 |
| Varvarát lerajzolta fijatalon egy nem dógos ember. Olyan művészféle... |
Kicsi szentjánosbogárkáim, ami most elfolyik a zünnepelésekben, próbálom értegetni, de valahogy mégse’ megy. Pedig én, Assó és Feeső-falvi Berrengi Mári Varvara se vagyok egy ma született báránka, s nem eppeg most szalajsztottak le a falvédőről!
A zunokáimtól örökkétig kapok aranyoska meghívót, hogy ott ne, szerepelnek egyet az iskolába, óvodába, vagy a kurtujba’ (kultúrházba’). Az Isten meg es verne, ha aszt találnám mondani, hogy nem szeretem az unokáimot, de hogy mindenre elmenjek, amire elhínnak, még belőlem es legalább három kéne. Pedig a zuram aszondta, hogy egy darab es sok belőled Varvara!
 |
| Óvodai készülődés a műsorra... Ebbe a zévezredbe' |
Most figyeljetek ide, a kicsike unokám kicsengetőzött mán az óvodából! Emlékszem, amikor mondta, hogy kicsengetőzni fog, aszittem Csillag tehenünk csengőjét akarja megvetni, hadd csengjen kifelé, s erre kiderült, hogy nem. Az óvoda ej be, hogy kinőtte magátt néhány esztendő alatt. Elképzelhetitek, mikor ennek a csudájára jártam. Pont úgy végezett az unokám, mind régebbecske a doktorok! Hatalmatos oriási nagy felhajtással!!! Nincs egy pix, ami leírja, hogy mi es volt ott! Eppeg a piros szőnyegecske nem kellett elébük, amin végigkeckeriálnának (végigvonulnának). Nohát, azt végignézni, oda es kellett egy kőkemén türelmesség. Az egyik gyerek ordibált, a másik hergelődzött, a harmadik mán bérekedt, s a többi mittudomén mi a ráksúlyt csinált. Becsület Úristenemre mondom, hogy jobban ki tudott készíteni, minha a kertbe’ csak gyomláltam volna egy hétig reggtől-estig. Pedig ott az ünnepségen nem csináltam semmit, csak ültem. De mondhatom, az biza eccer vad volt!
Ez még a jobbik része, amit szemügyre vehettem amottan. Asztán jött a híres műsor. Hol láttam valamicskét belőle, hol pedig nem. Olyan sűrűség lett körülöttem, mint a megdeggedt fuszulykafőzelék. A belemet se kímélték. Rendesen nyomták szét a többi hézatartozók, met kellett filmet, sö fényképet csinyálni a nagy pillanatokról. Arról, hogy miként ügyeskednek a szeretett kócerájos, felnőttes bubájuk. Addig keccingetnek, hogy szinte véget vettek az életemnek. Há’ hogy es mondgyam, az vala a legeslegjobb a műsorba’, amikor véget ért. Úgy csepegett rólam az izzadtság, minha esni akarna... S méges örömöztem, met mán sejtettem, hogy hamaroson ki lehet menni a teremből! Ezért es tapsoltam véresre a kezemet, met tudtam, azután jöhetett a jó friss szabad levegőcskevétel.
 |
| Iskolai műsoros. Filmejznek es! |
Na, kedveskéim, ez csak az óvoda volt, de másikokba es el kellett mennyek, ahol van unoka ugyebár. Az iskolákra gondoltam a kontyom alatti eszes fejemvel! Van ott es ünnepség több szekérderéknyivel... Az egészet nem akarom most reátok hányni, de mondjuk a hetedikes Bertuska iskolavégzési műsorát méges megemlíteném. Hát biza ott es van haddelhadd, met két és fél, vaj (vagy) három óra alatt a hátom, a karom, a lábam úgy elzsibbadt, hogy ember legyen a talpán, aki csak még egyszer es egyenesen fel tud állni. A híres műsor után úgy mentem ki, mind egy göcsörtös görcs rángatta kók szerelék, s ráadásul a seggemre kelés nőve’, s kiújult az aranyerem es.
 |
| Nagy műsor utáni fényképeződés még a múlt évezredbe' Gyimesi pillanat. |
A hatalmatos kicsengetőzésektől, attól az érettségis menetektől még jobban rettegek, met oda muszáj elmenni. Ha nem teszem meg, akkor irtó nagy szégyen. Ott rendesen mutogatnak engem es, mind egy cirkuszi majmot. A zuramnak, mindegy, met a többi ünneplő férfiakkal még az ünnepség alatt bétérnek néhány kupicára egy közeli bodegába, vagy ahol vízen és szukkon kíjjel van mit meginni. A nagy rokonsági csudának számító ünnepségen pedig úgy le szokta inni magát, hogy a végén lődörögni es alig tud. De aszt mondjuk nem es bánom, mert amíg csak félhúsba van addig ordítva mecsereg a többi férfi rokonnyal együtt, s ilyenkor mán hallgat, mind szar a fűbe’. Közbe az es megesett, hogy okádásával újrafestette hazafelé az utca kövezetit, de legalább csend van utána. Me férfiasság!
 |
| Ünnepi kihergelődzés nem es olyan rég. |
S az ünnepségek után a szülők, de a tiszteletüket tevők es mindig aszongyák: hej be jó volt, még akkor es ha a szemük egy hétig ki van meredve a fáradságtól, minha nagy dolgukot akarnák végejzni ott, finomkodva mondva, ahova a király es gyalog jár.
A lakodalmakról jobb, ha egy szót se szólók… Méges zavar, hogy köccsön köccsönt érve ágálunk, s egy vékony hopp után osztán egy vastag kopp jön!!! Ezért, ha lehet, s esetleg nagy kedvesen nem erőszakoskodnak, hogy mennyek el a hoppárra, akkor én inkább otthon maradok.
Varvara nénétek gondolatait lejegyezte Fenyőszegi B. Levente
