Zsögöd déli határán Csíkszentkirály felé fekszik Ördöglik. Egy részét beültetett fenyves borítja. A nevét a XVII. század végén kapta. Noha azelőtt is lehetett neve. A XVII század azért is maradandó a csíki emberek számára, mert folyton rátörtek falvaikra a krimi tatárok. A Gyimesi szoroson át végigsöpörtek egész Felcsíkon. Akkor tették a földdel egyenlővé a Csíkszentmihállyal szomszédos Cibrefalvát. Kegyetlenül bántak a lakossággal. Sokukat fogolyként messze földre elhurcolták. Míg Nizet Ferenc csíksomlyói szerzetes megelégelve a tatárok fosztogatását, a csíkiakat felbuzdítva megszervezte az újabb betörés megfékezésének ellenállását. A somlyai diákokat felszerelve, nagy zajt csapva megijesztették a tatárokat. Azok Hosszúaszon keresztül menekültek el. Mirza, a tatár kán fia elégedetlenségében, hogy zsákmány nélkül maradt csapatával Zsögöd felé vették az irányt, de ott is ellenállásba ütköztek. A csíkszentkirályi Léstyán Miklós vezetésével szétverték a tatárokat és nyolcezer láncra vert foglyot szabadítottak ki. Ennek emlékére kápolnát építettek.
 |
| Ördöglikból maradt sziklák |
A legenda így szól:
Csík lakói félelemben éltek az egyre gyakrabban előforduló tatárbetörésektől. A tatárok kegyelmet nem ismerve fosztogatták a házakat, legyilkolták az ellenkezőket, vagy rabláncra verték és elhurcolták fogolynak, akiket rabszolgaként szerettek volna értékesíteni. A gyerekből pedig kiváló tatárkatonát akartak faragni. A csíkiak rettegése egy idő után átváltott gyűlöletté. Szerveszkedni kezdtek. Először a somlyóiak és a várdotfalviak, míg később a zsögödiek és a csíkszentkirályiak. Amikor a tatárokat a somlyóiak csellel megfutamították, akkor a zsögödiek és szentkirályiak némelyike elbújtak egy sziklás barlangba. Magukat korommal mázolták be, s a tatárok közeledtével fáklyát gyújtva szaladtak az ellenség elébe. Köztük volt jócskán nő és bátor serdülő gyerek is. A rabolni vágyó megfáradt tatársereg látván a barlangból kiözönlő korommal bekent embereket ördögöknek vélve jedtét (ijedtét) vették a dolognak, és egérutat nyerve el akartak menekülni. A felfegyverkezett zsögödi és szentkirályi csapatok sem hagyván magukat bekerítették a tatárokat. Visszafelé nem mertek menekülni, mert ott voltak az úgynevezett ördögök. Egy részük kitörve fejvesztve menekült Moldova felé. A maradék tatár vezérestül együtt egyetlen utat választva az Olt jegére kényszerült. A jég vékony volt, s az ijedt lovak dobogástól beszakadt. Mivel a tatároknak nem volt erősségük az úszás ott pusztultak az Olt vizébe. A megmenekült tatároknak sem vala kedvük a csúfos vereségük után még egyet portyázni Erdély földjén. A barlangot, ahonnan a tatárok által ördögnek vélt zsögödiek és szenkirályiak Ördögliknak nevezték el. A győzelem emlékére Zsögöd és Szentkirály határában egy kápolnát emeltek, amelyet az elesett hősöknek a kifolyt vére emlékére vérkápolnának neveztek el.
Az Ördögliki barlang köveit főleg a szocializmus éveiben kitermelték („kőbányaként fungált”), elhordták. Az üres lik (lyuk) helyébe egy sziklás földkaraj tátong. A nyitott térséget kezdte felvenni a fenyves. Talán ez az egyetlen pozitív dolog benne.
A vérkápolnának is csak a helyét tudják, eltüntették a föld felszínéről.
Információ: Orbán Balázs – Székelyföld leírása művéből, a csíkszentkirályi Gál Mária írásából, valamint közeli rokonaim elbeszélése alapján készült el.
 |
| Ördöglik felé... |
Lejegyezte: Fenyőszegi Borbé Levente
2007
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.