A Nagy Könyv 2005-ös programsorozatának egyik plakátja is evvel szlogennel büszkélkedett. Maga a kép, ami nagyon kifejező volt.
Így láttatta a kedves érdeklődővel: egy emberpalánta felcsimpaszkodott a polcra könyvek segítségével, még pediglen úgyhogy 5-6 kötetet felpóckolt (egymásra helyezett) létra gyanánt, és arra állt fel. Ebből kiindulván jómagam is rájöttem erre a nagy sikerű beköpés igazságának ízére. Na, Ezt fogom meglovagolni.…
 |
| Kedvencek |
Ott folytatnám rötyögésemet, hogy mélybe gyökerező teljes igazságot hordoznak a fent említett gondolatok! Vegyük csak azt a csóré hétköznapi valóságot, amikor az iskolába egy diáknak kell egyetlen vers, akkor nem mind cipelje-hurcolja magával azt a vaskos kötetet, ott a két keze, s kitépheti belőle a kévánt, vagy muszáj azt nezni oldalt. Imigyen fénymásolnia se kell neki, sőt az ebből megmaradt összeget félrerakhatja, mondjuk egy energiaital kiegészítésére.
Nem is beszélve arról a tényről, hogy e kötetekből mi mindent lehet készíteni a gyereknek belőle. Például papírrepülőt, papírhajót, a nagyobbakból akár csákót, sótartót stb. Ha maradi ez a gondolat fel is turbózhatjuk a mostanság irtó divatos japánból származó origami papírvilág kínálta millió-egy figurájával. Lehetőségek között ott rejtőzik a kirándulás is. Hiszen vagy nem hiszem, de ha az illető éppen kirándulni megy, s útba ejti a nagymamáját, akkor onnan elveheti annak imakönyvét, felérve a táborhelyre isteni tűzgyújtót varázsolhat belőle. Alkalmatosnak találom a kicsit vékonyabb lapu kötetek vidéki kerti pottyantóra alkalmatos seggdörgölő használatát. Hasznos még e kitépett lapokból a házi tojásokat belecsomagolni vagy egyszerűen zöldséges láda aljába rakni néhány tartósabbnak ígérkező kiválasztott oldalt. Ha szép illusztrációk-képek vannak benne, akkor ki lehet dekorálni, mondjuk egy garázst, egy budit, satöbö.
Csuda jónak tartom azt is, ha például a könyvtábláját szítós lapítónak (rögtönzött kormos lapító helyettes) használjuk fel, például egy bográcsos elkészülése után. Persze isteni arra is, ha a régi házakban nem egyenes a padló, s ezért valamelyik bútordarab alá helyezve elérjük, hogy vízszintesbe kerüljön az, ne mind-mind billegjen tovább. Továbbá kitűnő ablakpucolásra, szellőztetéskor ablaktámaszra, bogarak és szúnyogok leütésére-megfogására, de kellemes üllőalkalmatosságot is lehet belőle „faragni.
Ha netán tán messzire utazunk kiváló társ, főleg, ha kemény borítójú, hiszen arra rátéve a keresztrejtvényújságot vígan tudjuk fejteni, vagy éppen uzsonnázni.
Azért rögzítettem e remek ötleteket, mert úgy érzem e találékonyság megszünteti azt a sok munkát, amit egy-egy nagytakarításkor az ember belefektet a könyvek tisztítására. Ha nem olvassuk ki, akkor lehet belőlük fotelt, karácsonyfát, vagy akár nyári lakot is készíteni gyerekeinknek. Ez már olyan, mint az összerakós legó! Ha már úgy vagyunk velük, hogy a sánkérnak se kell (itt - még a dögnek se kell), de sajnáljuk elherdálni, be lehet adni az antikváriumba, mert még mindig kerül egy-két érdeklődő „fetyelló” (együgyű), aki megveszi. Itt olyan Krisztus előtt négybéli szülöttekre gondolok, amilyen jómagam es vagyok.
De ki lehet rakni az ingyen elviheti polcokra. Ilyesmik a könyvtárakba, vagy kulturális intézmények környékén fordulnak elé. De vannak, mint minálunk a parkba es. Ha mégse, akkor belé a papíros gyűjtőbe, lesz belőle hátsófertály dörgölő.
Könyvkupac
Gondoljunk csak bele, ha folyton fogy a könyvünk a polcról, és nem is dobtuk ki, s újrahasznosítottuk, gondjaink elszállnak, helyükre rakhatunk dévédéket, s más elektromos kütyüköt néhány plüss maci és illatszer társaságában. A lényeg, hogy e folyamat nem a könyvek szelektálása gyanánt valósuljon meg, hanem az újrahasznosításáért, megújulásáért törekvés érdekében. Legyünk már egy kicsit rugalmasak!
Fenyőszegi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.