A Csukás-hegység (Munții Ciucaș) sok érdekességet rejt magában. A Kárpátkanyar egyik csudás, sziklás alakzatokban es gazdag hegyvonulata. A csúcsa eléri az 1954 metret. Hol es található? Há’ Erdély délkeleti részén. Brassó és Prahova megye határhegye. Ha a gerincén végigkambacsolsz tündéri táj tárul eléd. Olyan, mintha sasmadár volnál, szinte érzed, hogy repülsz a messzeségbe.
A Grohotiș (jelentése kőtörmelék), Esztena-nyereg (Curmătura Stânei vagy Șaua Stânei), Esztena-gerinc (Creasta Stânei) és a Tolvajok-forrása (Izvorul Hoților), ahol mi es bódorogtunk az a hegység keleti, vadregényesebb részén, a Gropsoare-Bartócsa (Gropșoare-Bratocea) gerincvonal környékén lelhetők fel. Innen isteni kilátás nyílik magára a Csúkás-csúcsra es. A Tolvajos-forrás környékin többszőr megtöltheti kulacsát az arra cammogó vándor. Ezeken a helyeken még a pásztorélet se halt ki teljesen. Amikor elmegy a hó, mán kőtöznek es ki a pásztorok a nyájjal és a hacukájukkal együtt. A vándorokot közbe meg-megkínálják egy kicsi túróspuliszkával, ordával meg miegymással.
Na, kerámbálózunk vissza a történet elindító mozzanatához. Csíkszeredából Sepsiszentgyörgyre mentünk vonatval. A hátizsákomot felrittyentettem a csomagtartóra. Elég jól birta magát a Bodoki állomásig, met ott lezuhant. Szerencsére senki sem sérült. Gondolom azétt történt, met aszitte, hogy Szentgyörgy, mivel a vonat mán ott kellett volna legyen…
Onnan Kiss Lacival, eresztettük kocsival egészen a Leánymezőig. Ott még kaptunk medvehagymát, s eléges bépufáltunk belőle. Majd azután a Csukás előhegyénél, a Piroska-havas (Munții Chirușca) lábánál indultunk utunkra. Még a Horgas-szoros (Cheile-Strâmbu) elejét es megkukkintottuk. Ahogy cihelődtünk felfelé láttunk es egy pár konglomerátum (kavicskő) képződményes sziklácskát.
A környék eléggé vadregényes vala. Ha megbámulod, az biztos, hogy még az álkapcád se marad egyhelybe’! A Piroska-pataka völgye az biza bámulatos látvány, a vízeséseivel együtt.
Amint imigyen bámészkodtunk egy rövidítő kaptatóhoz érkeztünk. Hát hogy es mondjam, hátizsákostul nem volt valami könnyű. Úgy éreztem félúton, hogy jobb lenne, ha a hátiszákom vinne tovább. Egy-egy helyen egy cseppecskét meg es nyekkentem. Szerencsére Laci és Karcsi figyelmet szenteltek reám. Haladás közbe, úgy felfelé, többször es megpihentünk a szuszogtató meredeken.
Hogy szavamot össze ne hergeljem végig volt hó. Na nem az a nyakig érő. Olyan 15-20 centiméterest, de néhol nagyobb es. Egy-egy helyen térdig es süppedtünk. Aztán valahogy kikecmeregtünk a tisztásra, a havasi reglőig, ott a Piroska-nyeregen egy cseppet felülig, ahol a Tolvajos-forrás es van. Valamennyicskét még kerengtünk az Esztena-nyeregben, aztán helyet kerítettünk az erdőszélen, s leheppentünk enni.
Eddegélés után helyet kerestünk magunknak, ahol a sátrat fel tudjuk húzni. Nem es tátottuk sokáig a pufánkot, pedig írtó szép vala a táj, elég rövidke idő alatt fel es húztuk a sátrat. Utána a tűzhelyet kinezve hoztunk oda száraz ágakot és fákot. Aztán még egyet szusszantunk.
Laci egy sétára hívott bennünket, hadd lássuk a Csukás-hegység szépségét és halljuk beszélgetés közbe’ annak titkait. Hátizsák nélkül elég könnyen haladtunk. Útközbe’ szó esett Erdély és Havaselve határvonaláról, ami a gerincen kanyarog végig. Nekünk nagyon megtetszett a hely. Másnapra nem akartuk halasztani a csúcsramenést. Ezért Karcsival addig burrogtunk, hogy Laci beléegyezett a mászkálásba. A végén felkapaszkodtunk A Gropșoarele 1883 méteres csúcsára. Bár felhős volt az ég, de egészen jó időt kaptunk ki. A kilátás szinte mennybéli volt. Szavakba se önthető az az érzés, amit lehetett ott érezni. Mintha a szellő, a sziklák, a fák, a virágok, de még a hó es megelevenedve beszéltek hézánk a madarakval együtt. Láttuk a Tatár-havast, Csukás-hegység csúcsait, a Bucsecs-hegységet, a Keresztény-havast, s még a Nagykőhavast es. Hihetetlen élménybe’ volt részünk. Nem es beszélve a szép az elé-elébukkanó virágocskákról.
Kiemelném a kikericshez személő virágokot (pedig nem es rokonyok), a krókuszokot, azaz sáfrányokot, ahogy a hóbol kidugták szirmaikot. Törékeny szerzetek, s méges milyen kemények tudnak lenni. Aki élni akar az törekszik. Tanulni es lehet tőlik. Rövid életik során a legtöbbet adják ki magikból, úgy pompáznak, hogy a szájad es tátva marad.
Este tüzet vettünk, teát főztünk. Olyan szurokfüvest, ej be finom es lett. Vacsora után a táborunktól messzebecske egy fenyőnek a magasabbik ágára fellógattuk a maradék ennivalót. Azétt, hogyha a medve jő, akkor ott szökdössön érte, ameddig kedve van. Beszélgetés közbe megneztük a teliholdas tájat. Egyszer mondom, erősen varázslatosnak hatott. A helyet mintha tündérek táncolták volna körbe. Visszamentünk a tűzhöz, egy cseppet melegedtünk, s aztán eltettük magunkot másnapra. Éccaka nagyjából Laci felügyelte a tüzet.
Reggel egy cseppet elfacsarodott időre ébredtünk. Kora reggelibe’ még madárcsicsergés ezerrel szólt, sütött a nap es. Rendezetlen bajszkámot megcsiklintotta a sugaracskája. Aztán béborult. A hegyek tetejit ellepte a köd. Kezdett pilinkézni. Reménykedtünk a szebbecske időbe, de nem jött el. Habár néha-néha úgy tetszett, hogy kipillan az idő de mégse. Hát jó hogy megjártuk magunkot azelőtt nap, vagyes május elsejin, met másodika egy cseppet borúsra sikeredett. A tűz még nem aludt ki. Néhány csapot összeszedtem, s ahogy ügyesen raktam rea tűzre, a láng felcsapott, s bugyutáskodva beléejtettem a balkeccsümöt. Ha mán így történe, immán utána eresztettem a jobbot es. Hadd égjen az es, ha mán ilyen félkeccsű vagyok…
Reggelibe még egy teát megerejsztettünk, aztán elmentünk az eleségért a fához. Könnyedén leszedtük, s bétettük a belügyminisztériumba a maradékot. Elmondtam feltúrázós társaimnak, hogy es jártam a keccsűvel. Karcsi rögtön adott egy párat, met ő kettőt hozott.
Ezután valamennyicskét pihengettünk, majd összeszedtük a sátrat, s egy cseppet kódorogtunk a környéken. Az erdőbe felfedeztük az ezeréves határ nyomait es. Nagy élmény vala.
Immán megneztük, amit kell, nem volt mit csináljunk, esszecsomagoltunk rendesen, szedtük a sátorfánkot, s elindultunk a hegyről lefelé.
Ej be szép sáfránykákot találtunk, ahogy kukucskáltak ki felénk a hóból. Közbe a hópelyhek fegyelmezetten szállingóztak a fődre. A fehér paplany a melegebb éghajlat miatt vékonyabb rétegű lett. Jobban es haladtunk lefelé. Kihagytuk az irtó meredek utat. Felváltottuk egy valamicskével könnybbecskére. Úgy felfelé, mint lefelé keccegtettük a fényképezőgépet. Egy helyen sok szép virágot pillantott meg Karcsi. Egy bogba voltak. Előbbször ő, aztán én kaptam lencsevégre őköt. Ügyesen lehúztam a kölcsönkért keccsüt, s nagy biztonságba fényképeztem. Csak lent a völgybe, a rendes úton jutott eszembe, hogy hol a keccsű. Immán duplán lettem fékeccsű. Az pedig nem semmi…
Lefelé macinyomokot es láttunk. Úgy tetszett, hogy előttünk járt a brumi, nem es olyan nagy távolságra tőlünk. Nem találkoztunk véle, habár nem es akartunk. Leérve a kocsihoz mán teljesen béborult az idő, de nem esett, s nem es havazott.
Hazafelé megáltunk egy kicsit nezelődni a Bodzai-havasokot, ott Keresztvár völgyébe ne. Aztán tegyed Sepsiszentgyörgyig. Elköszöntünk Lacitól, s vonattal repesztettük hazáig.
Érdekes történetek, ahol caplattunk
A Tolvajok asztala
A régi öregek beszédeiből megmaradt, hogy a Csukás-hegység eldugudtabb völgyeibe’ hajdanán, höhöö’, zsiványok tanyáztak. Valahol, ejsze ott a Tolvaj-forrás közelibe tanakodtak, ahol nem es olyan messzire annyi sziklaalakzat vélhető fel mostanság. Volt es ott egy hatalmatos kő, amelyiket a Tolvajok asztalának mondtak. Na azt körbehergelődve, egy-egy csutakon ülve ügyeskedték ki a haramiák a rablótámadsaikot. Ahogy mondani szokás egységbe’ a zerő. Volt es eredménye met rengeteg kincset összeszedtek, s a megszerzett zsákmánnyal ott a Tolvajok asztalánál osztoztak.
Nem es kel mondjam, az eleség melé kellett a frissítő víz es a bendőbe. Az ott lévő forrás vize, az elbeszélésekből kivéve, rendesen lehűtötte a betyárok tüzességit. A lefáradt rablóbanda a környékbeli falusiak számára eléggé ijesztős volt. A mai napig azt állítják, hogy rezegett a léc alattuk, ha azok megjelentek. A Csukás-hegység közelébe’ élő emberek azt tartják, hogy van ennek az egésznek való alapja.
Pásztorok és különleges teremtmények
Az Esztena-nyereg es bészámól a különleges hegyvidéki helyi legendákról. Ezt a Csukás-hegységben ott kint pásztorkodó emberek tartották életbe mosrtanáig. A pásztorok még a mai napig es tudják, hogy az ott lévő sziklák varázslatos ereje, és egyáltalán bármilyen élőlény: fű, fa, virág, bogarak, lepkék, madarak és vadak egyaránt a természettől kölcsönzött csudás erővel bírnak.
Nem es csuda ebbe a vadregényes tájba, minden szisszenés, zizzenés, szélfújás, madárcsicsergés eléhoz az emberből valami nem e világit.
Itt a környéken sok elvarázsolt esztena volt. A pásztorok biza nem egyszer különleges lényekkel találkoztak, akik kérték a saját jussukot, amiért ott legeltették a nyájaikot. Legtöbbször tejterméket, hanem báránt es kértek. Ha nem teljesítették a kérésiket, akkor pásztorok az esztena foglyai maradtak, amíg meg nem egyeztek a csudateremtményekkel.
Vannak olyan történetek es, amikor a pásztorok a saját két szemikkel látták, ahogy a sziklák emberi alakot öltöttek. Ezek a varázslények pedig a pásztor legkisebbik leányát szerették volna feleségül venni. Ez egyértelmű, hogy a pásztornak van leánya, s persze egy legkisebbik es. A pásztor ilyenkor felajánlott akár fele nyáját, s majd azt hazudta a gazdáiknak, hogy a farkasok tépték szét, vagy belézuhantak egy szakadékba.
Persze voltak nem követelődző lények es, akik védték az esztenát, s azért varázsolták el a helyet, hogy távol tartsák a vadaktól, vagy egyetlen bárány se pusztuljon el. Ezek közül sokan az erdei tündérek valának.
A történetvel kapcsolatos linkek:
1. Csukás-hegység, Leánymező, Piroska-has völgye, Horgas-szoros : https://szekelyiskkonyvtaros.blogspot.com/2026/04/termeszetkozeli-paradigmavaltas-az.html
2. Csukás-hegység - Gropșoarele , a patkó jobb oldala - EKE-Gyergyó túra (ATI FILM): https://www.youtube.com/watch?v=HiOfSljCKaw
Fényképezte: Borbé Levente és Kiss László
