Amikor még üsmerkedtem a csángó ételekvel

Mottó: Műfelénk es, itt Csíkban, van elég hasonló finomság mint a Gyimesekben, de ott méges másabb. Asziszem az esszetevője teszi…

Sajtos-túros puliszka saját módra

Az 1991-es esztendőben gyimesi Hidegségre kerültem tanárnak. Mivel addig a környéken ritkán jártam, csak ámultam és bámultam azt a festői környezetet, ahol a völgyekben, a patakok mentén egyszeriben megmutatták magukat az ottani házak. A legutolsó buszmegállónál szálltam le, s onnan már csak néhány lépésnyire volt a Bükkhavasi 2-es számú Általános Iskola. Friss tanárként az új helyzethez próbáltam igazodni. Mivel a gyér buszjáratok miatt elképzelhetetlen volt a napi hazasétafika, ezért a heti tanítás idejire bent kellett szállást találjak.

A kollégák igen kedvesek voltak, egyből lakást kerestek nekem. Akik biztosították a számomra a tanári lakot, szintén aranyos, olyan az élet deleje felé járó, idősödő emberek voltak. Készségesen segítettek beilleszkedni az ottani világ, számomra még ismeretlen dolgaiba. Bévezetőként az eppeg elég. Az első érdekes esetek es az új helyemen bontották ki szárnyaikot. Na, igazából innen veszi történetét az első meglepetéssel teli kaland.

Na, a tojás az sok ételbe talál!

* * *

Melegítés nem melegítve, csak elkészítve

Egyik szépecske szeptemberi napon, amikor már bérendeszkedtem a kis kovártélyomba, a házi nénim hívott, hogy menjek mert kész a melegítés. Gondoltam magamba, így mondják, ha valamit melegítenek. Ezért rea es vágtam:

– Nyugudtan melegítse!

A házinénim megértően elmosolyodott, s mondta: – Kész az étel. Szívesen lássuk!

Bé es mentem hézik. Ott derült ki, hogy mi es az a bizonyos melegítés.

Persze a kedves házinénim, rögvest utána kínálta az eleséget:

– Nyujjon héza!

Gondoltam viccelődik, met a gyerekek természete az, hogy folyton hozzamatatnak az ételhez. Azt hittem onnan származik ez a cseppecske tréfa. Hamaroson kiderült a tévedésem. Meg se közelítettem a valóságot. Igazából a jelentése az volt, hogy vegyen, tegyen, kutuljon héza, vagy ahogy Magyarországon szokták mondani: szedjen.

Másnap igen büszkén mentem az iskolába. Ügyesen szóba es elegyedtem a munkatársaimmal. Elbeszéltem az azelőtt való nap történéseit nekik. Mikor az ételhez érkeztem, kijavítottam a nevit, mert azt hittem rosszul hallottam, amit a háziak mondtak nekem. S ezétt úgy mondtam el a kollégáimnak, hogy melegséget ettem. Kacagtak es rajtam, jó ropogóson. Amikor a derültség elmúlt az arcikon, akkor az egyik elmondta, hogy az biza nem melegség, hanem melegítés. Ez nekem es tetszett.

Há’ így jegyeztem meg az első gyimesi csángó ételt. A nevitől eltekintve, nem akadt semmi baja neki. Erőst finomnak bizonyult. Hogy szokták mondani, megnyaltam utána mind az öt ujjomot.

Persze azután ettem még jó ízű csángó nyalánkságot es, az álivánkát, amit álevánkának, vagy néha becéztem. Érdekes, nekem valahogy nem ment egyből megjegyezni a különlegességek neveit. Mindegyiket elkereszteltem bolond felé. Kivéve a bócot, mert nálunk es létezett a túrósbóc, vagy túrós bombóc elnevezés.

Az üstbe tej irtóan tetszett, biztos azért ragadta meg annyira a figyelmemet…

A melegítésbe a hagyma isteni!

Most jöjjenek a finomságok és a hézzavalók, ahogy sikerült megjegyeznem:

MELEGÍTÉS

Előbbször a szalonnát felkockázva, de nem elválasjsztva a bőritől a tepsibe kell belévetni. Inkább tenni. Az úgy ejsze jobb. Ameddig egy cseppet kiolvad a zsírja, addig a fel kell verni a tojásokot. Ha ez es megvan, akkor rea kell önteni a matériát a szalonnára. Tetszés szerint lehet belémorzsolni, túrót vagy sajtot, esetleg ordát, de a zőccség se maradjon ki. Főleg a ződhagyma. A szalonnával együtt es belé lehet gübbenteni a hagymát. Legalább egy cseppet megpirul, amíg reakerül a tojás, túró satöbbi, mint a szűzleány, amikor csapják a szelet neki. Ha mán benne van minden, ami kell, akkor jöhet a sütés. Nem jó erősen megpirítani, csak módjával. Az a jó, ha minden belétett ínyencségnek külön es, s egybe es, érzed az ízit. Aztán máres lehet enni finom puliszkával.

ÁLIVÁNKA

Az alivánkához terebúza s rendes liszt kell beléje, s még tej, tejfel, tojás, vaj, cukor és lekvár. Még szoktak belétenni sütőport, s egy csepp sót es. Ej be finom tésztát lehet rittyenteni belőle! Amikor kész a tetejit bé szoktál hinteni porcukorral. Puliszka tésztának es szokták mondani. Egyik, egyszerűbb változata a málé.

Nem nagy macera az elkészítése. A langyos tejhez cukrot vetünk valamennyi vajat. A felvert tojáshoz savanyó tejjel dolgozzuk egybe, majd az egészet esszekeverjük az elékészített, főleg tere búza liszttel. Tej helyett lehet savanyó tejet, vagy jaurtot tenni. Egy órácskát állni hagyjuk. Közbe-közbe belé-belékavarintunk. Lehet a felmelegedett lerbe / sütőbe bévetni. Odaügyelünk. S amikor úgy lássuk, hogy kész, akkor kiszedjük. Tejfellel, vagy lekvárral lesz irtó finom az ízesítése.

A csángó ételekbe a vajacska és a sajtocska, úgy kell mint a bubának a tej...

BÓC

Há’ ez egyszerűbb eleség, negy nagy vaszi az elkészítése, de jól fekszik a „belügyminisztériumnak”. A puliszkát feltétlenül el kell készíteni. Nem baj, ha zsírt es adunk héza. Darabokba lapítóra vagy lehet tányérokba kitenni, hogy egy cseppet ott egymagába keményedjen. A közepibe belé kell tenni a túrót. Ki hogy szereti. Többet vagy eppeg kevesebbet. Aztán esszehajtogatva a puliszkát, nehogy kilátszodjék a túró, gomboccá formálom. Tepsibe, vagy a fűtő tetejin es ellehet készíteni. Azé’ oda kell ügyelni, hogy az alja ne égjen meg, csak megpiruljon.

Puliszak savanyó tejvel, ej be finom es!

ÜSTBE TEJ

Abba az üstbe, amibe elkészítették a puliszkát, tejet szoktak beléönteni. Miétt es? Met az üst oldalán, szépen megpirulva, még mindig van puliszka. Azt pedig kanállal kivakargatni, s a benne lévő tejjel béhörpinteni, egyszerűen isteni.

A fokhagyma, s a pityóka se rossz eleség...

Jó étvágyat kívánok hézik!

Fenyőszegi B. Levente

Kérésre itt a BÁLMOS receptje

Hézavalók: soó (savó) juhtejből, puliszkaliszt, erősebb vaj, juhsajt, tejfel, só, sajt.

A tejet tejszínnel együtt bégübüljük, s fűtőre rittyentsük. Amikor mán eléggé felforrt beléadagoljuk a puliszkalisztet. Alamuszi láng felett, folyton-folyvást keverve puhácskára hagyva az állagát készítsük el. Amikor esszeállt a kívánt matéria akkor elékapunk egy habverőt, s gyorsan dolgozunk rajta. Kicsit úgy tűnhet, hogy a kezed mán szinte szakad le, de nem. Amikor kijő belőle a zsiradék, akkor nincs idő szimmogni, hanem vajat vetünk rea, s tovább keverjük. Amikor a puliszka teljesen lágy let, akkor a zsíros levit külön kell önteni. A sok mindenen átment puliszkából gombóchoz hasonlót  formálunk. Jó rearakni egy csepp szalonnadarabkákot es, úgy jobban csúszik.

Rakott pityóka hidegségi módra

A finomság terített asztalocskára került

Hát drága kicsi aranyos lelkeim, ugye, hogy öl a kíváncsiság, hogy vajon mi es kell ehhez az ételhez? Várjatok sza’ egy cseppet, met mindjárt megtudjátok! A gyimesközeploki Hidegségen találkoztam először véle. Egyik kedves kollégám készítette jel. Ezétt es neveztem el úgy, ahogy a cím es mutassa.

Hézzávalók lehetnek:

• Pityóka – Isten ments, ha kifelejted, mert oda az egész étel!

• Tejtermékek – sajt, túró, vaj, tejföl, aludttej, s ami még eszedbe jut…

• Tojás 

• Zöldségek – Melléje jó feltálalni, olyan zőccségsalátának. Ha méges akarsz belérakni, akkor inkább a keményebbecskéket érdemes kiválogatni, ami annyira nem burongéroztassa meg a hasadot. Lehet főve, vagy a tetejin inkább nyersen. Hagyma nélkül es harangozik a hasadnak!

• Fűszerek – itt inkább só, bors és paprikára gondoltam, de tetszés szerint meg lehet hinteni bármivel. Szoktak fokhagymát, medvehagymát es belérakni.

• Húsfélék – fontos, hogy rendesen legyen megfőzve, mert az sehogy se talál, hogyha a puha ételek közepette húzod-nyúzod a nyersecske sonkácska darabot. S netán, ha orrba csap aztán megnézheted magadot! Persze lehet szalámit, kolbászt, s egyéb felvágottat beléaprítani. Ki hogy szereti…

A lényeg az, hogy személd ki, hogy mivel tudnád minél ízletesebben esszehozni.

Nna, jöhet ennek a finomságnak az elkészítése!

Pityóka mosás letudva

Amikor jókedvűen nekigyürkőztél tedd fel magadra a kötént, nehogy esszekend a gúnyádot. Ha mán megvagy avval, akkor eléveszel egy fazekat s beléteszed az előre, vagy eppeg megmosott pityokákot, s aszkot oda teszed főni. Nem baj, ha marad belőle, mert azt fellehet használni más ételekre es.

Amíg rotyogtatod a pityit, nagy hirtelenjibe oda teszed a tojást es feredezni a lobogó vízbe. Hagyjad ezek fődögéljenek, úgyes te addig elékészíted a tepsit, amibe beléreszeled a pityókát. Egy cseppet körbelöttyinted olajjal, de ha urizálni akarsz, akkor kikenheted vajjal.

Közbe még bőven akad idő egyebekre. A sajtot (ha akarsz beléduvasztani) ügyesen lereszeled. Az elékészített hézzávalókot alaposan kicsire, vagy közepes falatokra darabolod fel. Lehetnek akár nagy falatok es, ha meg nem nyuvadsz tőlük, vagy ha mán előre tudod, hogy a vendéged csuka módra nyeli el a harapnivalót.

Fő a tojás es

 

Ha megfőtt a pityóka és a tojás odaállsz meghámozni. Essze lehet gübülődni rendesen véle. Ezétt es érdemes egy csepp kézöblítés. Asztán nekifoghatsz a tényleges szervicsnek (itt – munkának). A pityókát egy rendbe lereszeled, egyenest a belé tepsibe, olyan vastagocskábban. A tojást es meghámozod, mert a héja annak sem annyira finom. A csóré tojásokot legaláb nyóc felé vagdalod, ahogy akarod, vagy lereszelheted. Mondjuk simmára jobb darabolgatni. S amikor felszeleteled, vagy ahogy akarod, a pityóka ágyacskára pakolod reja. Ezt követően belé baszkulálod (itt -teszed) az elékészített sajtdarabkákot, húsdarabkákot, vagy zöldségdarabkákot. Ezeket saját szájad ízére, vagy a vendégekéire formálod. Te szabod azt es meg, hogy az elékészített falatkákból mit burrantasz rea.

Az étel mán es kész derektájig (félig)

Ezt követően jöhet a második, s ha mély a tepsi, akár a harmadik rend pityóka reszelék, s utána újra a reatett finomságok. A lényeg az, ha teli a tepsi, akkor megszórod a tetejit sajttal, s béduvasztod a lerbe. Sokat nem kell bent legyen. Olyan öt-tíz percet. Aki ropogósra szereti a pityóka alját hagyhassa valamicskét tovább es. Ha ez es megvan, akkor óvatoson kiemeled a lerből, egy cseppet vársz. A tetejit megmókázhatod étel díszítéssel. Itt mán a tojás es lehet kettébe, vagy négybe vágva, a a zőccségek es. Ha a bubázással elkészültél, akkor azután kirakhatod.

Na, s ha mindent elvégeztél, akkor nagy bölcsön tálalhatod es! Tetszés szerint, ki hogy kéri, még nyakon öntheted tejföllel, fűszeres gübülékkel (olajos paprikás, borsos, sós valamivel) vagy paradicsom szukkal.

Magyarázatocska

Ez az étel egy kicsit olyanszerű, mint az olasz pidzaféle, csak itt több réteg es lehet rajta, s az alapanyag nem liszt, hanem pityóka.

S mindegy az ember mindenevő, laktó-vegetáriánus, vagy tiszta zöccség evő, mindegyiknek egyhamar a szája ízére ellehet készíteni.

Az biztos, aki eccer kipróbálja, s bészed belőle, az még mind a tíz újját megnyalincsa! Csak egy a baj, alig lehet abbahagyni. Vigyájz a beledre, met a sok ételtől a szemed es fel akadhat. Inkább hagyj másnapra es, tedd a hűtőbe met nem romlik el az olyan könnyen.

Jó étvágyat kívánok hézzája!

Lejegyezte: Fenyőszegi Bö Lö

 

Lábosok, üstök korca

Nagy általánosságba’ a korcot a gagya (nadrág) és a szoknya levarrt szegélyére mondták. Oda, ahova madzagot vagy gumit tettek bé, hogy maradjon cag veszteg a derékon. Másképp szólva, hogy ne mind csúszkáljon egyfelé lefelé. Evvel a fáintos szerketával ott es maradt a helyin. Biza’, hogy isteni egy találmány.

Most pont nem erről a korcról fogok mesélni, hanem a lábosok, üstök korcáról. Azé’ szó köztünk maradjon, nem arra a lábosra gondoltam, amikor nem húzunk cipőt, s láboson (mezítláb) járkálunk, neeem. Hanem arról az edényről, ami szoros rokonságba van a fazékval, de eppeg annyi ételvel nem lehet megvetni őkelmit. Egy az, hogy laposabb, s kettő pedig, hogy küsebb szokott lenni. Azé vannak irtó düher (itt - nagyon nagy) méretűek es köztük. Azok a népes családoknak kiváló edények tudnak lenni. Jó a táborozós helyekre es. Régebb lábuk es vót. Nagyanyámnál még láttam lábosos lábost. Mán régebb kiment divatból, met nem vót rea szükség a kályha tetejin.

Korcos lábos, amelyiknek "lelke van". Eppeg egybe szalmapityóka készült benne...

Ejsze most hagyom a nyavalyába a hatalmas méretű lábosokot, s inkább reahangolódok a közepesekre. Olyanokra, amibe mán rendesen meg lehet katyfalni (főzni, készíteni) egy tokányt, egy burjánzószt, egy rakott puliszkát, szelídebb szalmapityókát (amelyikből a lélek nincs kisütve), vagy belérittyenteni négy-öt tojást magára, megbolondítva szalonnáson... Há’ azé’ még sok mindent meg lehet belé burrantani a lábasba, de asziszem ízelítőnek ennyi dugtig elég. Mit mind bőcsködjek, hogy mit tudok, még a végin szakácsnak fognak csúfolni. Nem vagyok az ételkészítők szörnyetege, de azé’ annyi tehetségem még sincs.

Akármilyen lábosok

A lényeg méges most jön. Ha a lábosba valamit megfőjznek észrevevődik, hogy lassan rakódik a falára az eleség réteg, ami hojza a lábos egyéniségét. Attól függ, hogy mi pirul fel az oldalára, olyan ízmaradékokot kovácsol essze a zidők során. Persze nem annyira érződik a több esztendős, évtizedes korc, de méges másabb lesz az íze, ha valamit rottyasztunk benne, mint egy ma született lábosban. Ezétt se érdemes kínkeservesen kivikszolni, met oda a lábos smakkja. Ehhez a Krisztus előtt négybéli állandós korchoz mindig hézacsapódik a legújabb főzés. Ha a láng erős, s a kivirgetés-kavargatás valamicskét megkapja a fortyogó eleséget, akkor a lábos (főleg az érclábos) alján az étel egy cseppet szégyenlősen elpirul, vagy mint a napon heverő emberfia, különböző árnyalatokba megpirul. Ugyanez történik a lábos oldalán es. A friss főzés adja magát, met utána ebből a nem es olyan rég keletkezett sült rétegből lesz a bébelelhető korc. Hát hogyesmondjam, Isteni! Nem mondom maga a benne rotyogó elkészített finomság se semmi, de aki a lábasra kezet tehet, azt a korc csudás zamatja egyenesen a mennyekbe repítheti. Ezért es ritkán kapja meg egy-egy ipse, mert igazi harc van érte. Van olyan es, amikor többen nekiállnak, s kaparják késsel, kalánval, villával, s amivel még lehet, annak az oldalát. Mohón dolgojznak, hogy több jusson nekijük belőle. Aki fineszesebb többet tud kivájkálni belőle. Ej be jó es az a látvány, amikor a szinte levakart korc kandarodna meg, de menet közben ropogóson kettétörik. A reapirult ételmaradék rendesen tudja kívántatni magát.

Fijatal üstökbe' rotyogó finomságok   Fotó: B.A.

Milyen ételnek lehet fáin korca? Hát a rakott puliszkának, a szalmapityókának, mondjuk a pityóka tokánynak. Egyébként mindegyik sűrűbb falnivalónak van korca, de nem annyira finom, mint ezeknek. Persze a húsételek se semmik, de azoknak inkább a levik finomabb. Sö, sokkal jobb azt kenyervel mártogatni.

Az üstbe készült tokányok es adják magukot. Gyimesekben az üstbetej megér egy misét. Ej be jó es, amikor az üstbe főzött puliszkát kiszedik, s a körberakódott korcára realoccsintják a tejet. Ha arra jársz próbáld ca’ ki! Nem bánod meg.

Ha van lábosod, istenmárjáson ne súrold ki a lelket belőle, met akkor az nem a te külön béjáratú lábasod lesz, a páratlan különlegességes korcával, hanem csak egy akármilyen-fajta. Ha lehet hagyd meg, hogy egyedi, s megismételhetetlen maradjon.

Fenyőszegi B. Levente

CSIHÁNYCSUDA (CSALÁNRÓL röviden)

Ez a gyógyító szinte mindenhol fellelhető burjány eppeg sok nyavalyára jó, de azétt mindenre mégse. Ugyanakkor elég sok fáintos dologra igen. Csudás hátvakarú tud lenni. Főleg a komisz kölykeknek. Nekik asziszem, hogy seggvakaró es… Méges úgy tarcsák a füves emberek (de nem azok, akik füvezni szoktak), hogyha a világ tudná milyen gyógyhatása van, mind csak csihányt termesztenének. Há’ mondjuk ez egy cseppet túlzás. Annyira, mint ahogy a teheny es füvezik, de azétt mégse drogos...

Frissen szedett csihány

 

Na de, hogy mit es lehet kezdeni véle? Csinyálnak belőle csihány levest! Ööö, aszongya csihány zószt (szószt) (sakkó’ nem kell spenótot venni), de ejsze teának a leghatásosabb, vagy ha kifacsarják levit, úgy se kutya. Azé gyógyburjányok keverékeibe es belé-beléteszik.

Mán tavasz béköszöntekor, amikor mán kibútt a födből, érdemleges szedecskélni, mett akkó’ irtóan friss a hajtás! A zsengesége végett ej be finom tud lenni. Na, nem nyersen! Attól felduvadna a budzád, s olyan lennél, mint egy mai húsos szájprémű sztárfehérnép .Meg ne próbáljátok az úristen megfizeti!!! Leforájzva, meglobbasztva, vagy főjzve, úgy a jó! 

Csihányzósz (csalánfőzelék)

A csihányt azétt máskor es jó szedni, csak mindig a friss hajtású csihánylapikot érdemes esszegyűjtögetni.

A’ jó, ha az erdőbe, vagy olyan helyen gyűjtődik bé, ahol nincs sok mocsok a fődön, na: flakony, konzerves doboz, sörös üveg, csipszes zacskó sötöbö.

Most, hogy ez es megvót, akkó lépjünk ca’ tovább. Izé, asszongyahogy felvázolom mire es jó. Arra, ha a zembert megtalálja valamilyen betegség. Például: alig tud pisilni, gyulladásos, szuszogós, köhögős sötöbö nyavalya, na arra! De az asszonynak, a kölyköknek és még cefréknek es ugyanolyan jó hatású, biza! Tehát, hasznára válik a nép apraja-nagyjának, de még mennyire!

Mostanság nem annyira divat iszogatni a teáját, pedig egy csepp borocska mellett fel se tűnik. Ha belégondolsz abba, hogy fijatalító hatású, mán megérte. Segítségével még lélegezni es jobban lehet. Ha béküllentessz (megiszol) belőle egy csiporral, mán nem es fulladsz annyira, s hej de csudás, hetyke lett lesz a járásod. 

Kész a csihány tea

Erőst jó még vízhajtásra, vérzéscsillapításra. Saz aranyos testyen, amit a hírverésekbe mostanság rendesen mutogatnak, valami bibi kelejtkezik, jó csihányval orvosolni. Persze ott, ahol kifelé áll a véna, sö veszettül fáj. Isteni, ha ennek a burjánynak a csudás varázslevével borogatódik annak a helye. Ne hagyjátok ki azt, hogy a bajra a csihánylébe mártott rongyot kell reája rakni. Má’, mint a sebre.

Még istenien tud hatni a csontokra, sö az izmokra, a rozzant ketyegő (szűvecske) es jobban dobog tőle, de idegeket es renbe szedi egykettőre. Ájj sza meg, met még tudok bőcsködözni (dicsekedni) véle! Vérnyomást percek alatt, vagy egy kicsit később, de megszabályozza, tiszticcsa a vesét, izmosan tarcsa a véredényeket, az örökletes izéket egészséges egyensúlyba rakja, sa zimunyrendszer bikaerős lesz tőle. S amit még az orrotokra akarok kötni, s nem az alá dörgölni, hogy kiváló vértisztító es. Ez mind szép es jó, csak ne adagoljunk sokat belőle, elég egy fél csiporral, met vizet es hajt belőled rendesen. Aki túlzásba viszi abból rongybuba lesz, s a reanimálén (sürgősségin) köt ki. Jó azétt arra es, ha baj van a belügyminisztériumval, bélhurut ellen. Ugyancsak nem semmi a hólyaghurutos szenvedésekre használni. Csökkenti a vércukorszintet es. Torokgyulladáskor jó öblögetni a torkot véle. Ülőfürdeje aranyeret es enyhíti.

Erdei csihány

Mint tuggyátok, mostanság divatos belőle turmixos habarcsot csinyálni.

Az okos tudósok gyökérkivonatából hajhullás elleni szert katyfaltak (kevertek) essze. Szimpla teája hat a korpásodás és a hajzsírosodás ellen es.

*

Azt es tuggyuk mán, hogy több ezer esztendeje gyógyítsák magikot véle az emberek. Rehumára (reumára) es jó. Nemcsak a szófogadatlan gyerekek egyengetésire gondoltam, hanem a reumás csapkodásra. Csak amúgy verdesték csóréságukot az emberek... Ezt a kezelést inkább a friss hajtásokval tették meg. Állítólag hatott. Az öregek se panaszkodtak. Viszont a gyerekeknek biztos használt, met, ha megkezelték egy csihánycsokorval, úgy helyrejöttek, hogy többet nem kértek belőle.

A csihány emellett sok vasat tartalmaz. Milyen jó, nem kell lerágni a vaskerítést, vaj megenni az üllőt, kalapácsot, met az elég babra munka lenne…

Nehez időkbe’ a csihányszárából fonalat szerketáltak essze, s zsákot, s még takarót es készítettek belőle. Gondolom azt a pokróc fëlé rakták…

A csihányt a házillatok es szeretik. Főleg a disznyók. Itt Csíkba, egy cseppecskét régebbecske, de nem annyira, zsákoslag szedték a csihányt a kölykek és a cefrék. Legtöbbjük kesztyűt se húzott, s mondták, hogy egy szikrát se csíp. Pedig úgy csípett, mint az istennyila, s a szemik biza szikrát hányt, de mit csinálj, ilyen a keménykedés. Feltétlenül meg kellett mutatni, hogy milyen kemény fából faragták őköt! Pedig a szedés utáni viszkető hólyagok fájdalmát, még vakarózás se tudta egy darabig enyhíteni. Úgy tudott viszketni, mint a hétszentség! Persze ezt az akkori legénykék avval bosszulták meg, hogy az erdőszéli, időközbe magasba kapaszkodó csihány langalétákot (megnőtt csalán szárakot) nagy győztesen, egy hutyuróval szétverték.

Sziklavári csihányok

A csihány a boszorkánykodásból se maradt ki. Úgy tartották az álmos könyvek, hogyha sok csihányról álmodozol esszehergelődsz (összeveszel) valakivel. Persze van akinek direkt jól jön a bajkeverés, de nem mindenki szereti. A csihány gyógyulást es jelenthet, hogyha álmodba nem szúr meg.

Kedveskéim! Aranyos bogárkáim, ha szeditek, akkó’ hújzatok kesztyücskét. A tejácskáját hörpincsétek egészségvel. Természetesen, nem vas vagy más fémszűrővel szűrjétek le, met akkor oda a hatása.

* * *

A CSIHÁNYRÓL, mint megannyi gyógyító burjánról sok okosságot kaptok a világhálón. Válogassatok benne ügyeletvel. Ha valamibe nem vagytok bisztosok, forduljatok szakemberhez.

*

A végire tartogattam egy kis történetet. A linkre kapcsolva egyből eléritek: https://fenyoszegi.blogspot.com/2020/12/csihanyferedo.html

Fenyőszegi B. Levente