A ZSÖGÖDI ISKOLA

A négy elemit a zsögödi iskolába nyomtam le. Abban az időben, 5-ös Számú Általános Iskola volt a „sziklaszilárd” oktató-nevelde neve. A számozás is a fáintos kommunista múlt egyik vívmánya volt.

Vackor Máterem

A zsögödi iskola múltjáról nem valami sokat tudok. Az épület, amiben jártam nem es az a fiatal, de nem es öreg. Kutatásom során egy érdekes forrásra akadtam, azt egy az egybe bényomatom:

PÁLYÁZAT - A csik-zsögödi községi iskola egy rendes tanítói állomásra pályázat nyittatik. Évi fizetés 300 frt., s ezen kívül természetbeli szállás, vagy ennek megfelelő lakilletmény. Pályázati határidő f. évi szeptember 15-ike. Pályázni kívánók kéretnek tanitóképesitési oklevéllel ellátott folyamodványukat alolirthoz küldeni. Zene, kertészet és tornatanitásban jártasok előnyben részesitenek. U. p. Csik - Martonfalva. 108 1-3. Mikó Bálint, iskolaszéki elnök.

(NEMERE politikai, közgazdászati és társadalmi lap, Brassó 1872, 66 sz. augusztus 18.).

Az iskoláról van egy másik hír es, és az se kutya, hogy aszongyahogy:

„A csíkzsögödi Salló család mindig is büszke volt székely lófő eredetére. Salló György 1929. április 23-én született Zsögödön. Alig egyéves, mikor a gazdasági válság éveiben szülei, annyi más székely családhoz hasonlóan, Bukarestben próbálnak megélhetést találni. Elemi iskoláit Zsögödön végzi, a román tanítási nyelvűvé tett iskolában. Az erdélyi magyarság erőszakos beolvasztását célzó Angelescu-féle oktatási törvényeknek megfelelően Zsögödön is egy, a magyar nyelvet nem ismerő regáti tanító tette félanalfabétákká, jövő nélkülivé a székely gyerekek nemzedékeit. A jó képességű Salló Györgynek minden nyelvi nehézség ellenére sikerült mindvégig osztályelsőnek maradnia. Gimnáziumi tanulmányait Csíkszeredában végzi, 1948-ban érettségizik.” Józsa András - A termékenység csodatava - NÉPÚJSÁG, 2014. december.4.

Mind tudjuk, hogy a zsögödi iskolába a falu gyerekei jártak. Némelyik kölyket a szülei, hogy okosabb legyen, mán egyből a a Csíksomlyói (a későbbi Csíkszeredai R.K.Gimnázium.)Római Katolikus Gimnáziumba íratták bé.

A második világháború után azétt magyarul ment a tanyítás. Persze egyre keményebb kommunista jelleget öltött az egész. A mi időnkben, s még a rendszerváltás után, továbbra is 1-4 osztályos tanyítás fungált. A 2000-es években meg óvoda lett belőle. Jelenleg a ZSÖGÖDI MANÓ TANÓDA speciális óvoda és iskola működik benne.

Amikor hatéves kölyökként odakerültem, akkor es elég magyar volt az okítás. Két rendes és egy összetákolt, vagyes párhuzamos osztály fungált benne. Én a bátyámmal kerültem egy helyré. Ő negyedikes, és jómagam elsős voltam. Volt is munkája, mert már az első iskolai nap meg akartam szökni. Észrevetetem, amit Desanyám mondott, abba valami sántít. Mert ritka volt az a gyerek, aki nem bőgött. Futásnak eredtem. Richárd bátyám meg az egyik osztálytársa csak Zsögöd végibe kaptak el, s könyörtelenül visszahurcoltak az iskolába. A tanítónéni irtóan kedveskedett nekem. Ezért lecsillapodtam. Napok múltán jött az híres tanítás. A román nyelv tanulása rendesen megfingatott.

A sors úgy hozta, hogy mindig párhuzamos (más évfolyammal együtt) osztályba kerültem. Mit tanultam ott? Hogy balkezes létemre jobbal kellett írjak, rajzoljak és kézimunkázzak. Aki nem hiszi milyen marha nehéz, s jobbos, próbálja cag meg ballal eszket legalább egy hétig megvalósítani.

A fenyegetőzés pedig szocialista diktatúrás féle volt. Mivel otthon rendesen kaptam a pufámba, az iskolás jesztegetések meg se kottyantak. Oda járt a kisebbik bátyám, meg a nagyobbik öcsém es. Ő csak két osztályt végzett ki. Bátyáimmal ott lettünk fasza pionírok (úttörők)

Nem tudtam elérni egyből a kiváló tanuló szintet, így csak második rendbe lehettem pionír. Az egyenlőbbek hamarébb örömözhettek a nyakkendőnek… Lóri öcsém nem is lett pionír, mert Despám az avatásra nem engedte el. Ezért végtelenül szomorú lett, és sokat sírt, de később büszkeséggel töltötte el, hogy ő kimaradt. Valamikor ötödik osztályba, már Szeredába járt, amikor aromán tanárnőjük megtudván az élete „csorbáját”,vetett neki egy nyakkendőt…

Vackor Máterem nagy élményei közé tartozik a rendetlen hajam -féle borzalmas tettem. A hajunk nekünk (testvéreimnek is) többször megnőtt, a megengedett szocialista méreten felül. Ezért bizony megrovásba részesültünk. Ott, ahol mi laktunk több kilométeres körzetben nem létezett fodrászat, s a szüleinknek sem jött össze, hogy megnyírjanak. Ezért a tanítónéni megígértette, hogy hozat a hajamba két csokrot az osztályban önként vállaló leánykákkal. Ez meg is esett. Amikor a kedves kislányok fel akarták biggyeszteni a kék és piros pántlikákot, mindkettőt egyszerre könyékkel hasba vágtam. Akkor a tanítónéni érkezett felém erősen felháborodva. A leányok kezéből kikapva a szalagokot kísérletet tett a hajamba duvasztásra. Sajnos ez sem jött össze neki, mert teljes védekezésbe lépve kapálózni kezdtem feléje. De ő ügyesen hátrébb görbült, s nem adta fel, hogy a csokrok felkerüljenek a fejembe. Így megütni nem tudtam. Viszont többször is sikerült bokán és sípcsonton rúgjam. Többszöri nekirugaszkodásra sem sikerült a terve. Ekkor már vadul védekeztem. Látta dugába dőlni a szocialista megleckéztetős tervét, de úgyis ő győzött! Kilences magaviseletet kaptam. Iskolás éveimben csak akkor az egyszer történt meg. Persze pár napra rea, Despám megnyírt... Le is vontam a következtetést: az időzítésemmel volt a baj, mert valahogy nem tudtam meggyőzni szüleim, eleget tenni e kötelező, és magától értetődő feladatnak. Ugyanis nagyon zabosak lesznek az emberek, ha nem csinálod azt, amit ők parancsolnak. Akkor az a veszély is fennáll, hogy másként gondolkozol. Bizony.

Harmadikoson Zsögödi iskolásként

Utórötyögésként megjegyzem, hogy az iskolától nem esett messze a hazafias munka sem. Többek között élen jártunk a zsögödfürdei „Tavasz a Hargitán” és a nyári, országunk akkori függetlenség napjána kikiáltott „Augusztus 23-i” megünneplésére tartott cirkusz utáni vendégek mocskának eltakarításában. A zsögödi tanítók felsőbb utasításra bizalmason elmondták nekünk, hogy micsa nemes feladatot hajtunk végre.

A legütősebb közmunka azonban negyedikes koromban esett meg. Vagy két hétig a zsögödi kollektívánál pityókát szedtünk, hogy az iskolának legyen lemezjátszója. A csúcs, hogy lemezeket is vettek hozzá. A tanítónénink kedvesen, jutalom gyanánt hazafias dalokat hallgattatott vélünk. Hogy eltalálta, aszt hisze minden gyerek álma, játék helyett hazafias kernyálásokot (énekeket) fülelni.

Infó: A visszatekintgetésem a fentiekben megidézett tények mellett valagászódtam egy cseppet az üsmerőseimnél es.

Fenyőszegi Levente