A Csíki kikelet szorgoskodó tündérkéi

A tündérkék főleg ott ügyeskednek, ahol az évszakok változását szebbé lehet tenni. Kedélyesek, derűsök, néha tréfások, és tettre készek. Na eppeg nem mindig, met ők es kapnak hideget-meleget egyaránt, főleg így tavasszal. De ők megküzdve az időjárásval ügyekeznek rendesen végejzni munkájukot. Persze ki mihez ért, azt csinálja. Példát lehetne venni tőlik. Ügyeskék, biza! A kikelet tüneményei közül most a virágtündérekről fogok többet garattyolni (mesélni, beszélni).

Kukucskálás a Csíki-hegyek felé

Amikor a tél búcsút int nekünk, nem az elválás fájdalmát érezzük, hanem valami nyugudtságot. Há’ ez a természet, akárhogy es, de nagyon jól csinálja! Ahogy működik ez az egész, azt a titokzatos bűbáj és nyugalom hassa (hatja) át.

A hópaplan, mintha álompor hatására menne össze. Nem tud szétszakadni, mosztikázni (szétfoszlani) s egyebek. Csak úgy lassan egymagában tünedezik el a fődről, s kész. Mi úgy híjjuk ezt a csodát, hogy olvadás. Ha ez béindul, akkor a hatalmas fehér földi takaróból imitt-amitt küsebb darabocskák maradnak a lejtők mélyedésein, s ahol még nem éri annyi nap, vagy hidegebbecske van, mint a hegyek tetején. Úgy lehet őköt személni (látni), minha a havasoknak szépecske patyolatfehér sapkájuk lenne… Ilyenkor lehet érejzni a levegőben, hogy valóban eljött a kikelet. 

Pimpó picusok

Egy hosszú csendes szundikálás után élemedik (életre kél) a természet. Kinyitja kapuját a nagyvilágra a zsibongás tündéri léte. A hegyekből ügyekvő csergedező patakocskák egyesülve a nagyobb folyóvizekbe találják magukot. Onnan pedig törtetve, rohanó fodrokkal tekerik tovább, amedig csak lehet. A zajlás mellett a vizenyős gyepű, a ficzfák rügyeit kippattantva bőcsködözik. A szellő sem restelkedik, kedvire lengedezteti, himbálóztatja mindán ágacskát a szélbe. A pimpók olyanok, mint a picus bundikája, estleg az es eléfordulhat, hogy még puhábbak. Micsoda mestermunka!

Hóvirágocskák

Ebbe a mozgalmas üdőbe a napocska, akár egy hatalmas sasmadár szétteríti sugaras aranyló szárnyát a tájra. A munkálkodások eredményaként imitt-amott mán szinte csudával határos módon az elébúvik a martilapicska virághada, s örömözve vesznek kacéran napferedőt. S ha netán elborul az ég, s jön az eső, kicsit megpihen a mindenség. Akkor nagyhirtelenjiben megmosakodnak a hegyek, völgyek, erdők, mezők, s legelők. Menet közben a bennik rejlő gizgazok es útnak indulnak. A lefutó vizecskék kiszedik a vidék ágas-bogas csipájit, s beléhajtsák a buzgó vízbe. Persze, ez se tart sokáig. Néha csak eppeg cicamosdás lesz belőle, met újra hétágra süt a nap, s végzi zöldületes munkáját. Úgy tetszik az egész, minha a napocska sugaraiba törülközne meg a vidék. A dombok pedig, mint akik jól végejzték dolgikat bőcsködözve sütkéreznek, hasikot kiduvajsztva, akár egy jómódú keménykötésű pocakos nemes. A tündérkék sora pedig ügyeskedve szorgoskodnak tovább a tájon, biztatva a hajtások szárba szökkenését, és a rügyek további növekvését.

Martilapicska virágocskái

Persze, azétt reggelente pedig igen várjuk, szinte mű (mi) noszogassuk az aranyos napocskát, hogy bújjon mán újra elé. S néha kicsit hercsek es vagyunk, ha nem történik meg. Még közösen es odamondunk, hergelődünk rea egy rendet. Met az életnek mennie kell tovább. Mi tagadás, az ember türelmetlen…

Azétt vannak mű es tudjuk, hogy vannak dolgok, amiknek maguktól es eljön a saját idejük. A Természet egy szikrányit se különb ennél.

A csudák egyszeriben ott vannak lábad előtt, mint az a kedves hóvirágliget, amelyikre „véletlenül” reabukkantál. Közbe pedig oda vótál irányítva.

Milyen szép es az,amikor melletted csobogva futkorászik sebesen a víz. A kanyarokba pedig olyan habba van, akár az ember, aki keményen végzi vármegye robotját. Ha megáradnak a patakok ki-kiloccsanva becsülettel meg-megferedeztetik partjaikot. Ide nőnek később a békavirágok.

Kékberek

A Csíki-hegyek tündérkéiknek kora tavaszi sziromajándékai közül nekem a legkedvesebb a kékberek (májvirág). Természetesen tüneményes számomra a vadboroszlán es. Az illata olyan andalító, hogy bújjon el bármilyen esszekatyfalt kölni, spré, vagy párfüm.

Farkasboroszlán

Az a legszebb ezekbe a pillanatokba, amikor nap mint nap látod a változást, hogyan alakul át a vidék színvilága, a kápráztató tarkaság. De mielőtt végleg megtörténne a gúnyaváltás, isteni továbbkeresgélni a virágtündérek sziromáldásait. A még hűvös, néha már arcpirosító reggeleken, még mennyire védtelennek látszanak a kis ékességek. És ahogyan lassan melegszik az idő, élvezetes nezegetni miként tárulkoznak ki előttünk. Egyesek közülük bimbójuk szépségétől búcsúzva akkor pattannak szét és mutatkoznak meg új formájukban. Az erdőszéli, néha bokrok alján pompázó kékberek bársonyos virágszálai szinte simogatva nevetnek reánk. Olyan ez, mint az egyhangúságot elmulasztó tarkaságban burkolódzó élénk elevenség.

Ibolykák

Úgy tetszik, hogy a tavaszi történet minha sosem állna le. Viszi őt az örök évszaki körforgás. Folyamatosan meséli magát az ibolyával és más kis virágocskákkal.

Gyermeklánfű "tanya"

Nem csuda, ha mindezek után jön is a mezőket, réteket zöldet sárgára átfestő aranyos pipevirág (gyermekláncfű).

Fenyőszegi