Zsögödfürdei szálloda története

 A zsögödfürdei hidat elhagyva ott „díszeleg előttünk”, még a hajdani jobb időket is megért szálloda. Máma már nyárfa nő ki az emeleti terasz mellől, s úgy néz ki hamarosan le fogják bontani. Hogy teljesen-e az később kiderül, mint az es, hogy mi lesz a helyibe.

A szálloda napjainkban

A XIX. század közepétől az Osztrák-Magyar Monarchiában megvolt az igény a fürdőtelepek kiépítésére Székelyföldön. Ugye, a borvíz sok nyavalyára jó dolog. A fürdőhelyek kialakításánál nagy szerep jutott ebben az időben lerakott vasútnak. Így könnyebben utazgathattak a betegek és a pihenni vágyó emberek. 1897-ban Zsögödfürdő megállóhelyet kapott. A környék irtózatos gyorsan fellendült. A jó levegő meg a festői táj mellé szólt a zenebona, s finom magyaros és székelyes ételeket készítettek. 1905-ben Pásztor István vásárolta meg Zsögödferedőt. Rea egy esztendőre mán fel es építtetett egy 16 szobás emeletes téglaépületet. Evvel osztán visszafordíthatatlanul bégyúlt a turizmus. 1919-ben gazdát cserél az épület Zerbes György személyébe. A trianoni döntés sem kedvetlenítette el az embereket az üdüléstől, habár a hajdani törzsvendégek ki-ki cserélődtek. A kicsi magyar világba, pontoson 1942-ben, Csíkszereda vette meg szőröstől-bőröstől Zsögödferedőt. Ez az öröm nem sokáig tartott met jött az államosítás. Attól a perctől (1948 után) a Román Kommunista Párt égisze alatt zajlottak az események. Pusztulásról szó se volt. 1950-ben végeztek a 17 kádas fedett melegferedővel. Még egy szép vendéglőt es nyitottak mellette. A szálloda es feljavítódott. Újra megindult a turista forgalom. 1960-980 között nagy hírnévre tett szert Zsögödfürdő. A szálloda tömtig (zsufolásig) volt vendégekkel, habár egy idő után a Zsögödfürdei vasúti megállót felszámolták. Helyette buszok közlekedtek Szeredából. Legalább nőtt a város idegenforgalma es...

Kicsi gyerekecskeként sokat bóklászódtam arrafelé az iskolából hazafelé menet. Az egyik recsepciósnak a kislánya béhívott egy lelkváros kenyérre. Ők ott laktak. A leányka meglátta az ablakból, hogy jön az apja, engem bébútatott az ágy alá. Bé es höngörödtem, s ott ettem meg a lekváros kenyér maradékát. Mikor az apja elment, kihöngörodtem, s osztán tekeretem haza.

Az 1990-es évek elejéig még betyáran állt az épület. Eleinte vendégek es érkeztek, de osztán mindezt felváltotta a tulajdoníviszony tisztázásának időszaka. Hogy mondani szokás „közös lónak túrós a háta”. Egy része a városé volt, de elég sok a magánszemélyeké. Az örökösök pedig vissza szerették volna kapni érték ellenébe, legalább a ráeső részüköt. Előbbször egy borvizet palackozó cég kezébe került. 2009-től megént a város kezébe jutott. A sok huzavona végett nem működött benne semmi. Ameddig a közös megegyezés, s a velejáró bürokratikus herce-hurca folyt, az épület szép csendesen omladozni kezdett. 2010-ben bégyújtottak neki kétszer is. Egy része megégett. A faszerkezetet meg kikezdte a gomba. Osztán a tető béomlott. Az ajtókot, ablakokot vagy ki-béverték, vagy pedig ellopkodták. A földszinti padlózat es eltűnt. A kétszintes épület még csuda, hogy áll a lábán. 2018 végére sikerült a birtokviszonyt tisztázni az örökösökkel. Ők ki lettek fizetve, az „épület” nagy része újra a városé lett. Sajnos nincs mit kezdeni véle. Le kell bontani. A gombásodás végett a faszerkezetet pedig elégetni. Ebbe a maradt résztulajdonosok es belé kell dolgozzanak.

Infó: A Székelyföld 2019. január. 30.száma ső Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013. könyvük.

Fenyőszegi