Kék Duna kerengő

Valahol Európában a híres zeneművész, Beethoven, meghalt. Más is meghalt, és volt, aki tovább élt, de nem míg a világ. Nem neeem. Ilyen az élet, s tök a tromf... Viszont ugyanabban az időben egy szintén európai kisvároskában (de nem ugyanott és nem ugyanabban a szobában), született egy kislány. A kislány neve fennmaradt a korabeli iratok között, mint bizonyíték az utókornak. A kislány az idő kerekében megőrzött irataiból csakhamar kiderült, hogy keresztény, hiszen egy nem eppeg szép ködös napon megkeresztelték valamelyik környékbéli templomban. A történetet mégis egy ferencrendi szerzetes tudta, aki szájhagyomány útján terjesztette ezt a ritka pillangó szárnyán repülő csipkebokrétás kincset. Ez a ténynek becézett lágy szellő sugallatán kalandozó szóbeszéd egy időben annyira terjedt, akár a ragályos mocskos pestis. Hogy miért esett e kislányra a választás, hogy megőrződjön az előkorból az utókor számára? Nos, talán a történet folytatásából kiderül. 

A Fekete-Erdő béjárata...

Most, hogy idáig már eljutottunk, inkább vegyük szemügyre e lenyűgöző trillázó krónikás kacsintással bíró kislány születési esetét. Anyukája bubás nő vala. Erősen fáin! Valahol valakivel összejött, s szerelmük pecsétjeként áldott állapotba került. Feltételezések szerint az leve az apukája. Mikor már jöttek a fájdalmak, akkor a tündéri anyukája renyhe szőkeséggel és óriási boldogsággal pattogott fel s alá, akárcsak mint valami gumilabda, és csak lecsillapodva vette tudomásul, hogy egy gyönyörű kislány hozott a világra. A fruska szinte,- kissé kecskéhez emlékeztető fejecskét viseltforma. Mégsem állíthatjuk, hogy furcsa teremtmény lett volna, hiszen teljesen kislányhoz hasonlított. A szülei gyöngédséggel közelítettek hozzá. Sok dáridót szenvedtek el míg megszokták egyetlen szem gyermekük enyhe lenyhe-lanyha furcsaságát. Ugyanis Hermina, mert így hívták, szeretett játszani a tűzzel. Amint egyik alkalommal ott egymagában játszadozott a lobogó hőség vöröses színű árnyalataival fél-tizenkét esztendős lett. Világra jövetele óta nagyon dugdosták előtte a tükröt, de sokadik alkalommal már nem tették, mert a szülők a növekedése és fürgesége miatt alig bírták elrejteni a szeme elől. Meg házi a szolgák sem bírták az iramot, mert ők is egy cseppecskét megöregedtek. Imigyen Hermina egy szép nap belenézett a rejtett tükörbe, s rögtön észrevette önmagát, amint paradicsomot majszol. Látta minden harapását, de egyebet is. Érdekesnek találta, amint apukájához hasonlóan, bajsza és szakálla kezdett kiserkenni. Lett is újra nagy ribillió. Már azt hitték, hogy sátán fajzat... Nagy tanakodás után megborotválták, de mindhiába, mert Herminának időközben kinőttek a szarvai. Na, ezzel teljesen betelt a pohár, már a szülei is vértisztán tudták, hogy az ördöggel cimborál. Mivel sajnálták, mégis a lányukról volt szó, könnyűszerrel elhajtották otthonról. Csak egyetlen laskasirítő és egy puska kellett meggyőzés gyanánt.

Szegény Hermina, ment a megfagyott jegesen borított végeláthatatlan hómezőkön keresztül, szenvedve, akárcsak a régi félresikerült szovjet-orosz filmekben. Addig húzta-nyúzta vonszolta magát, míg egy sötét erdőbe nem ért. Közben a fél utca, ahol lakott, s mások is, - tudták, hogy hová ment, mert titokban követték. El is nevezték Hermina szenvedő helyét Fekete-Erdőnek, hiszen napokon át sötétség volt a kislány szomorúságától. A kislány tovább már nem bírta azt a kurva nagy szenvedést, ami ránehezedett. Bőgni kezdett. Úgy bőgött, mint egy állat, közben mekkentett egyet-egyet, akár a kecskék, ahogy szoktak. Sírása nem akart elállni. Megeredt. Az erecske csermelyként folydogált tovább, az pedig lassan patakká duzzadt, aztán folyóvá. S Hermina után osonkodókat pedig kezdte lefele sodorni a víz. Az árvíz kegyetlen volt, mindent vitt magával, ami egyszer útjába került. Ahogy mondani szokás, vitte víz a házat! Ez a szenvedélyből eredő vízorkán árkon bokron áthaladva elérte a mélységes fekete sivatagot, amely lassan feltelt Hermina könnyeivel. A lány ahol álldogált, teljesen felázott a föld. Az istenadta eső pedig azóta táplálja a forrást, amelyet hősnőnk kedvenc kék dunyhája után a Duna nevet kapta. Imigyen nevezték el. Azóta is kereng a gyönyörűséges kékellő Duna egészen egy darabig.

A nem kanyargós Duna

 Az emberek, akik hallottak a borzalmas hírről azt beszélték, hogy a Nagy Fekete-sivatag feltelt valami sós vízzel. Igazából a tündéri Herminácskánk könnyeivel. Így hát annak Fekete-tenger nevet adták. A sok követőből sziklák lettek, ahogy partra csapódtak, maszatolódtak, vagy csendesebben odaértek. Akikhez kegyelmesebb vala a Fennvaló, azokból kígyó leve. Őket egy szigetére száműzték a Fekete Tenger egyik szegeletében. Annak a szigetnek neve azóta is Kígyók-szigete. Hát imigyen kezdett gyászolni a Duna...Fekete-Erdőből eredt, s Fekete-tengerbe loccsant. Csak akkor boldogult belé a mindennapokba, ha néhanapján Herminát látta, ahogy szeme kékre vált, mint valami csudajelzőlámpa.

Kígyó-sziget

 Nos, nem kell nagy hirtelenjében ledöbbenni ezen, még csak ezután jön a Döbbenet. Jött is! Valóságos hangformájában közelgett Hermina felé. Így hangzott: Dá dádádám! Hermina az ég felé lebbent pihe-puha könnyűségével, s egy távoli galaxison megtalálta Beethovent. Beethoven már rég várta: - Te kislány, azért hívtalak fel, mert akár a lányom is lehetnél, ha akarod az is leszel. - Köszönöm, - mondta Hermina. Egyet sakkoztak. Beethoven vesztett. Hermina győzött. Beethoven rávilágította őt egy titokra. Amikor megszületett farsangi bál volt, és a bábasszonyság viccből egy maszkot tett az arcára. Hősnőnk azt hitte oda tartozik a pufájához. A szakáll, a bajusz meg a szarvak érdekesmód az álarcon fejlődtek ki. Ez a csuda! Aztán folytatódott tovább a mirákulum. Hermina ahogy levette orcácskájáról a farsangi jelmezét, olyan szép kislány lett, hogy a napra lehetett nézni, de rea nem. Gyönyörűségében otthagyta a nagy zenészt és leereszkedett szüleihez. Hát láss csudát, az apja meg az anyja nem is olyan erőst örvendtek. Hermina pedig tüneményesen csillogott-villogott a kozmoszportól. Felcsapott filmsztárnak, sokáig nem ment férjhez, de aztán igen, vagy hatszor. Mindezek után egy igazi szerelem levette a lábáról. Szinte belehalt. DE a mégsem után egy hegyvidéki királyfi feleségül vette. A hétpróbás házasság jó mederbe terelte Hermina életét, egyenesen a Duna medrébe. Ott kerengtek férjével jó sokáig. S amikor megunták a folyami életet továbbálltak, de mindig visszatértek kedvenc helyükre. Azóta is ott kerengnek férjecskéjével boldogan.

A tündéri Herminácska

Vége

Fenyőszegi B. Levente

1987-ben pirkantott történet egy kicsit feldolgozva

Bice-Bóca tündérkék

 

Kinga egy szép derűs délelőttön hozzám látogatott, azt hittem, hogy képzelődöm. Nem esett, s nem havazott, csak jólesett. Beszélgettünk, s megesett, hogy a tündérkékről is szó esett. Kíváncsi lettem rájuk. Hogy is ne lettem volna, amikor pontosan egy jó barát mondta. Látta érdeklődésemet, s én pedig látni akartam a tündérkéket. Ezért meghívott a fenyvesek ölelte völgybe, Szelterszbe.

Nem rágódtam sokat ezen, főleg, ha utánam jött Barni pajtás, bajtárs,- menten. Fél óra nem sok, s pikk-pakk ott voltunk, ahol a tünemények, s tiszta nyugodtan szórakoztunk, mint valami ragyogó csillagfények. Nem is kell mondjam, hogy a találkozás örömteli volt, még akkor is, ha hátunkba leselkedett a gonosz, akit úgy hívtunk, hogy sunyi Pandémia alamusz. Ahogy szokás mondani a gonosz sosem alszik, szeret rajtunk cselesen rontani. Bezárt minket, megbetegített, de nekünk is volt fegyverünk: a jóindulattal vezérelt barátság és szeretet. Na, bizony mindez kedvességgel rendesen besegített.

 Ezért ott kint a hegyekbe megalakult a Bice-Bóca csapat ízibe, de nem akárhogy, hanem szempillantás alatt sebtibe.

Ősszel találkoztunk a Hargita túloldalán, ahol a nagyra becsült bájos tündéri társaság, egybe volt akár egy tarka csokor mezei virág. Attól a perctől kezdve igyekeztünk együtt lenni az angyali társasággal, s a gyöngéd anyákkal, apákkal. Minden alkalommal volt munka, vidámság és okosodás, mert a tündérkéknek is fontos a gondolkodás.

 Közben az a cudar Pandémia dolgozott akár, mint fuszulykában a zsizsi bogár, de tettünk ellene, hogy ne férkőzzön közénk az az átok betyár. Ha netán mégis megesett, akkor a világháló segítségével az együttlét úgyis kiteljesedett. Imigyen ha a drámajátékba ez az közbejött, a fáradozás gyümölcse összejött. Az első darab olyannyira sikerült, hogy a nagyra becsült közönség elébe is kikerült.

Fellelkesedve jött a folytatás, s megannyi szórakoztató tanulás. Ki kitől mit jegyzett meg az mellékes, mert hatása rendesen megvolt, s tudtuk, hogy folytatni érdemes.

Bizony a munkálkodás során néha nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de maradt még a tarsolyunkba ötlet, akár egy tonna. 

 Megesett, hogy játékunk balul sült el, de a társaság nem kedvetlenedett el, mert ennek is volt egy oka / a láthatatlan részeges Jóska. Ő bizony sokszor bevett néhány kéretlen kanyart, de nem rosszindulattal, csak a buta eszével be-bezavart. Ezért puszilta a földet oly gyakran, s aztán beleszundítva úgy elvolt, mint valami díszlet töltet, halkan.

Egy idő után tündérkéink és kísérőik szárnyra kaptak, olyan áttetsző pillangósat. Azért gondolom így, mert szüleikkel együtt megjártuk Csíkszeredát, Domokost és Szentegyházát. Oda pedig elengedhetetlen a szárnyalás.

 Egy időben Szentegyházán többször elidéztünk, amíg Udvarhelyre újra vissza nem kerültünk.

Amikor foglalkozásaink gyümölcse beérett, volt mesebeli ünnepség és mulatság, hogy az áldott hely csak attól zengett, s valóban nagy volt a vigasság.

 Amit a Bice-Bócák véghez vittek az nem volt semmi, kellett hozzá bátorság legalább egy cseppnyi. A közös együttlét néha komolyra alakult át, de mindezt derűs pillanatok vették át. A drámázó szép lelkű háznépének álmait együtt kovácsolták össze. Elűzték a mérgesedés árnyait, s színessé tették minden egyes tag lelki szárnyait.

* * *

Műveket, amelyeket szinte, vagy teljesen előadtunk:

1. Lázár Ervin: Virágszemű,

2. Zágoni Balázs: Kütyüs mese,

3. Az eső ajándéka - Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt című mese nyomán írta át Borbé Levente,

4. Max Lucado: Értékes vagy,

5. Eljegelt darab: Friss meskete Hófehérkéről és a hét törpéről,

6. A derűs barátság sziget – Távol-keleti tanmese után.

Az ötéves Bice-Bóca beszámolójához: https://szekelyiskkonyvtaros.blogspot.com/2025/09/5-esztendos-szekelyudvarhelyi-bice-boca.html

Borbé Levente,

foglalkozásvezető

Vaczkováthiéyk piacos nyaralása

Csíkszereda madártávlatból

Kedveseim, tudjátok mennyien es vacsognak a nyaralások miatt? Sokan! Ezért hozom fel példának Vaczkováthiéykat. Ők elég gazdaságoson megoldották, s még a szükséges üzletiket es fineszes módon lebonyolították. Na, üsmerkedjünk ca’ meg ezekvel a tagbaszakadt leleményes emberekvel.

Székelyudvarhely

 Vaczkováthy (ejtsd: Vackováti) Duvadi úrnak két trabantot sikerült összeszedni még a kilencvenes esztendőkben. Ha nem is szerette annyira gyűtteni eszket a csudajárgányokot méges megvette jutányos áron, mert érdemes volt megyűtteni ja bennik lévő alkatrészeket. Legalább egy menjen rendesen. Ebbe van valami fűszerezett eszes józanság. Van biza.

Székelykeresztúr

 Vackováthy Duvadi úr büszke volt a székelységére, de magyarságára es, na meg arra es, hogy tud egy cseppet németül. Mondjuk: vasszhanzí bitekoree. Aki tud németül biztos megérti… Az semmi, de felesége Néhai Keményített Csípkés Paracsinália, oroszul es vígan beszélt. Persze őkelmének hosszú nevét nem mondták ki, csak annyit: Parácska néni. Ej be büszke es volt, amikor az orosz piacon fel gyévocskázták! Na de az idő szélsebesen telik, olyannyira, akár huzatot es kaphatsz tőle. Mostanra már csak kedvességből böfögik ki, hogy Parácska néni. Mindegy es kinek miért, s minek az a neve! Nem kell faggatózni, skész! 

Segesvár

 A lényeg az, hogy ez a kedves házaspár a küsebb gyerekükvel, a tüneményes Rezedácskával kelt útra, (met a nagyobbiknak dóga akadt), az augusztusi hőségben, Magyarba. Hárman elég kényelmesen elfértek a Trabantba. Kettő elől, egy hátul. S még nem es mondtam a csomagtartóba es elfért néhány rozoga alkatrész. Azokot az azonosítás kedvéért vitték magikval. A kocsiba elfér. Nem-e? Persze Rezedácska mellé es lehetett rakni ezt-azt. Váltóbugyit, papucsot, rövid-gagyát, szoknyát satöbbi. Az igaz, hogy olyan sok satöbbi aliges volt. Élelem? Anélkül senki se indul el! Volt valami kenyér, egy borkán (befőttes üveg) zsír, mustár, paradicsompaszta, s kész. 

Szováta

 Otthonuk valahol a Keleti-Kárpátok fönséges bércei alatti egyik településen vala. Na, onnan indultak cseppecskét gebbedt fáradtságoson a nyaralásra. Tehát Székelyfődről, hajnalba, úgy pirkadat körül tették meg a bégyúló első püffögésekkel járó gurulást, csak azért, met Rezedácska odavolt a napfelkeltéért. Meg es nézte. Úgy élvezte, hogy csak!

Amikor mán rendesen bégyult trabant, s szelték az országutot, (túlzásba estem, met inkább reszelték) Rezedácska kidugta a fejit a kocsiból, s élvezte, ahogy a poros szél lebegteti a haját, s felette elszáll egy műanyag pohár.

Több órás utazás után Parácska néni megállította a Trabantot. Duvadi bácsi irtó ideges lett. Nem értette métt kell megállni. Parácska néni az a típus volt, aki ilyenkor nem sokat dumált (azétt máskor igen), inkább cselekedett. Elkapott egy nájlonszatyrot, s avval kisirült a kocsiból. Tíz percet kellet várni rea. Duvadi bácsi majdnem megduvadt a méregtől. Szerencsére Parácska néni érkezése lecsillapította. A szatyrot majdnem teljesen megvette finom besztercei szilvával, vagy valami affélével. Duvadi bácsinak bezzeg most csak a szemei duvadtak ki az örömtől. Volt finom szilva. Úgy ették, hogy nem kaptak levegőt, szinte megnyuvadtak tőle. A Trabi ablakát felnyitva hanyigálták ki a magokot.

Marosvásárhely

 Megént pár óra pöfögés után megálltak az egyik benzinkútnál. A parkolóba állva, kilesve a helyzetet sikerült egy másik kocsiból elegendő üzemanyagot szerelni. Egy cseppet tovább es hajtottak, s ott mán zöld-pázsitos sáncba megebédeltek, s avval csaptatták, mint a szélvész, tovább. Erre Rezedácska nem-e kezdett nyafogni! Hogy neki víz kell, szomjas meg ilyesmi, s ehhez hasonló. Szerencsére a következő település főterén találtak egy csorgót. A két öreg markukot megtőtve itták a vizet, de Rezedácskának volt pohara! Egy szép sárga műanyag pohár, narancssárga pettyekkel. Amikor ittak, akkor vették észre, hogy ki van írva, hogy a víz nem iható. Parácska néni szerint nem kell annyit parázni, ez csak olyan kiírás ne… Kicsit megmosták az arcikot, s Duvadi bácsi a honalját es, s azután tekerték tovább. Persze nem sokáig mert Parácska néni parázni kezdett, hogy ott van egy útszéli almafa, teli pirospozsgásos almákval. Muszáj volt almát szedni. Aztán jött körtefa, a körtéből es fel kellett kapkodni pár példányt. Szó köztünk maradjon, annyi mindent összeszedtek, hogy aliges fértek a trabantba.

A pöffögő-rötyögő szerketa tekerte az országúton eléfelé. Rezedácskának jól jött egy csepp gyümölcs, met a száguldó autóból kilógó feje, ha legényt látott, sokszor tátott mosolyra fakadt. Biza elég nagy mennyiségben nyelt le cseszléket (szúnyogokot), s apró legyeket.

Szatmárnémeti

 Este felé majdnem Magyarba érkeztek. Egyik határmentei városnak a parkjába aludtak. Egy cseppet sem volt, hideg, csak azok a cseszlék ne csipkedték volna essze benniket. Reggel a parki kis tavacskába belémártották a lábikot papucsostól, s mán es megtisztultak. Kicsit itt-ott megmosdottak, s az egyik sűrűcske bokorba bugyit és rövid-ujjú trikót cseréltek. A mocskosakot gondoson megmosták a tavacskába. Ezt az ott lévő halacskák nem nagyon díjazták. Reggelire finom zsíros kenyeret ettek. Ki paradicsompasztával, ki mustároson.

Nem es kell mondjam nyaralós hőseink szempillantás alatt a határhoz érkeztek. A vámos akadékoskodott eleget, pedig nem kellett volna. Parácska néni rendesen béparáztatta a fej, - kéz-, nyak,- láb- fájdalmairól beszélve. El es engedte minél hamarébb. Végre száguldhattak szabadon a szebb jövő felé, ahol van a szegedi ócskapiac, s ahol lehet kapni a Trabant alkatrészek megannyiságát.

Duvadi bácsi pakolta ki a román neccből a fontos kocsialkatrészeket, ami meggyőződése szerint csak ezen a piacon kapható. Kapott es elég jutányos áron. Szerencsére ott kibicelt mellette Parácska néni, aki minden ártól beparázott. Mindenért akkora ramazurit csapott, hogy az eladók nem sokat tudtak nyerészkedni rajtuk. Egyszer még a reggelibe felhúzott gumiszandálját szinte lehúzva a lábáról eppeg csakhogy nem vágta az eladó szeme közé. Az igazán kár lett volna, mert a kilső felére rea volt freccsentve három kedves kicsi boglárka.

Nagyvárad

 Amíg az öreg Vaczkováthiéyk elvoltak a piacos bajaikkal, addig Rezedácska elkambacsolt bolond felé. Lett es nagy perpatvar. Először csak Duvadi bácsi és Parácska néni kereste. Aztán a fél ócskapiac, met Parácska néni annyira béparázott, hogy szívbajt hozott a körülettük lévő eladókra. A nagy felhajtás közepette megtalálták a piac végibe egy legénnyel. Eppeg csókolóztak. Ezúttal mán Parácska néni sem volt rest, lehúzta a gumiszandált, s ott mindenki szeme láttára eldengelte először Rezedácskát, s aztán a legénykét es, a híres Aladárt. Aladár eleget kért bocsánatot, de nem nyugodott a hőzöngés. Duvadi bácsi most észnél maradt, kivette a gumiszandált édes neje keziből, s felhúzta a lábára. Az asszonykájának azt súgta, hogy még ez a fiú a hasznukra válhat. Nnna, imigyen enyhült meg Parácska néni.

Amikor kijutottak a piacról Aladár kiengesztelésül meghítta egy hideg sörre őköt. Persze illemből húzadoztak, de azétt elfogadták. Az egy sörből lett három es. A végin még valami dig-dögöt es megettek. A leányukot elengették sétálni a most már Aladárkának becézett legénnyel. Persze egy kikötéssel, hogy találkozni fognak a szökőkútnál mielőtt lemegy teljesen a Nap. 

Szeged

 Ameddig Rezedácska szülei a szökőkútnál ruháson teljesen megfürödtek, lábat es mostak, s meg es száradtak, addig ők Aladárral rendes strandra mentek. Aladár még fürdődrepcet es vett nekije. Ott kókoskodták el az időt. Aladár elárulta, hogy neki egy másik neve es van: Levente. Rezedácskának mint minden, ez es tetszett. Siettek es vissza amíg le megy a Nap. Rezedácska reanézett a legényre, s a hátánál feltűnt a lemenő nap. Felkiáltott – „Te vagy az én Napleventém!”. Na me buksza, ez se semmi gondolta magába Aladár.

Tényleg üdejibe érkeztek vissza a szökőkúthoz. Duvadi bácsi és Parácska néni a lábíkat áztatták a vízbe. Mellettik, csak amúgy csillogott a gumipapucs és a gumiszandál. Aladár meghítta őköt a kertjikbe. Eppeg az ősök nem voltak otthon, nyaraltak. Megkínálta az öregeket evvel-avval, s elvoltak a verandán. Nézték a csillagos eget. Duvadi bácsi észrevette, hogy van mán érett dió. Szedett es, amennyit csak tudott, s ott törögette, s ette. Közbe adott Parácska néninek es. Parácska néni nem sokat evett, de Duvadi bácsi úgy megvette a pockát, hogy ott helybe szinte megduvadt. Parácska nénit rendesen beparáztatta. Szidta es őt, mint a bokrot, hogy minek kell folyton folyvást belelni. Aztán minden elcsendesült.

Korán ébredtek. Ahogy megtörténe, ordítozták torkikszakadtából Rezedácska nevit. Az es félborzason elétámolygott. Kapott néhány puszit Aladárból. Hirtelen hatszögbe vágták magikot, megkeresték a Trabantjikot, s erezd hazafelé. Azelőtt Aladárnak gyorsan integettek.

Szeged

 Az otthonuk irányába a sáncba még csak egyszer aludtak. Kaptak elég ennivalót, gyümölcs volt dögivel. Szedtek es rendesen, mindenhova bészúrtak valamit, még az alkatrészek közé es, met hazaérve még egy jót esznek a nagylegényükvel, Árminkával. Úgyes történt.

A nyaralás elég gazdaságosnak bizonyult. Üzemanyagot szereltek, élelmet úgyszintén, csak az alkatrészeket kellett megfizetni. Volt hol aludni, s feredni s inni, de azétt néha majdnem pípot kaptak a poros levegőtől. Mindennek tetejibe kijött a lépés, met Aladár olcsón hézajutott trabant alkatrészekhez, s elküldte egyik erdélyi üsmerősétől. Megígérte, hogy hamaroson, amikor csak lesz egy csepp szabadideje felkeresi őköt. Rezedácska pedig boldog volt, s annak ellenire, hogy egy kicsit merkelt a szüleire, mert bántották az ő Aladárját, méges örvendett. Esténként kedve támadt nyugat felé tekinteni, megnézni a Napleventét. Jól es tette, met egyszer beérkezett hézik, hozva egy jó karban lévő piros trabantot csupa ingyen. Így most három es lett nekik a magyar lobogó színeiben feszedeztek a parkolójukban.

Fenyőszegi B. Levente

 

MESÉS SEGÍTS MEG TESZT

 - mai aszfaltbetyárok kívánalmainak megfelelően... –-

Részlet a Pucsik című mesémből, de ez a rajz nem segítség a megoldandó tesztre. Egyszerűen csak hangulatkeltés

 Kedves bevezető egy segítő tanyítótól: 

Ti feladatotok (tudjuk, hogy megterhelő) kiválajsztani a helyes válajszt.

 

1. kérdés – Általában melyik királyfi indul el a klasszikussá vált történetekben, mesékben?

Válajszok: a. – a legnagyobbik, b. – a legkisebbik, c. – a középső.

Aprócska segítség: Arra ügyeljetek, hogy a nagy nem lehet, mert az elég ánkó (együgyű, haszonleső), azért mi a középsőt se ajánljuk.

2. kérdés – A legkisebbik királyfi egy lángot fújó szörnyeteggel szokott megküzdeni, hogy a királykisasszonyt megmenthesse az említett titokzatos fenevad karmai közül. Mi/ki lehet az a mesebeli hatalmas és gonosz lény?

Válajszok: a. – két lajhár, b. – három paduc, c. – egy sárkány.

Aprócska segítség: – Figyeljetek nagyon, mivel csak egy lényről volt szó nem többről a kérdésben, és arra is, hogy mesebeli is kell legyen!

3. kérdés – A kis herceg két testvére a sárkánymentő akció után gonosz tervet ötlenek ki hősünk ellen. Úgy tesznek a mocskok, mintha ők szabadították volna ki a királykisasszonyt. Ki a két testvér?

Válajszok: a. – a hős két bátyja, b. – a sárkány, c. – egy motoros.

Aprócska segítség: Megvagyok győződve, hogy te magad is tudod a helyes választ, főleg, ha látod, hogy a b. és a c. nem jó.

4. kérdés – Természetesen a kis királyfit megmenti az róka a két testvér gonoszkodása elöl, aki még a mese elején csapdába esett és hősünk kiszabadította. Ez az állat fondorlattal segít leleplezni hősünk két fivérét. Mi/ki ez az állat?

Válaszok: a. – egy krokodil, b. – egy bélgiliszta, c. – egy csapdába esett róka.

Aprócska segítség: – Vak is látja, te aztán biztosan, hogy a c. a helyes válasz, ne tétovázz, karikázd be gyorsan!

5. kérdés – A királyfiba első perctől beleszeretett a királykisasszony, azért megy hozzá boldogan. Kihez megy hozzá feleségül a királykisasszony?

Válaszok: a. – egy rockerhez, b. – a királyfihoz, c. – senkihez, elege van a

pasasokból, s vénlány marad.

Aprócska segítség: – Az a. és a c. nem lehet. Ügyeljetek d. betűt ne karikázzatok, mert az nincs, de más lehetőség sem!

6. kérdés – A királyfinak ígéri fele királyságát a szomszéd király. Van-e köze a királykisasszonyhoz? Ki ő?

Válaszok – a. a királykisasszony édesapja, b. és c. nincs. E helyzetben nem aktuális.

Aprócska segítség: – Az a. a jó, a válaszható, hogy igaz-e vagy igaz? Na, ez itt a kérdés.

 

Egy másik mesehősöm. Lágyták Laji a becsületes neve. Mint látszik a koronáján, királyfi.

Hogy tehermentes legyen a fejtörés a tesztet, ellehet végezni több részben is.

Kellemes fejtegetést kíván a Kórisme Fejfelturbózó (Fejtörő) Bizottság!