Otthoni biblioterápia

  A mi hazánkban is már egy jó ideje az oktatás online vonalon történik. A biblioterápia, mint tevékenység ebből kifolyólag fokozatosan eltűnt az éterben.

Hiába próbáljuk szépíteni a dolgot, a foglalkozásokat csoportokkal csak úgy lehet megvalósítani, ha a csoport, amelyet vezetünk teljes valójában jelen van. Ezt sajnos nem pótolhatja semmilyen világháló adta lehetőség. Még ha igen érdeklődő felnőttekről is van szó, valami elvész belőle. Hiányozni fog az eszencia, az érzések, a ráhangolódás, az egyénekből kiáramló szellemi erő, a saját hangjuk, a hangulat tapintása. Lehet másnak megy, de nekem nem. Az egymásra figyelés, érdeklődés, úgy érzem, a képernyőn keresztül hovatovább tompul.

Mindezen érvek mellett úgy döntöttem hanyagolom a plusz erőbefektetést és otthoni „száműzetésbe vonulok”, amíg vissza nem térhetnek a diákok az iskolába. Persze eszem ágában sem volt leragadni s várakozni. Gyerekeimmel, és időnként a párommal is együtt esténként kis történeteket, regényrészleteket, költeményeket, meséket és egyéb irodalmi műveket tárgyaltunk meg, természetesen a felolvasás után.

Könyves univerzum kellemes hatása

Inkább arra voltam kíváncsi, hogy a kiválasztott mű hogyan hat rájuk. Mit gondolnak róla, milyen érzéseket váltott ki belőlük. Kiemelten tárgyaltuk azt, hogy mi volt ami megragadta őket, és mit véltek felfedezni benne, amellyel élettapasztalataikat bővítették.

Amikor átrágtuk az adott művet, akkor, ha volt rá lehetőség meghallgattuk, megnéztük mások előadásában is. Azokat is megdumáltuk. Ha kíváncsiak voltak arra, hogy ki írta a szóban forgó olvasmányt, akkor beszéltem az íróról, költőről, és az akkori világról, amelyben élt. Esetleg azt is hozzátettem, mi ösztönözte őt, hogy megírja az adott művet, hogyan született meg az alkotás.

Az irodalmi és művészeti kalandok során jómagam is a csoport tagjává váltam, megőrizve irányítási technikámat. Ugyanúgy beszéltem mindenről ami eszembe jutott egy mű kapcsán. Ezt tapintatosan a végén tettem meg, hogy ne befolyásoljam az ők gondolataikat.

Hasznosnak tartottam és tartom ezeket az órákat, perceket, hiszen a naponta beszüremlő tömérdek lehangoltságra tervezett külső hatásokat így tudtuk lemosni magunkról.

Számomra egy megoldás arra, hogy egészben lássuk a világot, pont olyannak amilyennek megmutatkozik. De ugyanakkor esélyt adunk magunknak arra, hogyha elesünk fel tudjunk állni, s az se baj, ha derütől sugárzunk egy-egy eszmefutkározás után. Legalább szép az álmunk, s másnap meg könnyebben tudunk továbblépni.

Ajánlom mindenkinek, hiszen ameddig jól szórakozik a család, megmarad egyfajta biztonságérzet is.

Nyilván nem mindig és mindegyik alkalommal vettünk részt az összesen, de ahol tudott, a familia bármely tagja, ott kapcsolódott be. A megzenésített alkotások és filmek igazán kellemes időtöltést biztosítottak. Ez volt eddig, de nem fejezzük be, folytatjuk, mert jó hatással van ránk.

A kis hármasunk indulóban a dombról

 

(Zsófia, Ágnes és Márton)

A művekről

Kár lenne megannyi írót-költőt egy halmazba téve felsorolni. A családi összhang megteremtésében a kiválasztott olvasmányok szerepe más és más megoldásokat kínál minden egyes portán. Sajátossága végett az ajánlás elmarad. Azt gondolom, hogy a szülőkben, vagy az családi irányító mesterekben van annyi bölcsesség, hogy gyerekük és saját maguk boldogulására ki tudják választani a megfelelő alkotásokat. Másként mondva: ahány ház, annyi megoldás...

Annyit mégis elárulok, hogy számunkra előnyt élveznek azok a művek, amelyek eligazítanak az élet relytéjes ösvényein. Támpontot adnak a boldogulásra és a mindennapi élet kedvezőbb megélésére, vagyis mit tudunk kihozni az előttünk álló adott és felkínálkozó helyzetekből.

Borbé Levente