NAGY LAJI DOMBJA

 Régebb a Zsögödhöz tartózó Nagy Laji Dombja nagy része az azonos nevű úré volt. Csíkvármegye egyik tisztviselőjét tisztelhették benne.

Nagy Laji elhunyta utáni időszakról többet tudok. Akkor már a Csíkszeredához tartozó domb (1930-tól) képe évről évre változott.

Emlékeimben úgy él (1970-es évek), ahol nem volt erdő, csak néhány kis bozótos, pedig már akkor rajta hegyeskedett (itt - páváskodott, tündökölt). A rokonaim beszámoltak arról, hogy még akkoriban tejcsarnok vala a dombon.Hargita megye kórházaés később egy kicsit lejjebb a poliklinika a hetvenes évek első felében készültek el. A kórház melletti kicsierdő a szemem láttára nőtt fel.

Zsögödi iskolásként többször tekintettem meg a dombot. Közel van úgy a zsögödi templomhoz, mint az iskolához.

Középen a híres Nagy Laji dombja

A hetvenes években a dombot inkább legeltetésre használták, de aztán a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fokozatosan hasznos termőfölddé alakította át az alsó részeit, kivételt képez a temető, és ahol házakvoltak. Amikor Fenyőszegről felköltöztünk Szeredába (Zsögöd városnegyedhez tartozó telekre), mégy egy esztendőt visszajártam a zsögödi vackor máterbe (az akkori I-IV-es suliba), többször átrövidítettem a dombon. Később pajtásaimmal itt játszódtuk el az időt. Bandáztunk, mint más gyerekek. Létrehoztuk az akácvárat, kis akácliget kellős közepébe, majd később közelebb az úgynevezett városhoz egy általunk vájt földalatti barlangba tettük át a székhelyünk. A környéken kosornyászva (itt: fel-alá járkálva, sétálva) gyújtottuk meg az első kihagyhatatlannak számító cigarettánkat.

A nyolcvanas évek végén már a Tudor n. déli részére eszkabáltPork Sziti (disznóváros), ahol kisebbségben a gazdák tyúkokat, nyulakat stb. tartottak, köztük a pajtásaim szülei is, lett a sláger. Na onnan lehetett érezni, hogy valami bűzlik ebben a kommunizmusban. Ott szaladgáltak a kutyák, macskák, de a kihordott eledelből jót csömiztek az egerek és patkányok hada, na meg a verébsereg is. A Pork Sziti kialakított központjában ott iddogáltak a tömbházakból kijárt gazdák egészen a kilencvenes évekig, amíg le nem bontották.

A kilencvenes években gombamód nőttek ki a házak főleg a korház és a poliklina környékén, valamint a zsögödi részen, visszaszorítva a természetes környezetet. A temetőre néző rész még legelős és bokros. Ott található a kis sziklás, melynek környékén kos eper (mezei vadeper) és berke eper (szamóca). Az alsó szántóföldeket elhagyva egyre följebb egy kis vadon fogad. Már tavasztól megindul az élet. Kinyílnak az első virágok: az ibolya, kankalin, a gyöngyös fürtike (fürtös gyöngyike), később a margaréta, vadszegfű, kéknefelejcs, kakasvirág és sok más virág. Az erdő felől ott lapul a gyepiírisz. Gyönyörű színpompába tündököl a táj. Lepkék, méhek, dongók dolgoznak rajtuk. Vándormadarak hada érkezik a környékre, de lehet látni vadnyulat, őzet, szarvast, rókát, s utóbbi időben medvétis.

A virágos domb

A nyári zöldellés után ősszel kiszínesedik a bokros. Télen fehérbe öltözik a táj. Mostanság még mindigsíznek és szánkóznak ott, habár már nem annyira cuccos (itt: felkapott) hely.

Nagy veszteség volna a városnak, ha eme kis éden teljesen eltűnne a térképről. Láthatólag már alakóterület mindkét irányból (Zsögöd és Szereda)egyre nagyobb teret hódít maga körül.

Egy idevágó mesécske a honlapomról: http://users.atw.hu/borbelevente/plaji.php

Fenyőszegi 

Levente