 |
| Varvara fijatalon. Ez a bolond Fenyőszegi cirkalmazott meg régebbecske |
Kedveskéim! Ebbe a azt se’ tudom mi a mennykő ütött belé -féle időjárásba sok minden kezdett forogni a kontyom alatt. Ezért es, ameddig ki nem sülik az agyam ettől a melegtől, belékezdek. Személyesen én, Varvarácskacska nénétek mondom el a teljes igazságot. Nem szokásom magamot csak úgy becézgetni, mások hízelegnek nekem így... Eleget tudom, hogy mán vén bolond vagyok, s ejsze nem kéne ennyire putyukáloskodjanak. Pedig fijatal koromba’ ej be formácskás es voltam. Ahol eljártam, rendesen megfordultak utánam, kivéve a részegek s a vakok, s aki sietett a vonatra.
Csakhogy most nem es erről akartam beszélni. Valami egyebről. A mocskolkodásról.
Tuggyátok-e annyi mocskosságot megettem a zéletem során, hogy ha az péndzbe lenne meg nekem, akkor nemhogy én, de a rokonaim, s barátaim, s ejsze még az ellenségeim se eheznének. Mindezek mellett királynéként tudnék élni. Nem kellene a kertbe dolgojzak, s mezőn még annyit se. Csak döglődnék, finomon mondva heverésznék egyfelé, ameddig fel nem vetem a talpamot.
Az a helyzet bubás pillangócskáim, aranyos ganyétúró szépségű fényes bogárkáim, dungócskáim, s még mittudom mi a ráksúlykáim, hogy mocskolkodni irtóan könnyű. Csak kibökkeded magadból, ami eppeg csak eszedbe jut, s kész es van. Egymás biztjába úgy tud menni mint a karikacsapás. Akárkire rea lehet akasztani akármit. Legtöbbször úgy gondoljuk, jól elfér rajta. Pillanatok alatt, ügyeskedve, meglehet vetni olyan lehetetlenségekvel a kiválajsztott illetőt, hogy az eszed es elmegy. A legdrágább emmberből es egyes rafinált rosszakarók nagy hirtelenjibe bolondot, tökkelütöttet, gazembert csinálnak belőle. Pláné a mai világba, de azétt ezek a fajták a régibe es tudtak ügyeskedni..
 |
| Zsögödi bugják |
Amikor valakiről hírt kapsz, hogy ej be rendes, s mán-mán szoknád meg, egyből kiderül, hogy alattomos ravasz, s ki tuggya még mi a mennydörgős mennykő, hogy az, vagy nem az. Csak az a baj legtöbb esetbe, hogy az a valakicske csak akkor értesül róla, amikor mán belégázolva ezervel a lelkibe, kinyírták. Ejsze olyanhoz személhető, mint amikor a zemberen áthajt egy kétlovas fával jól megvetett szekérterű. Azé nem ajánlom a kipróbálását, met nemcsak a szemed ugrana ki a helyiből, hanem ki es nyúlnál mint egy varasbéka, s osztán hozhatnák neked a fakabátot. De a lelked hézahasonlítgatva az elmondott helyzethez, szinte nélkül annyira lesz viseltes.
Ha pont te vagy a kiszemelt, akkor ilyenkor, ha tudsz felálsz a földről, s hanem végiggyalogol rajtad egy egész ezred. Lehet az rokon, üsmerős, jó barátnak álcázott szerelék, aki meggyőződésből, félelemből, kényelemből, vagy csak azér’ es, simán a rajtad átgyalogos seregvel tartanak. Semmi gond nélkül belényomnak nyakig a ganyéba, met te vagy a kiszemelt.
Na de, ha méges sikerül feltápászkodnod ebből a szargödörből, akkor ne vedd elé a bolond ingedet, s add vissza mindegy szálig, akik hergeltek, csúfandároskodtak, vagy másképp bántottak, met akkor abból veres kókis meséje lesz. Elárulom kicsi bügyürkéim, hogy most valahol itt tartunk. Aki kapja tízszeresen vissszaaggya, mind Lúdas Matyi (habár Döbrögi tényleg megérdemelte a fatestápolós kezelést...)! A bosszúba az igazság! Sakkor mit érek el véle. Vérszemet kapok a kókságra, ahelyett saját életemet éljem. Persze nem azt mondom, hogy egy csepp leckéztetés nem fér belé, jól es esik, de azétt sorozatot nem érdemes csinálni belőle, met annak, hogy lenni szokott, sohase sincs vége.
 |
| Zsögöd a frissen kaszált mezőcskéivel |
De álljunk csak megy egy szóra! Nem lenne ildomosabb éjszrevenni a sok jót egymásba, s nem mind örökkétig hergelőzni? A mutató újjunkot nyújtogatni másra, mán meg es van a hibás módjára helyett valami mást kitaláni? Persze, hogy akad rendesen nap mint nap, ami nem tetszik, amit látsz a másikba. Vagy csak az érvényesülés, a nyavalyás helyezkedés miatt áttaposol a másikon? Méges minek? Van-e erre valami okoskodás? Asziszem csudaböngyörkéim nekem vannak elgondolásaim erről es. Há’ például egymást meghallgatni, háha valami irgalmasabb eredményesség kisülne belőle, s nem az első jött-ment hírnek bédőlni, mint egy rozoga kerítés ahogy teszi egy erősebbecske szélbe’. Isteni volna tudom, mind a reggeli tojásrántotta egy csepp zöldhagymával, de sajnos mégse válik bé. Asziszem a végtelennek tűnő, pedig nem az, tyúkszaros életünköt úgy szeressük, ha zajlik. Főleg azok, akik rea érnek, vagy az üres napjaikot valamivel ki akarják tőteni, s nem tudják mivel es, békavarnak becsületesen, hadd zajoljék zajosan, ahogy mondani szoktam, rendesen!
Az a furcsa, ennek ellenire méges mennyire szeretünk együtt lenni, nagyokot marháskodni. Asziszem a kutya ott van elásva, hogy az ér rea a bajok csinálására, akinek nincs semmi dóga. Met a baj, szó közöttünk maraggyon, úgyes van elég.
Amióta nyugdíjba jöttem, nem mondom hogy nincs dógom, de mán én es jobban észreveszek mindent. Amit nem kéne azt es. Addig bezzeg nem fogott a zsigora. Nagy fáradtan bélepcsentem az ágyba, s reggelig úgy aludtam mind a bunda. Most van időm megfigyelni magam baját es, hogy itt es fáj, ott es fáj, s részletezem. Ki tudtam finomítani a nyögésteknikámot es. Félek nehogy elfogjon a ravaszság fonala a rosszindulatoskodásra. Pedig régebb es volt nyavalyám, de mind a hirtelen jött rossz idő, úgy el es vonult, met gyorsan orvosoltam a bajt. Nem jutott idő a nyögdölőzésekre. Azétt es kezdtem újra kimenni, s takarni, mint régebb. A táj bubásságától, a szellő incselkedésitől, a madarak csicsergésétől, a közeli fenyvesektől, s a házak látványától teljesen nyugudt leszek. Semmi idegesség, s jó nyuguvóra térni.
 |
| Szépecske gyimesfelsőloki táj rendezett kaszálókval |
Asziszem, másnak se ártana, ha naponta nemcsak egy cseppet foglalná le magát a zember, hanem keményen dolgojzna (mondgyuk amennyit bír), akkor ejsze jót se tudna mondani a másikra, nemhogy rosszat. Esetleg a pihenések között okoskodhat, amikor két kupicával bévesz a testbe, ha bírja. Höhöhö!
Varvara nénétek hangját közvetíti:
Fenyőszegi B. Levente
