés volt, akár az égbolt. Bakancsa barnán hallgatott, beleolvadt a fáradt idő tompaságának csöndjébe.

Két arra járó asszony figyelmeztetett, hogy nem lesz autóbusz. A hírek után eldöntöttem aznapi sorsomat. Nem volt mit tennem, nekivágtam gyalog annak a bizonyos tíz kilométeres útnak. Az akkori őszi délelőttön, mint említettem, nem volt hideg, inkább hűvös. A felhők gomolyogva szálltak a borongós égbolton. Csak az esőtől tartottam. Kissé szemerkélt, de nem lett belőle semmi. Vígan felértem. Szüntelenül csak a lányra tudtam gondolni. Szerettem volna, ha még egyszer összetalálkoznánk valahol. Úgy is történt. Az autóbuszon sikeredett a találka, amit annyira vártunk azon délelőttön. Másnap már beszélgettünk. Be nem állt a szám. Egy hét telt el, vagy még annyi sem, és révbe értünk. Sok minden történt azóta. Egymást követték az évek, a megpróbáltatások, de a kölcsönös vonzalmat még az idő sem volt képes legyőzni. Hogy mennyi idő telt el azóta? Azt hiszem, nem fontos.

Dés fölött

 A kölcsönös szimpátia, aztán a szerelem egy idő után észrevétlenül a szeretet nyelvén szólalt meg.

Kicsit rokonlelkek is vagyunk, lelki társak, sorstársak. Egymás életének részévé váltunk. Ebben segítettek a gyerekeink is. Hiszen ahol a közös élmények összeértek, ott született meg a család. Az benne a jó, hogy önmagunk lehetünk. Csak úgy lehet segíteni egymást. Más megoldást nemigen ismerek. Mindezt lehet káprázatnak vagy éppen álomképnek nevezni, de nem az. Egy életre szóló élmény is lehet megtalálni azt a lelki társat, aki mellett megpróbálunk kitartani. 

Csíksomlyói virágos mezőben
 A nagy zsongásban, igyekvésben pedig jól jön a csendesség, a nesztelenség varázsa, mert egy bizonyos idő után az is könnyebben megy. Ilyenkor valahogy nesztelen őszbe fordul a belső természetünk is. Olyanokká válunk, mint a lombkoronák színárnyalatainak tengerszemei.

Fenyőszegi B. Levente

 

2025. június 10., kedd

Tanyításom és a hajdani végzős osztályom

Bükkhavasi Általános Iskola és környéke

Sok víz lefutkorászott Hidegség patakán, amióta nem mán tanítok a Gyimesekben, de emléke azétt élénken megmaradt bennem. Ritka elbűvölő szépecske világ ez. Viszont igazából csak úgy ismered meg, ha közelebb kerülsz héza. Persze a felfedezéstől a mesés titokzatossága egy szikrányit se lankad.

Első osztálykép 1992-ből az ötödikeseimmel

1991 őszén érkeztem meg a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegség legfelső tanodájába, a Bükkhavasi Általános Iskolába. Akkoriban még az V-VIII. osztály is létezett. Szakképzetlen tanárként indultam neki a feladatnak, ahol öt esztendőn át földrajzot és történelmet, mellette technológiát, későbbiekben rajzot, valamint erkölcsi nevelést kellett tanítsak. Hát, ahogy szokás egy vidéki iskolában, nem elég egy-két tantárgyat választani, met nem jön ki a teljes norma. Elfogadtam, amit még melléje kaptam...

Két legénnyel az osztályomból

A tanító nénik felkérésére két esztendőn át alapfokon francia nyelvet nyomattam a III-IV. osztályoknak. Később, mikor átnyergeltettek nyelvtanárnak a III-VIII. osztályokban, először francia nyelvet igyekeztem megismertetni a diákokkal, majd kérésre, fokozatosan áttértem az angolra. Az új kihívás nagyon erős feladatnak bizonyult. Rendesen megdolgoztatott, de ahogy csak tudtam, úgy szorgoskodtam.

Színpadon a HIDEGSÉGI KULTÚRBAN.  

Első benyomásaim és élményeim erről vidékről felülmúlták a képzelőerőmet. Egészen más volt ez a tündéri táj, mint amilyenben felnőttem. Az itteni emberek megküzdöttek a fenséges szépségű hegyek közötti térségben rejlő zord körülmények nehézségeivel. 

Előadás közben

Városiként cseppentem belé ebbe a gyönyörű völgyi élet csudájába’. Habár sok dolog ismeretlennek tetszett, mégis a gyerekkorom emlékei sokat segítettek rajtam. A hajdani családommal tanyán laktam. Még ehhez képest is közelebb a természethez. A faluban a patakok mentén egy cseppet biztonságosabban érezhette magát az ember. Habár télen a farkasok bé-béjártak a faluba, de a medve s a többi vadállat se maradt „soron kíjjel”. Ezért hamarabb tudtam egyeztetni gondolataimot, mint ahogy gondoltam. Az emberek figyelmesek voltak. Kedvességüköt és segítőkészségüköt mindig szívesen vettem.

Lányok "Döbrögivel" a színpadon

Azért a nyelvjárási eltérések arra sarkalltak, hogy jobban figyeljek a beszédükre. Igen, kellett tanuljak, ahhoz, hogy megértessem magamat a gyerekekkel és az ottani emberekkel. Nem ment hamar, hipp-hopp cakompakk módjára. Nem is mehetett könnyen, de lépésről-lépésre haladva tapasztalatokkal bővítve sikerült megalapozni a tudásom. Ez kölcsönösnek látszott, mert ők is igyekeztek értelmezni, amit én garattyolok.

Mikulásként ügyeskedek...

Öt esztendőt bent laktam Hidegségen, az említett idő leforgása alatt, a tanításon kívül, sok mindennel sikerült foglalkoznom. Kollégáimmal megtaláltuk a közös hangot. Munkálkodásunk során még barátságok is születtek.

Színdarabokat és jeleneteket tanítottam be, nemcsak az osztályomnak. A darabok betanítása és színpadra vitele mellett háttereket mázoltam és rendező is voltam, valamint a felkérésekre átváltoztam Mikulásnak. Azonban a tevékenységek közül azok sikerültek igazán jól, amit pedagógus társaimmal hoztunk össze.

Egy kicsengetési pillanat

Szerettem, ha belevonhatom diákjaimat a mindennapi oktatói és más foglalkozásokba, akár egy színdarab rendezésében, akár a kirándulások szervezésében stb. Többször esett meg, hogy ők kalauzoltak el a környező ritkaságok és szépségek megtekintésében. Kiváló példa az is, mikor a téli fűtéshez szükséges faanyagot az osztályomban lévő tanítványaim segítségével szereztem bé, s készítettem el.

Osztályom előadás után (1995)

Az első osztályom 30 esztendeje végezett. 1991-től novemberétől tartoztak hivatalosan hozzám. Még nem ismertem ezt a tisztséget, biza’ meg kellett lepődjek, hogy mennyi felelősséggel jár. Hiába, semmit se tudtam/tudok félvállon venni. Amivel megbíztak/megbíznak, azt mindig próbáltam/próbálom teljesíteni. Természetesen a gyerekekkel együtt cseperedtünk fel, lényegében még jómagam is szemtelenül fiatal voltam. Volt, amit ellessek tőlük. Igazán aranyos gyerekek voltak.

Diákjaim búcsúztatója az iskolától 1995 júniusa

Akadt közöttük csendes, visszahúzódó, szerény, érzékeny, barátságos, dolgos, félénk, rendszerető, népszerű, jó hangulat teremtő. Nem taszították ki társaikat az osztályközösségből. Mindenkinek megvolt a helye és a szerepe. Így vált egésszé ez a kis csapat. Igyekeztek józanul gondolkozni, s tisztán látni a körülöttük zajló életet. Gyerekként az ember ösztönösen is, de nem szeret kilógni a sorból, s főleg megbélyegzett lenni. Valami csoda folytán ezt ők érezték, s úgy viszonyultak egymáshoz, hogy mindenki számított.

Ünnepélyesen

Jó volt együtt lenni vélük, ahogy láttam esztendőről-esztendőre, miként cseperednek fel. Azt hiszem most is megállják helyüket a közösségükben és a világban. Mert ez a fontos.

Értékes emlékek, egy sajátos kultúrkörben, aminek nyomai más vidékeken is érezhetőek, ha nem is ebben a formában. Örülök, hogy részese lehettem életüknek, és főleg annak, hogy részben segítettek közvetve vagy közvetlen módon az életszemléletem javításában is.

Szeretettel gondolok rájuk, külön-külön mindegyikükre.

 

Az OSZI: 

Fenyőszegi Borbé Levente

2024. július 17., szerda

Amikor még üsmerkedtem a csángó ételekvel

Mottó: Műfelénk es, itt Csíkban, van elég hasonló finomság mint a Gyimesekben, de ott méges másabb. Asziszem az esszetevője teszi…


Sajtos-túros puliszka saját módra

Az 1991-es esztendőben gyimesi Hidegségre kerültem tanárnak. Mivel addig a környéken ritkán jártam, csak ámultam és bámultam azt a festői környezetet, ahol a völgyekben, a patakok mentén egyszeriben megmutatták magukat az ottani házak. A legutolsó buszmegállónál szálltam le, s onnan már csak néhány lépésnyire volt a Bükkhavasi 2-es számú Általános Iskola. Friss tanárként az új helyzethez próbáltam igazodni. Mivel a gyér buszjáratok miatt elképzelhetetlen volt a napi hazasétafika, ezért a heti tanítás idejire bent kellett szállást találjak.

A kollégák igen kedvesek voltak, egyből lakást kerestek nekem. Akik biztosították a számomra a tanári lakot, szintén aranyos, olyan az élet deleje felé járó, idősödő emberek voltak. Készségesen segítettek beilleszkedni az ottani világ, számomra még ismeretlen dolgaiba. Bévezetőként az eppeg elég. Az első érdekes esetek es az új helyemen bontották ki szárnyaikot. Na, igazából innen veszi történetét az első meglepetéssel teli kaland.


Na, a tojás az sok ételbe talál!

* * *

Melegítés nem melegítve, csak elkészítve

Egyik szépecske szeptemberi napon, amikor már bérendeszkedtem a kis kovártélyomba, a házi nénim hívott, hogy menjek mert kész a melegítés. Gondoltam magamba, így mondják, ha valamit melegítenek. Ezért rea es vágtam:

– Nyugudtan melegítse!

A házinénim megértően elmosolyodott, s mondta: – Kész az étel. Szívesen lássuk!

Bé es mentem hézik. Ott derült ki, hogy mi es az a bizonyos melegítés.

Persze a kedves házinénim, rögvest utána kínálta az eleséget:

– Nyujjon héza!

Gondoltam viccelődik, met a gyerekek természete az, hogy folyton hozzamatatnak az ételhez. Azt hittem onnan származik ez a cseppecske tréfa. Hamaroson kiderült a tévedésem. Meg se közelítettem a valóságot. Igazából a jelentése az volt, hogy vegyen, tegyen, kutuljon héza, vagy ahogy Magyarországon szokták mondani: szedjen.

Másnap igen büszkén mentem az iskolába. Ügyesen szóba es elegyedtem a munkatársaimmal. Elbeszéltem az azelőtt való nap történéseit nekik. Mikor az ételhez érkeztem, kijavítottam a nevit, mert azt hittem rosszul hallottam, amit a háziak mondtak nekem. S ezétt úgy mondtam el a kollégáimnak, hogy melegséget ettem. Kacagtak es rajtam, jó ropogóson. Amikor a derültség elmúlt az arcikon, akkor az egyik elmondta, hogy az biza nem melegség, hanem melegítés. Ez nekem es tetszett.

Há’ így jegyeztem meg az első gyimesi csángó ételt. A nevitől eltekintve, nem akadt semmi baja neki. Erőst finomnak bizonyult. Hogy szokták mondani, megnyaltam utána mind az öt ujjomot.

Persze azután ettem még jó ízű csángó nyalánkságot es, az álivánkát, amit álevánkának, vagy néha becéztem. Érdekes, nekem valahogy nem ment egyből megjegyezni a különlegességek neveit. Mindegyiket elkereszteltem bolond felé. Kivéve a bócot, mert nálunk es létezett a túrósbóc, vagy túrós bombóc elnevezés.

Az üstbe tej irtóan tetszett, biztos azért ragadta meg annyira a figyelmemet…


A melegítésbe a hagyma isteni!

Most jöjjenek a finomságok és a hézzavalók, ahogy sikerült megjegyeznem:


MELEGÍTÉS

Előbbször a szalonnát felkockázva, de nem elválasjsztva a bőritől a tepsibe kell belévetni. Inkább tenni. Az úgy ejsze jobb. Ameddig egy cseppet kiolvad a zsírja, addig a fel kell verni a tojásokot. Ha ez es megvan, akkor rea kell önteni a matériát a szalonnára. Tetszés szerint lehet belémorzsolni, túrót vagy sajtot, esetleg ordát, de a zőccség se maradjon ki. Főleg a ződhagyma. A szalonnával együtt es belé lehet gübbenteni a hagymát. Legalább egy cseppet megpirul, amíg reakerül a tojás, túró satöbbi, mint a szűzleány, amikor csapják a szelet neki. Ha mán benne van minden, ami kell, akkor jöhet a sütés. Nem jó erősen megpirítani, csak módjával. Az a jó, ha minden belétett ínyencségnek külön es, s egybe es, érzed az ízit. Aztán máres lehet enni finom puliszkával.


ÁLIVÁNKA

Az alivánkához terebúza s rendes liszt kell beléje, s még tej, tejfel, tojás, vaj, cukor és lekvár. Még szoktak belétenni sütőport, s egy csepp sót es. Ej be finom tésztát lehet rittyenteni belőle! Amikor kész a tetejit bé szoktál hinteni porcukorral. Puliszka tésztának es szokták mondani. Egyik, egyszerűbb változata a málé.

Nem nagy macera az elkészítése. A langyos tejhez cukrot vetünk valamennyi vajat. A felvert tojáshoz savanyó tejjel dolgozzuk egybe, majd az egészet esszekeverjük az elékészített, főleg tere búza liszttel. Tej helyett lehet savanyó tejet, vagy jaurtot tenni. Egy órácskát állni hagyjuk. Közbe-közbe belé-belékavarintunk. Lehet a felmelegedett lerbe / sütőbe bévetni. Odaügyelünk. S amikor úgy lássuk, hogy kész, akkor kiszedjük. Tejfellel, vagy lekvárral lesz irtó finom az ízesítése.


A csángó ételekbe a vajacska és a sajtocska, úgy kell mint a bubának a tej...

BÓC

Há’ ez egyszerűbb eleség, negy nagy vaszi az elkészítése, de jól fekszik a „belügyminisztériumnak”. A puliszkát feltétlenül el kell készíteni. Nem baj, ha zsírt es adunk héza. Darabokba lapítóra vagy lehet tányérokba kitenni, hogy egy cseppet ott egymagába keményedjen. A közepibe belé kell tenni a túrót. Ki hogy szereti. Többet vagy eppeg kevesebbet. Aztán esszehajtogatva a puliszkát, nehogy kilátszodjék a túró, gomboccá formálom. Tepsibe, vagy a fűtő tetejin es ellehet készíteni. Azé’ oda kell ügyelni, hogy az alja ne égjen meg, csak megpiruljon.

Puliszak savanyó tejvel, ej be finom es!

ÜSTBE TEJ

Abba az üstbe, amibe elkészítették a puliszkát, tejet szoktak beléönteni. Miétt es? Met az üst oldalán, szépen megpirulva, még mindig van puliszka. Azt pedig kanállal kivakargatni, s a benne lévő tejjel béhörpinteni, egyszerűen isteni.

A fokhagyma, s a pityóka se rossz eleség...

Jó étvágyat kívánok hézik!


Fenyőszegi B. Levente

Kérésre itt a BÁLMOS receptje

Hézavalók: soó (savó) juhtejből, puliszkaliszt, erősebb vaj, juhsajt, tejfel, só, sajt.

A tejet tejszínnel együtt bégübüljük, s fűtőre rittyentsük. Amikor mán eléggé felforrt beléadagoljuk a puliszkalisztet. Alamuszi láng felett, folyton-folyvást keverve puhácskára hagyva az állagát készítsük el. Amikor esszeállt a kívánt matéria akkor elékapunk egy habverőt, s gyorsan dolgozunk rajta. Kicsit úgy tűnhet, hogy a kezed mán szinte szakad le, de nem. Amikor kijő belőle a zsiradék, akkor nincs idő szimmogni, hanem vajat vetünk rea, s tovább keverjük. Amikor a puliszka teljesen lágy let, akkor a zsíros levit külön kell önteni. A sok mindenen átment puliszkából gombóchoz hasonlót  formálunk. Jó rearakni egy csepp szalonnadarabkákot es, úgy jobban csúszik.


2024. március 12., kedd

Rakott pityóka hidegségi módra

A finomság terített asztalocskára került

Hát drága kicsi aranyos lelkeim, ugye, hogy öl a kíváncsiság, hogy vajon mi es kell ehhez az ételhez? Várjatok sza’ egy cseppet, met mindjárt megtudjátok! A gyimesközeploki Hidegségen találkoztam először véle. Egyik kedves kollégám készítette jel. Ezétt es neveztem el úgy, ahogy a cím es mutassa.

Hézzávalók lehetnek:

  • Pityóka – Isten ments, ha kifelejted, mert oda az egész étel!

  • Tejtermékek – sajt, túró, vaj, tejföl, aludttej, s ami még eszedbe jut…

  • Tojás 

  • Zöldségek – Melléje jó feltálalni, olyan zőccségsalátának. Ha méges akarsz belérakni, akkor inkább a keményebbecskéket érdemes kiválogatni, ami annyira nem burongéroztassa meg a hasadot. Lehet főve, vagy a tetejin inkább nyersen. Hagyma nélkül es harangozik a hasadnak!

  • Fűszerek – itt inkább só, bors és paprikára gondoltam, de tetszés szerint meg lehet hinteni bármivel. Szoktak fokhagymát, medvehagymát es belérakni.

  • Húsfélék – fontos, hogy rendesen legyen megfőzve, mert az sehogy se talál, hogyha a puha ételek közepette húzod-nyúzod a nyersecske sonkácska darabot. S netán, ha orrba csap aztán megnézheted magadot! Persze lehet szalámit, kolbászt, s egyéb felvágottat beléaprítani. Ki hogy szereti…

A lényeg az, hogy személd ki, hogy mivel tudnád minél ízletesebben esszehozni.

Nna, jöhet ennek a finomságnak az elkészítése!


Pityóka mosás letudva

Amikor jókedvűen nekigyürkőztél tedd fel magadra a kötént, nehogy esszekend a gúnyádot. Ha mán megvagy avval, akkor eléveszel egy fazekat s beléteszed az előre, vagy eppeg megmosott pityokákot, s aszkot oda teszed főni. Nem baj, ha marad belőle, mert azt fellehet használni más ételekre es.

Amíg rotyogtatod a pityit, nagy hirtelenjibe oda teszed a tojást es feredezni a lobogó vízbe. Hagyjad ezek fődögéljenek, úgyes te addig elékészíted a tepsit, amibe beléreszeled a pityókát. Egy cseppet körbelöttyinted olajjal, de ha urizálni akarsz, akkor kikenheted vajjal.

Közbe még bőven akad idő egyebekre. A sajtot (ha akarsz beléduvasztani) ügyesen lereszeled. Az elékészített hézzávalókot alaposan kicsire, vagy közepes falatokra darabolod fel. Lehetnek akár nagy falatok es, ha meg nem nyuvadsz tőlük, vagy ha mán előre tudod, hogy a vendéged csuka módra nyeli el a harapnivalót.

Fő a tojás es
 

Ha megfőtt a pityóka és a tojás odaállsz meghámozni. Essze lehet gübülődni rendesen véle. Ezétt es érdemes egy csepp kézöblítés. Asztán nekifoghatsz a tényleges szervicsnek (itt – munkának). A pityókát egy rendbe lereszeled, egyenest a belé tepsibe, olyan vastagocskábban. A tojást es meghámozod, mert a héja annak sem annyira finom. A csóré tojásokot legaláb nyóc felé vagdalod, ahogy akarod, vagy lereszelheted. Mondjuk simmára jobb darabolgatni. S amikor felszeleteled, vagy ahogy akarod, a pityóka ágyacskára pakolod reja. Ezt követően belé baszkulálod (itt -teszed) az elékészített sajtdarabkákot, húsdarabkákot, vagy zöldségdarabkákot. Ezeket saját szájad ízére, vagy a vendégekéire formálod. Te szabod azt es meg, hogy az elékészített falatkákból mit burrantasz rea.

Az étel mán es kész derektájig (félig)

Ezt követően jöhet a második, s ha mély a tepsi, akár a harmadik rend pityóka reszelék, s utána újra a reatett finomságok. A lényeg az, ha teli a tepsi, akkor megszórod a tetejit sajttal, s béduvasztod a lerbe. Sokat nem kell bent legyen. Olyan öt-tíz percet. Aki ropogósra szereti a pityóka alját hagyhassa valamicskét tovább es. Ha ez es megvan, akkor óvatoson kiemeled a lerből, egy cseppet vársz. A tetejit megmókázhatod étel díszítéssel. Itt mán a tojás es lehet kettébe, vagy négybe vágva, a a zőccségek es. Ha a bubázással elkészültél, akkor azután kirakhatod.

Na, s ha mindent elvégeztél, akkor nagy bölcsön tálalhatod es! Tetszés szerint, ki hogy kéri, még nyakon öntheted tejföllel, fűszeres gübülékkel (olajos paprikás, borsos, sós valamivel) vagy paradicsom szukkal.

Magyarázatocska

Ez az étel egy kicsit olyanszerű, mint az olasz pidzaféle, csak itt több réteg es lehet rajta, s az alapanyag nem liszt, hanem pityóka.

S mindegy az ember mindenevő, laktó-vegetáriánus, vagy tiszta zöccség evő, mindegyiknek egyhamar a szája ízére ellehet készíteni.

Az biztos, aki eccer kipróbálja, s bészed belőle, az még mind a tíz újját megnyalincsa! Csak egy a baj, alig lehet abbahagyni. Vigyájz a beledre, met a sok ételtől a szemed es fel akadhat. Inkább hagyj másnapra es, tedd a hűtőbe met nem romlik el az olyan könnyen.

Jó étvágyat kívánok hézzája!

Lejegyezte: Fenyőszegi Bö Lö

 

Dáktö Kondenbery naplója 5

      Asszem Pucsik a legjobb barátom A Pucsik név sokaknak semmit se’ mond, de nekem annál többet, Naplócskám! Miután megtörtént az a rém...