A teafőzés munkavédelmi szabályai

 A hajdani építészeti szaklíceumok diákjai többségének egyenes utat köveztek ki a sántér (építőtelep) felé. Na, esetleg még szóba jöhetett a házelemgyár, de avval slussz. Mondjuk akiknek sikerült „kivégezni” a líceumot, még egy csepp ismeretséggel ide-oda el tudott helyezkedni. Azonban szakiskolások nem tudtak ez ügyben nagyot variálni. A proci nem mindenkit édesgetett. Sebaj, legalább lehetett építeni a hazát! S egyáltalán nem úgy, mint a hazafias műsorok előadásaiban a művészek, hanem valójában megmarkolva a lapátot, csákányt, talicskát stb.

Ifjúmunkás faiparis atyafiak a 80-as évek elejéről
Sanyi testvérem a középen lévő bászkás mellett van

Viszont a szervicset (munkát) annak ellenére se kezdhette el senki, hogy egy munkavédelmi felkészítőn ne eshetett volna keresztül. Ennek ritka értékes mozzanatait szedtem össze egy figyelemre méltó, kicifrázott, balladás elbeszélésemben.

A munkavédelmes esemény után egy fél esztendővel

* * *

Az állás betöltésének megerősítésére zengett fel naponta a hős segítő atyafi beszéde. Mindez az akció a munkavédelem „csudaépítő”, kezdő munkásokhoz intéző dumaóvó porondján teljesedett be. A büró előtti székre támaszkodván az egyenlőbb és okosabb mester szocialista jelenléte lebegett, és a kopott padokban várakozó pózban a tanítványok bámulták. Aztán a hatás kedvéért bámulták egymást, vagy öt percen át.

Megtartva a feszült felelősségteljes ábrázatát, imigyen szóla a bászkás (svájcisapkás szocialista-lusta módra) munkavédelmis, a felkészítés nagy guruja, a kommunizmust továbbtákolni készülő fiatal önjelölt-kötelező munkás építésztársaságnak: ”Nem egy egyszerű feladat előtt állunk elvtársak, de együtt sikerülni fog, ha elejét vegyük a dolgoknak!” Ideje volt bevallani, mert tényleg az elejétől vette. Sőt, nagyon az elejétől vette… S valljuk be, együtt valóban sikerült. Hogy mi? Az szinte mindegy. A kommunizmus hőstörténetét már sokan ismerik, ezért kár belebonyolódni nyakig a részletekbe.

Tehát, a kedves munkavédelmis felkészítő párttag kevésbé sem merült volna el az építészeti munka munkavédelmi szabályaiba. Miért is tette volna? Inkább, hogy legendás agymunka következtében elejét vegye az esetleges baleseteknek, egyszerű kőkemény szovjetes példával állt elő, amit a jövendőbeli építészcsemeték meglepetten, hősiesen, de kevésbé megdöbbenve hallgattak. A választás a teafőzés igen kemény és tele veszélyekkel tűzdelt megvalósítására, folytatólagosan az elfogyasztása alatti körülményeire, valamint a maradékok eltakarítására esett. Nem csoda, hogy e lötty megteremtésének bonyolult hálozati tevékenységét kevesen ismerik. Ezért is hívta fel a hallgatóság figyelmét a mester a tearotyogtatás közbeni, alatti és utáni megtörténhető balesetekre, ezzel is élezve a felelősségérzetet és az önkritikát szívükben-lelkükben.

Kész a tea...

Összegezve a tanultakat elmondom néktek:

Kedveskéim, veszettül oda kell ügyelni egy teafőzésnél! Meglepődtök, de ez a csóré valóság.

Kezdjük az edénnyel. Kiveszed a szekrényből, és egy ügyetlen mozdulattal a lábadra ejtheted. Ne adj’ isten egy furcsa mozdulattal fejbe kólinthatsz valakit. Ezért jó erősen, szilárdan a kézbe kell tartani! Fogásunk legyen masszívan tüzes és határozott, mert a baj továbbtornyosulhat, amikor az edénybe kezded beletölteni a vizet. Ugyanis az edényből a padlóra kilöttyent vízben elcsúszhatsz, s az agyadot úgy belerittyentheted az ajtófélfába, s még mit lehet tudni mibe, hogy ott helyben megmeredhetsz! Vagy kisebb szerencsével, csak a sürgősségire kerülsz, nagyobbal megúszod egy-két horzsolással. S az elhibázott művelet után még ruhát is kell cserélned. Ezért érdemes mindig készen állni, résen lenni!

Ha netán sikerült odatenned a teavizet, akkor nagyon elővigyázatosan kell begyújtani a gázt, vagy tüzet rakni a kályhába. Mindkét esetben óriási a kockázat, hiszen, ha a gáz nem gyullad fel, de már szivárog, második gyújtásra bégyulhatsz te is, és füstölni fog a hátsó feled, ahogy az újságpapír lángra kapása esetén is. Akár leéghet az egész ház! Ha pedig valaki kintről nem veszi észre, mi történik nálad, hogy életedet mentse, ottmaradsz!

Na most remélem ezek hallatán már-már egy kis felelősség szorult belétek! Ha sikerült feltenned a teavizet, akkor maradj éber és bátor, hogy mit teszel bele a teavízbe, nehogy csípős paprikát vagy borsot szórj belé, mert az elfogyasztása alatt gyanútlanul egy hörpintés után megnyuvadhatsz (megfulladhatsz). Még nem nem ejtettem szót a rotyogó teáról, ami kifuthat, és elolthatja a gázt. Viszont gáz újbóli használata esetében, ameddig magára szivárog néhány percig, olyan explózióhoz vezethet, hogy nem kell neked többet ijedtedben pelust (pelenkát) cserélni, mert helyben otthagyod a fogaidat. Megismételném a tényt a gázról, ha robban, oda mások élete, de még a ház is…

Ha végre sikerül levenned a kályháról, nem lehet szájtáti, mert pillanatok alatt egy kis löttyintéssel leforrázhatod magad. A néhány forró csepp olyan ikrándozást vált ki belőled, hogy a javát magadra öntve leforrázod a szimpatikus tested, s mehetsz az orvoshoz!

Kitöltésekor is ezer baj fenyeget. Olyanok mint a pohár mellétöltés. Vagy éppen a kívánt pohár levételekor való eltörése, amiben ijedten dabbogtatsz körbe (lépkedsz), megtelik szilánkkal a lábad, s minden csupa vér lesz. Mert ugye legtöbbször elfelejtünk papucsot húzni s lábason (mezítláb) kólicálunk (járkálunk).

Ha végre sikerül kitöltened a teát, akkor heppenj le melléje, s kezdheted szürcsölgetni. Természetesen, amíg vígan hörpintenéd magadba a fincsi mezei burjánból készült italt, már megint millió veszély leselkedhet rád. Mint például ugyanúgy leforrázod a véle szembe lévő feledet, de ezúttal pufádba löttyintve, s utána nyomhatod a kórházat!

Nem elégszer hangsúlyozom, irtóra óvatosnak kell lenni. Gondolnunk kell testi egészségünkre, még akkor is ha egy elvtárssal teázgatunk. Inkább csak akkor beszéljünk, amikor nincs kezünkben a csésze, csipor, fazék, vödör, dézsa stb. A problémát elkerülve legyünk fegyelmezettek, ne terítezünk, mert már megint ott a baj...

Továbbá teafőzés után a munka nem áll le. Folytatólagosan tartva a tettre kész ütemet sem szabad felelőtlenül viselkedni! Ügyelni kell a tűzre, és az elfogyasztott csészék edényeit olyan helyre kell letenni, ahol nem esik le, mert ha megtörténik, tudjuk, ajjaj!!! Folytassam? Nem álom meg, muszáj. Egy porceláncsésze szilánkja a tested bármelyik részébe beléállhat, kiverheti a szemed! Kérdem én, ki akar vak lenni?!

A csíkszeredai szocialista építészet madártávlatból

Nos röviden ezek után gondolom közérthetővé vált a szocialista munkások felkészítése a mai emberek számára is.

Vajon miért szolgáltassák ki magukat egyesek ennyi veszedelemnek, és miért választják helyette a munkanélküliséget? Inkább helyette elsajátítják a heverészés csodálatos érzését. Mert ott nincs annyi veszély (a lazítást gyakorló ipse leeshet az ágyból, de ebbe ne menjünk most belé). Nem muszáj az ember kitegye magát mindenféle borzalomnak, s ráadásul aki dolgozik, annak a nyakán van még a felelősség súlyos terhe…

Az viszont megérthető, hogy, az a munkás, aki egy ilyen felkészítőn átesett, az nemhogy nem főz teát, de még a konyhát is kerülni fogja. Legalább egy darabig...

Fenyőszegi B. Levente