ZSÖGÖDFEREDŐ

 650 méter felett fekvő Zsögödfürdő, Zsögödöt követve az Olt haromalji oldalán, valamint a Fenyés völgyében helyezkedik el.

A XVIII-ik században már létezett, azonban 1864-től számíthat fürdőtelepnek. Meleg- és hideg fürdővel, mofettával. Először a Sprenz család majd később Kertész István vette birtokába. Már 1873-ban két ismert forrással büszkélkedett. Az egyik vala a Szent István, a másik meg az Anna forrás. Szent Anna napján tartják itt a búcsút. Vitos Mózes 1894-ben 25 szobás szállodát említ, amely a vendégek rendelkezésére volt bocsátva. A XIX században fénykorát élő fürdőt 1898-ban törzskönyvezték. Mivel Zsögöd folytatásaként tartják számon a Zsögödfürdő nevet kapta. A Monarchia alatt nagy hírnévre tett szert, amikor már négy borvízforrással büszkélkedhetett. Sőt, ameddig nem épült ki a borszéki üdülőhely az emberek többsége Zsögödferedőre járt nyavalyái enyhítésére. Vize főleg reumás kezelésre jó, de rendbe szedi az emésztést és kúrálja az érrendszer-, vese- és idegbántalmakat.

Zsögödferedőre egy ideig vonattal is ellehetett jutni. Erről már pötzögtem. Most autóbusszal, és személygépkocsival lehet megközelíteni.

Zsögödfürdői kinti bazin

1905-ben Pásztor István vette meg. Az újonnan felhúzott téglaépület 16 szobát ajánlott fel a vendégeknek. Pásztor úrtól Zsebenyi György vette át a telepet 1919-es esztendőben.

A két világháború nehéz időszakán is sikerült átcsúsznia. 1942-ben Csíkszereda megvette Zsögödferedőt.

1950 után felépítették a meleg fürdőt 17 kádat raktak belé, ezt követően egy vendéglőt is felhúztak bárrésszel, majd később a szállodát. A fürdő ekkor érte második virágkorát. Az 1980-as évek első felében úgymond kutatóforrást végeztek, vagy 100 méterre lefúrtak, amiből 19 fokos meleg víz tört a felszínre. A környékbeli borvízküpük (borvízkutak), ettől mind elapadtak. A több évszázada jól működő szomjat oltó küpük nagy része már a múlté.

Zsögöd környékén a borvízkutak száma: A Szeredai fürdőtől kezdve, 1 volt Zsögöd központjába, 2 a Kis-vár dombja alatt, 1 az Olt jobb partján, 1 az Olt bal partján (Zsögödferedő központjában) 1 a mostani Olt holt ágánál, 2 a zsögödfürdei szabadtéri strand fele, és még 1 a szentkirályi részen az ördögliki faküpüvel befejezve (ez megvan). Zöme a fúrás hatására ment el, de voltak mikor a borvízküpük befedésével vett más irányt a borvíz.

Most jelenleg az 1990 években való felújítás után a levegőbe pricoló (spriccelő) borvíz egy részét a fedett fürdőbe, a másikat a szabadtéri strandon, valamint inni használják. A szabadtéri mendencék azok még működnek.

Az 1990 esztendők végén nem messze az Ördögliktól egy Ana vie nevezetű palackozó üzemet hoztak össze, ami hamarosan befuccsolt. A szálloda tulajdonjogát addig tisztázták, hogy az már roskadozik. A vendéglő sok minden volt, jelenleg magányosan áll. A központját viszont szépen helyrehozták.

Sziklaborvíz

A mai Zsögödfürdő kinőtte magát. A haromaljai rész Csíkszeredához tartozik, a Fenyési rész, a Fenyőszegi sétaútszakasz után a Csíkszentkirályé. Irányítószám viszont közös: 530003.

Zsögödfürdőről több kirándulást is meglehet ejteni. Ellehet eregélni (sétálni, bandukolni) a Haromvára és a Kisvár felé, Az ördöglikig és a Vérkápolnáig, és meglehet látogatni a csíkszentimrei Büdösferedőt. Itt található a Csihányos helyi érdekeltségű természetvédelmi terület is.

Információ: Hargita Megye Útikönyve, Csíkszereda, 1973; Vargyas Antal: Székelyföldi útikalauz, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001; Vofkori László: Utazások Székelyföldön, Pro-Print, Csíkszereda, 2004.

Fenyőszegi Levente

Cincili emlékére

 Úgy 1974-ben, tavasszal, jóval húsvét után történt Zsögödországba ez az eset. Richárd és Sannyi bátyámmal, már a harmadik évharmadot (az iskola három harmadra volt osztva) taposva jártunk iskolába. Jómagam elsős ők harmadikoson és negyedikesen. Eredetileg, amikor egyformára sikeredett a szocialista tantervünk, akkor hárman sétáltunk haza Sanyi bátyámmal együtt Fenyőszegre, de ő ez alkalommal hamarabb végzett. Én pedig mindig bé kellett várjam Ricsit, mivel egy osztályban jártunk. Ilyen párhuzamosba, ne… Csendben hazaeregélve a zsögödi vackor-máterből (itt - iskolából) meg-meg álltunk imitt-amott. Tátottuk a pufánkot (szánkat) egyfelé. Ittunk a Nagy Imre galéria előtti bika borvízből, aztán nezelődtünk egy cseppet a pataknál es. Egyszer csak valami nyivákolásokra lettünk figyelmesek. Leneztünk a hídról, s hát a patakba levő kicsi szigetecskén ejsze vagy négy cseppnyi macskácska mászkálódott. Úristen, hej be megteccet nekünk! Futottunk oda nezzük cag meg közelebbről es.

Cincili nagyapámmal

A napokba hallottuk, hogy valaki a született macskácskákot, mivel nincs szüksége reájuk, ki akarja vetni. Ahogy mű láttuk, ezek ki voltak hanyigálva rendesen. Na, ez valóba úgy sikeredet ezeknek a szívtelen illetőknek, mint amikor kutya a szarát nem kaparja el. Mindenki láthatta. Imigyen vettük észre szegénykéket. El es határoztuk, hogy bémegyünk a kicsi szigetecskéig, s kiválasztunk magunknak egyet. Át is gázoltunk a sekély patakon. A szigetecskén a ficzfák (fűzfák) gyükerei között egyre kivehetőbbek lettek a kispiszuk. Irtózatos látvány tárult elébünk. Valami savval itathatták meg őköt, mert a gégéjüknél a nyakuk ki volt likadva. Mi ennek ellenére egyet kiválasztottunk, hátha megél. Volt ott tarka, veress, csíkos, szürke, de nekünk a szinte tiszta fehér tetszett meg a halovány sötétebb sárgásvereses nagy pettyel az oldalán. Avval indultunk haza nagy győztesen Fenyőszegre.

Amikor hazaérkeztünk, s meglátta édesanyám, sírva fakadt. Hogy nem elég az ő betegsége, hanem mit es kezdjen egy kismacska szenvedésivel. Mű tanácstalanul álltunk. Aztán kezibe vette, a sebét kitisztította, gézt tett rea, s leragasztotta. A száját egy cseppet kényszergetve kicsi kanállal töltötte bé a tejet. Estére annyira meg élemedett, hogy már a székre felkötözött bojtocskával es vígan játszadozott. A seb napról napra kisebb lett a nyakán, s a géz es lekerült. Ő pedig szép bakmacskává cseperedett. A Cincili nevét a csilingelő nyávogására kapta.

Cincili hamar megtalálta helyét közöttünk és a háztáji állatok között. A ki-ki engedett süldőcskékkel (malacokkal) együtt szaladgálva, a tyúkok közé beülve, és Kukker nevezetű kutyánk hátán bóbiskolva. Velünk, a gyerekek hadával jól megvolt. Hívhattuk magunkkal, akár Kukkert, mert rögtön jött. Együtt jártuk bé az előttünk elterülő Tündérvölgyet, a Kicsi erdőt, de alkalom adattán bémerészkedtünk az erdőbe es.

Cincilire azt es lehetett mondani semmi szinte nélkül, hogy ő volt a második házőrzőnk. Amikor Édesanyám és Édesapám nem voltak otthon Kukkerrel ketten védték a birtokot. Egyébként mifelénk még a tyúkok es kiálltak magukért és a csirkéikét. Többször harcba keveredtek a vércsével. Különösen Hetyetye, aki csupa vérbe volt, s úgy es harcolt, mire észrevettük, s a vércsét róla végül szerencsésen elkergettük…

Cincili miért es volt, házőrző. Hát hogy es mondjam, eléggé mokány (itt – szívósan erős) kandúrmacskává cseperedett. Bármilyen hihetetlennek es tűnt nekünk, de szembeszökött még a pásztorkutyákkal es. Olyan csúful csinált, hogyha az egymagába szeretett volna béjönni a kertünkbe, rögtön curukolni (hátrálni) kezdett, s eliszkolt.

Érdekes tulajdonságának mű magunk es csudájára jártunk. Ha férget (egeret) fogtunk neki, s letettük elibe, héza se nyúlt. Hagyta, hogy a szerencsétlen fusson el. Csak azt ette meg, amit ő fogott. Azt pedig nagyon finoman (komótosan). A belit mindig kitaszította a hús közül. Tiszta kellett maradjon, amit bécsemmegett (megevett). Sohase nyúlt ahhoz, ami nem volt az övé. Rendesen morgott, hogyha megzavartuk evés közbe.

Egyszer édesanyám künn felejtette az asztalon a húsféléket. Éjszaka nagy csörömpölésre ébredtünk. Rögtön gyertyát gyújtottunk. A husiknak „hajuk szála se görbült”, de a mosdótálba beléhajtott féregnek annál több. Az esti mosakodásból maradt vízbe szegény férget úszkáltatta a tál szádáig (itt - széléig), mire Cincili rendszerint visszapofozta. Most már, ha így történt mű es végig néztük Cincilit, „hogyan játszadozik az étellel”. A férget mikor kidöglesztette, megette. Mű pedig eloltottuk a gyertyát s reggelig durmoltunk.

Szerette a simogatást. Kis testvéremtől, még Öcsikétől is eltűrte. Pedig az övé inkább ügyetlen lapogatásra hasonlított. Szívesen sündörgött a napsütésbe. Néha dörgölődzött es. Lóri öcsém ilyenkor felhergelte, s akkor jöhetett egy csepp játékbunyó.

Égígérő vackorfa és Ficzfa barátja

Pont abba az esztendőbe, mikor költöztünk volna fel Szeredába tűnt el nyomtalanul Cincili. Édesanyám az mondta, hogy a nagy merészsége miatt békeveredett négy pásztorkutya közé, s azok tépték szét. Mások meg aszondták, hogy valamit megvett, megbetegedett, s attól nyúlt ki. Egy kellemesebb változat szerint ő maga lécelt le.

Ahogy jómagam üsmertem Cincilit. Ő nem kóborolhatott el csak úgy, mert nagyon szeretett münköt. Könnyen nem betegedhetett le, anélkül, hogy segítséget ne kérjen tőlünk. Sajnos csak egy lehetség (lehetőség) maradt, az, hogy széttépték a pásztorkutyák. S ez bármily kegyetlennek es hangzik, de a legigazabb! Ő egy vitéz macska volt világéletibe!!!

Fenyőszegi Levente,

2019 augusztusa

A valós Akasztottak erdeje

 Liviu Rebreanu író bácsi regényének meredek címét „véstem” fel. Hát ez eppeg nem most történe, hanem az első világháborúkor. A regény főhősének Apostol Bologának, aki eredetileg Emil Rebreanu, az író testvérének történetét meséli el egészen az akasztásáig Gyimespalánkán. Habár Apostol Bologa jelleme, és története merőben eltér a testvérétől, a lényeg ugyanaz marad.

Ezeréves határ

Regényhősünk élete az elvárásokhoz mérten igen jól alakul, amíg ki nem tör az Első Nagy Verekedés (Világháború). Még akkor is, hogy jegyesének bizonyítson, a frontra megy. Ott viszont megtapasztalja a háború borzalmait. Irdatlan nagy lelki vívódáson megy keresztül. Érzelmi harcának fő oka, az hogy saját nemzete ellen harcolni nem akar, mivel ő osztrák-magyar tiszt. Felismeri parancsa megtagadásának következményeit. Sikertelen szökési kísérlete végett akasztófára kerül.

* * *

No, nem az ő története itt az érdekes, hanem Ilona, a gyimesbükki lány alakja, aki beleszeretett Emilbe. Beke György még 1974-ben meginterjúvolta csíkszeredai lakásában Ilonát. Már az is történelem (Feketeügy kötetében olvasható). Riportjának A jegygyűrű címet adta.

Ilona a Szabadság utca 3. szám alatt lakott férjével, Gergely Andrással, s gyakorta járt Zsögödfürdőre is pihenni, meg borvizet hozni, amit elkocogtatott a buszmegállóig.

Gyimesi táj

Az interjú idején László Ilona már jócskán benne járt a korba. 73 esztendős vala. Szerelmi történeténél még csak a tizenhetedik életévét taposta. Elmesélte, hogy a háború után megkereste személyesen Liviu Rebreanu, a kedves feleségével együtt. Emil kivégzése után leveleit eljuttatták a családjához. Ilona, mint mások a faluban, nem őrizték meg a leveleket. Az író gyönyörűnek írta le Ilonát. Ő csak azt mondta arra: „Ha így láttak, akkor olyan is voltam”.

Emil azon a végzetes háborús nyáron pillantotta meg Ilonát, s nyomban megtetszett neki. Az apjától kérte feleségül. Az apja szegénységére hivatkozott, hogy nem éppen lenne ildomos egy ilyen frigy. A katona legény nem tett le a lányról. Csapta a szelet neki ezerrel. Ilonkának, néha Ilonkásznak szólította. Legtöbbet magyarul beszélgettek. Bizony egy idő után sokszor előfordult, hogy Emil szomorú lett, de még akkor sem hagyta el a jókedv. Azon vívódott, hogy milyen igazságtalanság saját vére ellen fordulni. Ilonka biztatta, hogy szökjön át fronton. Még térképet is hozott magával. Együtt nézték a szökés lehetőségeit. Amikor házkutatást tartottak Ilonkáéknál sehol nem találták meg, pedig még a padlót is felszedték. Emilt nagyon szerette, s nem is volt választása, mert megszólták volna azt a csángó leányt, aki csak úgy udvaroltat, s nem akar hozzámenni ahhoz, aki eljegyezte. Egy hónappal eljegyzésük után Emil megszökött, az Ilonka által legkönnyebbnek hitt útvonalon. Úgy ismerte a hegyeket, mint a saját szeme világát. Ilonka nem ment véle, nem volt annyi mersze. Állítólag egy járőr kapta el. Az is féltette az irháját, így hát Deáki Viktor házába zárták be. Három nap után vitték a vesztőhelyre. A házkutatás után látta Emilt utoljára. Megengedték neki, hogy meglátogassa. Sült húst, és melléje laskát vitt neki. Az akasztásra sem ment el, otthon sírt, csak az anyja vigasztalta, hiszen Emil nemcsak egy úri tiszt volt, hanem egy igazi lelki ember. Ezt követően Ilonka három évig gyászolta Emilt. Sajnálták őt is, de Ilonkát is ezért a tragédiáért. Először 25 esztendősen ment férjhez Deáky Lajoshoz (ez az idő akkor jócskán vénleánykor volt).

A történetből film is készült. Ilonka szerepét Széles Anna erdélyi színésznő (jelenleg Magyarországon él) alakította.

*

A regényt több mint húsz nyelvre fordították le.

Fenyőszegi Levente

MAROS és az OLT csudás története

 Gyermekkori mesélések alapján

Olt Sepsibükszád körül

Réges-régen történt, mikor még a fák is arra hajoltak, ahonnan fújt a szél, hogy lakott a Nagyhagymás teteji várban egy igen előkelő nemesi család. Ott éldegéltek nagy boldogságban. Volt nekük egy fiúk, aki egyedüliként sokat bódorgott a környéken. Azonban a fiúnak nem-e, hogy megtetszett egy arrafelé kambacsoló nagyon szépecske tündérleány. A tündérleány megmosta arcocskáját, mint minden áldott nap a Tündéri forrásba, s avval hazafelé vette az irányt. A legény hamar kipuhatolózta, hogy hol es lakik ez a gyönyörűség. A Tündérek vára a Tarkő tetején díszelgett, nem messze egy igen neves rézbányától. A legényke elmene oda és bévalotta mennyire beléhabarodott a tündérleányba. A tündérleányt es rendesen ölte a szerelem. Ez látszott es rajta. Ő se csak úgy ment ki a forráshoz… A tündércsalád nem volt mit tegyen, a fiú családja beleegyezésével egybeadta őköt. A fiatal pár a Nagyhagymási várba költöztek. Lett nagy vigalom.

Pár esztendő elteltével született két gyerekük, mind a kettő leány vala. Az egyik elég nyugodt volt, de a másikot ölte az izgágaság, vagyes eléggé hercs (csípős és folyton nyugtalan) vala. A nyugodtabbnak Maros, a hercsebbnek az Olt nevet adták.

Hát a szülőknek nem sok örömük telt a lányaikba, mert amiest egy kicsit megnőttek, folyton civakodtak. A nagy baj mégse ez volt, hanem a Tündér király száműzte a két leány apját, a hajdani fiút, amiért összevegyült a tündérekkel. Nem szabadott volna féltündérek szülessenek. Hiába, a rang, az rang, még a tündéreknél es! A tündérek nagy királya ezétt nem kegyelmezett. Hogy mondtam, véglegesen kitiltotta az országból, avval az átokkal sújtotta, hogy soha többé az életbe ne láthassa gyerekeit és drága feleségit.

A Fekete-tenger mellett talált búsulós békére a két hergelésző (marakodó) testvérnek apja. A gyerekek még kicsikék voltak mikor ez megtörtént, el is felejtették apjukot, de látták anyjuk borzasztó szomorúságát. Ők megkérdezték mi bántja, az anyjuk elmondta, de azt is, hogy őnekije nem szabad utána menjen. A leányok akkor megkérdezték, ők mehetnek-e. Igen volt a válasz, csak folyóvízzé kell változtatni őköt. S akkor a Tündérkirály nem es fogja látni a fortélyt hogy azok leányok... Na, amíg az anyjuk elészerelte a varázsvesszőt, amit titokba megőrizett magának, hogy folyó formájában elinduljanak ketten, hát nem-e, hogy az idő alatt es összehergelőztek, hogy melyik leány nevén csörgedezzenek bé a Fekete-tengerig. Amikor az anyjuk belépett egy cseppet még türköztették magukot, de ahogy reájuk suhintott a varázs aranyvesszővel egy nagyot, s abban a szent pillanatban folyóvízzé változtak, má megint minden kezdődött elölről. Már első perctől külön csörgedeztek, óriási anyjuk szomorúságára.

Maros folyó Gyergyó vidékén

Maros nyugat felé vette az irányt, kikerült minden akadályt, kényelmesen haladt előre, míg Olt dél felé igyekezett hisztérikusan szabdalta át a hegyeket. A Zsögödi-szorosnál egy cseppet megpihent de rittyentette tovább. Egy idő után nagyon elfáradt, már bánta tettét, de mit csinálj, már késő. Most értette meg, hogy az indulatosság nem vezet semmi jóra. Béfelé menet alig tudott haladni. A Dunához érve meglátta testvérét. Örömözve ügyekezett feléje. Most nem hercseskedett, belekarolt s a Duna vitte egészen a Fekete-tengerig őköt, ott egy pillanatra meglátták apjukot, s oztán belevesztek a tengerbe.

Azóta nagyhagymási és a tarkői vár a ködbe veszett, de megmaradt a két folyó, most es úgy hívják Maros És Olt.

Fenyőszegi Levente

NAGY LAJI DOMBJA

 Régebb a Zsögödhöz tartózó Nagy Laji Dombja nagy része az azonos nevű úré volt. Csíkvármegye egyik tisztviselőjét tisztelhették benne.

Nagy Laji elhunyta utáni időszakról többet tudok. Akkor már a Csíkszeredához tartozó domb (1930-tól) képe évről évre változott.

Emlékeimben úgy él (1970-es évek), ahol nem volt erdő, csak néhány kis bozótos, pedig már akkor rajta hegyeskedett (itt - páváskodott, tündökölt). A rokonaim beszámoltak arról, hogy még akkoriban tejcsarnok vala a dombon.Hargita megye kórházaés később egy kicsit lejjebb a poliklinika a hetvenes évek első felében készültek el. A kórház melletti kicsierdő a szemem láttára nőtt fel.

Zsögödi iskolásként többször tekintettem meg a dombot. Közel van úgy a zsögödi templomhoz, mint az iskolához.

Középen a híres Nagy Laji dombja

A hetvenes években a dombot inkább legeltetésre használták, de aztán a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fokozatosan hasznos termőfölddé alakította át az alsó részeit, kivételt képez a temető, és ahol házakvoltak. Amikor Fenyőszegről felköltöztünk Szeredába (Zsögöd városnegyedhez tartozó telekre), mégy egy esztendőt visszajártam a zsögödi vackor máterbe (az akkori I-IV-es suliba), többször átrövidítettem a dombon. Később pajtásaimmal itt játszódtuk el az időt. Bandáztunk, mint más gyerekek. Létrehoztuk az akácvárat, kis akácliget kellős közepébe, majd később közelebb az úgynevezett városhoz egy általunk vájt földalatti barlangba tettük át a székhelyünk. A környéken kosornyászva (itt: fel-alá járkálva, sétálva) gyújtottuk meg az első kihagyhatatlannak számító cigarettánkat.

A nyolcvanas évek végén már a Tudor n. déli részére eszkabáltPork Sziti (disznóváros), ahol kisebbségben a gazdák tyúkokat, nyulakat stb. tartottak, köztük a pajtásaim szülei is, lett a sláger. Na onnan lehetett érezni, hogy valami bűzlik ebben a kommunizmusban. Ott szaladgáltak a kutyák, macskák, de a kihordott eledelből jót csömiztek az egerek és patkányok hada, na meg a verébsereg is. A Pork Sziti kialakított központjában ott iddogáltak a tömbházakból kijárt gazdák egészen a kilencvenes évekig, amíg le nem bontották.

A kilencvenes években gombamód nőttek ki a házak főleg a korház és a poliklina környékén, valamint a zsögödi részen, visszaszorítva a természetes környezetet. A temetőre néző rész még legelős és bokros. Ott található a kis sziklás, melynek környékén kos eper (mezei vadeper) és berke eper (szamóca). Az alsó szántóföldeket elhagyva egyre följebb egy kis vadon fogad. Már tavasztól megindul az élet. Kinyílnak az első virágok: az ibolya, kankalin, a gyöngyös fürtike (fürtös gyöngyike), később a margaréta, vadszegfű, kéknefelejcs, kakasvirág és sok más virág. Az erdő felől ott lapul a gyepiírisz. Gyönyörű színpompába tündököl a táj. Lepkék, méhek, dongók dolgoznak rajtuk. Vándormadarak hada érkezik a környékre, de lehet látni vadnyulat, őzet, szarvast, rókát, s utóbbi időben medvétis.

A virágos domb

A nyári zöldellés után ősszel kiszínesedik a bokros. Télen fehérbe öltözik a táj. Mostanság még mindigsíznek és szánkóznak ott, habár már nem annyira cuccos (itt: felkapott) hely.

Nagy veszteség volna a városnak, ha eme kis éden teljesen eltűnne a térképről. Láthatólag már alakóterület mindkét irányból (Zsögöd és Szereda)egyre nagyobb teret hódít maga körül.

Egy idevágó mesécske a honlapomról: http://users.atw.hu/borbelevente/plaji.php

Fenyőszegi 

Levente

Pap-halála

 A Nagy Laji dombjától délre, még az Ördök-Likon is túl, Csíkszentkirály határában található a Pap-halála dombja. Mostanság nagy részét a Zsögödhöz tartozó véderdő borítja. Az országútról nézve is pompás látvány tárul elénk. Ékes erdei fenyők fenyők borítják a dombot, aljnövényzetében megtaláljuk a sóskaborbolyát, a kányát, a kökényt. A levegőben sasok keringenek, tavasztól őszig énekes madarak hangja zengi be tájat. Pillangók röpködnek a virágok fölött. Egyik erdőszéli részén még turbánliliomok is nyílnak. Azonban tartani kell a keresztes viperától.

Pap-halála környékén

Nevének története már nem ennyire idilli, mint a fentiekben említettek. Valóban egy pap lelte halálát ezen a dombon. A történet visszanyúlik egészen a XVI század végére a XVII. század közepére, amikor az erdélyi uralkodó osztály (beleértve a fejedelmeket is) színe-java protestáns volt. Az egész dolog Báthori András fejedelem Rómába küldött levelével kezdődött, amelyből kitűnik, hogy az új rendelet szerint a katolikus papok is nősülhetnek. Imigyen még Csíkban is nősültek a katolikus papok. Természetesen számon volt tartva, hogy melyik pap nősült meg és melyik nem. A tizenhét csíki pap közül csak öten nem nősültek, tizenkettő igen. Ez a „furcsa szokás” I. Apaffi Mihály koráig megmaradt.

Demeter prépost leveléből az is kitűnik, hogy a háromszéki megnősült katolikus papok esperesüknek választották Gyergyai Jánost. A levél állítása szerint Gyergyai üldözte a nőtlen papokat. Ezért Mikes Kelemen író nagybátyja , aki szintén e névre hallgatott, Apor gróffal és más nemesekkel együtt Torjára hívatták a nős papokat. A lényeg az volt, hogy esztán (ezek után) feleség nélkül éljék meg hívatásukat. A papok nem jelentek meg a hívásra, hanem tovább végezték a dolgukat, mint addig, vagyis egyfajta reformálást hajtottak végre. Hogy mit takart ez, mai szemmel nagyjából azt, hogy megtartották a feleségüket. Közülük néhányan akadtak, akik már hajlottak a „szép szóra...

Azonban Gyergyai hallani sem akart efféle döntésről, nem hajtotta el a nejét, sőt dacolt az urakkal szemben. A nemesek inkább őt tartották veszélyesnek. Mint a papok bujtogatóját, vezérüket látták benne. Nem is mondtak le róla, hogy valamilyen módon elhallgattassák. Gyergyai igyekezett a saját igazát érvényesíteni, ezzel is kivívva magának a nemesek haragját. Az úr 1659-es esztendejében Gyergyait, szimpatizánsai védelme ellenére is sikerült kézre kerítenie Mikesnek, elfogatása után a Csíkszeredai Mikó várába záratta. Béldi Pál az akkori Háromszék főkapitánya meghallván a hírt kiszabadítására igyekezett. Mikes idejében értesült Béldi Pál érkezéséről, ezért megelőzvén őt a börtönből kihurcolva lefejeztette az Ördök-Likkal melleti dombon, amelyet a mai napig is Pap-halálának neveznek.

Az eset után a papok továbbra is nőtlenül töltötték be tisztségüket, és többé nem nősülhettek. A megrázó hír nemsokára a eljutott a római pápához is. Róma szerint a cél, hogy többé ne házasodjanak a papok, az helyes volt, a módszer, ahogyan végrehajtották, az nem.

Információ: Orbán Balázs: Székelyföld Leírása, Pest, 1871-es kiadásának új változata, valamint Szőcs János csíkszeredai történész elmesélése alapján.

Fenyőszegi Levente

RABONBÁN LEGENDA

 Egyes írások szerint a székelyek hajdani világa a rabonbánok irányítása alatt állt. A történelemtudomány nem osztozik a rabonbánok hajdani létezésében. Az viszont bizonyított tény, hogy a székelyek egy jól kialakított rendi közösségben éltek. A legendákkal átszőtt Csíki Székely Krónika szerint a magyarok letelepedése utáni időszakban a rabonbán a székelyek választott kormányzója és főpapja volt. Közakarattal mindig az Upolet, azaz Apolt családból választották vezetőjüket, aki betöltötte a főpap szerepét is. A főpap fontosabb összejöveteleken a nép nevében mutatott be áldozatokat, hogy sikeres legyen az esetleges háború kimenetele, az újonnan fogalmazott törvények alkalmazása, és az emberek békés útra terelése a közösségen belül. A törvények megszegőit, akár halállal is büntették.

Zsögödfürdei tábortűzünk

A székelyek legfőbb tisztje, szintén a krónika szerint maga Atilla hun király volt. A rabonbánok világa I. Béla király idejéig tartott, úgy hozzávetőlegesen 1065-ig. Vata fia, János lázadásának leverése után I. Béla megszüntette a székelyek közötti törzsi tisztségeket.

A rabonbánok Székhelye a legenda szerint Budvár (Bonda) volt (Székelyudvarhelytől délnyugati irányba). Budvár alatt, Küküllő folyó mellett tartották gyűléseiket. Áldozatoknál használt kókuszdiós kehely, amelyet a Sándor család birtokában van XVI. századi. Tehát kevésbé lehetett a rabonbán áldozati kelyhe. Árpád honfoglalásakor 895-ös esztendőben a székelyek főrabonbánja Zandirhám volt, aki Pannónia meghódítására Árpáddal szövetkezett. A Székely Krónikában ír a főrabonbán melletti kis rabonbánok működéséről is. A főrabonbán alá tartozott a hat székely törzs, hat rabonbánja és három nagy gyulája és egy harkásza, akik a főtörvényszéket alkották. Mindegyik törzsben hat harkász, és minden harkász alatt hat kis rabonbán működött. Egy törzsben harminc, és hat törzsben pedig összesen 180 kisrabonbán teljesített szolgálatot. Minden kis rabonbáné volt egy gyalogos és egy lovas század. Így a székelyeknek 360 századosa, körülbelül tizennyolcezer lovasa és tizennyolcezer gyalogosa volt.

Sámántűz (1987)

Szabó Károly és Toldy Ferenc szerint a rabonbán név ravoubánt takar, azaz rovóbánt.

Jelentése: aki az írást (róvást) vezeti.

Rabonbánokról még Orbán Balázs tesz említést a Székelyföld Leírásában. Gál Elemér zsögödi születésű író feltámasztotta a rabonbánok világát (Hargita hegye és környéke, beleértve a Zsögödfürdőhöz tartozó Harom várát is) megírva a Héthavas című őstörténeti hitregényt.

Fenyőszegi