A vadon epres tündérkéi

A vadon csudás tündérkéi készen állnak a segítségre. Jóságos szívükkel és szeretetükvel megmutatják az arra tévedt állatoknak és embereknek az évszak adta eleségek sokaságát. 

Egy fényképre béálló koseprek

Bizony a nyári hónapok es sok finomságot rejtenek magikba. Ha esik az eső, és kellően süt a nap, akkor akad ott, amit belé lehet aprítani a levesbe, tokányba, tésztába (itt - süti) és megannyi bajszod es megnyalod, mint a macska, eleségbe.

Amiről a tündérek érvezettel szeretnek mesélni, azok a vadon termő gyümölcsök sokasága. Na, nem úgy hogy fosolnak (kibeszélnek) véled szemkimeredésig, hanem kis szellő fuvallatként, egy-két ritka virág illataként ér el hézád a hír, hol merre kell menjél. Ha ügyes vagy és veszed az üzenetet, akkor hamar rábukkanhatsz arra a finomságra, amit eppeg keresgélsz.

Há’ igen, a természet csak azokat pártfogolja, akik tisztelik őt. A többiek még azt sem lássák meg, ami ténylegesen a szemik előtt van.

Koseper tanya

A nyár első havában, műfelénk, a havasok lejtőin, megjelenik az eper. Ebből es van vagy két fajta. Az egyik a berke-eper vagy szamóca (inkább erdei eper), a másik a koseper, kaseper, vagy mezei eper. Mindkettőnek különleges, s ugyanakkor elsőosztályú zamatja van. Erőst finom. Ha békapunk belőlük egyet-kettőt, s a nyelvünkkel szétmorzsoljuk, istenit szoktunk csettinteni az összetéveszthetetlen zamata végett.

*

Nagyanyám mondogatta, hogy az eper bűbáj forrása es lehet. Azt beszélte, hogy az epertündérek régen egyek voltak, s nem es akartak egymástól megválni. Viszont, hogy melyik tündér hova vette (vetette) el az epermagját, úgy Csíkban a fajtájuk es kettévált. Így lettek a tündérek es kétfélék. Berkeeper tündérek és Koseper tündérek. A két tündércsapat nem cirkuszolt egymással. Nem es különböztek sokat, de nem es vegyültek. Na, néha esszekaptak egy-két kókságon, de ki nem szokott… Azon kíjjel az élet ment a rendes kerékvágásba. S ameddig lesz erdő és mező így es marad.

Kívánalmas berke-eprek

Na, de mi az a nagy bűbáj? Ha egy pár bészed a berke-eperből akkor közelebb kőtözik az erdőhöz. Ha a koseperből pufál bé, akkor inkább a mezők melletti helyet választják. Persze boldogok lesznek, mert segítőkészség erejét és igazságérzetet es kapnak héza. Az ilyen párok a szerelem elmúltával es életik végéig, nagy szeretetben példás életet élnek. 

Berke-eper csoport

Ha a szerelmetes párok nem egyféle epret esznek egyszeribe, na azok nem fognak unatkozni. Mindig kapnak egymásba valami kifogásolni egymásba… Ez azétt ritkán fordul elé, met erre az epertündérek vigyájznak!

*

Ha mán itt vagyunk július derekán, csak a havasokban lesz még megmaradva eper. Az epret felváltja a finom málna. Kerejsétek azt es. Csak vigyázzatok, met egyre több a bundába öltözött dörmögő honpolgár, aki igényt tart, hogy nehogy megmecskenjetek (itt – elszédüljetek egy csep egyengetéstől) az ölelésik által...

Mán érik a málna

Mű azétt szedtünk! Ej be finom!!! Neked es sikerülhet...

Málna elékészítve bépufálásra

Fenyőszegi B. Levente

CSIHÁNYCSUDA (CSALÁNRÓL röviden)

Ez a gyógyító szinte mindenhol fellelhető burjány eppeg sok nyavalyára jó, de azétt mindenre mégse. Ugyanakkor elég sok fáintos dologra igen. Csudás hátvakarú tud lenni. Főleg a komisz kölykeknek. Nekik asziszem, hogy seggvakaró es… Méges úgy tarcsák a füves emberek (de nem azok, akik füvezni szoktak), hogyha a világ tudná milyen gyógyhatása van, mind csak csihányt termesztenének. Há’ mondjuk ez egy cseppet túlzás. Annyira, mint ahogy a teheny es füvezik, de azétt mégse drogos...

Frissen szedett csihány

 

Na de, hogy mit es lehet kezdeni véle? Csinyálnak belőle csihány levest! Ööö, aszongya csihány zószt (szószt) (sakkó’ nem kell spenótot venni), de ejsze teának a leghatásosabb, vagy ha kifacsarják levit, úgy se kutya. Azé gyógyburjányok keverékeibe es belé-beléteszik.

Mán tavasz béköszöntekor, amikor mán kibútt a födből, érdemleges szedecskélni, mett akkó’ irtóan friss a hajtás! A zsengesége végett ej be finom tud lenni. Na, nem nyersen! Attól felduvadna a budzád, s olyan lennél, mint egy mai húsos szájprémű sztárfehérnép .Meg ne próbáljátok az úristen megfizeti!!! Leforájzva, meglobbasztva, vagy főjzve, úgy a jó! 

Csihányzósz (csalánfőzelék)

A csihányt azétt máskor es jó szedni, csak mindig a friss hajtású csihánylapikot érdemes esszegyűjtögetni.

A’ jó, ha az erdőbe, vagy olyan helyen gyűjtődik bé, ahol nincs sok mocsok a fődön, na: flakony, konzerves doboz, sörös üveg, csipszes zacskó sötöbö.

Most, hogy ez es megvót, akkó lépjünk ca’ tovább. Izé, asszongyahogy felvázolom mire es jó. Arra, ha a zembert megtalálja valamilyen betegség. Például: alig tud pisilni, gyulladásos, szuszogós, köhögős sötöbö nyavalya, na arra! De az asszonynak, a kölyköknek és még cefréknek es ugyanolyan jó hatású, biza! Tehát, hasznára válik a nép apraja-nagyjának, de még mennyire!

Mostanság nem annyira divat iszogatni a teáját, pedig egy csepp borocska mellett fel se tűnik. Ha belégondolsz abba, hogy fijatalító hatású, mán megérte. Segítségével még lélegezni es jobban lehet. Ha béküllentessz (megiszol) belőle egy csiporral, mán nem es fulladsz annyira, s hej de csudás, hetyke lett lesz a járásod. 

Kész a csihány tea

Erőst jó még vízhajtásra, vérzéscsillapításra. Saz aranyos testyen, amit a hírverésekbe mostanság rendesen mutogatnak, valami bibi kelejtkezik, jó csihányval orvosolni. Persze ott, ahol kifelé áll a véna, sö veszettül fáj. Isteni, ha ennek a burjánynak a csudás varázslevével borogatódik annak a helye. Ne hagyjátok ki azt, hogy a bajra a csihánylébe mártott rongyot kell reája rakni. Má’, mint a sebre.

Még istenien tud hatni a csontokra, sö az izmokra, a rozzant ketyegő (szűvecske) es jobban dobog tőle, de idegeket es renbe szedi egykettőre. Ájj sza meg, met még tudok bőcsködözni (dicsekedni) véle! Vérnyomást percek alatt, vagy egy kicsit később, de megszabályozza, tiszticcsa a vesét, izmosan tarcsa a véredényeket, az örökletes izéket egészséges egyensúlyba rakja, sa zimunyrendszer bikaerős lesz tőle. S amit még az orrotokra akarok kötni, s nem az alá dörgölni, hogy kiváló vértisztító es. Ez mind szép es jó, csak ne adagoljunk sokat belőle, elég egy fél csiporral, met vizet es hajt belőled rendesen. Aki túlzásba viszi abból rongybuba lesz, s a reanimálén (sürgősségin) köt ki. Jó azétt arra es, ha baj van a belügyminisztériumval, bélhurut ellen. Ugyancsak nem semmi a hólyaghurutos szenvedésekre használni. Csökkenti a vércukorszintet es. Torokgyulladáskor jó öblögetni a torkot véle. Ülőfürdeje aranyeret es enyhíti.

Erdei csihány

Mint tuggyátok, mostanság divatos belőle turmixos habarcsot csinyálni.

Az okos tudósok gyökérkivonatából hajhullás elleni szert katyfaltak (kevertek) essze. Szimpla teája hat a korpásodás és a hajzsírosodás ellen es.

*

Azt es tuggyuk mán, hogy több ezer esztendeje gyógyítsák magikot véle az emberek. Rehumára (reumára) es jó. Nemcsak a szófogadatlan gyerekek egyengetésire gondoltam, hanem a reumás csapkodásra. Csak amúgy verdesték csóréságukot az emberek... Ezt a kezelést inkább a friss hajtásokval tették meg. Állítólag hatott. Az öregek se panaszkodtak. Viszont a gyerekeknek biztos használt, met, ha megkezelték egy csihánycsokorval, úgy helyrejöttek, hogy többet nem kértek belőle.

A csihány emellett sok vasat tartalmaz. Milyen jó, nem kell lerágni a vaskerítést, vaj megenni az üllőt, kalapácsot, met az elég babra munka lenne…

Nehez időkbe’ a csihányszárából fonalat szerketáltak essze, s zsákot, s még takarót es készítettek belőle. Gondolom azt a pokróc fëlé rakták…

A csihányt a házillatok es szeretik. Főleg a disznyók. Itt Csíkba, egy cseppecskét régebbecske, de nem annyira, zsákoslag szedték a csihányt a kölykek és a cefrék. Legtöbbjük kesztyűt se húzott, s mondták, hogy egy szikrát se csíp. Pedig úgy csípett, mint az istennyila, s a szemik biza szikrát hányt, de mit csinálj, ilyen a keménykedés. Feltétlenül meg kellett mutatni, hogy milyen kemény fából faragták őköt! Pedig a szedés utáni viszkető hólyagok fájdalmát, még vakarózás se tudta egy darabig enyhíteni. Úgy tudott viszketni, mint a hétszentség! Persze ezt az akkori legénykék avval bosszulták meg, hogy az erdőszéli, időközbe magasba kapaszkodó csihány langalétákot (megnőtt csalán szárakot) nagy győztesen, egy hutyuróval szétverték.

Sziklavári csihányok

A csihány a boszorkánykodásból se maradt ki. Úgy tartották az álmos könyvek, hogyha sok csihányról álmodozol esszehergelődsz (összeveszel) valakivel. Persze van akinek direkt jól jön a bajkeverés, de nem mindenki szereti. A csihány gyógyulást es jelenthet, hogyha álmodba nem szúr meg.

Kedveskéim! Aranyos bogárkáim, ha szeditek, akkó’ hújzatok kesztyücskét. A tejácskáját hörpincsétek egészségvel. Természetesen, nem vas vagy más fémszűrővel szűrjétek le, met akkor oda a hatása.

* * *

A CSIHÁNYRÓL, mint megannyi gyógyító burjánról sok okosságot kaptok a világhálón. Válogassatok benne ügyeletvel. Ha valamibe nem vagytok bisztosok, forduljatok szakemberhez.

*

A végire tartogattam egy kis történetet. A linkre kapcsolva egyből eléritek: https://fenyoszegi.blogspot.com/2020/12/csihanyferedo.html

Fenyőszegi B. Levente

Bűvös gyógynövények gyűjtése hajdan

 

Szurokfű, orbáncfű, galaj, cickafark, kömény egy bogba

Amióta az eszemet tudom, s már pedig elég régen, a gyógynövénygyűjtés egyfajta titokzatos szertartásként üdített fel engem. A mezők tarkaságában rejlő füvek fák-bokrok ajándéka, amelyet a szél-cibálta égbolton illatozta be tavasztól őszig a környéket mindvégig magához csalogatott, s úgy dédelgetett, mintha családjuk kedvence volnék. Ha reaadásként beleszagoltál a természetben, már előtted láttad azt, hogy mit szeretnél belőle. Nem dugott el semmit előled, de kikérte magának, hogy rendesen ismerd. Télen a külön gondosan összegyűjtött füvek megnyitáskor szikraillatként áradtak szét a konyhában. A káprázatban elszabadult igézetben, a léleknek helyet adó testben, nyugtató hatással áramolt szét ereinkben.

Ördögborda

* * *

Nos, maga a gyűjtés valóban üdítő hatásként dédelgetett. Kivételt képezett a köménymagszedés. Azt gyökerestül téptük ki a földből, s a sok huzigálástól olyan lett a kezünk, mint valami hólyagkupac. Ameddig hólyagos maradt, addig még nem volt akkora a baj, de ha egyszer az kihasadt, minden további nélkül szikrát vetett a szemünk, s akarva-akaratlanul megláttuk Csaba királyfi csillagösvényét. Most azt es bezzeg finomkodva ollóval levágva es elintézzük…

Orbáncfű (vérfű)

Voltak a környékünkön másfajta szedők es. Nem tördelték kézzel, hanem más cselhez folyamodtak. Emlékszem kaszálás után és közben es, na nem a kaszáló atyafi előtt, csak megette, a fehérnépek kikapkodták a nekik szükséges burjánokot (itt – gyógyító füveket). Akkor még a kaszával lehessintett (levágott), napon megszáradt szénát es bugjába (boglyába) rakták. Az árnyékukba isteni volt szentheverdelt végezni (megpihenni). Gyógyító hatásaként, árnyékába süllögve elbóbiskoltunk. Néha agy tehenke, vagy valami, esetleg valaki jött felénk, s az/ő költött fel.

Azok a tápláló tehenfosok

Csihányerdő 

Amikor gyűjtésbe kezdtünk gyerekekül, kerengésünk során száraz tehenfosok mellett nezelődtünk a leveles sóskákot keresve. Met ott nőttek a legnagyobbak, ahogy a csapirkák es abból táplálkoztak rendesen. Olyan egészségesre fel tudtak cseperedni, hogy csak az ember ámult-bámult reájuk. A csihányokot és a szúrós bogáncsféléket, mint a vitézek a kardjukkal egy-egy hutyoróval (bottal) vertük szét magunk körül. Azért a sziklák körül bélestünk még az ördögbordák alá es egy kis erdei (szamóca) vagy mezei eperétt (koseper, tokos eper).

Egy csokor berke eper

Koseper galajjal

Persze ezeket a csodanövényeket megjelenésük sorrendjébe, amikor mán hatásos mivoltukot bémutatták, akkor szedtük le. Mi gyerekek sosem akartunk okosabbak lenni ebben a dologban, mint ahogy szüleink és nagyszüleink mondták. Vagyes úgy szedtük, és gyűjtöttük össze, ahogy tőlik hallottuk. A szertartásokot fáinul bétartottuk. Legtöbbször, hogy el ne bugyutáskodkjuk reájuk hagytuk a füvek gyógyhatásának megőrzése érdekében az elkészítését. Persze mindent ellestünk tőlik, s lassacskán, jóformán észrevétlenül belészoktunk a mesterségbe.

Szurokfüvecske

A kicsi csemeték (gyerekek) mellé, mint amilyenek mi es voltunk, hogy ne csak marhuljunk, általában szedéskor jött velünk egy felnőtt es. Nagyanyám irtóan szerette az ilyen mezei boklászódást. A gyógynövényeket alaposon kivizsgálta. Ne legyen rajtuk pók, meg másmilyen kicsi, bogár, lepke, hernyó, s akármilyen aprócska élőlény. De ezt mind irtó sebesen. Még a szemünknek es gyorsnak tetszett. Amennyiben lehetett, tisztán szerette szedni. Nem nagyon szerette vegyíteni őköt. Ha netán csak egy neccet hozott magával, s abba kellett belérakja az egészet, otthon mind különválogatta. Aztán jöhetett a szikkadt hűs és levegő járta árnyékos helyen a szárítás… Majd ha rendesen megszáradt papírzacskókba és szellőző rongyzsákocskába lett tárolva. Ilyesmit mi es csináltunk otthon. Ezeknek a szertartásoknak családunkban Desanya volt az igazi mestere. Desapa pedig szakértője maradt a súlyos betegségekhez járó burjánok elkészítésének titokzatos „mágiájához”.

Bogaras növény

Ej be fáintos érzés es az, amikor télen csak úgy kaptuk elé a finomabbnál finomabb gyógynövényeket, néha megbolondítva egy cseppecske mézecskével, citrommal…

Amit még a havas idő ellenére es letudtunk csipegetni a fáról az a hecserli bogyó. Annyira finom és savankás tud lenni, ráadásul a forralt vízbe téve egyből belészívárog belőlük a felszárított gyógyítólevelek, virágok, gyümölcsök kivonatának lényege.

* * *

Az idők elteltével az eljárást elsajátítva hasonló módszert alkalmazva, a mai napig es úgy szedem össze a kedvenc gyógyhatású, ahogy mi mondjuk viccesen: burjányokot.

Amelyikeket feltétlen bégyüjtük az a csihány (csalán), bodzavirág, kakukkfű, szurokfű (vad oregánó), orbánfű (vérfű), cickafark (na, nem az ízéért…), köménymag, menta, s persze ősszel a hecserli bogyó (csipkebogyó). Nyilván még sok mindent bégyűjtünk, amire úgy érezzük szükségünk van. Mindezekhez előszeretettel leszedjük a kerti és a vad gyümölcsököt, amelyikeknek reánknézve varázslatos hatása van úgy ízben, mint gyógyításban.

* * *

Méges a lényeges az, ami megmaradt a gyógynövénygyűjtési napokból, hogy szinte nem számított munkának.

Úgy maradt meg emlékezetünkben, mint a kedves bónyászódásunk (kerengésünk) egyike a természetben. A gyűjtés közbeni friss levegő, a növényekre való rábukkanás öröme, minden egyes alkalommal teljes nyugalmat adott ki magából, s úgy elemünkben megbékélve elringatott a csodaillatok felett.

Ribizli, fosóka szilva és vadmálna

Fényképezte: Ágnes lányom és Jómagam

Fenyőszegi B. Levente

Tavaszi finomságok Csíkban

Fenyési FENYŐSZEG

Há biztos, hogy van elég sok minden, amivel meglehet vetni a belügyminisztériumot, hogy ne korrogjék a has, de inkább azokról mesélek, amivel ott helybe es teli tuddjuk/tudtuk tömni a pufánkot. Na, azokból vittünk haza belőle es, ha kellett, mert így volt szokás. Megosztani az otthoniakkal, akik nem vettek részt a „legelésbe” fennkölt tennivalónak bizonyult.... Amiből ott rögvest, helybe nem beleltünk bé belőlik, azokot nem es lehetett megenni nagy hirtelenjibe, csak főzve. Há próbáljátok ki a csihányt, bodzát, kakukkfüvet vagy egyeb más gyógynövényeket, esetleg a szegfűgombát bérágni, vagy a komlórügyet, amiből zöldfuszujkára hajló ízű levest lehet megburrantani. Há nem hiszem hogy ízlene. Még mondjuk a köménymag s a csapirka elmegy, azokot nyersen es ellegettük.

Csihány (csalán)

Virágzó bodzabokor

Kakukkfű

Az igazi csemegék a sóskák voltak. A mezei, a vékonyszárú-lándzsalapíjú hegyi, és a madársóska. Eszket erősen szerettük. Főleg a mezei sóskát. Neccesleg szedtük, s vittük haza. Inkább a lapisakot. Kórósóska es lehetett, de abból csak a lágyszárút tépdestük le s ettük meg. Mondjuk a kemény szárú se rossz, de azt inkább helybe kellett megharapdálni, s a levit belőle ügyesen kiszívni. Otthon a „zsákmány” néha megvolt vámolva, zömmel a nagy lapik. Abból sóskazósz vagy leves készült. De evvel mit es törődtünk mű. Há semmit. Csak lefutottunk, s ki a mezőre, s még szedtünk egy adagot. Hazatérvén kirittyentettük egy tálba, körbeültük, s ettük, amíg a végére nem jártunk. Hej, de hogy szerettük, s szeressük még máig es! Néha a rágógumit esszerágtuk vele, s akkor zöld rágcsink lett belőle. Biza nagyon hasznos eledel volt, ha éhesek lettünk. És időnként szomjoltó hatását es felhasználtuk. Főleg ha künn tátottuk a pufánkot a nagy melegbe.

Kórósóska

Sóskalapi

A fenyőrügy rágcsálását se vetettük meg. Az es olyan savanykás ízű egy kicsike szurok utóízzel vigyítve.

Csalóka (fenyőtoboz) és fenyőrügy

Madársóska

A madársóska az mán más tál tészta. Persze, hogy bírtuk. Az es jó szolgálatot tett, amikor az erdőbe kambacsoltunk (eregeltunk, mentünk, csatangoltunk). Például: gombásztunk, vagy szirupnak csalókát (fenyőtobozt) szedtünk. Finom levelei vannak nekije, s sokat személ a lóherére. Szerencsére a lóhere sem mérgező, mint a medvehagymára hasonlító gyöngyvirág lapi. Habár a medvehagymának ha fehér es, de igen más a virágja, mint a gyöngyvirágnak. A virágja rendesen fokhagymáson csípős. Erről jut eszembe, a madársóska (medvesóska, fa sóska stb) virágja igen ízletes. Enyhébben savanykás, s mintha egy kicsit édeskés es. Ezért evvel es időnként megpakoltuk a hasunkot/ még most es. Nagyokot lehetett bökkedni tőle. A savassága okozott egy csepp gondot, met úgy éreztük a fogzománccal babrálgat, s az nem jó. Há még ellegettünk az utak szélin es eléggé van nagylapijú növény, de ráksúly tudja most, hogy mi a neve, a csöve finom savankás... Na abból. Biza megcsipkedtük a tormalapikot es. A torma lapija enyhén csípős. Személ a karalábéval. Néha gyerekláncfű szárát és bérágtuk, csak az olyan keserű, mint a fűvel esszekevert kávé. A hosszú füvek zsenge részeit meg megrágogattuk. Azok fincsik. Olyan édeskék voltak.

Tormalapi a sárga virágok között

Zsögödferedői medvehagyma

De az akácvirág sem volt semmi. Úgy majszoltuk azt, hogy szinte nyuvadtunk meg tőle. Otthon még mézet es készítettek belőle, akár a lóhere virágából. Na, abból es kiszívtuk a virágtövében lévő édes fincsiséget.

Virágzó akác

Amit még igen szedegetünk az a koseper (mezei eper, tokos eper) és az erdei eper vagy szamóca. Finomságok ezek. A koseper feje olyan fordított kosárkába vagy tokba van. Irtó finomok. Főleg amelyik rendesen megveresedik. De akkor se rossz, amikor kezd fonnyadni, aszalt eper íze lesz. A nem teljes pirosok egy cseppet savanykások. Az erdei eper vagy szamóca a' másabb. Amíg teljesen ki nem pirosodik nem finom. De ha igen, egyszer olyan smakkja van, hogy megnyalod a nem létező bajszodot es. A koseper es egyedi ínyencség. A gyerekek szeretik tányérba kirakni, s megcukrozva a bendőbe leküldeni. Azért szokássá vált belőlik eperhabot es készíteni.

Koseper

Berkeeper

Az idén mán a sóskákból rendesen bészedtünk. Egyétek tűk es!

Legelésző Fenyőszegi úr