A bűvös doboz

 Egyik bennszorulós napon a vízmelegítő felszerelésünk kifingott. Javítani nem lehetett. Ezért újat rendeltünk. Lett bojlerünk, de főleg egy nagy dobozunk! Mártonka nagyon nézegette. Erősen tetszett neki. Figyeltem is a szemem sarkából, mint gombászáskor, ahogyan szoktuk kémlelni a kiválasztott helyet. Úgy döntöttem neki adom. Hű de nagy volt az öröm! Minden bevezető nélkül belébújt.

Készen a bűvös utazásra

Ahogy ott ücsörgött benne, a doboz átváltozott egy kicsi de kényelmes sátorrá. Pillanatok alatt szaladgáltak körülötte a kis hangyák és tücskök. A sátor tetejére meg rászállt egy tarka pillangó. Kissé hideg, és némi huzat is észlelhető volt. Ezért Mártonka alaposan összehúzta magát, s hallgatta az éjjelbe zsongó életet.

Hajnali órák lehettek, amikor minden átmenet nélkül a sátorból alagút lett. Szegény Mártonka kissé beijedt. Szerencsére az alagútban is volt járda. Arra lépett rá. Aztán sorra mentek-jöttek az arra tartó emberek, akiknek éppen dolguk akadt. Kis kíváncsink is útnak eredt a fény felé. De mielőtt kiért volna a felszínre a teljes világosságba az alagút inkább barlangra személt. Mártonka megannyi cseppkövet talált ott. A barlang felső részén belopódzott egy-két huncut napsugár, s könnyedén eltáncikált a szivárványszíneiben pompázó cseppköveken. Egy fönti sötét üregben denevérek bóbiskoltak lefelé lógva a mennyezetről. A plafonból a víz is csöpögött. Váratlanul beszakadt egy kis földdarab, sziklásan. Hirtelen hatalmas fény öntötte nyakon el a belső légtért. Izgalmas képek cikáztak körülötte. Kedveskénk kevésbé se tudta eldönteni hol is van.

Váltás egy másik világba

Kis hősünk aztán számtalan ötlet után egy űrhajó kabinjába találta magát. Ott nézelődött kifelé. Az apró játéklabda csillagnyi erejéből érkezett erő igazi áráramforrássá lépet elő, s úgy lépett működésbe, mint az űrhajó hajtómotorja lenne. Kalandok százai következtek. Kis hősünk millió egy csillagot és bolygót látott az utazási kalandja közben. S ha úgy tartotta kedve némelyiket fel is fedezte. Inkább azokat kedvelte, amelyikeken megvetette lábát az élet. Számos űrfazonnal is összebarátkozott. Sőt címet is cseréltek! Az igazán fontos, mert ha ők jönnek majd el hozzá, akkor legalább tud róla, hogy szerezzen be alkoholmentes sört, és közösen, nagy vidámságok közepette küllögtessék (kortyolgassák) bé a belügyminisztériumba.

Aztán kicsikénk a véget nem érő kalandokba nagyon elfárad, és lefeküdt az űrhajó hálószobájába. Mikor felébredt a saját kis megálmodott szobájába találta magát, ahová vendégségbe fogadta Zsófikát. Zsófikának is eléggé tágasnak, s olyan mártonkásnak tűnt a berendezés. A háztűznéző höngörgőzéssel ért végett. Miért is ne!

A kis szoba hordóvá alakult át, s gurult le, a híres Fenyőszegi út melletti egyik dombról. A domb meredeket váltott. Attól függ, hogy a höngörgőzők merre szerettek volna gurulni. Gurultak örömükben, együtt és külön is, ahogyan érték, A csupa móka és kacagás közepette, mikor elfáradtak a viháncolásban, mert abban is ellehet fáradni, a hordó házzá változott. Kis takaros lak lett belőle, előkertecskével, sok virággal és fenyőfákkal. Zsófika itt másfele vette útját.

Ügyeske felfedezőnk ahogy Zsófikától elvált, a házból takaros hétvégi házikó lett. Fák vették körül, madarak fütyörésztek rajta. Az udvar tele volt virággal, s kertszéli málnabokrokon a málnák kacagtak az ágakon. Madarak füttykoncertje mellett pillangók tarkítottak a légteret, s a kertecskétől nem messze kristálytiszta patakocska csörgedezett. A partján egy-egy vízinövényre szitakötők telepedtek le. Sajnos ez a békés, kellemes és meghitt tündérvölgyi állapot nem sokáig tartott, mert a fellegekre kukucskálva híres vándorkánk meglátott egy böhöm sárkányt. A neve Balambér volt. Az pedig lövellte ki magából az óriási füstkarikákat, közét lángnyelvvel tűzdelte meg. Aranyoskánk tudta, hogy eljött a változás ideje, s valamit tenni kéne, de rögvest!

Pörgős utazás

Mártonka ruházata komoly katonasággal átváltozott és egy sziklaszilárd vár határozott védelmező ura lett! Ott találta, magát, ha még nem ismeritek, a híres Doboz Várába. Keményen küzdött a sárkánnyal, míg mindketten bele nem fáradtak a hadakérozásba. Aztán leültek, s egyet kártyáztak. Erre az isteni békére ért oda Ágneske. Nézelődött, s nem tudta mi történik. Balambér elmondta, hogy bizony első Dobozvári Márton királyi őfölsége, és hatalmas palotája előtt áll. Ágneske minden további nélkül azon volt, hogy meglepődjön, ahogy a később érkező Zsófika, s a még későbben érkező Apa s Anya is. Aztán magukra hagyták a két ellenfél barátot. Egy idő után ők s búcsút intettek egymásnak.

Mártonka a csodavándorlások sorát állította sorba buksijában. Próbálta megőrizni lelkében a történtek személyes krónikáját. Ezért hajóra ült, ami egy idő után csónakba ringatta magát, s boldogan szendergett benne, míg el nem elaludt.

Hősünket nap végi megannyi kelandérozások után Anya ölelte magához. A doboz estésen kilapítva fáradtan pislogott a szoba közepén. Ő is megpihent, mert muszáj. Mártonka minden további nélkül amikor megint kippillant a napocska, újabb, s merészebb kalandokra készült véle...

Fenyőszegi úr