Putyukálni kellene az áldásos természetet

Egyeskő a kivillanó rengetegből

Nehez elhinni, de az élővilág, s amibe megvette a lábacskáját, hamarább keletkezett, mint mű emberek. Legalábbes ezt mondják. Mű csak úgy, egyszer csak, hogy mikor, azt hagyom az okosokra, de itt voltunk. S aztán mintha mi sem történt volna beléheppentünk (belékényelmesedtünk) ebbe a csudás világba. Azóta jól elvagyunk, megokosodtunk, hatalmasok, sőt, mindennek a tetejibe uralkodó fajok lettünk a Fődön. Úgy mondjuk sokat fejlődtünk tudományilag, technikailag, de úgy nez ki nem mindenben. Met ha jól megnezzük, akkor lássuk, hogy egyesek közülünk nincs mit kezdjenek az ereikkel, másokot kedvtelésből, vagy energiájuk levezetése gyanánt vacsogtatnak. Muszáj cirkuszt rendezni közbe-közbe, met az elveszi az igazi figyelmet a bajokról, mint például a nyakunkba zúduló óriási méretezésű hatalmas sok szemétről. 

Csíki vadon

Az esszegübült-mocskolt természet nem sokat beszél, megszenvedi a múltat s jövendőt, de elintéz majd minket es, ha nem kezdünk mán valamit magunkkal, met őtet biza’ putyukálni (itt – megbecsülni, babusgatni) kell. Met Ő körülvesz, átölel és közbe, na nem mindig, de védelmez bennünket, csak tudni kell bánni véle.

Tisztás erdei füzikével  (derécével)

Az a helyzet, amióta az eszemet tudom örökzöld téma maradt az édes anyatermészet rendbetétele, megtisztítása. Nem es olyan régen a felgyülemlett szemét nem létezett. Nem tudott szaporodni, met amint szemétté változott volna mán hasznosították es. Mindent hasznosítottak belőle, valamire jók voltak még a melléktermékek es. Nemcsak a természetes ganyénak való anyagokot, hanem amit az ember gyártott az ő eszivel. A papírok kitűnő alapanyagok tudtak lenni tűz gyújtani vagy csomagolónak. A konzerves katoják csürke (csirke) itatónak vagy etetőnek, esetleg „virágvázának”. Az üvegek, de még a műanyagpalackokot es bor, víz, tej satöbbi tárolónak használták. Mindennek megvolt a helye, s semmi se volt elhanyigálva (eldobálva) szanaszét. Mindeközbe’ az üveget, papírt és a fémeket le lehetett adni gyűjtőközpontokba. Adtak egy kicsi péndzt érte. Ez arra sarkallta a honpolgárokot, hogy ne mocskoljanak. Viszont evvel a műanyaggal sok a baj. Egyszer az, hogy mű. Mű találtuk ki, s nem nagyon vált a hasznunkra. Túl elterjedt, s anélkül es jól megvoltunk. Ha meg kell nekünk, akkor nem ennyire, hogy lassan mán münk es azok leszünk.

Havasi táj

Most meg a sok szemét csak úgy dobálja szanaszét a szemetét, ki se nyitja menet közben a szemét. Ez a harci helyzet. Beszélni, annyit beszélnek róla, hogy az ember jön, hogy megfutamodjon. Persze szemcseppnyi eredménnyel. Na igen, hogy szavamot essze ne hergeljem, jó ez a különválasztós szemetesek, hogy nájlon, papír satöbö, de mégse az a faintos… Ösztönzésképpen a jó öreg jutalmacskát, a péndzt, vagy levásárlási papírocskát kell adni helyibe, s lassan megint megtudna szépülni minden. Újra vissza mehetne a gyárokba a sok felgyűjtött anyag, s ott pedig ismét fellehetne dolgozni, vagy mi. A szemethegyek pedig szemmel láthatólag csökkennének.

Kilátás  madárberkenye bokorral Zsögödre

Egy néhán villanás pötyögök le a közelmúltból: Csak Zsögöd és Csíkszereda egy szemétgyűjtési napján több tonna mocskot gyűjtöttek össze a környezetvédelem nevében az igazi és a önkéntes, idejikből áldozó természetrajongók. Az Oltból legalább egy áruháznyi flakonyt (műanyagpalackot) halásztak ki hálós módszerrel. Igazából azokot kellene ilyenkor béfogni, akik csak úgy csuklóból megengedik maguknak a mocskolást... Azok asziszem belül es úgy nezhetnek ki, mint, amit eppeg cselekszenek.

 

Nagy Laji dombi sziklás

 Vajon most mán valami tanfolyam, netán felsőfokú végzettség kellene a szemetek helyes tárolása, használata végett? Addig amíg az agyasok ki nem találják a megoldást mi lenne, ha a szemetet mindig, de rendesen a kukába raknánk. Megmondom mi, tiszta lenne a környezetünk és még örvendezni is tudnánk neki. De úgy látszik egyesek szeretnek a saját mocskukba hempergőzni, mint a csintalan kicsi malacok.

A szabályozott, de még mindig kanyargós Olt folyó Zsögödferedőről

A természet gyönyörűséges képeivel fogom tarkázni a rövidke gondolatba szedett írásomot.

Nagy-Küküllő Segesváron. Hoppsz, a kép bal alsó sarkában egy flakonnyal...

Fenyőszegi B. Levente