PITYÓKAORSZÁG

 A csíki székely ember nem tud annyi mindent termeszteni földjein, mint más honfitársai, hát azért még a gyergyói és a gyimesi és néhány hegyekben lévő település sem kivétel ez alól. Persze nem azt jelenti, hogy máshol nem termesztenek pityókát, igenis, de ott lehet egyebet is. Régen termesztett növények nagy része kiveszett. Ennek a kiveszésnek egyik oka a dicső szocializmus, majd az utána jövő konszolidációs időszak, és az ezt követő mai eurótrendes korszak végzett velük. Azért vannak emberek, akik visszatértek a hagyományokhoz, s mindazt termelik, mint ezelőtt, saját kis kertjükben. Ami Csíkban megmaradt az a pityóka (krumpli, burgonya, kolompér stb. elnevezés), pedig az nem is őshonos növény, de itt ezen a ritka szép kövecses, agyagos talajon valósággal jól érzi magát, s bírja a zord szeszélyes időjárást is. Már lassan azt is elfelejtették az itt lakók honnan is származik fő eledelük, annyira magukénak érzik.

Pityókás

Csík közepén Alcsík- és Felcsík bejárata között van Zsögöd. A zsögödi ember is ugyanúgy dolgozik a pityókával, mint Csík más vidékén. Itt még nem mindenkinek jut ki a traktor és e vidéken más luxusnak számító gépezet. Mint a múlt évezredben, hagyományos módszerekkel végzik az ültetést, kapálást, sorok rendezését és ősszel a pityókaszedését is. Más néven úgyis mondhatjuk, hogy Csík nem más, mint Pityókaország.

Pityókaországban, mi mást értékesíthetne, mint bétevő falatot, a gazdaember, ha nem a pityókát.

A szocializmus éveiben a kollektív a földet elszedte az emberektől.

Hazánkban már az 1948-as esztendőben elkezdődtek az úgynevezett hazafias munkák. Mindenki „kötelező örömmel nyugtázta „ a ráerőltetett ingyenmunkát. Amikor gyerek voltam a diákok az ünnepélyes iskolakezdés után legalább két hetet kint voltak a gyümölcsösökbe vagy a mezőn, ahol összegyűjtötték az iskolának kijelölt zónán belüli „zöldségét-gyümölcsét”. Mifelénk Székelyföldön inkább az alma, a kukorica, a murok és a pityóka (krumpli, burgonya, kolompér stb.) begyűjtése zajlott. A dombos hegyes vidékeken, mint már említettem, itt Csíkországban is inkább a pityókaszedés ment nagy számban. A kaját meg a vödröt szintén a diák vitte csupa önzetlen hazafias kötelességből. A diákok örömére megtörtént, hogy nem két hetet, hanem egy vagy másfél hónapot is tartott a pityókaszedés. Legalább addig se kellett a padok közt ülni, s reggelenként elénekelni a hajdani himnuszt. Hazafiasság ide vagy oda, de amikor a hó alól kellett kivakarni a pityókát, hát nem tűnt nagy élvezetnek. Olyankor napról-napra egyre több ruha került a gyerekre. A kedves szocialista tanulókat munkájuk végeztével, néhanapján prémiumban részesítették. Akadt olyan esztendő, amikor 5 -15 lejt is adtak fejenként. Arra már lehetett venni kiflit, kekszet, füzetet, s egy olcsó könyvet is. Azonban Legtöbbször egy kiflire való hazafias pénzjutalom jutott. Az igazi vérbeli kommunista ifjaknak az se kellett volna, mert szívesen” szedték, törték, lőtték össze a közösbe, amit néhány nap leforgása alatt úgy földesen, vágottan, meg nem válogatva árultak az aprózárakba (hajdani zöldség-üzlet neve mifelénk). Mondjuk a munka egy gyereknek sem ártott meg, s még jókat szórakoztak egy-egy szenesre sikerült pihenős tízórais pityókasütés közben. A féreghajkurászásról (egér) nem is beszélve..
Ezt az időszakot követően (1990-től) megszűnt a hazafias kötelesség. Bizony jött is utána egy-két kis vékony esztendő, mikor a gazdák fejüket vakargatták mitővők legyenek. Aztán pár évre rea valamicskével jobban jártak az eladással, mint azután, ami jött. A pityóka ára nem akart, vagy nehézkesen nődögélt. Nem mintha mindig lett volna elegendő termés, és lett volna bőven, amit eladni, nem azért. Talán meg kellett volna „öntözni az árát”, hátha az is egy cseppet felfejlődik. A bőség időszakában érthetőbb, miért olcsóbb a pityóka, de akkor sem mindig, hiszen a szép étkezésre szánt példányokból válogatva jóval több pénzt kellett volna bévasaljanak a gazdák, mégis az eladási árkülönbség a gyengébb minőségtől elenyésző volt.

Pityóka fészek

Na, elég a fejtegetésből rávilágítunk a dolog nyitjára. Kedves hazánk üzletemberei ellehetetlenítették a pityóka eladásának a helyzetét. Nem törődve, más országokból, főképpen Törökországból, de Bulgáriából, Lengyelországból, akár Egyiptomból és máshonnan is hoztak be pityókát, feltöltve avval a hazai piacot. Persze egyes pityókáknak a tápértékük felére se az, mint a Székelyföldön termesztetté. De mit csinálj, ez van.

Azok a csíki és székelyföldi falvak, akik képesek voltak társulatokat létrehozni, azaz egy egész vagy több falu egy helyre adta bérbe területeit, ott még jobbacskán jártak, máshol pedig sehogy sem. Ez a sehogy sem teljesen igaz, mert a földdel való munkálatok költségesebbek, mint amennyit sikerül megtermelni. Kérdés az, hogy mi lesz ezután? Hát mi legyen? A csíki ember és székelyföldi honfitársai továbbra is termeszteni fogja legkedveltebb asztalra való harapnivalóját, amit sokféleképpen elkészítve lehet hamizni, megnyugtatva véle belügyminisztériumot (hasat, gyomrot). Talán eljön az idő, mikor többet is adnak egy zsák pityókáért, mint ahogy manapság csúfolkodnak a máshonnan jövő bellérek, kik kihasználva a helyzetet hozott búzájukért, kukoricájukért, szőlőjükért és egyéb árújukért jóval több pityókát kérnek, mint amennyit kéne. De hát mit csinálj, ilyen a világ, s nem mindenki szerencsés benne. Azért csak egy cseppet se kell elkeseredni, amíg van betevő fehér és piros pityóka!

Pityókák

Kedvcsinálónak felsorolom a pityókás finomságok némelyikét: sóba főtt pityóka aludttejjel, akár muzsdéval vagy vajjal; paprikás pityóka finom hússal; reszelt főtt pityóka tepsiben készítve sajttal, zöldségekkel, hússal és más hozzávalókkal; pityókasaláta; töltött pityóka zöldséggel és más finomságokkal, rakott pityóka; szalmapityóka; pityókapalacsinta (fűtő, azaz kályha, - mondhatjuk sparhét tetején sülve jó). Gondolom, eltudják készíteni.

Fenyőszegi Levente,

Csíki Pityókás