Bogaras Katicabogárka

Hetyke Katica világa

Egyszer csak egy eléggé bogaras katicabogárka elindult egyet bónyászódni a környékre. Há’ hogyne! Muszáj megnezni, hogy es mint a helyzet másutt. Hamaroson észrevette, hogy helyzet az van eppeg elég, ha kell, még több es.

Előbbször es a szemetekre vetem, ez a katica eléggé büszke típus vala. Ezétt egy cseppet bogaras es. Szünni nem akaróan hetykén kihúzta magát. Saz irigykedő bogárvilág azt beszélte, hogy úgy ágált a pettyeivel, mint Szaros Pista nevenapján. Most es, ahogy kólicált bolond felé, virágokot szagolgatva, sziromdörzsit alkalmazva nem veszítette el gőgjét, minden mozdulata közbe’ hatszögbe rittyentette ki magát! Met a látszat, ej be fontos es! Előbbször repkedve harmatcseppecskében nezegette magát, amelyik egy szép hosszú fűszálon függött a reggeli zivatar óta. 

Na, így fenséges gőgicskével burongérozva repdesett, ameddig a szeme világa tartott, mígnem egy kisfiúcskához ért. Az eppeg erdei epret majszolt, s azt hitte, hogy a katica is szamóca, majdnem megette. Szerencsére ott volt az a kisleányka, akivel szokott kókulni a házukhoz közeli mezőn. Az a rét nem vala messzire az erdőtől se... A’ biza tündérecske kis hangján leintette a beles kódorgó társát, hogy az nem finom. Azétt méges jó volna annyit tudni, hogy az epernek nincsenek fekete pettyei, s főleg nem hét, sööö, ilyen nagy. 

A bogaras Hetyke Katica

Hősünk, becsületes nevin Hetyke Katica miközbe’ úgy érezte, vége a veszélynek, erre fel Herrencs Feri, mert így hítták, buszuból szét akarta nyomni. Szerencsére Merengőcske Gizike, met őt meg így hítták, nem engedte. Há’ egy hajszálon függött, hogy meg nem dögölött. Majdnem katicalekvár lett belőle. Biza ilyenkor milyen kapóra jön egy csepp jósszándékúság...

Herrencs Feri átadta Merengőcske Gizikének a katicát. Hetyke Katica most bezzeg nem bogaraskodott, hálából nem kóválygott el a keziről. Gizike egyet gondolt, s kettő lett belőle. Hátravette magát a virágos fűbe. Hetyke Katicát irtó óvatoson reatette a ruhácskájára. A katica a ruhácska nagy pirosságába’, hogy ő is látszódjék, inkább az egyik fehér babocskát választotta. Feri felherrent, hogy most minek kell kilepcsenni a fűbe, de azétt mán dőlt ő es. Ahogy hanyatt vágta magát, nem figyelt, szépen belérittyentette a fejit a közeli vastag faágba. Úgy kezdett jajveszékelni, mint valami riasztó. Gizikénél volt ragtapasz, mert ő tudja, mi kell, ha netán megsérülne... Ügyesen megtisztította a kobakját, s azután leragasztotta. Ezután persze Feri es lenyugodott. Amikor egy hőscincér a pockára erejszkedett, akkor mán annyira renbe’ volt, mint a frissen esszeállt aludtej. Teljes béke lepte el. Még herregni se volt kedve!

Hetyke Katica mán nem vala annyira hányaveti, kérkedő. Rendesen ledöbbent azon, hogy Gizike a folyton morgolódós Ferinek segített. Nem beszélve még neki es, de mekkorát! Hatalmasot, met még mindig egybe’ van. Az élet pedig egy nagy kincs, met ha nincs, akkor mi van? Hirtelen belégörcsölt a tény. Aztán elábrándozott azon, hogy milyen jó segíteni másokon.

Hetyke Katica nem eppeg erről volt híres. Nem es akadt egy csepp ideje se a sok figyeljetek mán rám mennyire gyönyörű és cuki vagyok programjai után. Ugyanis ki kellett pihenje az önmaga fennhéjazásából népszerűsítésre szánt üdejét. Mondjuk egyszer két katicatársát verte le véletlenül egy csutakról. Nem azé’, csakhogy jobban látszódjék. Egyszer csupa meglepetésszerűen lelépte egy szúnyog szárnyát. Máskor hétpettyes szárnyait igazítva önkéntelen megfejelve, majdnem beléfojtott egy tócsácskába egy azt se tudja, milyen bogarat. Nó’, de elhessegtette eme szívfacsaró gondolatokot és a szebb jövő felé nezett. Megfogadta, hogy eztán másképp csinálja!

Amíg így elméskedett Hetyke Katica, melléje repült a Feri hasán egyfelé bámuló Hőscincér Elemér. Hetyke Katica annyira erőlködött a jóságra váltástól, hogy a sok megfeszültségtől majdnem sérvet kapott. Mit mondjak, nehezen, de méges sikerült. Mosolygott, s egyet pacsiztak, s dumálni kezdtek. Katica esendőségét es szóba hozta. Hőscincér Elemér azt gondolta magába’, hogy ez a katica mégse egy reménytelen alak. Hetyke Katica beszélt arról nekije, például egy cseppet béijed attól, ha cinkék vagy más madarak repkednek felette, vagy békák brekegnek a közelibe, de nem nezi jó szemmel a gyíkféle uraságokot se. A hőscincér együgyűsége miatt nem vette szívre. Megértően bólogatott, mintha értené. Mivel kezdtek elzsibbadni a szárnyai, hallgatás helyett inkább egy kör repkedésre hítta.

Gizike nagyon élvezte a két bogár halk burrogását. Ezétt Feri egy cseppet felhercsent, de amikor körözés előtt a két bogárka a pocakjára szállt, elmúlt a mérge. Kisimultak a ráncai. Újra bubás lett. Aztán a két bogárka tovább repüle.

Hetyke Katica a közelbe’ leszállt az egyik kiválasztott sziromtenger-szigetecskére, s új pajtásával virágport és nektárt zabáltak. Hőscincérünk úgy jóllakott, mint a duda. Hetyke Katica vigyázott a vonalaira, ő csak odaügyelve ellegetett.

Feri és Gizike hazafelé készülnek

 Aztán visszarepültek a heppeszkedő Feri és a Pihenő Gizike mellé. Gizike ragyogott a boldogságtól. Szinte el se hitte, hogy ezek a kambacsolásból visszakanyarodtak hézik. Gizike a napocska erejszkedéséből, s a hosszú árnyékokból észrevette, hogy ott van az ideje hazamenni. Tájt intett a két frissen megismert kedvencének. Feri es intett, s valahogy csudák csudájára elhagyta a bolondinges szokását, megfogta Gizike kezit, s úgy eregeltek hazafelé. Gizike közbe’ katicás és cincéres dalokot énekelgetett.

Hetyke Katica ott helybe esszecsudálkozta magát. Hőscincér Elemér uraságnak teljesen természetes volt. Sőt gavallér módjára hazakísérte a hétpettyest. Katica repdességében feredezett a napfényben. Piroslott, mint az eper. Közbe’ egyet-egyet vigyorgott az új barátjára. Menet közben még egyet hajkurászták es egymást, de aztán a hőscincér megfogta a kezecskéjit, s boldogon repdestek tovább a naplementébe. 

Hetyke Katica és Hőscincér Elemér 

Másnap aliges tért magához Hetyke Katicácska a hét bámulatba ejtő pettyecskéivel. Olyan maszuta formán ébredt fel. Nó, de eszibe jutott a tegnap. Még magától es meglepődött, met mán nem volt annyira bogaras, ahogy szokott lenni. Nem zavarta szinte semmi. Azétt a szinte ott volt. Há’ így es nagy haladás. Mindenképp kicsípte magát, hogy lássák ej be jól néz ki, de nem bőcsködözött. Alább vett a hülyeségből. Sőt látta, hogy leveleket cipelnek társai, segített nekik. A kancsi katicának mutatta az irányt ,merre es repüljön. Szó, ami szó, úgy beléjött a segítkezésbe, hogy észre se vette, hogy nem evett. Hőscincér Elemér egyszer csak valahonnét elékerült. Ej, be boldog lett a Hetyke Katica. Most kezdte érteni Gizikét. Milyen jó es, amikor számíthat valakire. Avval elröppentek ebédelni. 

Ahogy teltek a napok, Hetyke Katicát megfertőzte a segítőség. A többi hétpettyes, ahogy régen elnevezték volt Hetyke Katicának, úgy bévezető nélkül megváltoztatták a nevit Helyes Katicára. Ezt követve valósággal égett a keze alatt a munka. Nemcsak segített, hanem komoly baráti társaságot gyűjtött maga köré. Olyan katicává vált, ahol nem a morgolódás s a bogaras észjárás volt a fontos, hanem a jókedv, barátságosság és a kedvesség. És valóban számíthattak rea. S ami mindennél fontosabb, észrevette, hogy együtt még a kókoskodás es sokkal mulatságosabb.

Fenyőszegi Borbé Levente

2026 május dereka