LEGENDÁRIUMI RÁADÁS

 A történeteimet Fazakas Szabolcs a SZÉKELYFÖLDI LEGENDÁRIUM kiötlője, gyűjtője, és felelős vezetője fedezte fel. Az általam lejegyzett történetek bele is kerültek a „könyvecskébe”. A kötet végén köszönetet mondanak, azoknak, akik hozzájárultak az adatgyűjtéshez, ahol az én nevem is szerepel.

A gyűjtés elején még én is rajta voltam a mondák és legendák feldolgozóinak listáján. Sajnos, pont akkor ütött be a menykő. Súlyos beteg lettem, így lemaradtam róla...

Szabolcs levele hozzám (Az e-mailt mai napig megőríztem):

„Az a helyzet, megmondom őszintén, hogy a te feldolgozásaid tetszenek, és azon gondolkodunk, hogy mi lenne ha a többi mondát legendát is Te dolgoznád fel, kitalálnánk hogy hogyan lehetne helyettesíteni azt, hogy ugye nem a nagyszüleid mesélték, esetleg összehozunk nehány napos kiszállásokat stb, mert a tiedben élet van és a többibe nem érzem. Ennyi röviden."

Szabi

2011. január 11.

És most jön a ráadás! Később fellelkesedve az eseményektől két történetet jegyeztem még le, amit az utazásaim során szedtem össze.

Vulkanikus kövek

A GYIMESI BAGOLYKŐ LEGENDÁJA

A történetet úgy mesélem el, ahogy a gyimesi gyerekektől (tanítványaimtól) hallottam.

Egyszer nagy királyunk Csík felé vette az irányt, ugyanis meghallotta, hogy sok hitvány ember garázdálkodik a környéken. Legtöbbjét az ördögök csábították el mézes-mázos szavakkal. Nem es kell mondjam, hogy minden emberfia hajlamos a rosszra. A becsületes életük odalett és újból pogánnyá változtak. Ami még ennél is rosszabb, összeálltak az ellenséggel és a helybélieket közös erővel sanyargatták.

Hát egy cseppet se csoda, hogy ezek után Szent László mifelénk látogatott. Táltos Lovára pattanva hegyormokon átszökellve megérkezett Csíkországba. Hát mi volt ott, Isten es őrizz meg tőle! Akkora felfordulás, hogy akkorát ember még nem látott. A becsületes emberek szinte foglyaik voltak ezeknek a hitvány garázdálkodóknak. Azért szinte, mert nem kötötték meg őket, de annyira beléjük volt verve a félsz, hogy csak azt csinálták, amit ezek a gonosz pogánykodók mondtak. Először csak figyelte a hegy tetejéről a völgyben élő tisztességes emberek szenvedését, de nem sokáig, mert meglátta a köztük incselkedő ördögöket es. Egyet gondolt, s kettő lett belőle, paripájával bevágtatott a tömeg közé. Becsülete és lovagiassága révén lován úgy ragyogott, mint a csuda. Ez a tisztaság ragyogása volt. Ennek vették ijedtét az ördögök. Egy csuporékba (csapatba) verődve elkezdtek menekülni a hegyek felé. Ez nem is csoda, mert szemüket zavarta a fényesség, s a sötétet keresték. Gyimesek felé vették az irányt, s felfutottak egy hatalmas sziklára, aminek Bagolykő volt a neve. Nemcsak azért, mert kisebb réseiben és sűrű bozótjaiban baglyok húzták meg magukat napközben, hanem maga a kő is bagolyforma volt. Szent László nem most kezdte az ördögűzést! Lovával felpattant a Bagolykő tetejére, ahol minden egyes fa félrehúzódott tőlük. Az ördögök rettegve figyelték, miközben ő kardját belévágta a sziklába, ahova egy hatalmas nyílás keletkezett. Ebbe a tátongó mélységbe beléhányta az összes ördögöt. Bizony vissza kellet térjenek oda ahonnan jöttek. Aztán annyira összeforrasztotta, hogy csak egy repedés maradt belőle.

Persze még egy darabig nem ment el Szent László. Figyelte a rést, hogy nem-e az ördögök ki akarnak törni a repedésből. Hát azok többször es próbálkoztak, de ekkor Szent László köveket vetett a résekbe, amik úgy kolompoltak, mint a templomi harangok. Attól aztán nagyon féltek. Hanem mikor elment, helyébe őrangyalokat állított, hogy figyeljék az ördögöket. Azok azóta se mernek kijönni onnan, mert ha próbálkoznak, rögtön megcsendül a harangszó. Nem es kell mondjam, a faluba es helyreállt a rend. Hálásak es voltak nagy királyuknak. Bagolykőnél pedig annyi évszázadon át es látszik, hogy ott járt szent királyunk, mert ahova leült még a kő es helyet csinált neki. De nemcsak az ő helye látszik, hanem látszanak a táltos lova patáinak nyomai es.

A tusnádferedői SÓLYOMKŐI VÁRÚR

Ezt a kis mesécskét alcsíki emberektől hallottam

Tusnádfürdőt magas hegyek veszik körül. Az egyik felén egy komor sziklacsoport néz le a völgybe. Hajdan a szikla helyén egy vár volt, ott lakott egy magányos várúr, aki nagyon szerette az erdő állatait. Rútsága végett nem nagyon merészkedett ki az emberek közé. Még a csatákban szerezte csúnya arcvágásait. Hiába tudott varázsolni, de a saját szépségét nem tudta visszaalakítani. Varázsereje csak másoknak használt, ő maga csak egyre jobban rútult. Takarta, dugdosta arcát mindenki elől, hanem egy szép napon mégis rávette magát, hogy elmenjen a Tusnádi vásárba. A vásáron megpillantott egy gyönyörű leányt, aki portékáját árulta. Semmit sem vett tőle, de ott nyomban belészeretett. A lánnyal szóba elegyedett, az meg kedves volt hozza. Ennyi kedves szót életében nem hallott, amennyit a lány mondott neki néhány perc alatt. A vásár lejártáig nem tágított mellőle, még akkor sem, amikor már mindenki ferde szemmel nézte őt. Hanem a vásár végén előkerült szépséges Erzsike (mert így hívták a lányt) apja. Már távolról látta, hogy az ő Erzsikéje valakivel beszélget. Mikor meglátta milyen csúf, kezdte rángatni Erzsikét, hogy menjen haza. Az ment is, de a várúr csak nem tágított mellőle. Beérve otthonukba megkérte szépséges Erzsike kezét. Az apja nem egyezett belé. Ott helybe szemére vetette a vár urának, hogy ilyen csúf embert életébe nem látott, s nem akarja, hogy unokái is csúfok legyenek. Nem érdekelte se pénz, se vagyon.

Sólyomkövi tündér

Ekkor a várúr szörnyű haragra gerjedt és szemperc alatt az egész családot állattá változtatta. Erzsikét és két kishúgát sólymokká, szüleit pedig medvévé. Egy darabig a sólymaival ment vadászni, de Erzsike iránti szerelme végett ő maga is sólyommá változott, és palotáját kővé változtatta. Így legalább senki sem mondhatta róla, hogy milyen rusnya. A medvék a rengetegbe vetették magukat és új családot alapítottak, azóta van annyi medve a környéken. A sólymok pedig követték a vár urát a várból lett sziklára.

Ha az ember jártában felnéz a sziklára, most is lehet látni, ahogy keringenek a szikla körül, egy nagy és három kisebb sólyom. Azt a helyet ahol megismerkedtek a szerelmesek völgyének is nevezik.

Fenyőszegi Levente

Lejegyezve: 2012 májusa