A vadon epres tündérkéi

A vadon csudás tündérkéi készen állnak a segítségre. Jóságos szívükkel és szeretetükvel megmutatják az arra tévedt állatoknak és embereknek az évszak adta eleségek sokaságát. 

Egy fényképre béálló koseprek

Bizony a nyári hónapok es sok finomságot rejtenek magikba. Ha esik az eső, és kellően süt a nap, akkor akad ott, amit belé lehet aprítani a levesbe, tokányba, tésztába (itt - süti) és megannyi bajszod es megnyalod, mint a macska, eleségbe.

Amiről a tündérek érvezettel szeretnek mesélni, azok a vadon termő gyümölcsök sokasága. Na, nem úgy hogy fosolnak (kibeszélnek) véled szemkimeredésig, hanem kis szellő fuvallatként, egy-két ritka virág illataként ér el hézád a hír, hol merre kell menjél. Ha ügyes vagy és veszed az üzenetet, akkor hamar rábukkanhatsz arra a finomságra, amit eppeg keresgélsz.

Há’ igen, a természet csak azokat pártfogolja, akik tisztelik őt. A többiek még azt sem lássák meg, ami ténylegesen a szemik előtt van.

Koseper tanya

A nyár első havában, műfelénk, a havasok lejtőin, megjelenik az eper. Ebből es van vagy két fajta. Az egyik a berke-eper vagy szamóca (inkább erdei eper), a másik a koseper, kaseper, vagy mezei eper. Mindkettőnek különleges, s ugyanakkor elsőosztályú zamatja van. Erőst finom. Ha békapunk belőlük egyet-kettőt, s a nyelvünkkel szétmorzsoljuk, istenit szoktunk csettinteni az összetéveszthetetlen zamata végett.

*

Nagyanyám mondogatta, hogy az eper bűbáj forrása es lehet. Azt beszélte, hogy az epertündérek régen egyek voltak, s nem es akartak egymástól megválni. Viszont, hogy melyik tündér hova vette (vetette) el az epermagját, úgy Csíkban a fajtájuk es kettévált. Így lettek a tündérek es kétfélék. Berkeeper tündérek és Koseper tündérek. A két tündércsapat nem cirkuszolt egymással. Nem es különböztek sokat, de nem es vegyültek. Na, néha esszekaptak egy-két kókságon, de ki nem szokott… Azon kíjjel az élet ment a rendes kerékvágásba. S ameddig lesz erdő és mező így es marad.

Kívánalmas berke-eprek

Na, de mi az a nagy bűbáj? Ha egy pár bészed a berke-eperből akkor közelebb kőtözik az erdőhöz. Ha a koseperből pufál bé, akkor inkább a mezők melletti helyet választják. Persze boldogok lesznek, mert segítőkészség erejét és igazságérzetet es kapnak héza. Az ilyen párok a szerelem elmúltával es életik végéig, nagy szeretetben példás életet élnek. 

Berke-eper csoport

Ha a szerelmetes párok nem egyféle epret esznek egyszeribe, na azok nem fognak unatkozni. Mindig kapnak egymásba valami kifogásolni egymásba… Ez azétt ritkán fordul elé, met erre az epertündérek vigyájznak!

*

Ha mán itt vagyunk július derekán, csak a havasokban lesz még megmaradva eper. Az epret felváltja a finom málna. Kerejsétek azt es. Csak vigyázzatok, met egyre több a bundába öltözött dörmögő honpolgár, aki igényt tart, hogy nehogy megmecskenjetek (itt – elszédüljetek egy csep egyengetéstől) az ölelésik által...

Mán érik a málna

Mű azétt szedtünk! Ej be finom!!! Neked es sikerülhet...

Málna elékészítve bépufálásra

Fenyőszegi B. Levente

Kirándulás a Haromvárához

 

A csapat

A csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola VIII. A osztályos végzős tanulói a fenyési kis telkünkön vertek tanyát. Két napra lesátraztak minálunk. A még egy utolsó együttlétet és a programot az oszi, Farkas Csilla állította össze. A helyet Zsófika lányom ajánlotta fel. Erre az alkalomra is, mint az ötödik osztály kezdetén, amikor meglátogatták az Égígérő vackorfát, bevállaltam a kísérő szerepet. 

Link a régi kiránduláshoz: https://fenyoszegi.blogspot.com/2023/07/tundervolgy-buvoleteben.html

A felhúzott sátrak egy része

Haladás a Fenyőszegi úton

A reggeli letáborozó csapathoz csak délután tudtam csatlakozni. Akkor eregeltünk ki a Harom vára felé, átszelve a Fenyőszegi utat. Elhagyva a borvizes csorgót, ahol mindenki kiszolgálta magát a természet frissítőjével, és elkerülve hajdani szálloda hűlt helyét, a kedves fiatalokkal követtük a turista jelzést. Sajnos helyenként erősen megkoptak, de azért boldogultunk. Menet közben a forrásnál vizet töltöttünk. Az útvonal fokozatos emelkedése miatt kis pihenőkre volt szükségünk. A Rejtek-patak völgyéből a házakat elhagyva az erdőbe találtuk magunkat. Ütemesen kiértünk a mindent felülmúló közép-Csíkot és környékét felölelő bámulatos kilátáshoz. Láttuk az Olt bal partján elhelyezkedő Kisvártetőt. Régen a környéken még malom is volt. Az Olt jobb partján pedig Zsögödöt, Csíkszeredát, Somlyó hegyét is. Még berke epret (szamócát) és gyógynövényt is szedtünk. Aztán egy kaptatón a társaság majdnem felével, felfelé menve gombásztunk, amíg el nem értük a Haromvárát. A várat már rég belepte a föld, fák álltak rajta, nem is akárhogy, hanem betyáran! Azért láttunk a vár nyomaiból is egy keveset. Annak köszönhetően, hogy a helyen voltak ásatások. 

Palackok töltése a borvíznél

Haladás a Haromvára felé

Kilátás Csíkra

Csíki panoráma

Eper szedés (szamóca)

A vár „tetején” beszámoltam a környék múltjáról. Arról, hogy a XII. század elejére teszik az erődítmény épülését, és az Erdélyország keleti felét védelmező várrendszer egyike volt. A várat egy régebbi várhelyére húzhatták fel. Legalábbis a nyomok erről árulkodnak. Maga a Haromtető 1079 méteres csúcsával büszkélkedhet, ez valamivel több, mint a Csíksomlyó „hegyorma”.

Csoportkép a Haromváránál

 

Haromvári romok

Még fenn a tetőn elmeséltem a Haromvára és a tőle nem messze fekvő Kisvár mondáját. Egy kis felderítés után visszafordultunk azon az úton, amelyiken felballagtunk. A csapat többi tagja nem messze a csúcstól várakozott ránk. Majd együtt indultunk vissza.

Rejtek pataka

Lent az aljban, a borvízcsorgó melletti filagóriában a kiránduló csapatunk megpihent. Jómagam elbúcsúzva tőlük, Mártonka kisfiammal hazafelé vettem az irányt. A csapat pedig visszaeregelt a telekre. Ott néhányan elmentek fürödni a borvizes strandra, majd este jöhetett a tábortűz, hajnalig tartó mókázás, éneklés, s a többi. Másnap délelőtt volt, aki még megfürdött, de a legutolsók is dél körül hazavonultak.

Tábortűz - Zsófia lányom fotója

 

Egy emlékezetes kirándulás volt, amelyben segítőtárs volt Zsuzsa nejem is. 

 

Boldog vagyok, hogy az osztály annak idején Zsögödfürdőn kezdte, és végül négy esztendő elteltével  ugyanott fejezte be az iskolás együttlétet.

* * * 

A volt petőfis VIII. A osztálynak sok sikert kívánok a továbbiakban, s főleg azt, hogy megtalálják helyüket az életben.

A kiránduláshoz fűződő LINKEK:
 

A ZSÖGÖDFÜRDŐI SZÁLLODA TÖRTÉNÉNETE: https://fenyoszegi.blogspot.com/2020/12/zsogodfurdei-szalloda-tortenete.html

HAROMVÁRA MONDÁJA: https://fenyoszegi.blogspot.com/2020/12/haromvar-meseje.html

A ZSÖGÖDI KISVÁR MONDÁJA: https://fenyoszegi.blogspot.com/2020/12/a-zsogodi-kisvar-legendaja.html

A BORVÍZ MONDÁJA:   https://fenyoszegi.blogspot.com/2020/12/hogy-is-lett-borviz.html

 

Fenyőszegi B. Levente

Tündérvölgy bűvöletében

2019. szeptember végén a csíkszerdai Petőfi Sándor Általános Iskola V.A. osztályának diákjait kísértem el az Égígérő vackorfához. 

Farkas Csilla osztályfőnökük jóvoltából érkeztek le Zsögödfürdőre.

 

Örömmel álltam a csapat rendelkezésére. Elmeséltem nekik a hely titokzatos történetét.

LINK A TÖRTÉNETHEZ: https://fenyoszegi.blogspot.com/2020/12/egigero-vackorfa-varazslata.html

A rólam készült fotókat Farkas Csilla tanárnő készítette.

 

* * *

EGY JÓÍZŰ TÖRTÉNET A FENYŐSZEGI MESEHŐSÖKKEL

Balambér eppeg Bőcs Adalbééttel iszogatott a Tündérvölgyi szabadszemmel csak kiválasztottaknak észrevehető Aranykapcába, mikor Szélítő királykisasszony bészellentett. Na isten bocsá', ez nem fing vót csak szelelt egyet, amit ő csapott. Vitte hírül a két jó cimborának, akik mán két liter bort bébeszélgettek, hogy egy csapat érkezik az Égígérő vackorfát megbámulászni. Há több italt nem es kértek a manóktól, s a jótékony boszorkánylepényt, amelyik akkor sült, ejsze kapkodva a forróságtól felit ha bégyúrták a belükbe. Olyan izgalom jött reájuk, mind, amikor az ember pont azt kapja Karácsonykor angyalra, amire eppeg vágyott. Bőcs Adalbéét elékapta varázskapcáját, rendesből reaseggelt, s meg nem állott az Égígérő vackorfáig. Balambér pedig lájbiját igazgatta nagy győsztesen, amikor észrevette, hogy küllögtető baráttya ott sincs. Na, gyorsan ő es nekiveselkedett. Egy pillanat, az nem sok, ő es ott vala, ahol lenni kellett. Há láss csudát, egy csapat gyerek kettő darab felnőttel heherésztek a Ficzfa felé.  Szélítő királykisasszonnyal megbúttak „csak az lássa, aki hisz benne” fal mögé, és nezték a bandát. Ej be mekkora öröm támadt, amikor róluk beszélt a Fenyőszegi kis legény, aki mán azóta megemberesedett. Ejsze azt szerették a legjobban, amikor elmesélte a Ficzfa történetit, amelyiket búcsúajándékként a tündérek növesztettek nagyra egy kis ágból. Nem maradt ki az öreg szilvafa se. Igen ők alkossák azt a bűvös kört, aminek közepibe ha béállsz elrepülsz Mesehonba. Persze Balambér és társai az Égígérő vackorfa láthatatlan ágain kambacsolnak lefelé. Nagyon érveszték a történetiket hallani. Miközbe Balambér azon rágólódott, hogy a ráksúlyba létezik ez az emberek lakta furcsa világ. Látni lássa, nem vak, de olyan álombéli. Bőcs Adabéét megnyugtatta, hogy ne se törőggyön, met annyira, amennyire a zemberek, ők es léteznek, s hanem nem. Ő úgy érzi, szinte van. S evvel kezítcsokolom!

Fenyési