Igen modern zsögödi mese
Ébredt már a hajnal, és a napocska kikacsintott a felhők mögül, édesdén megcsiklintotta piros orcáját az Erdők Tündérének. A Tündér nem kelt fel, gondolta még egy cseppet alszik, de hirtelen kiugrott az ágyból, eszébe jutott nincs semmi dolga. Ha egy tündérnek nincs semmi dolga, akkor kell, keressen magának, hanem, hogy es néz ki a nagy semmittevésben? Na, hogy es? Nagyon lustán, mondjuk ki tisztán, mint egy dög! Köztudott, hogy a dögség éppen nem a nemes feladatok közé tartozik. Tiszta volt a tündér előtt es. Csak éppen szegényke nem tudta, hogy mit tegyen, mivel kezdje, főleg ha nincs mivel. Aztán lett. Mert ahogy elvolt a semmittevésben, és belefáradt a tettrekészség gondolatában, az ablakánál megjelent egy gyönyörű madár. A madár egyből felhívta magára a figyelmét, de mielőtt a tündér agyoncsodálkozta magát, ott helyben felfedte álca mögül az igazi kivoltát. Nem volt más, mint egy veréb.
Az igaz a verebek is hasonlítanak a madarakhoz, majdnem hogy azok. Viszont Csíkban (Alcsíkon van Verebes, Felcsíkon meg Madaras fala (falva) – ez a vicc.) a veréb még nem es madár, de ezt se kell föltétlen túl ragozni, ez van s kész. Hanem a madár egy fontos hírrel jött az Erdők Tündéréhez.
Utólag, mikor volt a Tündérek éves jótékonyságról beszámoló gyülekezete, egynek közülük nem sikeredett beszámolnia, vagyis beszámolt arról, hogy nem volt amiről. Ez a tündér nem volt más, mint a Hagyma Tündér. Szomorúsága végtelen felé közelített. Pedig az erdőben is elég előkelő helyen lakott. Mindannyian meglepődtök, ha elmondom, hogy ő kapta a nyugati fekvésű tölgyfát, s úgy rendezhette be belsejét, ahogy akarta. Lógtak is ott a vörös, fehér, sárga satöbbi hagymák koszorúban. Sőt még a vázájában es zöld hagymák tarkítottak az ablakban, de néki sajna még a’ sem volt elég. Pedig a nemes fokhagymából sem volt hiány... Neki akadt rendesen belőlük nemesítve, és anélkül is. Hát ekkora nagy luxusban élt a Hagyma Tündér, s mégis problémái voltak. Na ezt kapd ki, s ne ereszd el! Vajon miért? Ki kívánhat ennél nagyobb luxust magának. Talán azt hinnénk, vagy hiszitek es, hogy jó dolgában veszett meg. Pedig közelről sem így volt. Hogyes lett volna, a veréb sem jött csak úgy az Erdők Tündéréhez, főleg nem álruhában. Az Erdők Tündére, ha nem is értette a helyzetet, nagyon komoly képet vágott. Hogyes néz ki az, ha egy főnök elárulja saját magát? Inkább méltóságteljesen, magából kipréselt értelmes arccal kísérte végig a veréb mondókáját.
Finom hagymák |
- Kedves Erdei Tündér, azért jöttem, mert nagy gáz van „köpecen”, de nálunk még nagyobb! Valamit kellene tegyél Hagyma Tündér ügyben. Szegény olyan, mint a sötét éjszaka. Habár megjegyezném, lehet egy kicsit még sötétebb.
- Mit tudjak tenni! Neki adtuk a legjobb lakosztályt az egész erdőből, mikor felavattuk tündérnek, s az állást es elfogadta a vele járó következményekkel együtt.
- Ez igaz, de fiatalka esze végett szenvednie kell, met nem tudta, mit vállalt magára.
- Hogyhogy? Ez szinte érthetetlen? Akkor miként fog felcsúszni a tündéri szamárlétrán, ha nem birkózik meg a nehézségekkel? Látod te is boldogultál cuccos felhozataloddal, mint a Verebek Tündére. Be kell vallanom, először fel sem ismertelek, annyira ragyogtál (Hát e’ nem volt teljesen őszinte, inkább olyan püspökfalat nyalásra személt...)!
- Az én vagyok(!), s a feladat es rám szabott, de ebben az esetben kissé kételkedem.
Az Erdők Tündére elgondolkozott:
- Nos, mi a baj?
- A baj nagyobb, mint gondolnád kedves elvtárs őfölsége!
- Rajta, ki vele!
- Manapság az emberek nem szeretik a hagymát, s pláné nem a fokhagymát. Ha szeretik még akkor sem eszik meg, mert büdösek lesznek a munkahelyeken. Inkább vesznek, hagyma és fokhagyma ízű tápokat.
- Hát ez az igazi kihívás! Valószínű a Hagyma Tündér nem tudott felzárkózni az újabb követelményeknek.
- Ez már annyira világos, mint a vakablak.
- Bizony világosabb kedves Verebek Tündére. Csak azt kell tennie, hogy elcsípjen néhány népszerű alakot, akik úgy a tévében, mint rádióban jelen vannak, sőt még az Internetre es felduvasztották magukot, és etesse meg őket kiváló Kibédi meg Makói hagymával sö fokhagymával.
- Miért mindkettővel?
- Azért mert nem lehetünk szűk látókörűek, hogy egy tájegység hagymáiból zabáljunk, fő a sokrétűség! S aztán fő lesz az es ami a lábasban fő.
A Verebek Tündére rögtön akcióba lépett, s magára öltötte cicomás szerelékét, s kireppent az ablakon. Az Erdők Tündére, vagyis a főtündér az újabb agytornától fuccsot kapott, s fáradtan kiterült az ágyán akár egy varasbéka.
A Verebek Tündére folytatta kalandos útját a Hagymák Tündére felé. Alig várta, hogy előadja a bölcs tündérük mondókáját. A Hagymák Tündérét nagyon sanyarogva, összegebedve találta otthonában. Úgy szenvedett, mint egy alultáplált náthás csirke. Igaz nem sokáig tartott, mert mikor meghallotta a megoldást teljesen újjászületett. Úgy kezdett beszélni szegény társának, mint egy cséphadaró. Na jól van na, egy kicsit túloztam, inkább, mint a kefekötő stílusban garattyolt. Lelkesedésében az egész tervét elrötyötölte a Verebek Tündérének, sö akcióba es lépett. Jó volt látni a Hagymák Tündérén ezt a marha nagy lelkesedést, pedig valljuk be őszintén, azért akasztották rá ezt a tisztséget, mert senki sem vállalta... Lelkesedése annál es inkább természetfölötti erővel bírt, mert decemberi cúgban született meg, úgy -25 fokba, s az es lehet, hogy még ennél es valamennyi foknál küsebbe. Percek alatt úgy szállt boldogságába, mint a gondolat. Eljutott minden menő népszerű csillaghoz, azaz sztárhoz. Dumája oly ügyesen hangzott, hogy muzsika volt minden ember számára, akinek sikerült elkapnia belőle egy sor mondókát es. Hamarosan a félvilág hagymatokányt rittyentett, ha kell, ha nem. Rágógumi helyett fokhagymát ettek, mert rájöttek, hű be egészséges! És lassan mindenki kezdte zabálni az áldott jó hagymát meg fokhagymát, ami egyébként a szervezetet megizmosíccsa, s gátat vet a folytonos téli taknyolászásnak és meghűlésnek. Hát fel es futott a tündéri toplistán, de percek alatt!!! Ő lett a csúcs! Más tündérek csudájára jártak a dolognak.
Zsögödferedői tündéri tél 2005 |
A Verebek Tündére járt legjobban, persze az Erdők Tündére után, mert csak úgy semmi ellenértékben kapott a komor Hagymák Tündérétől egy koszorú vörös, azaz lila hagymát.
A Hagymák Tündére pedig díjat nyert. Ő lett a legtevékenyebb tündér abban az esztendőben. Ekkor mosolyogta el a nagy szenvedése után először magát, pedig kurva nagy hideg volt odakint, csak úgy csikorgott, ropogott, de a mosoly felolvasztotta a környéket, mert ha egy szív elégedett melegsége mindig jó időt varázsol egész környezetének.
Fenyőszegi Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.