Egy mondásra hítta fel egyik kedves kollégám a figyelmemet: „az európai ember fehér, férfi, keresztény (inkább katolikus) és jobbkezes”.
Mán eleve megvan a szépséghibája, me amin nem tudok változtatni, azétt es hibás vagyok. Eszt egy cseppet se kell túl magyarázzam a kisebbségben élőknek. Mongolid eredetemmel se tudok ezügybe mit tenni, sa balkezességemmel egyáltalán. Micsa szerencse, hogy férfinak születtem. Egyedüli választás a kereszténység, de nem érdemes mást mondani, met még megkövejznek...
Egy kis balkezes történet. A balkezességgel visszacurukkolva egészen az ókorban már bajok voltak. Há vajon mé? Há azé kedves bogárkáim met más mind a többi. Az ókori görög-római világ avval akart enyhíteni ezen, hogy divatba hozták a jegygyűrű balkacsón való használását. Ahogy megomlott az ókori Római Birodalom, s béütött a kereszténység, e mán semmit se ért. Szép csendben, egyre erőteljesebben kezdték hajkurászni a balkezeseket. Azt tartották, hogy varázsolgatnak, rosszalkodnak, de rendesen! Az istenadta nép pedig tudta, hogy nem lehetnek mások csak boszorkányok, varázslók, sö, kuruzslók, meg ilyesmik. Ezétt sok balkezes végezte máglyán. Heába, ha más vagy, mind a többi, akkor feltétlen csak az ördög műve. Ezétt es kellett üldözőbe venni, osztán megfogni és szép ropogósra kisütni. Bezzeg erre vót elég fa... Ha valaki észre vett egy balkezest, mán úgy sikoltott, mind a karácsony idején kinyírás előtti disznyó. Jöhetett a meghurcoltatás. Sokan el es titkolták, hogy azok, vagy családjukba van ilyesmi, háha megússzák. Ügyekeztek jobb kéz használatára kényszeríteni őköt. Még ezt követően es tudták, hogy az átkozottak balra kanyarodnak a túlvilágon, mind a kecskék, s persze az üdvözültek jobbra, mind a báránykák. Egyszerű vólt a helyzet, aki balos pokolba, s aki jobbos mennyországba jut. Későbbecske a balkezeseket alacsonyabb rendűnek tartották.
Kommunizmus jobbkezes győzelme! A kommunizmusba a kőkemény egyenlőség, az egyenes előrehaladás jobbkezes embert követelt. Érdekes, egy kicsi fellélegzés után, amikor megtűrték a balkezeseket, ez a „józan eszméjű korszak” hajkurászta őköt. Aki nem volt jobbkezes, azt mán az iskolába át kellett „szoktatni”. Onnan jő az a mondás es, hogy „ne legyél balfék”. Há igen, ők azok akik megfékezték az egyre virágzó szocializmust! Itt mán nem volt szó üldöztetésről, csak erőszakos „észhez térítésről”, ahogy bármelyik kisebbségi csoporttal szokás bánni. A vérbeli tanyítónék és tanyítóbák üdejébe elévették a plajbászt, s addig rittyegtették a hat esztendős kölyök vagy cefre kezét, amíg jobb kézbe nem fogta a ceruzát. Ha mégse tette meg, akkor, addig tartott a bal kezecske rittyegtetése, amíg teljesen felpúposodott és békékült. S ha már nem tudta balba fogni az írószert, akkor muszáj volt „jobbá” tegye állapotát. Eszt úgy hítták nagyon finomon és bájóson, hogy átszoktatás, amibe a szülők es benne voltak, legjobb esetbe belétörődtek. A gyerek pedig követte az utasításokot, s ügyekezett túlélni az iskolát. Há mi es történt egy ilyen átszoktatás után. A kis csöppségek beszédhibások lettek, kezdtek szorongani. Akadt olyan es, ha rea nézett a tanyítóra, akkor elindult a sárga leve. Egyébként a nap bármelyik órájába bépisiltek jedtükbe, ha reagondoltak, mi lesz másnap az iskolába... Olvasási és tanulási zavarodottságot idézett elé. Mindez átcsúszhatott magatartászavarba. Voltak, akik erőszakossá, konokká váltak, s a szocializmus se tudta ki verni belőlük a balkezességet.
Balkezes bal keze
Emlékszek a saját átszoktatásomra. Kész kínszenvedés volt. Mindig balba vettem az írószert, majd tettem a jobba. A táblára es balkézzel kanyarítottam fel a szöveget. Bármilyen helyes volt, jobbal es le kellett írjam. Balkezességem végett a tanyítónéni együtt röhögött az osztálytársaimmal. Micsoda móka! Ez a hetvenes évekbe történt!!!
Egyik kedves ismerősömmel beszéltük el, hogy őt is mennyire kínózták. Szinte megfélemlítésig gyötörték, hogy ne balkezeskedjen...
Talán egy dolog ennek a megkülönböztetésnek köszönhető, hogy tudok ballal és jobbal is, sőt tükörírásba is írni. Na jobbal egy cseppett bubásabb a kézírásom. Kollégáim közül is akad ilyen. Mondta is: „ Akár felcsaphatnánk ezzel a tehetséggel cirkuszi majomnak!” Bizony, bizony.
Most mán tuggyák, hogy a balkezesség nem átok. Aszt es, hogy a világ népességének egytizede legalább balkezes. A jobb kezeseknek az agyuk bal fele dolgozik jobban, s a balogoknak fordítva. Sőt az es tény, hogy elég sok jófej akad közöttük. Habár nem mindegyikük találják meg a helyüköt a világba, ezétt képesek lezülleni. Van köztük elég mogorva, hercs, és odamondó. Míg a jobbkezesek általába egyenes logikus gondolkozásúak, a balogok összetettebben elmélkednek.
Azétt maradtak csökevényes vadhajtások balkezes ügyben. Az egyik ilyen például: azétt nem fognak kezet bal kézzel a zemberek, met, a középkori többségi jobb kezes, bal kézzel törölte ki a seggít.
2000 utáni történet a csíkszeredai iskolából
A kommunista világbéli tanár elvtárs vesszővel csoszogott végig a padok között. Észrevette, hogy a kislány bal kézzel ír. Azon nyomba kezére vágott a jobb kezében tartott vesszejével. Kényszerítette, vegye cag a „szép” kezébe asztat a pixet. A leány nem tette meg. Ekkó mán nagyon felőrölte magát a tanár elvtárs s még egyet suhintott a leány kezére. A leány se vót rest, s tudta, hogy ez nem alja a hejit a tanár elvtárs pálcáját kitépte a keziből s elhanyította az osztály tulsó felibe. Saszonta az elvtársnak, aki még tanyított a nyugdicskája mellett, hogy ha még eccer héza nyúl hívja a zigazgatónőt. Evvel a zügy bézáródott. Az öreg elvtárs mán nem mert vesszőzni…
Kedveskéim, ez ráadásul a XXI-k századba történik EURÓPÁBA!
Források: Ahonnan eppeg értem, jómagam, kedves ismerőseim és jó barátaim tapasztalata
Borbé Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.