Van egy káprázatos vidék ahol a szabadság békés végtelenje hatja át az embert. Ez az az univerzum melynek kapuját átlépve, bárki jelleme, léte, pillanatok alatt teljes összhangba rendeződik össze. Visszatérve oda, a kezdeti szikrához nem könnyű, de megéri. A hely felfrissülést, kiteljesedést hoz az odalátogatónak, miközben tisztítja a beszennyezett életet, a szembe tartott lélektükrével. Érdemes magunkból előcsalogatni ezt a ritka feltétel nélküli segítséget, csak adni tud, elvenni nem. Még jólesőbb érzés felidézni, megosztani másokkal. Szerencsésnek mondhatom magam, mert még mindig meglátogathatom gyermekkorom varázsvackorfáját.
 |
| Égígérő vackorfa |
Íme a rövidre fogott, szavakba öntött történet:
Fenyőszegvégi Égígérő vackorfához
Zsögödfürdő központjától kell elsétálni a Fenyőszegi úton(amit még hajdanán gyerekkoromban apám nevezett el, kezdetben az Olt holtága mellett sétálgatva előre), elhagyva a borvizes szabadtéri strandot, s felkapaszkodva a huszonöt esztendeje beépített Fenyés völgyén át érkezünk meg az Égígérővackorfához. Egy darabon a kis patak is követi ezt az utat, aztán a Kicsi Erdő felé tér el. Most onnan érdemes átgyalogolni a gyerekkorom vackorfájához, amelyet, ha jól értesültem mostoha nagyapám ültetett. A hajdani hektáros kertünk csodaéke vala, a kis lakunktól északra terebélyesedett. Azóta nincs kert, ő pedig szabadon terpeszti ágait összeolvadva a magasságos egekkel. Egy igazi látomás. A vackorfa Fenyőszegi út utolsó állomása, aztán már a Büdösfürdő felé vezető ösvény váltja fel pihenőt tartva az Egyes vályúnál, és Nagyos Patakánál. A jó öreg fa télen fönségesen állt, tavasszal virágba borulva csalogatta magához a méheket, nyáron rajta pihentek meg a legkülönbféle madarak, ősszel tarkallottan nézett ránk, s ontotta sárga, narancsos pírral tarkított gyümölcsét felénk. Minden esztendőben lombjából lehulló színpompás levélcsokrot szedtem asztalunkra. A fa jelképe volt a lombozatának cifrasága, aki ölelő árnyékával megvédett a rossztól. Testvéreinkkel tudtuk azt a titkot, amit most közzéteszek: azt hogy égígérő, s különös lények, köztük tündérek sétafikálnak fel s alá rajta. Ők vigyázták lelkünk tisztaságát a vackorfától délre, s egy picit északra elterülő Tündérvölgyben, az azon kívül élő boszorkányoktól, s a csíkszentkirályi bánya felől hallatszó Balambér sárkány haragjától, akivel idővel jó barátságba lettünk. Balembér annak idején még a Haromvára vezírének szépséges lányát kérte feleségül, de ez egy másik történet... A különös lények részesei voltak életünknek. Tudtuk, hogy nem bírnak ránk törni a föld alatt fortyogó ördögök, s csak kivételes esetben lepnek meg fura vicceikkel a kis manók, mert az Égígérő vackorfán nappal ott őrködnek a tündérek, s éjszakánként angyalok szállnak alá vigyázva álmainkat. Utolsó meglepetésként megosztom véletek az Égígérő vackorfa legkülönlegesebb erejét. Nemcsak védi, ápolja és visszahozza gyerekkori tisztaságunk, hanem bármilyen állat megáll alatta, vagy madárka felszáll terebélyes koronájára rögtön érteni annak beszédét. Na persze, csak a tiszta szívűek hallhatják őket.
Fenyőszegi Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.