Hűvös hajnalok hazája

 A hajdani Csík vármegye szépséges tájai kacsintanak vissza az errefelé utazókra. A hegyek közötti medencékbe megbúvó falvak végig követik a patakokat egészen az Oltig. Az Olt folyónál már a kis székely városok is csatlakoznak. Csík vármegye része volt Gyergyó is, sőt manapság is, ha nem is hivatalosan, de odatartoztatják.

A Nagyhagymás környékén tör fel a föld felszínére az Olt, de testvére a Maros is. A Maros Gyergyót választotta útvonalául, míg az Olt csíkot húzva Csíkon halad tovább.

Csíki tél

Habár Gyergyó is olyan vadregényes, mint Csík, de mi maradunk Csíknál, ahol Zsögöd, Zsögödfürdő és Fenyőszeg is található. Az Olt környékén huzatosabb a levegő, be-beüt a cúg. A tél nagyon kemény, több héten át tudja tartani a -20 alatti hőmérsékletet. Régi és az új hazánk hidegpólusa maradt a mai napig is. Amikor az éghajlat egyre emelkedőben van hamar vált a táj. A tavaszi színpompát, a vándormadarak énekét semmi sem tudja túlharsogni erdőn-mezőn keresztül. Az erdő számos vadállatnak ad otthont. Szerencsére még maradt meg a havasok rengetegiből, mert ez a csíki székelyhoni táj igazi kincse. A nyári nappalok kellemesen hűvösek, és bizony a havasokba nem hiányzik a reggeli harmat sem. Talán az ősz a legszebb, mert a tarka-barka bokrosok, és kis lomhullató ligetek sokszínűségét mérsékeli a fenyők komorsága, nyugtatóan hatva a szemlélődőre. A téli hőmérséklet megesett, hogy lecsúszott 40°C fok alá.

* * *

Csíkország Alcsíkra, Középcsíkra (itt van Csíkszereda) és Felcsíkra oszlik.

Alcsík része a Kászonok, míg a Felcsíké a Gyimes völgye.

A Csíki-medencét kétfelől átölelő Hargita és Csíki-havasok hegyláncai ringatják, óvják, védik „bölcsőjükben” az emberek házait a szeles időtől. Az Olt kanyargózása már nem a múlté, de szabályozás után is megőrizte varázsát. A 670 kilométeres folyó kezdeti szakaszán itt Csíkban talán a legszebb. A havasok fenyőkoszorúi határozottan néznek rá a völgyre s kémlelik az arra járót.

Amikor "beköltözik" a csíki zúzmara

*

E komor zordon vidéken az ember mindig meg kellett vesse rendesen a lábát. Szinte hat hónap téllel lehetett számolni (most is megesik..), mert a késő őszi és a kora tavaszi hidegek bizony bebújnak a kabátok alá. Ezért az itt lakók nem csüggednek, leleményességükkel élve, főleg vidéken, nemcsak a túlélésre, hanem magára az életre rendelkeznek be. A közös ünnepeket teljességgel ülik meg. Szeretettel fogadják a portájukra betérő vándort, vendégszeretőek és dolgosak. A túlnyomó katolikus székely többséget nagyrészt a városok törik meg, ahová más vidékekről is betelepedtek az emberek.

Bármilyennek is mondják e vidék embereit az „idegenek”, de ha már közéjük letelepedtek, nemigen akarnak más hazát keresni maguknak. E szoros kapocsba lévő közösség állandóságát, mint máshol is, a globalizáció zavarta meg. Azért még mindig nincs annyira fellazulva, mint máshol. Jó volna megőrizni ezt a parányi kis sajátos világot, hogy sokan érezzék e tündéri táj táj szépségét-ízét-zamatát.

Fenyés. Szentimrei Büdösferedő felé

Fenyőszegi Levente