Zsögödferedőbe es bétette a lábát az ősz. A duvadni készülő szálloda bölcsen sóhajtozik. Ő sem tuggya megfogja-e érni a következő esztendőt. Talán egy cseppet sajnálja azt a kicsike nyárfát, amelyik a teraszára telepedett, s amelyiknek a levelei aranyba öltöztek. Ha ő nem lesz, akkor mán a fa se. "Ej be rossz helyen kőtt ki az es" - morfondírozik magába. A szél már szinte fáj neki, de már egy dekát se bánnya. Nézi a borvizet cipelő embereket, az Oltot, ahogy csorog az es ott Alcsík felé. Néha azért ő es felvidul. Akkor, amikor a nem messze lévő kukákot fényes nappal az arra kambacsoló bümbürdec macik turkálják.
Há igen, sokat megélt ő es. Pihenni vágyik, de hogy mikor jön rea a vég, aszt ejsze csak a Fennvaló tudná megmondani.
Cenan Maria emlékére.
Fenyőszegi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.