MAGYAR VAGYOK

Leveleit bontogató Egígérő vackorfa 

Kérdések sorozatával és szittya válaszaival lehetne magyarázni székely-magyarságomat. Azonban nekem mégis elég annyi, ha ennek a népnek a nyelvét beszélem, a mostani megőrzött formában. Nem tehetek róla, de szívemben érzem azt a különbséget, amely elválaszt más nemzetektől. A lelkem mélyén lapuló kincset felszínre tudom hozni, mert a népem múltban gyökerező erősségével és a jelenben lévő lehetőségeivel beszél hozzám. Bennem ugyanúgy el vannak rejtve ezek az értékek, mint a többi hasonló embertársamban, akikkel együtt vagyok ebben a nagyszerű családban.

Kora nyári margarét integető 

Nem vagyok se több se jobb, mint más emberfia, csak próbálok magyar nyelvűként hű maradni magamhoz és azokhoz, akik e nemzettség tagjai. Minden egyes olyan értéket őrzök a szívemben, amitől más és jobb lehetek, mert nem a gyengeségekre kell gondolni, hanem a tiszta forrásból fakadó kincsekre. 

"Virágba borult" lombozat

Amit mi tudunk, az más nemzet fiai nem tudhatják. Gyöngyszemeinket füzérbe szedve sorra a titkok kapuit nyitják meg előttünk, amelyek egybefoglalják a mindenség kulcsát, - az öröklődést. Ezer meg ezer év rejtőzik bennünk. Kicseng népdalainkban, ünnepeinkben, szokásainkban, és az egész életmódunkban. Kísértetiesen követ ez a kötődés, ameddig létezünk. 

Csendes őszi búcsú

- Az égig érő fára feleregelni, csak úgy tudok, ha hozzájárulok e nemes szellemi teremtmény gondozásához. A gyökerektől kezdve, egészen a legmagasabb ágakig, amelyek a végtelenbe nyúlnak. Saját világomat benne találom meg, ha végigsétálok a csodaszarvas útján, égen, földön, levegőben, - tűzön vízen keresztül.

Téli kert melegénél

Elmélkedés a magyar mivoltról (2003. tavasza)

Székely esküvőnk

Fenyőszegi B. Levente