A drámaíró szimbolikus halála

 Szimbolista dráma három szimbolikus felvonásban.

SZEREPLŐK:

1. Mutui Guţu elvtárs, a hazafias drámaíró

2. Georgescu elvtárs, Mutui Guţu elvtárs barátja és pártfogója

3. Georgescu elvtárs fia

4. Aurica Dinamo elvtársnő, Mutui Guţu elvtárs szimbolikus szeretője, azaz hősi kedvese.

A cselekmény a második világháború kellős közepén zajlik, pontosan 1942 késő őszén.

A történet maga a horthysta rendszerben hullámzóan háborgó, hitlerista szimbólumokkal burkolt tragikum.

A szocializmus gyerekei: Mutui Guţu elvtárs és Aurica Dinamo elvtársnő
 

I FELVONÁS

SZÍN: Egy szín, azaz fásszín. Benne, egy farakás tetején Mutui Guţu elvtárs szimbolista drámát ír az igazságtalanságról. A dráma főszereplőjeként kedvesét Aurica Dinamo elvtársnőt nevezi meg. Kedvese tudva a dologról, de amúgy is jóságos, szimbolikusan mosolyog, hol neki, hol maga elé egy farakáson.

Mutui Guţu elvtárs - Ah, megírom életem legcsodálatosabb drámáját. Messzi kommunista földeken fogják dicsérni kitűnő művemet. Na persze, visszafogottan fognak áradozni, hiszen egy kommunista nem sajátítja ki a boldogságot. Együtt örvendezik a szabadság jegyében a többiekkel!

Aurica Dinamo elvtársnő - Rossz előérzetem van elszánt, nagy tettekre kész drágám. Meggyőződésem, hogy ezt a háborút nem élem túl. Valami azt súgja, valamilyen módon, hogy eme jövőbeli esemény súlyos helyzetet vontat maga után.

Mutui Guţu elvtárs - Miért? Mi ellenállunk! Előttünk a dicsőséges eljövendő! Mi kell ennél több? Talán lekváros kenyér? Az is fog lenni rogyásig!

Aurica Dinamo elvtársnő - Ha meghalok emlékezni fogsz rám?

Mutui Guţu elvtárs - Igyekszem emelt fővel megtenni!

Aurica Dinamo elvtársnő – Hiszek benned, mint a rapid vonat, ami egyszer csak eléri az állomást, a cselszövők mérgére.

Ahogy ezeket a szavakat hősiesen kiejtette száján, lecsúszott a farakásról, a farakás meg ráborult. Rögtön, halaszthatatlanul szörnyethalt.

Mutui Guţu elvtárs - Jaj, Aurica, meghaltál. Meghaltál, de szellemed, ártatlan buba orcád tovább él majd művemben. Száll majd a fönséges és határozott harcias gondolataid, szeretni való szabadságos elmélkedéseid olvasás közben, Ibériától Kamcsatkáig, s talán tovább is! Ahhh, az a fontos, hogy nem a mocsok hitleristák, vagy annál gazfickóbb horthysták kezében haltál meg.

Mutui Guţu elvtárs magához szorítja kedvesének elhalványult testyét és rőköl.

II FELVONÁS

A színen síri csendben kisírta magát Mutui Guţu elvtárs. Majd az orrát is kifújta a sarló és kalapács díszes zsebkendőjével, amit Aurica Dinamo elvtársnő saját kezével hímzett meg. Fájdalmát magasabb szintre akarta emelni. Ezért úgy döntött elordítsa magát. Meg is tette, a szundikáló közönség szomorúságára. Aztán felállította a már össze eszkábált emlékoszlopot kedvesének. Távolról is jól kivehetőnek tetszett Aurica Dinamo hősnő neve. A fájdalom nagyobbika az vala, hogy mégis Hitlerista szimbólum alatt kellett meghalljon szegény pára. Íme a bujdosás kegyetlensége... Neve alatt egy kis aranyos megható versikét írt rá a mester: “Oh te halál mily kegyetlen valál!”.

Mutui Guţu elvtárs rőköl tovább a leomlott farakás fájának egyikén, miközben betoppan Goergescu elvtárs a legjobb barátja és annak beton szilárd fia.

Georgescu elvtárs - Jaj kedves hazafias barátom, menekülnöd kell, mert jönnek a horthysták!

Mutui Guţu elvtárs - Ne megyek sehova, erről nem nyitok vitát! Ééén született hős vagyok!

Georgescu elvtárs – Hidd el most menned kell, nélküled hogyan építsük fel akkor a hazát?

Mutui Guţu elvtárs – Hősökre, példaképekre is szükség van, vagy mi, hanem béfognak maguk mellé ezek a gonosz imperialisták!

Georgescu elvtárs fia – Jaj, kedves kommunista drámaíró, élő hősökre nagyobb szükség van. Fel kell építeni azt a sok füstölgő gyárat, s blokkot! Valaki le kell döntse az egyenlőtlenség hajdani kastélyait, kúriáit!

- Georgescu elvtárs fia az apjához - Apám akkor legalább mi menjünk.

Georgescu elvtárs - Te ne makacskodj Mutui Guţu elvtárs! Igyekezni kell, mert a horthysták már itt vannak a faluba, itt vagyok én is a fiammal faluba, te is itt vagy a faluba, és a halott kedvesed is itt van a faluba, de itt vannak a falubeliek, azok kutyái is. A többi állatot sajnos felfalták, már macskánk sincs.

Mutui Guţu elvtárs - Meglássátok ezek a semmiháziak mennyire megrettennek majd ettől a sírfelirattól!

- Rámutatott tákolmányára, ami alatt kedvese nyugszik.

Georgescu elvtárs - Ne nagyfejűsködj annyit, egy napra elég egy hőshalott!

Mutui Guţu elvtárs - Nem érdekel! Még az ingemért is! Itt maradok! Megmutatom ki vagyok ezeknek! Mindenképpen csak erre esküszök, hogy ellenük fogok harcolni halálomig!

• Egy ragyogó piros tagsági könyvet húz elő zsebéből.

Georgescu fia a meghatódottságtól sírni kezd.

Aztán hárman sírnak.

Kis idő múlva Georgescu és fia, nagyon sürgősen, rohanva balra el.

III FELVONÁS

Ugyanabban a fásszínben kíméletlenül berontanak a horthysták. Pillanatok alatt szimbolikusan felkoncolják Mutui Guţu elvtársat. Persze sötétben zajlik az akció, néhány fényvillongással, és hősi, de mégis szomorkás hazafias zenei aláfestéssel tarkítva.

Mutui Guţu elvtárs - Jaj! Áh! Uh! Végem!!!

A hortisták - Adj neki! Aszta! Ellenáll te!

ÚTÓIRAT - Egy horthysta tiszt kezébe kerül Mutui Guţu elvtárs remekműve. Szimbolikus gyorsasággal elolvasta és befejezte. Egy pontot rakott a végére.

A függöny szimbolikusan majdnem összezárja magát.

A fásszín ahol Aurica Dinamo elvtársnő hősi életét vesztette

A közönség csendesen sír, majd felemelt fejjel távozik az ajtón át a már épülőben lévő szebb jövő felé. Van aki kint rágyújt, vagy tökmagot vásáról, s aztán társaikkal szimbolikusan eregélnek hazafelé.

                                                                                                                        VÉGE.

1987-es pirkalmányból...

Fenyőszegi B. Levente