Szép meleg szünidős nyári nap vala, mikor a fenyőszegi gyerkőcök vidáman futkoráztak jobbról balra, s balról jobbra, s amerre még eszük ágába volt. Eszt a szertelenségnek tünő futkározást a despájuk fékezte le. Ő curuklásmesternek számított... Ugyanis a szüleik el kellett menjenek valammerre, mert dolguk akadt. Künn az erdőszélen az egyhektárnyi kertecskét kellett felügyelni a nagyobbacska kölyköknek. A kicsikék ehhez a feladathoz gyenge eresztékek valának.
 |
| Richárd és Sanyi bátyáim vadkeletiesen (a puskák apám készítményei) |
Despájuk igen harcias emberizink hírében állt, ezért puskákot készített. Na, nem azt az igazi rendeset, hanem nyílaspuskákot, amiből a szeg olyan betyáron reppent ki, mint valami légies csudanyílvessző. Csak azétt, az szinte erdő dőlt reájuk, olyan közel volt. S nem beszélve a sok vadállattól, amik ki-kimerészkedtek időleg egy -egy finomacska falatért. Na, nem eppeg a medvékre gondolok, amelyiket csak felhergelné ha megszegelik, s még ejsze egy szarvasra se. Ki akar erős fenevadakkal hájdászkodni?! Inkább azokra az erdei állatokra, amelyikek ritkíccsák a háziállatokot. Féjteni kellet előlük a tyúkokokot, met hamar szemet vetettek reájuk. Tuggyátok, azok a mocsok vércsék, a rókakomák, sö kedves oldaldeszkájuk a rókakománék. Ha eccer a szeges puskából kaptak ajándékba egy hetvenest, azt asszem egy életre szóló élmény maradt nekik. Hát azé eléggé bolondul félre kezdtem harangozni.
A lényeg a', hogy a legnagyobb testvért megbízta a despájuk arra, hogy senki se tegye bé a lábát, mancsát, patáját, vagy amilye van neki a kertükbe. A legnagyobbik legénke, ejsze még jófomán kölyök volt, az emberesedés jelei egy dekát sem mutatkoztak rajta. De komolyan vette a feladatát. Igen, me hát izé, ha nem csinálja rendesen, akkor lesz ott hét baj! Nem es bónyászódtak a szüleik otthonjukban, el es tüntek az udvarról, mind a kámfor. A gyerekek tovább es ott virítottak a kertbe, mint öt sütőtök. Bolondoztak, hótkoroskodtak, ahogy a köjkek teszik az eszüköt, de nem sokáig, met hirtelen mint az istenyíla úgy béutött a rossznyavaja. Egy pásztor érkezett a juhaival, s a bű nagy kutyáival. S a bétolakodók mán lépték volna át a kerítést. Ehhez vezírüknek vala keze beleszólása, a hutyurókot bátran szedte el. Olyan hercsül, magabiztoson emelgette lefelé, hadd tóduljanak a szépecske fűre a báránkák s harapjanak a finomabbacska ződből. Szemmel látszott, hogy az rendesen meg volt kora tavasszal ganyézva... Na ekkor se szó se beszéd a nagylegény elékapta szeges puskáját. Mivel a pásztor nem hitte, hogy lőni fog, egyet beléeresztett az egyik kutyába. Persze csak megsebesítette. Hát a juhász kezdett megjuhászodni s komolyabbra venni a dolgot. Még egy darabig kekeckedett forma a gyerekkel, de az mán nem volt az az igazi. Úgy látszott megszívlelte a látottakot, met a kerítést szép csendesen visszapasszította, s a nyájjal együtt elbódorgott másfelé.
 |
| Pásztorkutyusok |
Ezután mán nem volt semmilyen veszély. A gyerekek végig hülyéskedtek, marháskodtak egész estig. A nap lemenőbe járt mikor megérkeztek a szüleik. A komoly legény elmondta, hogy teljesítette a küldetést. Despájuk helyénvalónak találta lépését. Sőt, amit egész ritkán mondott, olyan megdicsérte formásan odavágta, hogy így es kell! Meg es érdemli a mocskos bétörő!!!
Ejsze két nap se telt el, s a kerítés környékén megjelent egy napos délutánon a megjuhászodott báránykák őrzője. Le es szólította a despát. Az meg béhítta egy beszélgetésre. S elmondta, hogy engedély nélkül a kertbe bé ne! Met aki eszt megteszi, aszt a ráksúly megeszi! A pásztor es barátságos pufát vágott. Addig terelgették a szavakot, amíg elékerült egy csepp bélésfertőtlenítő. A harmadik pohár katyfasztott pálinka után, szinte jóbarátok lettek. Na de, azóta se szegte meg senki a szabályt, hogy átlépje engedély nélkül a kerítést. Bisztos vitte a ezerrel a hírt ebbe a tarka világba.
Fenyőszegi Úr
2019.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.