2023. december 23., szombat

A kis Cinege Cinkénk csipegetős esete

A  kis Cinege Cinkénkről mesterkedtem meg

Már jó pár éve, úgy november vége felé érkezik hézzánk a kicsi Cinege Cinke. Hogy az-e pontoson, vagy más-e, mint a tavalyi, azt nem tudni, s asziszem nem es fontos. Ami tényleg százas az az, hogy eleinte csak színtiszta egyedül érkezik. Amikor béfejezi a repkedést, akkor leszáll az erkélyünk párkányára, s az ott kitett eleségből (főleg magokból és szalonnabőrből) szokott csipegetni. Amikor mán egy jó párszor teletömte a begyét, akkor megesik, hogy még társat es hoz magával. Nem es csuda, mindig rendesen enni vet a belügyminisztériumának. S ebből kifolyólag van az es, hogyha annyira, megbátrodik, akkor többedmagával visszatérve lakmározgatik tovább. Biza, a társaságba még a szemelgetés es jobban esik... A begytöméses petyegtetés után, még egy cseppet körülnéz, figyelőzik, minha érdeklődne. Nem egyszer az ablakunk felé kémlel, kíváncsiskodik. Asziszem direkt, csak a saját kedvére szokott békukucskálni az ablakunkon. Mi, ha észrevesszük, csakes távolról szoktuk lesni őkelmit, nehogy elzavarjuk. Azétt szívesen béhoznánk a lakásba, met annyira édeske tud lenni a kicsi buksis madárka, hogy jön, hogy ott helybe megegyük! Na nem, nem eppeg rántott cinegének, csak azétt, hogy úgy ügyelve megbubusgassuk. Persze, sose tesszük meg, met tudjuk nemigen az ő terepe az emberi ketrecbarlang. 

Kilátás az erkélyünkről

Egyik alkalommal, amikor jobban felmelegedett a novemberi idő, s amikor még nem volt béüvegezve a balkonunk, nyitva hagytuk az erkély ajtót egyet szellőztetni, s há’ nem-e a szegény Cinege Cinkénk bétévedt a lakásunkba. Az volt a gyanúm, hogy úgy ügyesen csipegetve haladt lassanként egyre előbbre… Ezétt történhetett az, hogy nem es vette észre, hogy hol es jár. Családomból az elsők közül, akik eppeg hazaérkeztek, több, mint valószínű, hogy Anya, megszokásból bécsukta az erkélyablakot. Ahogy általába megesik, csak azután látták meg a kis Cinege Cinkét, ahogy az egyik lógó virágcserépben félve fürkészi a szobát. Ilyenkor mitévő es legyen Anya, meg a kicsike leányai? Há’ finom hessegtetéssel vissza akarták irányítani a természet lágy ölébe. Legalábbes kifelé a szabadba. Az sajnos eléggé macerásan jött össze. Pedig az erkélyajtó, ott abban szent percben, rögtön tárult… Az aranyos madárkánk a kedves irányítgatást támadásnak vélte. Félelmében az egész apró teste egy sebesen dobogó szív lett. Pár perc röpködés után méges sikeredett kivergődnie a biztonságos, végtelennek tűnő, égboltra. Azt el es felejtettem mielőtt elment volna, össze-vissza repkedésében becsületesen megdíjazta a lakásunkot, főleg a számítógépünköt, met arra tottyantott (fosott) egy cinegéset. Azé’ a Cinege Cinkés méretéhez viszonyítva tetemeset „alkotott...”

Érdekes, a benti zűrzavaros élmény ellenére méges visszajárt, és ugyanúgy, mint azelőtt es, bekukkintott leskelődve, éber érdeklődéssel, hézzánk. Asziszem, mégescsak jó bényomást tehettünk rea. 

A cinkék egyik csipegetős helye

Azétt mán elsőre észrevettük, hogy a kedves kicsi csőrösségünkbe volt valami titokzatos, valami varázslatos, olyan mesés csudaság. Nem csak ő figyelőzött münköt, hanem mű es meglesegettük ténykedéseit. Há’ el es ámultunk rajta úgy ahogy kell. Azóta a családból mindannyian tudjuk, hogy azé jön úgy télidő felé hézzánk a Cinege Cinkénk, met advent idején a koszorúba, s főleg a gyerekeknek, meg a fiataloknak, ha jók voltak, s miért ne lettek volna azok..., bélop egy csepp meglepetést. Igen, a mű kicsi Cinege Cinkénk nem akárki. Bésegít a Mikulásnak, és Karácsony táján az angyalkáknak egyaránt. Mindig hatalmatos szeretettel várjuk őkelmit. Nagyon boldogak vagyunk, de főleg a gyerekeink, amikor az utcán séta közben felfedezzük valamelyék fa ágán egy cinegét, ahogy minket méreget. 

Az idei adventi koszorunk a cinke ajándékára várva...

Kicsi barátocskáim, ha szeretnétek egy cinegét, akkor tegyetek ki magokot, s ott ne, amit ő szeret, s olyankor mán csak várni kell... Figyeljetek tük es, de csak úgy fürkészősen, barátságoson, s meglássátok, hogy akkor hézzátok es békopogtat majd egyszer a kicsi csőrével az ablakon.

Fenyőszegi B. Levente



Havasi kékice meséje

Kékicénk a csudálatos kikeletünk élő ékszereinek egyike. Amikor ránézel megtelsz színtiszta ragyogásával. Van benne egy csipetnyi huncutság...