A
Boszorkánykövek
valóba’ kövek sokasága. Nem az a kicsike, ha ott vagy észre
veszed mekkora düher (erőst
nagy és veszettül nehez)
darabok. Ezek a hatalmatosságok mán nem annyira látszódva,
tekintetükkel reamerednek Alcsíkra. Ebbe nincs semmi rendkívüli.
Métt es lenne. Viszont abba igen, hogy a sziklák között banyák
hada búvik meg, s azon az „elátkozott” helyen vihorászva főzik
ki a sok alávaló, alattomos tervüköt. Na, ott mán van baj, s
eppeg elég. Elvetemültségükbe egyszerre egy mázsa, s ha nem es
legalább egy véka gazemberséget es elművelnek. Dörgős-villámlós
időbe szeretnek kókulni, de szerencsére lükvercségüköt a
környék tündérei lábikáikra lépve csendesíti. Te es tudod,
ha a lábikád megsebesül az biza veszettül fáj, s nem es olyan
kicsi ideig...
|
Kilátás a Boszorkánykövekről
|
Most
egy cseppet visszakacskaringózok Fenyésre a Fenyőszegi út végibe.
Ott ne, fent Fenyés fejibe, sok mesébe illeszthető kaland
esett
meg, de komolyan!
Irtó érdekes menetek vótak, s mind a Boszorkánykövek banyáival
lehetett esszekapcsolgatni őköt. Persze ezeknek
a történet-csippentéseknek
vót rendesen háttéri muzsikája! A kicsi ház, amibe öten
zajlasztottuk
testvérekül, s még szülenkkel együtt az életet, mindig ment a
cselekvések kibuffanó sora ezerrel. Szinte percre pontoson. Mű
gyerekek mind szőkékre és barna szeműekre sikeredtünk. S ezekbe
a szemecskékbe ott villogott az eleven huncutság és a kíváncsiság.
Erősen
fogott a zsigora. Kotnyeleskedtünk becsületesen. Minden lében
kanálkodtunk. Ezétt es valamennyire, amennyire csak lehetett, meg
kellett zabolázni münköt, met ha nem, akkor bármilyen kókságot
elműveltünk, s fittyet hányva Desanya hagyogatásának, bármerre
elkambacsoltunk. S ha látó közelbe nem kerültünk, akkor
Desanyába belévertünk a cseppecskénél nagyobb frászt. Ilyenkor
Desanya tőcséres formát alakított ki kezeivel, s úgy kiáltozott
utánunk. Név szerint es megemlített. Névsor olvasás közbe, csak
elébukkant valamelyik ötünkből.
|
Tündérvölgy (12 esztendősen mázoltam)
|
Desanya
még össze tudott szedni bennünköt, met ha nagyon felbőszítettük
a tekergőzéssel, s reánk lelt, akkor egy útjába kerülő
csapdarabbal egyengette az irányt hazafelé. Ezzel szembe, amikor
Nagymama vigyázott reánk, neki rendesen kikezdték az erejit az
utánunk hajkurászó hadjáratféleségek. S nemcsak az marha nagy
erőlködés kínozta meg, hanem idegei se bírták, s asztán
rögvest beléállt a félsz, ha nem vótunk szem előtt. Ezétt es
születtek meg azok a történetek, amelyikeket nagy előszeretettel
mesélt. Néha csak pár mondat es elég vót, s máres elment a
kedvünk a bónyászódástól (itt – a
tekergéstől),
a folyton valahova menéstől.
Nagymama
azt a völgyet, s környékit, amit a kicsi házunktól mű es
béláttunk elnevezte Tündérvölgynek. Azt beszélte, hogy
semmilyen félelem nem ér utól, erről biztosított bennünköt, ha
nem hagyjuk el a völgyet, amit igaziból tündérek es laktak, s
amit mán említettem hogy Tündérvölgynek hívott. Na persze, a
Tündérvölgyben tündérek rendezték az ügyes-bajos dolgaikot. Az
mán vitathatatlan, hogy ezek az aranyos üdvöskék mind egy szálig
láthatatlanok vótak, s csak annak jelentek meg, akik őszinteséggel
hittek bennik. Úgyhogy igaziból semmitől se kellett bészarni, met
valójába’ védelem alatt érezhettük magunkot. Persze távolról
ott leselkedtek ezek a seprűs sötétségek… Nagymama elmondta azt
es, hogy a hézánk ellátogató banyák tanyája a Boszorkánykövek
helyen van.
|
Fenyőszegi tündér, mellette a boszorka forgószél formájában (kisgyerekkori rajz)
|
Folytassam
ca tovább! Ebbe a szép fenyvessel körülölelt bokros völgybe az
egyik domb alatt ott vót a kicsi kútunk, ahol őzikékkel
találkoztunk. Ezétt es mondogattuk, hogy az Őzikék forrása. Ott
szerettek leülni a tündérek es egy csepp pihenésre. Énekelgettek,
viháncoltak, s koszorúcskákot fonva táncikálgattak, vagyes
egészen jól érezték magukot. A másik kútunk az Égígérő
vackorfától kíjebb vót, ez hívtuk Bagoly forrásnak. Itt a
tündérek mán nagyon figyelőztek. Látszott a szemiken es. Sosem
lankadt az éberségük, de nem eppeg annyira, hogy a szemik vadul
kiguvadjon, vagy nem es annyira, hogy amikor gyomorszorulással
nyögsz üveges szemekkel a vécén. Csak módjával, nem es mese.
Azé’ arra ügyeltek ők es, hogy el ne csúficcsák magikot a
ráncot idéző aggodalmaskodásokkal.
Fenyés
pataka olyan egyesítős patak szerepet tőtött bé, de most es az a
szerepje... Beléfolyt a Fenyőszegi kicsi patak, amelyik az egyes
vályúból csorgadozott le. Ugyanúgy utat kapott héza a Kicsi Erdő
pataka a kettes vályúból. Ott az volt probléma csupán, hogy a
Tündérvölgy határain kívül eredett. Habár a határ nem vót
meghúzva krétával vagy ceruzával, de nem eppeg a tündérek
felségterületére esett. Szerencsére annyira tiszta vót a vize,
ha belétetted a lábadott, s megzavartad, vagyes ügyesen gübülted
a kicsi patakot, mondjuk egy cseppet a tappancsod alsó részivel,
úgyes kilátszódott még a kicsi lábikád es. Na ennyire
kristálytiszta vót!
|
Boszorka napozik... A mű eredeti címe: Éhező akt a virágos kertben (ifjúkori huncutságom)
|
Nagymama
többször es mondta, hogy a tiszta víz tükre irtó erősön meg
tudja tupérozni a hitvány, rosszmájú gonszokodók idegeit. Az oka
az, hogyha meglássák a saját képüköt bármennyire is szépnek
látszanak a mű valóságunkba’, pont olyan csúfot pillantanak
meg a víztükrébe. Met ugye akkor mán saját magik mocskosságát
lássák direktbe’. Az ilyen illetők nem feltétlenül csak
boszorkányok, hanem utálatos emberek es lehetnek. Ezétt meglehet
nyugudni, met a Kicsi Erdő pataka es védve van. Akkor es, ha
tehenyek belégyalogolnak, vagy fosikkal tarkázzák a körbe-kereken
a helyet…
A
hármas vályú a hajdani Sárkányforrásból táplálkozik a mai
napig es, de aztot a házból az ablakon keresztül es megtudtuk
nezni. Közelebb es volt, mint a többiek. Szép látnivaló volt
mikor ott delelt a tehenycsorda es.
Ezek
a vályúk most es megvannak, igaz másképpen szerketálva essze, de
még víz es csordogál a forrásokból, szerencsére a szabadon
hagyott fenyvesek növendék csemetéiknek.
Tündérvölgy befelé vezető útján nem erőst kambacsoltunk, met
ott hamar képünköt vették vóna nagyanyámék. Ritkán próbáltunk
arrafelé kókoskodni. Inkább a Kicsi Erdő és az Égeres felé
szerettünk eltűnni. A háztól Zsögöd felé néző része csak
eprészésre vót jó. A sok kő, ha egyet lepcsentünk meg kék
foltozott, s fejünk se úszta meg vérzés nélkül. S még nem
beszéltem a kígyókról... Nagymama ezétt es találta ki, hogy nem
mind mászkáljunk az éger fák közelibe, ahol átelembe az egyes
vályú csorgadozott, met a boszorkányok ott vertek tanyát, s nem
es akármilyenek! Pont az olyan csórókra fájt a fogik, amilyenek
műnk es vótunk. Hittük es meg nem es. Nagymamának megvót az a
tehetsége, hogy mindig ügyeskedő, jóindulatú fortélyos csellel
figyelmeztetett münköt a baj elkerülésére. Amikor az Égeres
felé jártunk, szívünkre kötte, hogy a fák leveleit ha
meghalljuk zeregni forduljunk vissza, met azokot es boszorkányok
tuggyák zergetni ilyen kucifántoson. Evvel es figyelmeztetve az
eppeg arra járót, hogy szinte elébük szöknek seprűstől, hogyha
a tátott szájúak nem mennek el. Persze azétt es tették, hogy az
illetőt kirázza a hideg, s ne érezze egy veres hangyaszarnyit se
magát biztonságba.
|
Felborult szénás szekér - boszorkák műve... (szintén egy festmény huncutságom)
|
Vagyes
Nagymama rendesen elé tudta adni magát. Úgy eltudta hitetni velünk
a történeteket, mint a sicc! Szeretett beszélni a Csíkba kárt
okozó, sö rontást hozó boszorkányokról. A havat, a jeget
pillanatok alatt fel tudták olvasztani, s olyan árvizet tekertek
hirtelenjibe, hogy abba kódult a völgybe meghúzódó faluk népei.
Nyáron rendesen élveztek port kavarni. Olyan viharokot rendeztek,
hogy Isten mencs meg tőle! Főleg jegesesősöt. Ősszel es
hasonlatos durva kapca módra rittyentették a fagyot. Az embereket
annyira váratlanul érte, hogy szájukot se tudták bécsukni, s mán
es jégcsapok nőttek rejik, s azokot benn a házba tudták csak
felolvasztani. Télen húzd meg erezd meget játszódtak a becsületes
emberekkel. Enyhe időt es csináltak, de ott helyből egyszeribe
felkavarták a havat. Máskor meg annyira hideget szerketáltak, hogy
a segged es béfagyott. A hótkoroskodásukot csak Balambér sárkány
tudta csitítani, mikor villámokot szórt rejik. Hát nem es kell
mondjam, attól asztán rendesen bégyúlt a valagik...
A
boszorkányok közbe átváltozva szépasszonyokká megtudták
bolondítani a férfijakot. Hanem jóságosnak mutatkozva, akár
kutya képibe, mint hűséges barát esszebolondították az ember
egészséges józaneszűséges gondolkozását. Úgy essze tudták
gabalyítani az egyszerűnek tűnő dógokot, hogy az atyafi észre
se vette, mán es esszevissza járt az esze. Ahol nyugudtság vót,
ott elhintették a nyugtalanságot. Akiket nem tudtak sehogy se
kókítani, azokot természeti csapásokkal hergelték. Csináltak
csak nekije forgószelet, leverték a cserepeket a háztetőről,
lovaknak a sörényiket béfonták, a tehenyeknek a tejiket elvették,
megvadították a jószágokot. Olyankor az állatok úgy futtak
minha esziket vesztették vóna. És mesélés közbe Nagyanyám
mindig hézatette, hogy hö hööö… Evvel es nagy hatást érve
el. Mán tudtuk, hogy annyi dógot tud, hogy csak na, de azoktól
megkímél münköt, s azétt nem mondja el.
Ahogy
az előbbiekben eljárt a cséphadarom, a csíki boszorkányok egy
része a csíkszentimrei és szenkirályi Büdösferedő felé vezető
út egyikénél, a Nagyos patakán átjutva lehetett megközelíteni.
Nem messze ott tanyáztak egy hatalmas sziklás helyen. Ezeket mű es
Boszorkányköveknek híttuk. Még néhanapján szép napos időbe
meg-meglátogattuk. A banyák több járatot es csináltak
a sziklák közt, s a mai napig es van olyan amelyik egyenest a főd
alá vezet! Na, azé nem kell reszketni met kevés alkalom adódik
arra, hogy pont oda békeverdj. Met még az esztendők teltével az
es megtörtént lassacskán, hogy a kicsi bokrok és az előbbre,
béfelé eregelő
fenyves es teljesen hatalmába kerítette őköt. Így az
óriási
sziklák védve vannak az emberektől, s ráadásul nem es lássák
az arra
kirándulók se.
Nagymama mesélése szerint a varázsbanyák
előbbször csak heten vertek tanyát a Boszorkányköveknél, de
később kilencen es lettek. Ott eszelték ki a gonosz terviket, s
próbálgatták bűbájos tevékenységiket.
|
Szépaszonkákból egy (tinikori rajzocska)
|
Többször
es eléadta
Nagymamám,
hogy pásztorkodás közbe hallgatóztak arrafelé, s elég sok
mindet
meghallottak a banyák terveiből. Há bizony ebből a betegség, a
pusztítás sem maradt ki. Éjszakánként, főleg holdvilágnál
szerettek mesterkedni, megropogtatták a csontjaidot, s ha egyszer
elkaptak aluva reád ültek s meglovagoltak. Persze menet közbe
magadhoz térve végig kellett szenvedjed. Vagy az es megesett, hogy
úgy megnyomták ca beleidet, hogy a szemed százfelé hányikolt
szikrákot. A boszorkányok ijedtségre es adtak okot, rontást
hoztak az emberre, megigézték, főleg a bubákot! Emellett
akármilyen burjánt, ha kézbe vettek, ki tudták csavarni belőlik
a szuszt es. Rendszerint esszekoketáltak az ördögökkel. Ahogy
szokták mondani, ördögik vót.
Nagyanyám
azt es elárulta,
vót arra es példa, hogy a boszorkányok beléuntak a folytonos
rosszalkodásba, s egy cseppet megszelídültek. Ahogy belőlik
tünedezett a gonoszság olyan mértékbe érezték, hogy segíteni
kéne az embereken. Ezétt hát nem a rossz füveket, hanem a
gyógyító burjánokot gyűjtögették. A többi boszorka pedig, ha
megneszelte ezt a cselt, akkor keresztbe akartak teni nekije. Az
embereket csalafintasággal próbálták meggyőzni, hogy verjék
csak agyon a többiek. Például a gyógyító füvet ártó lapikra
cserélték ki. Így a jóságos, ha nem tudott parancsolni
indulatainak újra gonosszá változott. Viszont, ha ők es
megneszelték, akkor békavartak a a szemtelen kavargatóknak.
Többen
es mesélték, amikor Desapa a kis házunktól egészen Jézus
Suszterig telefont csinált. Olyan kezdetlegest, de működött. A
boszorkányok szerették mindazt, ami nem eppeg szívbéli dolog, az
Égeresből felreppenve az égre, varjuvá változva lesték, hogy es
mint a helyzet. Zűrzavart keltve a telefont biza le kellett
szerelni. Igen, met eppeg az vette fel, aki nem kellet vóna, s olyan
hírre tet szert, amit nem szabadott vóna tudja a másik fél, s ami
asztán
nagy
bajt szült. Met ugye, ott nem volt se kijelző, se semmi. Aki
belészólt az vertyókolt is a telefonba.
Nagyanyám,
hogy könnyítsen a lelkünkön nekünk gyerekeknek aszondta, hogy ne
búsuljunk, ha nem hótkoroskodunk, s nem hagyjuk el Tündérvölgy
határát, akkor a tündérek megvédenek. S ezétt egy cseppet
biztonságba éreztük magunkot. Mivel bétartottuk a szabájokot,
egy idő elteltével a gonosz seprűsök szinte teljes egészibe
hátraköltöztek a Boszorkánysziklákhoz. Azétt csak ott hagytak
egy őrt az Égeresbe, hogy figyeljék a völgyet… Az Égeres mellé
még egy seprű leszálló pályát es nyélbe üttek.
Mivel
unatkoztak, mestergedésük nem szüne meg soha. Például egyszer
nagyhirtelen megolvasztották a havat. Zúdult es le víz a
hegyekből. Gyorsan kellett cselekedjünk, hogy a házat nehogy
alámossa a hóléből átváltozott áradat. Há’ hogyne
mesterkedtek vóna, nem bírták a virágos mező illatozását, ami
csak úgy tarkallott a napsugarakba, mint egy földre szállt
szivárvány tetszés szerint esszegabalyítva. Ősszel se vót
különb a táj, az es felhergelte őköt, amikor Égígérő
vackorfa levelei a tarkaság netovábbja vót. A vénasszonyok nyara
még lombvesztés előtt annyira szépen színpompázott,
akár egy csiricsáré kisasszony bőcsködős öltözete. Ettől a
banyák egyenest agylobot kaptak...
A
tündérek se vótak restek. A jóságossá vált boszorkányoktól
cseleket tanultak, hogy béférkőzzenek közibük, s lassan de
biztoson ügyeskedjenek. Ha nem es sikerült rendessé változtassák
őköt, de legalább gyengítették erejiket. Más tündérek emberi
alakot öltve tanítgatták hogyan es harcoljanak és védekezzenek a
boszorkányok ellen.
A
banyákkal
szembeni harcban
az őrző-védő állatok es kiálltak. Mint a híres szarvas had,
vagy éjjel a baglyok (pedig azok szoktak kókoskodni velük, csak
ezen a tájon nem), vagy a medvék. Nem egy példa vót arra, hogy az
elszánt állatok az őgonoszságukot viaskodás közbe’ lepték
meg cseleikkel. A seprűségek észrevéve gyengeségüköt, úgy
tekerték el, hogy még a járművüköt
es ott felejtették veszteg.
Egyszer
én es megjártam, de irtózatoson! Hegyesvölgyi Boszorkányt
játszódva, egy pokróccal letakarva, beléestem az ágynemű
tartójába. Sajnos annak éles szegelete keresztül likasztotta a
szájam alatti bőrt. Még a fogaim es látszódtak! Aztán persze
béfort. Nagyanyám mondta es, hogy „nem
szabad komolysággal rosszat játszódni, met megütheted
a bokádot”.
Tudta, hogy a mocskok mindig dolgoznak. Néha, amikor cefetül
reszkettem tőlik, mintha láttam es vóna őköt, ahogyan repkednek
a holdvilágnál… Akkor es éreztem őköt a szemem sarkából egy
pillanatra elétűntforma, amikor a cipőm kibogzódott a zsögödi
iskolánál szünetbe, s én hasraesve pont egy kőbe csaptam belé
az orromot. Folyt es a vér, mintha patak lenne. Osztán
persze azt es megértettem, hogy egy csepp figyeléssel megtudom
védeni magamot. Például békötözöm rendesen a cipőmöt, vagy
megnézem, hogy hova es lépek. A figyelem nem tud ártani.
|
Zavaros álmok (fiatalkori alkotásom)
|
Ahogy
teltek az évek, úgy tünedeztek el látókörünkből a
boszorkányok. Azé’ méges ott vannak mindenütt,
ahol csak lehet. Igaz,
mostanság
békőtöztek a reklámokba, s fel az Internetre, s ott hülyítik a
jó népet. Met tudják, hogy oda kell menni, ahol az emberek vannak,
ha nem es testileg, de azétt üzenettel meglehet bűvölni, az az
nyomorgatni, az ott matatók lelkit, ha nem eleget ügyelnek reja.
A
tájat, ami gyerekkoromot meghatározta sosem hagytam el. Ott
ténfergek álmaimban, mán rég tanyát vert a gondolataimba, s a
lelkembe. Néha felkeredek a nejemmel, a gyerekeimmel, vagy a
barátaimmal és ismerőseimmel, s ha úgy hozza a sors, akkor
egyedül es. Megnézem Nagyanyám alkotta mesés birodalmát, ami mán
teljes egészében megváltozott. Méges jó ott lenni a Hármas
Vályú adta természetfélhold, a fenyési vizes félhold
árnyékában. Isteni pihenő helyek vannak, ahol az emlékeim meg
elevednek, s néha látom a tündéreket is, ahogy a napsugárban
bugyulálkodva reám kacagnak, s a boszorkányok messzebbecske
elsüvítenek a seprűikkel.
*
* *
Hogy
így volt-e, vagy sem, nem sokat számít. A lényeg az, hogy ezt
láttam meg belőle.
Fenyőszegi.
2024.
februárja
Témába vágó linkek:
Hegyesvölgyi
boszorkány -
https://fenyoszegi.blogspot.com/2021/01/hegyesvolgyi-boszorkany.html
Fenyésiforrás
félhold -
https://fenyoszegi.blogspot.com/2021/07/fenyesi-forras-felhold.html