HOGY IS LETT A BORVÍZ

A Székelyföldön több helyen található borvíz. Borvizes források sokasága tör elő a mélyből. Környékükön borvizet palackozó üzemek, gyógyfürdők és szabadtéri fürdők vannak. Ilyenek látsz, ha arra jársz, Zsögödfürdőn, Tusnádfürdőn, A gyimesekbe, Felcsíkon, Gyergyó környékén, Maroshévizen, Bálványosfürdőn, Kovásznán, Málnásfürdőn stb.

A zsögödi borvíz még a reumás fájdalmakat is jó irányba pofozgatja.

Zsögödfürdei borvízküpü

Borzalmas régen történt, annyira régen, hogy az ember nem is tud emlékezni arra az időre, mikor még a vizek is egyformák voltak, s nem nagyon gabalyodtak mindennel, élt egy Nagy Varázsló. A Nagy Varázslót mindenki úgy hívta, hogy gyere ide Nagy Varázsló! S az ment is mihelyt egy csepp ideje akadt. Hogy Nagy Varázsló, mitől is volt olyan nagy, nem is a tehetségétől, inkább a magassága végett. Akkora nyurga lábai voltak, hogyha jól megszökte magát túl volt két dombon és egy bokron. A nyaka olyan hosszú volt, hogy betudott nézni a szomszédfaluba, ahol a testvére lakott. A testvére már nem volt varázsló, mert varázslónak születni kell, s csak a Nagy Varázsló született annak.

Hát nem volt sok dolga, mert az emberek nagyon egészségesek voltak Székelyföldön, igaz még akkor nem is úgy hívták. Szigetföldnek hívták, mert csak egy sziget volt az egész ország, s a szigettől bizony messze volt a part, vagyis a Nagy Szárazföld, ahonnan a Nagy Varázsló is származott. Akkoriban senkit se tört a nyavalya, esetleg egy kicsi ez az akadt, de komolyabb valami, amitől órák hosszát lehet jajgatni, vagy szaggatottan napokig át nyögdécselni, , nem volt. A makkegészséges Szigetföldiek inkább szórakozásukra használták. Bolondkodtak vele, s bolondságokat varázsoltattak. Ez a móka elég sokáig ment, mert a Nagy Varázsló is túllett az élete delén, mikor hirtelen változás állt be.

Egyik hajnalon, mikor a Nagy Varázsló a parti házikójában szokás szerint nyújtózódásra vette a dolgot, s kitekintett ablakán, furcsa dologra lett figyelmes. Nagy füstölgés állta el útját a szép kilátásnak. Bizony nem látott az orráig sem, nemhogy a Nagy Szárazföldet lássa. A víz alól, valahol a föld mélyéből jött az izé. Annyira törekedett, hogy egy idő után kezdte hányni-vetni magát. Ott helyben kiderült, a földalatti ördögfiókák mindenestől felköltözni, mert kezdték irigyelni a jó életet az emberektől. A víz rotyogott belé, szállt a pára és a gőz, s nem akart abbamaradni. Bezzeg most az emberek ijedtét vették a dolognak, mindenki a varázslónál kötött ki. Hát ő sem tudott sokat csinálni, de megállította a bombázásokat, amit ezek az ördögfiókák rendeztek. Az ördögök ténykedéseit a Úr megállította. Kénytelenek voltak visszaszorulni a föld mélyébe. Azért néhány csínyt még elkövettek, ami nem használt az embereknek.

Telt múlt az idő, rohantak az esztendők, az emberek már megszokták a folytonos durrogást, mikor egyszer a sok bummozás és rotyogás megszűnt. A sok túrással, cirkusszal felgyúrták a földet ezek a semmirekellő alvilági lények. Szigetföld egybeolvadt mindenfelől a Nagy Szárazfölddel. Megváltozott az időjárás is. Lett tavasz, nyár, ősz és tél, de főleg tél, az aztán sokat tartott. Az emberek kezdtek fázni, bizony le-le kapták vadászat után a medvéről a bundát. Az ördögök vigadtak, hogy végre elintézték az embereket, de az Úr enyhített az emberek bánatán, egyes helyeken hagyta, hogy a mélyről melegvizek törjenek fel. Ez ellen már az ördögök se tehettek semmit. Néha a rések mellett, ahol a vizek feltörtek ők is felkapaszkodtak, és lehűtötték, amelyiket tudták, de az már mindhiába volt.

Az emberek nagy részét utolérte a sok nyavalya jajgattak is rendesen. Volt szaggatott és folytonos nyögdécselés, főleg télen, de máskor is, prüsszögtek, köhögtek, reumától megbogosodtak. A Nagy Varázsló minden módszert bevetve gyógyítgatta az embereket. Nagyon hosszú élete során (hiszen már megélt vagy tíz emberöltőt), még nem volt ilyennel dolga. A székelyek nyögtek, s nem kapták a megoldást, mindaddig, míg álmában egy tündér meg nem súgta neki: „Használd a vizet, mert a jó minden nyavalyára. Jobb, mint a bor, mert az csak jó kedvet ád, de ez a víz eltünteti a nyavalyád”. A Nagy Varázsló, ahogy felébredt máris a cselekedés színpadára lépett. Kezdte használni a vizet, s mindent elmondott róla, amit a tündér rötyötölt neki, sőt még többet is. Az emberek a Nagy Varázsló beszéde után elnevezték a vizet borvíznek. Így lett az ásványvíz neve Székelyföldön borvíz. A varázsló árnyékvilág elhagyása előtt elárulta minden titkát az embereknek, azok pedig ügyesen gyógyítgatták egymást.

Mai szent napig is használják a borvizet gyógyítani. Sokan nemcsak gyógyítják magukat a borvízzel, hanem isszák is, mert finom és ízes. Vége az íztelen vizes világnak.

Lejegyezve 2007

Borbé Levente