Segítség a Székelyháti rengetegben

Székelyháti erdő tisztása

A Székelyháti erdő lakói már régóta elég jól megvoltak egymással. Néha becsúszott egy-két vitatkozás, zsummogás (zsörtölődés) egymásra, de ezt az erdő komoly védelmezője Agancs Sándor, még csirájában elintézte. Féken tartotta. Mert mindig akad olyan, aki szeret egy cseppet hercseskedni (itt - csipkelődni). Tehát szent volt a béke a Székelyháti rengetegben.

Azonban az egyik ködös nyárutói reggelen, úgy pirkadat után, mikor még a levegő is hűvöskésen csíp ez a békés hangulat megszűnt. Az állatok nagy dörmögő zajra ébredtek fel.

- Hajaj!!! Hajajajjj! - aggodalmaskodva terpelt (itt- izgatottan összevissza járkált) Medve Feri.

- Mi a baj? - kérdezte tőle Nyuszi Peti.

- Rosszat álmodtam barátocskám! Mert ha én akármit álmodok, annak valós az alapja!

- Mit álmodtál? - érdeklődött tőle Róka Robi.

Medve Feri csak bámulta a köréje gyűlt erdő lakót, s válasz helyett sarkon fordult. Felkereste Agancs Sándort, az erdő őrét.

- Képzeld el azt álmodtam, hogy egy őz az erdőnkbe tévedett, s ráadásul megütötte a bal hátsó lábát!

- S még mit láttál Feri barátom? Valami ismertető jel volt ott?

- Igen. Valami sziklás helyen lehetett, s a közelbe halottam a Gyöngycseppecske patak zubogását.

- Hmm, az már jó jel. Ne se törődj Feri barátocskám! Küldök én egy felderítőt. De ki is ért a felderítéshez? - elmélkedett Agancs Sándor.

- Hát Sas Sebestyén! - válaszolta izgatottan Medve Feri.

Nem is kell mondjam, az erdő komoly őre rögtön magához hívatta Sas Sebestyént. Ő készen állt a felderítéshez. Sas Sebestyén a helyéről felpattanva sebesen szelte a reggeli friss levegőt. Kereste a sziklás helyeket a Gyöngycseppecske patak mentén. Néhány körözés után rábukkant a fiatal őzre, s hát tényleg a bál hátsó lába volt megsérülve. Sas Sebestyén megnyugtatta őt, hogy hamarosan segítségére sietnek. Azzal felpattant s tegyed visszafelé!

Sas Sebestyén sebessége látható a képen...

 

- Ne jön! - Mondták a már összegyűlt-, a kék égbolt felé néző Székelyháti erdei állatok.

Sas Sebestyén földet érve elmondta, hogy megtalálta az őzet. Volt nagy örömözés. Medve Feri örvendezett a legjobban.

- Ki ért a mentéshez? - Kérdezte a többiektől az erdő előkelő őre, Szarvas Sándor.

- Én! Én! Én! - Visszhangzott az erdei tisztáson az állatok válasza.

Két vadlovat és egy vadszamarat fogtak be a szekerbe, s ment velük még két vaddisznó és Medve Feri is. Sas Sebestyén mutatta az utat a szekérbe ülő nyusziknak. A nyuszik pedig tájékoztatták a többieket merre kell menni. Jók voltak az irányításba. Így semmi kitérő nélkül, egyenesen odaérkeztek, ahol a sebesült őz volt.

Hogy a szavamot össze ne keverjem, Fakopáncs Aladár, a doktor is repült velük. Medve Feri mivel erős volt ő tette fel a szekérre a még mindig elájult őzet. Fakopáncs Aladár egy ágat kért, amit rögtön hoztak a nyuszik. Odaillesztette az őz sérült lábához. Mindezt azért, mert a csontja egy cseppet megrepedt. Még azért is csinálta, hogy visszafelé az úton a szekér zötykölődése miatt nehogy még nagyobb baj essék a szegény sérülttel. Amikor kész voltak a mentő munkával rögtön indultak az erdő mélyébe, vissza a tisztásra. 

Gyöngycseppecske patak

 

Az őz csak a tisztáson tért magához. Nagyon gyenge volt. Azért elmesélte, hogy új lakhelyet keresett magának, mivel már felnőtt ifjú lett belőle. Sajnos nem eléggé ügyelt magára, s egy óvatlan pillanatban a szikláról lecsúszott, bele a Gyöngycseppecske patak melletti gödörbe, s ott érezte biza’, hogy baj van a lábával. Onnan valahogy kivánszorgott, de túl messzire nem tudott jutni.

Őz Ferdinánd, mert így hívták a sebesültet, újra elaludt. A Székelyháti állatok lakóit összehívta a tekintélyes szarvas, Agancs Sándor. Kiadta a munkát. Mindenki, amihez értett, azzal foglalatoskodott. Medve Feri a nyulak irányításával Őz Ferdinándot a tisztás pihe-puha mohájára fektette. Pókica Panna a doktor úr Fakopács Aladár kérésére kötszert kötött. A hódok etetőt készítettek neki. Ők a tákoláshoz, bütyköléshez értettek a legjobban. A mókusok összegyűjtögették a földre hullott mogyorókat és makkokat, hogy Őz Ferdinánd nehogy elvágódjon benne. Nekik az úgyis jól jött télire... A méhek egy kis mézet hoztak az őz lábára, amit medve Ferinek adtak oda. Ő kente rea, de csak felét, mert a többit menet közben benyalogatta. A hangyák sorban állva lapikat (leveleket), gyűjtöttek az etető egyik szélibe. A többi részébe a Székelyháti őzek füvet téptek, s belédobták az jászol többi felébe.

Amikor Őz Ferdinánd felébredt csak ámult-bámult. Szinte el sem hitte amit látott. Új őzbarátai vették körül, no meg a többi segítő.

Az őzek igazi ápolók voltak. Odasegítették az etetőhöz. Fakopáncs Aladár vezényletével a madárkák körberöpködve bekötötték a lábát, amit Pókica Panna baggatott (itt - kötött). 

A fáintos bozótos Őz Ferdinánd részére

Az állatok felépülése végéig gondoskodtak Őz Ferdinándról. Amikor már Őz Ferdinánd annyira meggyógyult, hogy már a kötés sem kellett a lábára, akkor új helyet kerestek neki. Egy gyönyörű kis bozótost a többi őz közelébe. Nagyon nagy volt a jókedv és a boldogság. Ennek örömére csaptak is egy hatalmas bulit. Erre az alkalomra természetesen meghívták Tücsök Samut és becses zenekarát, mert ehhez ők értettek a legjobban. Húzták is rendesen a nótát, amire a kis fülemüle, Csalogány Sárika énekelt. Csalogány Sárikának a hangja betöltötte az egész Székelyháti erdőt s annak fenséges környékét. Mulatott is mindenki, de rendesen. Késő estig ropták a táncot. A Holdacska világított neki, no meg a szentjánosbogarak aranyos kis popsijai.

Fenyőszegi Borbé Levente

Putyukálni kellene az áldásos természetet

Egyeskő a kivillanó rengetegből

Nehez elhinni, de az élővilág, s amibe megvette a lábacskáját, hamarább keletkezett, mint mű emberek. Legalábbes ezt mondják. Mű csak úgy, egyszer csak, hogy mikor, azt hagyom az okosokra, de itt voltunk. S aztán mintha mi sem történt volna beléheppentünk (belékényelmesedtünk) ebbe a csudás világba. Azóta jól elvagyunk, megokosodtunk, hatalmasok, sőt, mindennek a tetejibe uralkodó fajok lettünk a Fődön. Úgy mondjuk sokat fejlődtünk tudományilag, technikailag, de úgy nez ki nem mindenben. Met ha jól megnezzük, akkor lássuk, hogy egyesek közülünk nincs mit kezdjenek az ereikkel, másokot kedvtelésből, vagy energiájuk levezetése gyanánt vacsogtatnak. Muszáj cirkuszt rendezni közbe-közbe, met az elveszi az igazi figyelmet a bajokról, mint például a nyakunkba zúduló óriási méretezésű hatalmas sok szemétről. 

Csíki vadon

Az esszegübült-mocskolt természet nem sokat beszél, megszenvedi a múltat s jövendőt, de elintéz majd minket es, ha nem kezdünk mán valamit magunkkal, met őtet biza’ putyukálni (itt – megbecsülni, babusgatni) kell. Met Ő körülvesz, átölel és közbe, na nem mindig, de védelmez bennünket, csak tudni kell bánni véle.

Tisztás erdei füzikével  (derécével)

Az a helyzet, amióta az eszemet tudom örökzöld téma maradt az édes anyatermészet rendbetétele, megtisztítása. Nem es olyan régen a felgyülemlett szemét nem létezett. Nem tudott szaporodni, met amint szemétté változott volna mán hasznosították es. Mindent hasznosítottak belőle, valamire jók voltak még a melléktermékek es. Nemcsak a természetes ganyénak való anyagokot, hanem amit az ember gyártott az ő eszivel. A papírok kitűnő alapanyagok tudtak lenni tűz gyújtani vagy csomagolónak. A konzerves katoják csürke (csirke) itatónak vagy etetőnek, esetleg „virágvázának”. Az üvegek, de még a műanyagpalackokot es bor, víz, tej satöbbi tárolónak használták. Mindennek megvolt a helye, s semmi se volt elhanyigálva (eldobálva) szanaszét. Mindeközbe’ az üveget, papírt és a fémeket le lehetett adni gyűjtőközpontokba. Adtak egy kicsi péndzt érte. Ez arra sarkallta a honpolgárokot, hogy ne mocskoljanak. Viszont evvel a műanyaggal sok a baj. Egyszer az, hogy mű. Mű találtuk ki, s nem nagyon vált a hasznunkra. Túl elterjedt, s anélkül es jól megvoltunk. Ha meg kell nekünk, akkor nem ennyire, hogy lassan mán münk es azok leszünk.

Havasi táj

Most meg a sok szemét csak úgy dobálja szanaszét a szemetét, ki se nyitja menet közben a szemét. Ez a harci helyzet. Beszélni, annyit beszélnek róla, hogy az ember jön, hogy megfutamodjon. Persze szemcseppnyi eredménnyel. Na igen, hogy szavamot essze ne hergeljem, jó ez a különválasztós szemetesek, hogy nájlon, papír satöbö, de mégse az a faintos… Ösztönzésképpen a jó öreg jutalmacskát, a péndzt, vagy levásárlási papírocskát kell adni helyibe, s lassan megint megtudna szépülni minden. Újra vissza mehetne a gyárokba a sok felgyűjtött anyag, s ott pedig ismét fellehetne dolgozni, vagy mi. A szemethegyek pedig szemmel láthatólag csökkennének.

Kilátás  madárberkenye bokorral Zsögödre

Egy néhán villanás pötyögök le a közelmúltból: Csak Zsögöd és Csíkszereda egy szemétgyűjtési napján több tonna mocskot gyűjtöttek össze a környezetvédelem nevében az igazi és a önkéntes, idejikből áldozó természetrajongók. Az Oltból legalább egy áruháznyi flakonyt (műanyagpalackot) halásztak ki hálós módszerrel. Igazából azokot kellene ilyenkor béfogni, akik csak úgy csuklóból megengedik maguknak a mocskolást... Azok asziszem belül es úgy nezhetnek ki, mint, amit eppeg cselekszenek.

 

Nagy Laji dombi sziklás

 Vajon most mán valami tanfolyam, netán felsőfokú végzettség kellene a szemetek helyes tárolása, használata végett? Addig amíg az agyasok ki nem találják a megoldást mi lenne, ha a szemetet mindig, de rendesen a kukába raknánk. Megmondom mi, tiszta lenne a környezetünk és még örvendezni is tudnánk neki. De úgy látszik egyesek szeretnek a saját mocskukba hempergőzni, mint a csintalan kicsi malacok.

A szabályozott, de még mindig kanyargós Olt folyó Zsögödferedőről

A természet gyönyörűséges képeivel fogom tarkázni a rövidke gondolatba szedett írásomot.

Nagy-Küküllő Segesváron. Hoppsz, a kép bal alsó sarkában egy flakonnyal...

Fenyőszegi B. Levente

Laza Hófehérke és a többiek

A Bice-Bóca társulat és kísérőiknek a közösen kitalált története

Összegyúrtam változata...

Olvasok

Egyszer volt hol nem volt, de azért mégis volt egy cuki kis hófehérke. Bőre olyan volt, akár a hó, de hála a barnító krémnek, meg a szolinak ámulatba ejtő barna színe lett. Ő maga karcsú volt. Ügyelt, hogy olyan ételeket egyen, amitől ragyogó lesz. Sokat mosolygott, dalolgatott a madárkákkal, tücskökkel, békákkal. Közben szemkápráztató pillangókat kergetett. Ezt a gonosz mostohája, a királyné nem bírta. Pedig ő a jól nézel ki korban lépett… Mint tudjuk van a gyerekkor, fiatalkor és a jól nézel ki kor. Sajnos nem elégedett meg magával, s addig plasztikáztatta, módosítgatta a pofikáját, hogy boszison kezdett kinézni. Ezért irigy lett a menő leányára. Mondhatni a guta majdnem megütötte.

Hófehérkéről elmélkedek

A vadász elmenekítette Hófehérkét az erdőbe. Ott talált rá a törpék házára. A törpék dolgozni voltak. Ő pedig mindenhez hozzámatatott. A törpék először azt hitték szörny járt a házba. Amikor rátaláltak egyből befogadták, mert menő csajjal együtt lenni jó. Főztek, sütöttek, mostak rá. Még a tiarát is kifényezték neki. Hófehérke pedig cukin menősködve csirikolt a madárkákkal. A boszi mostohája megtudta, hogy hol van, s csellel visszahurcolta a palotába. Hófehérkét pedig bűvös varázzsal elaltatta.

A pánikba esett Hófehérkét alig tudja tartani a vadász (Kinga)...

A törpék elindultak Hófehérke kiszabadítására. Amit eppeg a bányába találtak, vitték magukkal. Csákányt, lapátot, ásót, talicskát és bilit. A talicskába végül Kuka heppent belé, s kezébe vette a bilit. Lássuk be, ha még gazdagság is volt benne, a boszihoz vágva teljes siker lett volna. Tudor irányította a csapatot. Vidor vigyorgott, mint egy birsalma. Morgó nem tudta kezelni a helyzetet, zsummogott rendesen. Szundit kellett támogatni. Erre a feladatra Szende volt megbízva. Hapci üvöltve prüszkölt, csak amúgy spriccelt szanaszét a szájából kijövő. Tehát erősen foglaltnak bizonyult. 

Hófehérke "mostohája"

Még a nap fenn volt az égen mikor megérkeztek a palota udvarára. Mivel féltek a boszitól felmásztak a csűrbe. Ott a hiúba leskelődtek. Egyszer csak Kuka észrevette a boszit, a gonoszságot. Tudor, Morgó és Kuka úgy gondolták, hogy belopóznak a palotába. Elindultak a fegyvereikkel. Lapát, ásó és bili. Másnapos szemkarikákkal tápászkodott fel a gonosz királynő. Haját ki tudja mikor fésültette meg. A koronája csak lógott a fejin. Kuka forgolódott körbe-kereken, s szembe találta magát a boszival. Ijedtében befosott. Lett nagy büdösség. Gyorsan elszaladt peluscserére. A boszi majdnem belehalt. Gyorsan kinyitotta az útjába kerülő ablakokat. Addig Tudor és Morgó erősen igyekezve megkeresték Hófehérkét. Az meg horkolt, hogy a macska rúgja meg! Egyszer csak látják, hogy valaki kötélen mászik fel, s hát a Lófarkú herceg volt az. A nevét onnan kapta, hogy Lófarokban hordotta a séróját. Ő is csúcs volt, ahogy kinézett, de nem az ablakon. Pont fixre talált Hófehérkével. A Lófarkú herceg a két útjába kerülő törpét kézháttal félrehajította, s ott is termett az alvó szépségnél. Hófehérkének a sminkje tökéletes volt. Tikk-takkot kapott be, hogy lehelete friss legyen. Készen állt arra, hogyha jönne valaki, finoman lehelje szembe. Lófarkú herceg megcuppantotta Hófehérkét. Az felébredt, de majdnem elájult, hogy a legjobb pasit fogta ki.

Kuka visszaérve tisztába tette magát, de elfelejtette mit akar, nekifogott keresztrejtvényt fejteni. Elég jól tekerte, mikor nagy zajra lett figyelmes. A banya nekifogott az éneklésnek. Táncba kezdett mindenki, aki hallotta a baresz zenét. S így derült ki, hogy a banya nem is gonosz, csak hát kicsit feszült lett az újabb fellépése miatt. Igazából egy igazi rockanya volt, azért hasonlított a boszira. Nem es volt irigy a menő leányára. Hófehérke szeretett túlozni. Mondjuk az arcformálás az színigaz volt. Mán beszéltem róla milyenre sikeredett…

Ájuldozós Hófehérke

A vadász is meg akarta szerezni Hófehérkét, de mivel lecsúszott róla gondolta a mostoháját megnyeri maga számára. Ezért beállt ő is a rock bandába basszusgitárosnak.

Mikor kiderült az igazság, a törpék, a vadász, s még aki ott volt segítettek az újabb mostoha-féle koncerthez. A törpék háttér-vokáloztak. Morgónak jól állt a morgás. Hapci csak akkor nézett a nap felé, amikor ordítva belé kellett lépjen a dalba. Kuka kikukázta a bilit, s fejére húzta. Durván vagány volt! Hófehérke és a lófarkú herceg, mint előzenekar három modern számot nyekergett el. A közönség veszettül bírta. Ebben az őrületes hangulatban kezdődött el Mostoha nagy koncertje! Egyszer aki bírt mozogni, nemcsak rongyot rázott, hanem tépett is.

Hófehérke a "Lófarkú herceggel"

Itt a vége, menj a Mostoha koncertjére!!!

A képeket Bajcsi Barna készítette a Bice-Bóca csapat negyedik évzáró ünnepségén.

Fenyőszegi B. Levente

Amikor még üsmerkedtem a csángó ételekvel

Mottó: Műfelénk es, itt Csíkban, van elég hasonló finomság mint a Gyimesekben, de ott méges másabb. Asziszem az esszetevője teszi…

Sajtos-túros puliszka saját módra

Az 1991-es esztendőben gyimesi Hidegségre kerültem tanárnak. Mivel addig a környéken ritkán jártam, csak ámultam és bámultam azt a festői környezetet, ahol a völgyekben, a patakok mentén egyszeriben megmutatták magukat az ottani házak. A legutolsó buszmegállónál szálltam le, s onnan már csak néhány lépésnyire volt a Bükkhavasi 2-es számú Általános Iskola. Friss tanárként az új helyzethez próbáltam igazodni. Mivel a gyér buszjáratok miatt elképzelhetetlen volt a napi hazasétafika, ezért a heti tanítás idejire bent kellett szállást találjak.

A kollégák igen kedvesek voltak, egyből lakást kerestek nekem. Akik biztosították a számomra a tanári lakot, szintén aranyos, olyan az élet deleje felé járó, idősödő emberek voltak. Készségesen segítettek beilleszkedni az ottani világ, számomra még ismeretlen dolgaiba. Bévezetőként az eppeg elég. Az első érdekes esetek es az új helyemen bontották ki szárnyaikot. Na, igazából innen veszi történetét az első meglepetéssel teli kaland.

Na, a tojás az sok ételbe talál!

* * *

Melegítés nem melegítve, csak elkészítve

Egyik szépecske szeptemberi napon, amikor már bérendeszkedtem a kis kovártélyomba, a házi nénim hívott, hogy menjek mert kész a melegítés. Gondoltam magamba, így mondják, ha valamit melegítenek. Ezért rea es vágtam:

– Nyugudtan melegítse!

A házinénim megértően elmosolyodott, s mondta: – Kész az étel. Szívesen lássuk!

Bé es mentem hézik. Ott derült ki, hogy mi es az a bizonyos melegítés.

Persze a kedves házinénim, rögvest utána kínálta az eleséget:

– Nyujjon héza!

Gondoltam viccelődik, met a gyerekek természete az, hogy folyton hozzamatatnak az ételhez. Azt hittem onnan származik ez a cseppecske tréfa. Hamaroson kiderült a tévedésem. Meg se közelítettem a valóságot. Igazából a jelentése az volt, hogy vegyen, tegyen, kutuljon héza, vagy ahogy Magyarországon szokták mondani: szedjen.

Másnap igen büszkén mentem az iskolába. Ügyesen szóba es elegyedtem a munkatársaimmal. Elbeszéltem az azelőtt való nap történéseit nekik. Mikor az ételhez érkeztem, kijavítottam a nevit, mert azt hittem rosszul hallottam, amit a háziak mondtak nekem. S ezétt úgy mondtam el a kollégáimnak, hogy melegséget ettem. Kacagtak es rajtam, jó ropogóson. Amikor a derültség elmúlt az arcikon, akkor az egyik elmondta, hogy az biza nem melegség, hanem melegítés. Ez nekem es tetszett.

Há’ így jegyeztem meg az első gyimesi csángó ételt. A nevitől eltekintve, nem akadt semmi baja neki. Erőst finomnak bizonyult. Hogy szokták mondani, megnyaltam utána mind az öt ujjomot.

Persze azután ettem még jó ízű csángó nyalánkságot es, az álivánkát, amit álevánkának, vagy néha becéztem. Érdekes, nekem valahogy nem ment egyből megjegyezni a különlegességek neveit. Mindegyiket elkereszteltem bolond felé. Kivéve a bócot, mert nálunk es létezett a túrósbóc, vagy túrós bombóc elnevezés.

Az üstbe tej irtóan tetszett, biztos azért ragadta meg annyira a figyelmemet…

A melegítésbe a hagyma isteni!

Most jöjjenek a finomságok és a hézzavalók, ahogy sikerült megjegyeznem:

MELEGÍTÉS

Előbbször a szalonnát felkockázva, de nem elválasjsztva a bőritől a tepsibe kell belévetni. Inkább tenni. Az úgy ejsze jobb. Ameddig egy cseppet kiolvad a zsírja, addig a fel kell verni a tojásokot. Ha ez es megvan, akkor rea kell önteni a matériát a szalonnára. Tetszés szerint lehet belémorzsolni, túrót vagy sajtot, esetleg ordát, de a zőccség se maradjon ki. Főleg a ződhagyma. A szalonnával együtt es belé lehet gübbenteni a hagymát. Legalább egy cseppet megpirul, amíg reakerül a tojás, túró satöbbi, mint a szűzleány, amikor csapják a szelet neki. Ha mán benne van minden, ami kell, akkor jöhet a sütés. Nem jó erősen megpirítani, csak módjával. Az a jó, ha minden belétett ínyencségnek külön es, s egybe es, érzed az ízit. Aztán máres lehet enni finom puliszkával.

ÁLIVÁNKA

Az alivánkához terebúza s rendes liszt kell beléje, s még tej, tejfel, tojás, vaj, cukor és lekvár. Még szoktak belétenni sütőport, s egy csepp sót es. Ej be finom tésztát lehet rittyenteni belőle! Amikor kész a tetejit bé szoktál hinteni porcukorral. Puliszka tésztának es szokták mondani. Egyik, egyszerűbb változata a málé.

Nem nagy macera az elkészítése. A langyos tejhez cukrot vetünk valamennyi vajat. A felvert tojáshoz savanyó tejjel dolgozzuk egybe, majd az egészet esszekeverjük az elékészített, főleg tere búza liszttel. Tej helyett lehet savanyó tejet, vagy jaurtot tenni. Egy órácskát állni hagyjuk. Közbe-közbe belé-belékavarintunk. Lehet a felmelegedett lerbe / sütőbe bévetni. Odaügyelünk. S amikor úgy lássuk, hogy kész, akkor kiszedjük. Tejfellel, vagy lekvárral lesz irtó finom az ízesítése.

A csángó ételekbe a vajacska és a sajtocska, úgy kell mint a bubának a tej...

BÓC

Há’ ez egyszerűbb eleség, negy nagy vaszi az elkészítése, de jól fekszik a „belügyminisztériumnak”. A puliszkát feltétlenül el kell készíteni. Nem baj, ha zsírt es adunk héza. Darabokba lapítóra vagy lehet tányérokba kitenni, hogy egy cseppet ott egymagába keményedjen. A közepibe belé kell tenni a túrót. Ki hogy szereti. Többet vagy eppeg kevesebbet. Aztán esszehajtogatva a puliszkát, nehogy kilátszodjék a túró, gomboccá formálom. Tepsibe, vagy a fűtő tetejin es ellehet készíteni. Azé’ oda kell ügyelni, hogy az alja ne égjen meg, csak megpiruljon.

Puliszak savanyó tejvel, ej be finom es!

ÜSTBE TEJ

Abba az üstbe, amibe elkészítették a puliszkát, tejet szoktak beléönteni. Miétt es? Met az üst oldalán, szépen megpirulva, még mindig van puliszka. Azt pedig kanállal kivakargatni, s a benne lévő tejjel béhörpinteni, egyszerűen isteni.

A fokhagyma, s a pityóka se rossz eleség...

Jó étvágyat kívánok hézik!

Fenyőszegi B. Levente

Kérésre itt a BÁLMOS receptje

Hézavalók: soó (savó) juhtejből, puliszkaliszt, erősebb vaj, juhsajt, tejfel, só, sajt.

A tejet tejszínnel együtt bégübüljük, s fűtőre rittyentsük. Amikor mán eléggé felforrt beléadagoljuk a puliszkalisztet. Alamuszi láng felett, folyton-folyvást keverve puhácskára hagyva az állagát készítsük el. Amikor esszeállt a kívánt matéria akkor elékapunk egy habverőt, s gyorsan dolgozunk rajta. Kicsit úgy tűnhet, hogy a kezed mán szinte szakad le, de nem. Amikor kijő belőle a zsiradék, akkor nincs idő szimmogni, hanem vajat vetünk rea, s tovább keverjük. Amikor a puliszka teljesen lágy let, akkor a zsíros levit külön kell önteni. A sok mindenen átment puliszkából gombóchoz hasonlót  formálunk. Jó rearakni egy csepp szalonnadarabkákot es, úgy jobban csúszik.