A nincstelenség káprázatos fénye

Ha szegény vagy, akkor legfeljebb csak módjával van amit a tejbe aprítani. Biza megeshet, hogy kínodba a szék karfájába, ha van olyanod, keményen beléharapsz. Ki tudja még finom es... Nincs mit tenni, mikor szűken osztják az eledelt, s ritkán tudod megnyugtatni az éhségtől motorozó hasadot. Az biztos, van amire gondolj, s rendesen képzelegj! Csudálatos álomvilágot látsz, még bubásabbat, mint gazdagéknál. A hamizáson kíjjel ráadásként ott van az öltözködés. Még akkor es, ha egyesek eléges cifrán, szinte ruha nélkül járnak. A divatosság nem olcsó. A csóróknak csórós felszerelés jut. Azétt van, aki elé vakarja a föld fenekiből es a szükséges péndzt, csakhogy villogjon egyfelé. De kinek es? Ilyen esetben nem baj mennyire kornyikál a belügyminisztériumi hasbélés, met úgyes a sovánka testy a menő.

Na de, itt még nem ér véget a szegénykedés árnyoldaldeszkája. Nyugudtan elmondhatom, hogy ott ahol egy lakocska van, s az es dülledezik, azé a’ mán baj, met oda télen meleg kell. Honnan es lesz tűzifa, vagy fűtés? Jó kérdés. Asziszem erről nem érdemes rötyötöléssel tölteni az időt, hanem intézkedni jó, realépni a tettek mezejire. Hogy szokás mondani: Járjon az a kéz! Arról nem es beszélve, hogy tényleg omladozik a vityilló, elkelne egy csep helyrehozás, bütykölgetés satöbbi. 

A nincstelenség egymagába nem szégyen, csak nincs mit kezdeni véle. Mondjuk ettől eltekintve van, és egyeseknek jó sok kijut belőle. Az es igaz, hogy csak úgy nem hányják ingyen reád a sok péndzt, s azért persze meg kell dolgojzni. Van, amikor nem füllik a fogunkra a munka, de ha élni akarsz, akkor rögtön érteni fogod, hogy ez se közkívánság, jöhet bármilyen es az. Jobb munkát kapni, a szerencse mellett egyéb es kell, mondjuk ész. Néha még az se elég, ha elég okos vagy, mert nincs ahogy iskoláztassanak, s így nem tudsz egy jobban fizető állást megkapni. A legnagyobb baj, méges a betegség, mert, ha az leüt, akkor vitte víz a házat, mert miből a nyavalyából tudod kifizetni a nyögdölőzésedet… Hova és kihez es fuss úgy nagyhirtelenjibe? Na, eszket tedd össze, s ne szedd szét!

Azétt, egyezzünk ca’ meg kicsi barátocskáim, sokak számára a szegénység lenézős műfaj. Úgy a pince mélységitől a Főd középpontja felé... Mind nézheted le a szegényeket, vagy fel, s jobbra meg balra es, de neki mindegy, amikor az éhségtől szikrát hányik a szeme. Attól még nem lesz másabb a sorsa. Hánkolódhat tovább a nélkülözésbe. Igaziból, aki ennyire nyissa ki a csipáját, sajnos az es szegény, de nem nélkülözésben, hanem lélekben.

* * *

Ha szegénységről beszélsz, akkor nem érdemes hitványkodni, me’ te es sorra kerülhetsz. Az mán nem es annyira rossz dolog, ha egyszerűen látod magad előtt azokot a polgárokot, akiknek nem meg olyan fényesen a mindennapjuk. Nem kell rögvest véleményezni őköt. Az es igaz, elég nehez megérteni, s főleg úgy élni, ha a nincs a leggyakoribb szavad a szótárodban.

Vannak, akik belészületnek ebbe az életmódba, de akadnak olyanok es, akik szándékoson választják meg. Na azoknak ejsze a legjobb, met nem futkároznak elérhetetlen délibábok után. Tudják, hogy mit es kezdjenek magikkal. 

Azétt annak tényleg van valami varázslatossága, ha nincs semmiféle vagyonod, semmire se tetted rea a kezedet. Az a legjobb, ha még nem es vágyakozol, kívánsz azokból, a nem tudom mikből, amikből semmit se tudsz magaddal cipelni a túlsó partra. Ez az érzés felszabadíthat minden alól, met nincs mit kucorgass, sajnálj. Boldogan ellehetsz a nagy világba. Még szökőspárga se kell hozza.

Az mondjuk színigaz, hogy valamiből méges meg kell élni. Ezt-azt igénybe kell venni, ahhoz hogy idő nap előtt nehogy megmeredj, de ne gyűjtsed aszkot a felesleges dolgokot, ha kell, ha nem, ami úgy se kell. Ahogy szokás mondani, megvan, s nem kell enni adni! De minek es?

Ha látsz az előbbiekben bémutatott, vagy hasonló embereket, akkor erőltesd meg magadot, s legalább úgy nezz rejik, ahogy teszed szeretteiddel. Nem kell undorodni tőlik. Ha egyebet nem tudsz eregelj cag onnan el. Ha nem tudsz szívből jövően figyelni rejik. Ha pedig igen, akkor hallgasd cag meg mi baja, ha egyebet nem tudsz, biztassad. Egy vállveregetés, egy kedves mosoly csodákra képes. Jó ha tudtára adod azt es, hogy ő es ér annyit, mint más. Ne egyből vonj le következtetéseket, s pecsétet nyomj az agyára, milyen bugyuta furcsaság, s nem lássa, hogy mibe él.

Ilyeneket odabökkedni, hogy borzalom mocsarába hengerődző, satöbbi, eléges durva. Tudd meg akkor te vagy a balga, met a szegénységnek es megvannak a maga szépségei. Ha megindul egy nincstelen felé a bizalom, kinyílik akár egy virág, s az ő szemin keresztül es megtapasztalhatod milyen es a világ.

Mi es jut a nélkülözőknek. Az egymásba kapaszkodás, az egymás segítése. Könnyűszerrel reatalálnak természet adta eleségekre, amik magiktól nőnek. Szívesen mutatja az utat egy ilyen ember, főleg tavasztól őszig, met neked es jut belőle. A vadon kincsestára egy terülj-terülj asztalkám, csak hajlamosok vagyunk elfelejtkezni róla. Imigyen rendbe tudja szedni kik-ki a saját csomagját, amiben a lélek lakik, s olyan patyolat tiszta lesz tőle mindenki, hogy rendesen beléfénylik. Biza a csudás környezet nyugodtabbá, s egy cseppet anygyalkábbá változtat münköt es.

Hol es állsz meg a szegénységbe? Há’ szükséges, hogy valahova le tudjad hajtani a fejed, s ilyenkor nem eppeg az erdő közepin lévő tisztás mohapárnájára gondoltam. Mondjuk közbe-közbe az se rossz. Kedvtelenek lehetünk még annak ügyiben es, ha közbe burungérozik a hasunk a sok levegővételtől, vagy az eleséghiány miatt. Méges asziszem, nem baj, ha van ez es az es, de nem árt béhúzni a féket. Élni es kell, vagy miétt es születtünk a világra, ha nem arra.

Szeressük az Fődet, aminek ölében vagyunk, s ne bántsuk magunkot, met a kihúzott faág es visszacsap. Csodáljuk és tanuljunk tőle, met minden itt van helybe, csak szeretni kell. Úgy ahogy tették eleink egy része, akkor es, ha eppeg nem jött ki olyan fényesen a mindennapok számításai.

Valahogy úgy vagyok vele, hogy a nincstelenségben láthassuk meg, magunk szűkölködését, és a tehetősebbek lélekbeli szegénységét. Biza, a kucoriság sose vitt előre. Persze ez sincs kőbe vésve... A tehetetlenségünk pedig ad egy tehetős kapaszkodót, s ez a jóindulat bőségének köteléke, ami nap, mint nap körülvesz az egymásrautaltság káprázatos fényében.

A fényképek a családi archívumból vannak.  

Fenyőszegi B. Levente