A történet bészámol Mihálybá étvágyáról, annak feleségéről, és a hajdanizsügödfürdei nép megannyi családnevéről. A sorok között megbújva fellehet lelni néhány lakós ragadványnevét (gúnynevét), ami most újból életre kél, egy vacsora erejéig, s annak receptjének erejéig.
 |
| Hargitai havasok 2020 decembere |
Nem eppeg az idén történt, de történhetett volna akár most es. Mihálybáéknál estebédet készített a feleség, becses nevén Dilló Rózsi. Azért volt dilló (félnótás, dilis) met annak idején más ura volt néki, aki nagyon szerette, jól es kijöttek egymással, de valami végett egyszeriben szomorú lett. Pénz lehetett a dologba. S egy szép nap eltűnt. Felesége elég sokáig várt rea, míg egyszer Dilló Rózsi az erdőbe ment csapot szedni (rőzsét gyűjteni), s az egyik fán meglátott egy csontvázat, a ruhájáról felismerte, hogy a férje vala, a látványtól ott nyomba megkókult (megzavarodott).
Asztán újból férjhez ment ehhez a Mihálybához és leköltöztek Zsögödfürdőre. Mihálybá mestersége a suszterség vala. Rózsinak volt már egy Laji fia, Mihálybától lett még egy Gyula, s ott éldegéltek csendesen. Egyik mulatérozás közepette mikor összegyűlt a Tündérvölgybéli nép Mihálybá fejébe esett a falon lógó Jézus kép. Attól a perctől Jézus Suszternek mondák őt.
Hogy es mondjam, térjünk vissza az estebédre, amikor Jézus Suszter nagyon éhes vala. Dillóné gyorsan elékapta a piros fehérpettyes mázas fazekát s vizet forralt fel a füttőn (kályhán), közbe egy-két hutyurót (bot, itt: feldarabolt vékony favesszők) bévetett a tűzbe, hogy az ne aludjon ki. Lobogott es a víz. Nagyhamarjába belészórta a kukoricalisztet, de ez idő alatt, mint más feleség, kapkodott. Tejet es melegített, fát es vetett a tűzre, s még zoknit es stoppolt. Akkor hirtelenjébeeszébe jutott, hogy gyorsan kavarja meg a puliszkát met megcsomókásodik (megbogosodik). Evégett még jobban kezdet szetetni (kapkodva sietni) valósággal futva ért el sóhoz, szinte repülve ért vissza a füttőhöz, és szórta belé a lobogó vizet felszívó püfögő puliszkába. A puliszka bizony megcsomókásodott, azonkívül se volt olyan kényesen elkészítve, mind ahogy jobb helyen szokás. Ugye máshol azért egy csepp szalonnát es aprítanak belé, hogy ízletesebb legyen. A tej sajnos nem meleg, hanem forró lett. Dillóné félrekapta a füttőről a kicsi asztalra, a puliszkát kiburrantotta (hirtelen kitöltötte) egy lapítóra cérnával felvágta kockákba. Jézus Suszter mán türelmetlen volt, szökött es neki a vacsorának, el es égette a száját. Amíg kihűle a puliszka Putyi Rózsiról és Taknyos Mihálybáról beszélgettek. Nevezetesen arról, hogy Putyi Rózsi mán megint egy macskát vett magához a többi tíz mellé. Taknyos Mihálybá zsugori ember lévén ettől ideges lett. Ezentúl azoknak es kell vetni valamit ugyebár. Putyi Rózsi a nevét pont az állatok putyukálásáról (édesgetéséről) kapta, úgy csinált, mint a csürkéit hívó kotlós tyúk. Taknyos Mihálybá pedig folyton taknyolt. Bizonyára allergiás vala, de abba az időbe ki törődött az ilyenfajta úri betegségekkel. Na, eszket kacagták Jézus Suszterék, miközbe asztalhoz ülve nekifogtak az estebédnek, ami eléges hosszúra sikerülvén vacsoraidőbe nyúlt. Jézus Suszternek egy fikarcnyi baja se volt a megcsomókásodott s egy kicsit sótalan puliszkával, s a tejjel még annyi se. Ebbe, hogy mán mondtam nem volt egy cseppnyi fennakadás, inkább, hogy az adagból hol a tej fogyott el, s kellett egy héza (hozza) még, hol a puliszkát kellett pótolni. A szomorú csak a volt, hogy Dilló Rózsi mindig többet tett a kért eleségből. Persze ő es evett. Először harapdálva lenyalta a puliszkakeverőről a puliszkát, s azután ő es bérittyentett vagy két tángyér (tányér) tejes puliszkát. Jézus Suszter hasa egyre nagyobb lett, s a kötött veszterén (szvetterén) egy gomb lepattanva beléugrotta puliszkás fazékba, de még mindig nem tudta béfejezni a nem es lehet tudni hány tángyérnál járó tejespuliszka evését. Egyszer csak abba hagyta, s kigombolt gagyával (itt: nadrággal) nyögve feküdt fel az ágyra. Fél óra sem telt belé s gyomorsíkodást (gyomormenést) kapott, alig érte el a budit, s fosott mind a murányi kutya.
Másnap ez volt a téma a zsögüdfördei családoknál. Futótűzként terjedt úgy a tündérvölgyi, mind a fenyőszegbéli portákon. Először a Bitó családhoz ért el a hír, s adta tovább Borbééknak, aztán megtudták Taknyos Mihályék, a kucori Erzsinéék, Dobaiék, de még Keresztes Csaba es. Később még a méhész Váncsabá es értesült róla. Szó mi szó röhögött az egész Zsögödferedő. Jézus Suszter nem értette, hogy mi benne a móka. Ő maga továbbra es felháborítónak vélte a tejespuliszka evést. Azóta es megtömte becsületesen a bendőjét, csak egy kicsit ügyelt magára nehogy utolérje a gyakorfosás (veszedelmes gyomormenés).
Fenyőszegbéli Zsögödi B. Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.