CSIHÁNYCSUDA (CSALÁNRÓL röviden)

Ez a gyógyító szinte mindenhol fellelhető burjány eppeg sok nyavalyára jó, de azétt mindenre mégse. Ugyanakkor elég sok fáintos dologra igen. Csudás hátvakarú tud lenni. Főleg a komisz kölykeknek. Nekik asziszem, hogy seggvakaró es… Méges úgy tarcsák a füves emberek (de nem azok, akik füvezni szoktak), hogyha a világ tudná milyen gyógyhatása van, mind csak csihányt termesztenének. Há’ mondjuk ez egy cseppet túlzás. Annyira, mint ahogy a teheny es füvezik, de azétt mégse drogos...

Frissen szedett csihány

 

Na de, hogy mit es lehet kezdeni véle? Csinyálnak belőle csihány levest! Ööö, aszongya csihány zószt (szószt) (sakkó’ nem kell spenótot venni), de ejsze teának a leghatásosabb, vagy ha kifacsarják levit, úgy se kutya. Azé gyógyburjányok keverékeibe es belé-beléteszik.

Mán tavasz béköszöntekor, amikor mán kibútt a födből, érdemleges szedecskélni, mett akkó’ irtóan friss a hajtás! A zsengesége végett ej be finom tud lenni. Na, nem nyersen! Attól felduvadna a budzád, s olyan lennél, mint egy mai húsos szájprémű sztárfehérnép .Meg ne próbáljátok az úristen megfizeti!!! Leforájzva, meglobbasztva, vagy főjzve, úgy a jó! 

Csihányzósz (csalánfőzelék)

A csihányt azétt máskor es jó szedni, csak mindig a friss hajtású csihánylapikot érdemes esszegyűjtögetni.

A’ jó, ha az erdőbe, vagy olyan helyen gyűjtődik bé, ahol nincs sok mocsok a fődön, na: flakony, konzerves doboz, sörös üveg, csipszes zacskó sötöbö.

Most, hogy ez es megvót, akkó lépjünk ca’ tovább. Izé, asszongyahogy felvázolom mire es jó. Arra, ha a zembert megtalálja valamilyen betegség. Például: alig tud pisilni, gyulladásos, szuszogós, köhögős sötöbö nyavalya, na arra! De az asszonynak, a kölyköknek és még cefréknek es ugyanolyan jó hatású, biza! Tehát, hasznára válik a nép apraja-nagyjának, de még mennyire!

Mostanság nem annyira divat iszogatni a teáját, pedig egy csepp borocska mellett fel se tűnik. Ha belégondolsz abba, hogy fijatalító hatású, mán megérte. Segítségével még lélegezni es jobban lehet. Ha béküllentessz (megiszol) belőle egy csiporral, mán nem es fulladsz annyira, s hej de csudás, hetyke lett lesz a járásod. 

Kész a csihány tea

Erőst jó még vízhajtásra, vérzéscsillapításra. Saz aranyos testyen, amit a hírverésekbe mostanság rendesen mutogatnak, valami bibi kelejtkezik, jó csihányval orvosolni. Persze ott, ahol kifelé áll a véna, sö veszettül fáj. Isteni, ha ennek a burjánynak a csudás varázslevével borogatódik annak a helye. Ne hagyjátok ki azt, hogy a bajra a csihánylébe mártott rongyot kell reája rakni. Má’, mint a sebre.

Még istenien tud hatni a csontokra, sö az izmokra, a rozzant ketyegő (szűvecske) es jobban dobog tőle, de idegeket es renbe szedi egykettőre. Ájj sza meg, met még tudok bőcsködözni (dicsekedni) véle! Vérnyomást percek alatt, vagy egy kicsit később, de megszabályozza, tiszticcsa a vesét, izmosan tarcsa a véredényeket, az örökletes izéket egészséges egyensúlyba rakja, sa zimunyrendszer bikaerős lesz tőle. S amit még az orrotokra akarok kötni, s nem az alá dörgölni, hogy kiváló vértisztító es. Ez mind szép es jó, csak ne adagoljunk sokat belőle, elég egy fél csiporral, met vizet es hajt belőled rendesen. Aki túlzásba viszi abból rongybuba lesz, s a reanimálén (sürgősségin) köt ki. Jó azétt arra es, ha baj van a belügyminisztériumval, bélhurut ellen. Ugyancsak nem semmi a hólyaghurutos szenvedésekre használni. Csökkenti a vércukorszintet es. Torokgyulladáskor jó öblögetni a torkot véle. Ülőfürdeje aranyeret es enyhíti.

Erdei csihány

Mint tuggyátok, mostanság divatos belőle turmixos habarcsot csinyálni.

Az okos tudósok gyökérkivonatából hajhullás elleni szert katyfaltak (kevertek) essze. Szimpla teája hat a korpásodás és a hajzsírosodás ellen es.

*

Azt es tuggyuk mán, hogy több ezer esztendeje gyógyítsák magikot véle az emberek. Rehumára (reumára) es jó. Nemcsak a szófogadatlan gyerekek egyengetésire gondoltam, hanem a reumás csapkodásra. Csak amúgy verdesték csóréságukot az emberek... Ezt a kezelést inkább a friss hajtásokval tették meg. Állítólag hatott. Az öregek se panaszkodtak. Viszont a gyerekeknek biztos használt, met, ha megkezelték egy csihánycsokorval, úgy helyrejöttek, hogy többet nem kértek belőle.

A csihány emellett sok vasat tartalmaz. Milyen jó, nem kell lerágni a vaskerítést, vaj megenni az üllőt, kalapácsot, met az elég babra munka lenne…

Nehez időkbe’ a csihányszárából fonalat szerketáltak essze, s zsákot, s még takarót es készítettek belőle. Gondolom azt a pokróc fëlé rakták…

A csihányt a házillatok es szeretik. Főleg a disznyók. Itt Csíkba, egy cseppecskét régebbecske, de nem annyira, zsákoslag szedték a csihányt a kölykek és a cefrék. Legtöbbjük kesztyűt se húzott, s mondták, hogy egy szikrát se csíp. Pedig úgy csípett, mint az istennyila, s a szemik biza szikrát hányt, de mit csinálj, ilyen a keménykedés. Feltétlenül meg kellett mutatni, hogy milyen kemény fából faragták őköt! Pedig a szedés utáni viszkető hólyagok fájdalmát, még vakarózás se tudta egy darabig enyhíteni. Úgy tudott viszketni, mint a hétszentség! Persze ezt az akkori legénykék avval bosszulták meg, hogy az erdőszéli, időközbe magasba kapaszkodó csihány langalétákot (megnőtt csalán szárakot) nagy győztesen, egy hutyuróval szétverték.

Sziklavári csihányok

A csihány a boszorkánykodásból se maradt ki. Úgy tartották az álmos könyvek, hogyha sok csihányról álmodozol esszehergelődsz (összeveszel) valakivel. Persze van akinek direkt jól jön a bajkeverés, de nem mindenki szereti. A csihány gyógyulást es jelenthet, hogyha álmodba nem szúr meg.

Kedveskéim! Aranyos bogárkáim, ha szeditek, akkó’ hújzatok kesztyücskét. A tejácskáját hörpincsétek egészségvel. Természetesen, nem vas vagy más fémszűrővel szűrjétek le, met akkor oda a hatása.

* * *

A CSIHÁNYRÓL, mint megannyi gyógyító burjánról sok okosságot kaptok a világhálón. Válogassatok benne ügyeletvel. Ha valamibe nem vagytok bisztosok, forduljatok szakemberhez.

*

A végire tartogattam egy kis történetet. A linkre kapcsolva egyből eléritek: https://fenyoszegi.blogspot.com/2020/12/csihanyferedo.html

Fenyőszegi B. Levente

Tejes hercseskedés

Ahol ember van, ott a hergelődés se marad el olyan könnyen. Há’ miétt es? Azétt met van aki a hercseskedő (heveskedő) kicsi semmitmondó életit avval tőti ki, ha cirkuszt rendez maga körül. Kilesve az atyafiak gyengeségeit, dabbancs módon (itt - kíméletlenül) belétapos a lelkibe. Sunyin pedig azt a látszatot kelti, minha folyton valamivel el lenne foglalva, keményen dolgojzna. Azomba’ a tüsténkedés csak egy máz, met valójába’ folyton-folyvást az igazi csetepatés fesztiválra készül. Met ugye civakodás nélkül irtó magányos tud lenni az ilyenféle emberfija... Attól se tud megrettenni, hogy bévonjon a bosszantó kókságába olyan békés embereket es, akik nyugudtan élik életiket, met dógik van. 

Tehenycsorda fenn a Hargitán

A mű történetünk fő hergelődése a tejes bajokra van kiélesítve. Há’ persze, azt mindenki tudja, hogy a házi tej a legjobb. Régebbecske nem kellett annyit mókolni a csarnokba vitellel, mint most. Ott az emberek elintéjzték portán belül, vagy a megbízottval. Na’ de mindegy es me most a tejet a csarnokba veszik át. Mán kora reggel viszik oda a fincsi itókát. A tehenytartók egy része mégsem viszi bé oda a gyűjtő hóbelebáncba, hanem ő maga próbálja jutányos áron elsózni, hogy jusson, s maradjon es, csorduljon s cseppenjen es egy kicsi bevétel nekije. Valamiből csak meg kell élni. Há’ nem-e!?

A "VASTEHENY"

Mostanság mán egyesek a vastehenybe bíznak. Nem es beszéd, sokkal jobb, mint a bóti. De azétt az a fáintosabb, ami után a macska es megnyalja a bajszát. Azt ejsze jobb helybe megvenni... Mán vannak es, aki tudják kihez kell menni az igazi tehenytejért. Hogy melyék es az az igazi fajta? Melyék teheny adja azt a valóságos finomságot? Hát amelyik nem sáncból eszi a flakonyok, s egyeb mocskok mellett a füvet, hanem fenn a hegyen! Biza, a havasi legelő adta ződbe még a teheny es szívesebben harapdál belé. Az a sok gyógynövény, s fűszercsudák ereje még télen es tart nekik. Ha onnét a legelőről hojzák bé a szénát, még szárazon es az erejik szinte úgy megmarad. Met ott fennebbecske a világ teteje felé még a gyepet se mocskolják bé annyira, mint lefelé jövet. S minél jobban ereszkedsz le az embereklakta helyekhez a mocsok es úgy egyre jobban megmutatkozik.

Na most belé es vágok a nagy igazságos mesélésbe. Mán eléges régecske, vagy pár esztendeje vásárolja Zsögödtől nem messze lakó család (a csíki fővárosban) az egyik Csíkszentszépszékely faluból a tejet. Feri bá hojza reggelente oda a környékre, nagy győztesen. Ő mindig es ügyekszik a legjobbat adni a jó népnek. Akkor es úgy tëve, amikor a hercseskedő Mári néhez vitte. Úgy hojzta mindig, ahogy a nagykönyvbe le vót írva. Mári néjék és úgy tartották, hogy jobb egyenest attól venni, aki saját házából hojza bé. A mán felemlegetett családba a zasszony, Mári né vót a fineszesebb (rafináltabb) ejsze, met folyton gyanúsnak tűnt nekije minden ami körül vette. A kételkedés vót az egyik kenyere, met szerinte, ha csak úgy vakon bizalmas leszel valakivel, akkor annak annyi! Ezétt jó egy cseppet ferdecske szemmel vizsgálódni...

Felfőtt házi tejecske

Na, imigyen történe, hogy az öreg mama gyanút fogá a tejszállító Feri bá tejének minőségin. Magyarájzta nem es egyszer a zurának, hogy szerinte a tejesember folyton megmiskurálja a tejet. Szerinte nem vala elég sűrű. Az ura csitította. Ő persze tovább habukált (itt – mondta a magáét). Úgy vélte, hogy a tejet addig vizezik, ameddig csupa fehér lüttyő lesz belőle!!! Hergelődött, de irtó nagyon. Aztán mán egy idő után megtőtötte az egész utcát Feri bá állítólagos tejes miskurálásának (itt – a tej lefelezésének, vizezésének) rossz hírivel. Akik egyszer tejet vásároltak a Feri bácsikától, azokot mind egy szálig próbálta becsületesen felhergelni. Vót, aki hitt neki, s vót aki nem. Pláné aki üsmerte a szeszélyeskedéseit, az inkább távol maradt tőle. Há’ biza a harci helyzet nem vala egyértelmű. Ezétt, hogy mégse támadják ki Feri bát, még jobban felhergelte a hercs Mári nét. Annyira, hogy ketyegett belé. Úgy viselkedett, mint a kotló csak veszettül fennhangon perlekedett. Ahogy műfélénk szokás, nem mondá’ szeme közepibe a tejesembernek a baját, csak zsörtölőde háta megett istentelenül. Zsummogásának (morgolódásának), fő oka mán nem a tej minőségének fokozatos romlása vót, hanem inkább az, hogy métt es nem adtak nekije igazat! Azaz, a meggyanúsított honpolgár tejének felvigyítése vízvel lassan csak másodlagos lett. Szinte rosszullétig bizonygatta, hogy őt csak a Feri bá állítólagos ténykedése hergeli. Úgy érejzte, hogy kivívja a bizadalmát az udvar népe előtt, akkor feltétlen a tettek mezejére kell lépjen!

Egyik szép vidám csütörtöki napon, mikor megérkezett Feri bá az eladásra szánt tejecskéjével, mán felkészülve várakozott. A lépcsőházból, ahogy máskor es szokta, ha van valamilyen intézni valója, sunyin megbúva figyelte közeledtit. Mikor mán Feri bá békanyarodott hézik, azelőtt Mári né sebesen, de nesztelenül bésirült (befordult) az otthonjába, s nagyon óvatosan maga után béhújzta az ajtót. Vót es csend és béke. Várta, hogy Feri bá érjen hozzik, s kopogjon ca’ bé. Előbbször, ahogy szokása vót irtóan nyájaskodott. S semmi bévezető nélkül, hirtelen „kitűrve a seggit”, jó hercsen odadörgölt az orra alá. Sipítozva azt bizonygatta, hogy mán a bóti tej es jobb, mint a Feri bá fehérre festett ganyéléje! Feri bá tudtára adta, hogy az ő ganyélevit nem muszáj feltétlenül megvenni. Arra sarkallta Mári nét, hogy kóstolja ca meg, met szerinte azétt nem egy rossz tej. Mári né idegességébe elé vett egy piros csiprot. Feri bá megtőtötte tejvel. Mári né egy cseppet beléivott, de mán addigra annyira feltúrázta magát, hogy Feri bá képébe loccsintotta a babos csiporba tőtött tejet. Feri báról csak folyt lefelé a tehénke adta italka, menetet vágva a nyakán. Feri bá nem szólt semmit, megfordult, s háta megett hagyta Mári nét, amelyik addigra úgy szökdösött, mint kecskeszar a deszkán. Nem vót mit tenni, immán tej nélkül maradt.

Na mee! Itt van tej, ne félj!

Hát biza Mári né nem bírta sokáig tehenyke lütyü nélkül. A reakövetkező gyönyörű napsütéses hajnalon, mikor mán nagyon hiányzott tej és nem vala nekije, az egyik igen kedves szomszédjával hozatott az üzletből egy liternyit. Há’ hogy miétt a szomszéd? Met az ura elmene a dógába, s ő pedig kellett mutassa mindenkinek, hogy mennyire kikészült az egésztől. A szomszéd úgyes a bótba ügyekezett, ezétt hozott es. Na, amikor azt megkóstolá a zacskos tejet egyből reajött a merő igazságra. Hű, de sokkal több, mint kétmetres hutyurónyi (karónyi) távolság van a Csíkszentszépszékely tej és bóti fajta között! Nagy hirtelenjibe kiejtette a száján a felismerés csóré igazságát, de, hogy ne maradjon alább, azétt tovább mocskolta a másik tejet. Hogy ejsze csak egy cseppet jobb az, meg ilyesmi... Nehogy véletlenségből a másiknak legyen igaza. Mondhatott bármit met szép csendesen hoppon marada...

Na, mi ebbe a tanulság? Há vanes-e egyáltalán? Biza akadgat. Az hogy az igazság nem odaát van, de még egy cseppet sem odébb, hanem a szemünk előtt, s ha úgy se hisszük, akkor megisszuk annak a levét, ami eppeg van. A mindennapi hirdetések káprázatos világán túl azétt az érzékeink se hagyjanak el, s maradjunk csak meg annál a ritka jó bészólásnál, hogy jó árucskának egy deka reklám se kell.

Fenyőszegi

A Csíki kikelet szorgoskodó tündérkéi

A tündérkék főleg ott ügyeskednek, ahol az évszakok változását szebbé lehet tenni. Kedélyesek, derűsök, néha tréfások, és tettre készek. Na eppeg nem mindig, met ők es kapnak hideget-meleget egyaránt, főleg így tavasszal. De ők megküzdve az időjárásval ügyekeznek rendesen végejzni munkájukot. Persze ki mihez ért, azt csinálja. Példát lehetne venni tőlik. Ügyeskék, biza! A kikelet tüneményei közül most a virágtündérekről fogok többet garattyolni (mesélni, beszélni).

Kukucskálás a Csíki-hegyek felé

Amikor a tél búcsút int nekünk, nem az elválás fájdalmát érezzük, hanem valami nyugudtságot. Há’ ez a természet, akárhogy es, de nagyon jól csinálja! Ahogy működik ez az egész, azt a titokzatos bűbáj és nyugalom hassa (hatja) át.

A hópaplan, mintha álompor hatására menne össze. Nem tud szétszakadni, mosztikázni (szétfoszlani) s egyebek. Csak úgy lassan egymagában tünedezik el a fődről, s kész. Mi úgy híjjuk ezt a csodát, hogy olvadás. Ha ez béindul, akkor a hatalmas fehér földi takaróból imitt-amitt küsebb darabocskák maradnak a lejtők mélyedésein, s ahol még nem éri annyi nap, vagy hidegebbecske van, mint a hegyek tetején. Úgy lehet őköt személni (látni), minha a havasoknak szépecske patyolatfehér sapkájuk lenne… Ilyenkor lehet érejzni a levegőben, hogy valóban eljött a kikelet. 

Pimpó picusok

Egy hosszú csendes szundikálás után élemedik (életre kél) a természet. Kinyitja kapuját a nagyvilágra a zsibongás tündéri léte. A hegyekből ügyekvő csergedező patakocskák egyesülve a nagyobb folyóvizekbe találják magukot. Onnan pedig törtetve, rohanó fodrokkal tekerik tovább, amedig csak lehet. A zajlás mellett a vizenyős gyepű, a ficzfák rügyeit kippattantva bőcsködözik. A szellő sem restelkedik, kedvire lengedezteti, himbálóztatja mindán ágacskát a szélbe. A pimpók olyanok, mint a picus bundikája, estleg az es eléfordulhat, hogy még puhábbak. Micsoda mestermunka!

Hóvirágocskák

Ebbe a mozgalmas üdőbe a napocska, akár egy hatalmas sasmadár szétteríti sugaras aranyló szárnyát a tájra. A munkálkodások eredményaként imitt-amott mán szinte csudával határos módon az elébúvik a martilapicska virághada, s örömözve vesznek kacéran napferedőt. S ha netán elborul az ég, s jön az eső, kicsit megpihen a mindenség. Akkor nagyhirtelenjiben megmosakodnak a hegyek, völgyek, erdők, mezők, s legelők. Menet közben a bennik rejlő gizgazok es útnak indulnak. A lefutó vizecskék kiszedik a vidék ágas-bogas csipájit, s beléhajtsák a buzgó vízbe. Persze, ez se tart sokáig. Néha csak eppeg cicamosdás lesz belőle, met újra hétágra süt a nap, s végzi zöldületes munkáját. Úgy tetszik az egész, minha a napocska sugaraiba törülközne meg a vidék. A dombok pedig, mint akik jól végejzték dolgikat bőcsködözve sütkéreznek, hasikot kiduvajsztva, akár egy jómódú keménykötésű pocakos nemes. A tündérkék sora pedig ügyeskedve szorgoskodnak tovább a tájon, biztatva a hajtások szárba szökkenését, és a rügyek további növekvését.

Martilapicska virágocskái

Persze, azétt reggelente pedig igen várjuk, szinte mű (mi) noszogassuk az aranyos napocskát, hogy bújjon mán újra elé. S néha kicsit hercsek es vagyunk, ha nem történik meg. Még közösen es odamondunk, hergelődünk rea egy rendet. Met az életnek mennie kell tovább. Mi tagadás, az ember türelmetlen…

Azétt vannak mű es tudjuk, hogy vannak dolgok, amiknek maguktól es eljön a saját idejük. A Természet egy szikrányit se különb ennél.

A csudák egyszeriben ott vannak lábad előtt, mint az a kedves hóvirágliget, amelyikre „véletlenül” reabukkantál. Közbe pedig oda vótál irányítva.

Milyen szép es az,amikor melletted csobogva futkorászik sebesen a víz. A kanyarokba pedig olyan habba van, akár az ember, aki keményen végzi vármegye robotját. Ha megáradnak a patakok ki-kiloccsanva becsülettel meg-megferedeztetik partjaikot. Ide nőnek később a békavirágok.

Kékberek

A Csíki-hegyek tündérkéiknek kora tavaszi sziromajándékai közül nekem a legkedvesebb a kékberek (májvirág). Természetesen tüneményes számomra a vadboroszlán es. Az illata olyan andalító, hogy bújjon el bármilyen esszekatyfalt kölni, spré, vagy párfüm.

Farkasboroszlán

Az a legszebb ezekbe a pillanatokba, amikor nap mint nap látod a változást, hogyan alakul át a vidék színvilága, a kápráztató tarkaság. De mielőtt végleg megtörténne a gúnyaváltás, isteni továbbkeresgélni a virágtündérek sziromáldásait. A még hűvös, néha már arcpirosító reggeleken, még mennyire védtelennek látszanak a kis ékességek. És ahogyan lassan melegszik az idő, élvezetes nezegetni miként tárulkoznak ki előttünk. Egyesek közülük bimbójuk szépségétől búcsúzva akkor pattannak szét és mutatkoznak meg új formájukban. Az erdőszéli, néha bokrok alján pompázó kékberek bársonyos virágszálai szinte simogatva nevetnek reánk. Olyan ez, mint az egyhangúságot elmulasztó tarkaságban burkolódzó élénk elevenség.

Ibolykák

Úgy tetszik, hogy a tavaszi történet minha sosem állna le. Viszi őt az örök évszaki körforgás. Folyamatosan meséli magát az ibolyával és más kis virágocskákkal.

Gyermeklánfű "tanya"

Nem csuda, ha mindezek után jön is a mezőket, réteket zöldet sárgára átfestő aranyos pipevirág (gyermekláncfű).

Fenyőszegi