Liviu Rebreanu író bácsi regényének meredek címét „véstem” fel. Hát ez eppeg nem most történe, hanem az első világháborúkor. A regény főhősének Apostol Bologának, aki eredetileg Emil Rebreanu, az író testvérének történetét meséli el egészen az akasztásáig Gyimespalánkán. Habár Apostol Bologa jelleme, és története merőben eltér a testvérétől, a lényeg ugyanaz marad.
 |
| Ezeréves határ |
Regényhősünk élete az elvárásokhoz mérten igen jól alakul, amíg ki nem tör az Első Nagy Verekedés (Világháború). Még akkor is, hogy jegyesének bizonyítson, a frontra megy. Ott viszont megtapasztalja a háború borzalmait. Irdatlan nagy lelki vívódáson megy keresztül. Érzelmi harcának fő oka, az hogy saját nemzete ellen harcolni nem akar, mivel ő osztrák-magyar tiszt. Felismeri parancsa megtagadásának következményeit. Sikertelen szökési kísérlete végett akasztófára kerül.
* * *
No, nem az ő története itt az érdekes, hanem Ilona, a gyimesbükki lány alakja, aki beleszeretett Emilbe. Beke György még 1974-ben meginterjúvolta csíkszeredai lakásában Ilonát. Már az is történelem (Feketeügy kötetében olvasható). Riportjának A jegygyűrű címet adta.
Ilona a Szabadság utca 3. szám alatt lakott férjével, Gergely Andrással, s gyakorta járt Zsögödfürdőre is pihenni, meg borvizet hozni, amit elkocogtatott a buszmegállóig.
 |
| Gyimesi táj |
Az interjú idején László Ilona már jócskán benne járt a korba. 73 esztendős vala. Szerelmi történeténél még csak a tizenhetedik életévét taposta. Elmesélte, hogy a háború után megkereste személyesen Liviu Rebreanu, a kedves feleségével együtt. Emil kivégzése után leveleit eljuttatták a családjához. Ilona, mint mások a faluban, nem őrizték meg a leveleket. Az író gyönyörűnek írta le Ilonát. Ő csak azt mondta arra: „Ha így láttak, akkor olyan is voltam”.
Emil azon a végzetes háborús nyáron pillantotta meg Ilonát, s nyomban megtetszett neki. Az apjától kérte feleségül. Az apja szegénységére hivatkozott, hogy nem éppen lenne ildomos egy ilyen frigy. A katona legény nem tett le a lányról. Csapta a szelet neki ezerrel. Ilonkának, néha Ilonkásznak szólította. Legtöbbet magyarul beszélgettek. Bizony egy idő után sokszor előfordult, hogy Emil szomorú lett, de még akkor sem hagyta el a jókedv. Azon vívódott, hogy milyen igazságtalanság saját vére ellen fordulni. Ilonka biztatta, hogy szökjön át fronton. Még térképet is hozott magával. Együtt nézték a szökés lehetőségeit. Amikor házkutatást tartottak Ilonkáéknál sehol nem találták meg, pedig még a padlót is felszedték. Emilt nagyon szerette, s nem is volt választása, mert megszólták volna azt a csángó leányt, aki csak úgy udvaroltat, s nem akar hozzámenni ahhoz, aki eljegyezte. Egy hónappal eljegyzésük után Emil megszökött, az Ilonka által legkönnyebbnek hitt útvonalon. Úgy ismerte a hegyeket, mint a saját szeme világát. Ilonka nem ment véle, nem volt annyi mersze. Állítólag egy járőr kapta el. Az is féltette az irháját, így hát Deáki Viktor házába zárták be. Három nap után vitték a vesztőhelyre. A házkutatás után látta Emilt utoljára. Megengedték neki, hogy meglátogassa. Sült húst, és melléje laskát vitt neki. Az akasztásra sem ment el, otthon sírt, csak az anyja vigasztalta, hiszen Emil nemcsak egy úri tiszt volt, hanem egy igazi lelki ember. Ezt követően Ilonka három évig gyászolta Emilt. Sajnálták őt is, de Ilonkát is ezért a tragédiáért. Először 25 esztendősen ment férjhez Deáky Lajoshoz (ez az idő akkor jócskán vénleánykor volt).
A történetből film is készült. Ilonka szerepét Széles Anna erdélyi színésznő (jelenleg Magyarországon él) alakította.
*
A regényt több mint húsz nyelvre fordították le.
Fenyőszegi Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.