Szép meleg szünidős nyári nap vala, mikor a fenyőszegi gyerkőcök vidáman futkoráztak jobbról balra, s balról jobbra, s amerre még eszük ágába volt. Eszt a szertelenségnek tünő futkározást a despájuk fékezte le. Ő curuklásmesternek számított... Ugyanis a szüleik el kellett menjenek valammerre, mert dolguk akadt. Künn az erdőszélen az egyhektárnyi kertecskét kellett felügyelni a nagyobbacska kölyköknek. A kicsikék ehhez a feladathoz gyenge eresztékek valának.
Richárd és Sanyi bátyáim vadkeletiesen (a puskák apám készítményei)
Despájuk igen harcias emberizink hírében állt, ezért puskákot készített. Na, nem azt az igazi rendeset, hanem nyílaspuskákot, amiből a szeg olyan betyáron reppent ki, mint valami légies csudanyílvessző. Csak azétt, az szinte erdő dőlt reájuk, olyan közel volt. S nem beszélve a sok vadállattól, amik ki-kimerészkedtek időleg egy -egy finomacska falatért. Na, nem eppeg a medvékre gondolok, amelyiket csak felhergelné ha megszegelik, s még ejsze egy szarvasra se. Ki akar erős fenevadakkal hájdászkodni?! Inkább azokra az erdei állatokra, amelyikek ritkíccsák a háziállatokot. Féjteni kellet előlük a tyúkokokot, met hamar szemet vetettek reájuk. Tuggyátok, azok a mocsok vércsék, a rókakomák, sö kedves oldaldeszkájuk a rókakománék. Ha eccer a szeges puskából kaptak ajándékba egy hetvenest, azt asszem egy életre szóló élmény maradt nekik. Hát azé eléggé bolondul félre kezdtem harangozni.
A lényeg a', hogy a legnagyobb testvért megbízta a despájuk arra, hogy senki se tegye bé a lábát, mancsát, patáját, vagy amilye van neki a kertükbe. A legnagyobbik legénke, ejsze még jófomán kölyök volt, az emberesedés jelei egy dekát sem mutatkoztak rajta. De komolyan vette a feladatát. Igen, me hát izé, ha nem csinálja rendesen, akkor lesz ott hét baj! Nem es bónyászódtak a szüleik otthonjukban, el es tüntek az udvarról, mind a kámfor. A gyerekek tovább es ott virítottak a kertbe, mint öt sütőtök. Bolondoztak, hótkoroskodtak, ahogy a köjkek teszik az eszüköt, de nem sokáig, met hirtelen mint az istenyíla úgy béutött a rossznyavaja. Egy pásztor érkezett a juhaival, s a bű nagy kutyáival. S a bétolakodók mán lépték volna át a kerítést. Ehhez vezírüknek vala keze beleszólása, a hutyurókot bátran szedte el. Olyan hercsül, magabiztoson emelgette lefelé, hadd tóduljanak a szépecske fűre a báránkák s harapjanak a finomabbacska ződből. Szemmel látszott, hogy az rendesen meg volt kora tavasszal ganyézva... Na ekkor se szó se beszéd a nagylegény elékapta szeges puskáját. Mivel a pásztor nem hitte, hogy lőni fog, egyet beléeresztett az egyik kutyába. Persze csak megsebesítette. Hát a juhász kezdett megjuhászodni s komolyabbra venni a dolgot. Még egy darabig kekeckedett forma a gyerekkel, de az mán nem volt az az igazi. Úgy látszott megszívlelte a látottakot, met a kerítést szép csendesen visszapasszította, s a nyájjal együtt elbódorgott másfelé.
Pásztorkutyusok
Ezután mán nem volt semmilyen veszély. A gyerekek végig hülyéskedtek, marháskodtak egész estig. A nap lemenőbe járt mikor megérkeztek a szüleik. A komoly legény elmondta, hogy teljesítette a küldetést. Despájuk helyénvalónak találta lépését. Sőt, amit egész ritkán mondott, olyan megdicsérte formásan odavágta, hogy így es kell! Meg es érdemli a mocskos bétörő!!!
Ejsze két nap se telt el, s a kerítés környékén megjelent egy napos délutánon a megjuhászodott báránykák őrzője. Le es szólította a despát. Az meg béhítta egy beszélgetésre. S elmondta, hogy engedély nélkül a kertbe bé ne! Met aki eszt megteszi, aszt a ráksúly megeszi! A pásztor es barátságos pufát vágott. Addig terelgették a szavakot, amíg elékerült egy csepp bélésfertőtlenítő. A harmadik pohár katyfasztott pálinka után, szinte jóbarátok lettek. Na de, azóta se szegte meg senki a szabályt, hogy átlépje engedély nélkül a kerítést. Bisztos vitte a ezerrel a hírt ebbe a tarka világba.
Fenyőszegi Úr
2019.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.