Gyerekkorom emlékeinek szép sugara ez a kis szösszenet.
 |
| Érik a vadalma |
Ahogy eljött a fenyési ősz, úgy a környékbeli vadalmák, vackorok, kökényszilvák, isten gyümölcsék (galagonyák), borsika bogyók (boróka bogyók) es beértek. Többször megnyosztottuk (letéptük, csórén hagytuk) a környékbeli bokrokot, fákot. Az erdőszéleken, sziklák mellett, és a meredeken, ezek a fák jobban és erősebben megkapaszkodtak. Biza, emezeknek még a szél sem tudott ártani, s ejsze nagyobb termést es hoztak, mint az „elkényeztetett” kerti társaik. Persze, ha azok nincsenek túlputyukálva (túlbabusgatva), akkor jobban megkeményednek őkelmik es. Hogy a nyosztástól melyék es áll távol. Hát a hecserli (vadrózsa bogyó). Bizony nagy kivétel vala, mert az szúrt, és most es szúr, mint a rossz nyavalya, s elért még télen es szedegetni róla. Ahogy a kökényt es a hideg megcsípi a hecserli es úgy tetszett/tetszik finomabbnak.
 |
| Bőven termő vadalmafa |
Ősz elejin, mikor a fecskék es elbúcsúztak már, először a vackor érett bé, majd a vadalma. Olyan szájösszehúzós (fanyar, sanyarú cuppanos) tudott lenni, ha nem érett meg rendesen, s emellett savanyó maradt tiszta készen es.
Egyik bónyászódásunk (itt - sétálgatás) során testvérekül megtámadtunk egy vadalmafát. Ez es egy meredeken állt görbén, de szívóson. Volt rajta almácska rendesen, s alatta es dögivel. Nagy hirtelenjiben letámadtuk mint a tatárok annak üdején a székely falvakot. Még hírmondót se hagytunk rajta. Hazavittük. Hát mi a nyavalyát es tudtunk volna csinálni, a fűttőre (kályhára) duvasztottuk, s ott a tetejin megsütöttük. Ez lett a vacsora. Finom volt erősen, s olyan büszkék lettünk tőle, hogy mű teremtettük elé az aznapi vacsorát!
Fenyőszegi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.