A hajdani Csík vármegye szépséges tájai kacsintanak vissza az errefelé utazókra. A hegyek közötti medencékbe megbúvó falvak végig követik a patakokat egészen az Oltig. Az Olt folyónál már a kis székely városok is csatlakoznak. Csík vármegye része volt Gyergyó is, sőt manapság is, ha nem is hivatalosan, de odatartoztatják.
A Nagyhagymás környékén tör fel a föld felszínére az Olt, de testvére a Maros is. A Maros Gyergyót választotta útvonalául, míg az Olt csíkot húzva Csíkon halad tovább.
 |
| Csíki tél |
Habár Gyergyó is olyan vadregényes, mint Csík, de mi maradunk Csíknál, ahol Zsögöd, Zsögödfürdő és Fenyőszeg is található. Az Olt környékén huzatosabb a levegő, be-beüt a cúg. A tél nagyon kemény, több héten át tudja tartani a -20 alatti hőmérsékletet. Régi és az új hazánk hidegpólusa maradt a mai napig is. Amikor az éghajlat egyre emelkedőben van hamar vált a táj. A tavaszi színpompát, a vándormadarak énekét semmi sem tudja túlharsogni erdőn-mezőn keresztül. Az erdő számos vadállatnak ad otthont. Szerencsére még maradt meg a havasok rengetegiből, mert ez a csíki székelyhoni táj igazi kincse. A nyári nappalok kellemesen hűvösek, és bizony a havasokba nem hiányzik a reggeli harmat sem. Talán az ősz a legszebb, mert a tarka-barka bokrosok, és kis lomhullató ligetek sokszínűségét mérsékeli a fenyők komorsága, nyugtatóan hatva a szemlélődőre. A téli hőmérséklet megesett, hogy lecsúszott 40°C fok alá.
* * *
Csíkország Alcsíkra, Középcsíkra (itt van Csíkszereda) és Felcsíkra oszlik.
Alcsík része a Kászonok, míg a Felcsíké a Gyimes völgye.
A Csíki-medencét kétfelől átölelő Hargita és Csíki-havasok hegyláncai ringatják, óvják, védik „bölcsőjükben” az emberek házait a szeles időtől. Az Olt kanyargózása már nem a múlté, de szabályozás után is megőrizte varázsát. A 670 kilométeres folyó kezdeti szakaszán itt Csíkban talán a legszebb. A havasok fenyőkoszorúi határozottan néznek rá a völgyre s kémlelik az arra járót.
 |
| Amikor "beköltözik" a csíki zúzmara |
*
E komor zordon vidéken az ember mindig meg kellett vesse rendesen a lábát. Szinte hat hónap téllel lehetett számolni (most is megesik..), mert a késő őszi és a kora tavaszi hidegek bizony bebújnak a kabátok alá. Ezért az itt lakók nem csüggednek, leleményességükkel élve, főleg vidéken, nemcsak a túlélésre, hanem magára az életre rendelkeznek be. A közös ünnepeket teljességgel ülik meg. Szeretettel fogadják a portájukra betérő vándort, vendégszeretőek és dolgosak. A túlnyomó katolikus székely többséget nagyrészt a városok törik meg, ahová más vidékekről is betelepedtek az emberek.
Bármilyennek is mondják e vidék embereit az „idegenek”, de ha már közéjük letelepedtek, nemigen akarnak más hazát keresni maguknak. E szoros kapocsba lévő közösség állandóságát, mint máshol is, a globalizáció zavarta meg. Azért még mindig nincs annyira fellazulva, mint máshol. Jó volna megőrizni ezt a parányi kis sajátos világot, hogy sokan érezzék e tündéri táj táj szépségét-ízét-zamatát.
 |
| Fenyés. Szentimrei Büdösferedő felé |
Fenyőszegi Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.