 |
| Fenyőszegi út |
Gyermekkorom emlékei visszajárnak, és felkavarodnak bennem, ahogy az őszi szél teszi a falevelekkel. Hagyom magam, hadd ejtsen rabul a körülöttem áramló tünemény. Egy-egy lapi keringőt játszva felvillantja magát a nap sugarában, ahogy az elmúlás a földi létünk szikralángja teszi mindannyiunkkal.
 |
| Teli a vályú |
A kikerics egyenlő volt számomra a kikelet beköszöntével, ott fent a hegyekben, ahol laktunk. Az álomszép életteli zsongást észrevétlen váltotta le a nyár, kiteljesítve a megújulást. De most újra itt az ősz, és kisgyerekként ismertem a kikerics újra jelenésének értelmét. Hogy a varázslatos színek tarkasága megkopik, megfakul, ólomeső mossa le a szenvedélyeket, s hűvösen télbe facsarodva megpihenhet újra a lélek.
Őszi kikerics
A mindkét esetben megváltás virágaként lopta be magát a szívembe. Őszikeként talán egy kicsit szebb. Sugárzik belőle a végtelen, s rabul ejti képzeletembe az a körforgás, hogy hóolvadáskor valahol a réten előbukkan bűnbánó szirmaival.
Most újra nyílik. A hármas vályú mellett elhaladva, a Fenyőszegi úton bandukolva, rugdosva a faleveleket, rácsodálkozom a csodás színkavalkádra. S amint a sétámat teszem az Anyatermészet váratlan átölel, s ringat egy kicsit. Jómagam elfelejtem a furfangos idő csalfaságát, s elmélázom azon, hogy az életet élni kell.
Fenyőszegi Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.