Nyitva volt az Aranykapu

Hű be rég es volt! Azt a mencsikáját! Jól eltelt az idő. Mán szinte harmincöt esztendeje, amikor csak úgy mentem bé a szomszédba, hogy az ajtó nem volt bézárva. Na, azétt éjjel csak béhergelték, de addig nem, ameddig fent kuksoltak.

Hajdani béjárat

Mindez egy cseppet se a kommunizmusnak volt köszönhető. Azt azt az időt semiétt se’ vannyogom vissza. Hogy tiszta vizet öntsünk a poharacskába, a nagyon régi üdőkbe es, amikor még pártunk sállamunk se’ volt, ha valaki elment hazulról, egy hutyurót, vagy egy seprűt odatett a kilincshez, s avval tekerte ki a mezőre, vagy a dolgára, ami eppeg volt. Evvel es jelezve, hogy ne keressék a házba, met nincs otthon. Néha elégségesnek bizonyult a kallantyú, vagy a retesz. Na, meg a környékbéli otthon maradt asszonyok. Jószerivel biotérfigyelő kameráknak es beillettek. Talán jobbak es voltak.

Csernátoni tornácos ház

A blokkokba’, urizálóson tömbházakba’, se nagyon zárták bé az zajtót. Há’ akkor persze, ha elmentek a szervicsbe (munkába), ső senki se maradt otthon. Na azétt az csak békulcsolták. Akkor es akadtak sunyi lopósok, akik előszeretettel szerettek kajtatni mások lakásába. Legtöbbször tudták es, hogy mit vigyenek el. Csak úgy üresen, hiábavalóskodóan nem nezelődtek. Hogyes nezne ki, hogy ott táccsák a pufájukot, hogy mi a rágóráksúlyt vigyenek csak el? Na ezt mondom!

Zsögödi utcarészlet

Tehát, ha egyetlenegy ember es hányódott az otthonjába’ biztos nyitva maradt az ajtó. Esetleg, ha valami sürgős egyebekkel foglalták le magukot, akkor mégse’. Persze, ha a kölykek nyitva hagyták, vagy a becsületes bécsiccsenő desapjuk, akkor tárva nyitva maradt az ajtó. Viszont ilyen esetbe’ mán a tolvajoknak sem volt kedvik ott hótkoroskodni. Az egésznek olyanszerű hatása szokott lenni, mintha kísértetház lenne. Eccer nekem es volt részem benne. Rendesen kirázott a hideg a tárva maradt ajtótól. Há’ ebből es következik, ami nyitva van, nem eppeg arra szolgál, hogy bémehetsz oda.

Tessék béfáradni!

Há persze, a házaknál békiábáltak hogy otthon-e az az emberivadék vagy se. Azétt, ne mind gyúródjanak bé az ajtó elé feleslegesen. A blokkba’ illemből csengettek, vagy kopogtak. Mondjuk azokra illett rea ez a leírás, akik kevesebbet jártak abba a lakásba. A sűrűn látogatók esetleg tettek egy díszkoppintást, s mán es ben voltak a hajlék azon sarkába, ahol az illető tartózkodott. Mondjuk a fürdőbe nem, ott az ajtó előtt pufáztak, amíg a másik ki nem jött. S osztán béindult a beszéd, s a szórakozás.

Csíkszeredai blokkok

Biza kedves feleim, a múltbéli egyenlőséges jelszavú rendszer még ezt se’ tudta ezt elvenni tőlünk. Sőt, amikor jöttek a megszorítások, s vették el a villanyt, hébe-hóba adtak meleg vizet, s a tévés adást es nagyon lekurtították, s ezétt újabb cselhez folyamodott „a dolgozó nép”. A találékonyság még nagyobb méreteket öltött. Mindenki bészerezte a gyertyákot, s avval világítottak, amíg megítták a burján teát vagy a nyekezó kávét (Isten tudja mivel felpótolt kávéhoz hasonló lötty) néhány keksszel, vagy valami házi tésztával (itt – süteménnyel). DE elékerült a hagymás paprikás zsíros kenyér, s más egyebek es. Társasjátékok sokaságát játszódták. Ezek közül a legnépszerűbbnek a kártya mutatkozott. Ha megadták a villanyt, azt a lenn jóízeskedő kölykek és cefrék üdvrivalgásba kitörvén jelezték. Szinte szalagszerűen, ahogy a gyárba folyt a termelés, úgy terjedt az ühőtözés.

Csobotfalvi házak

 Ha kopogtattak, vagy csengettek és senki se mondott valamit, akkor az illető visszafordult. Ha úgy érezte sürgős mondanivalója akadt, visszatért későbbecskén. Az egymáshoz közel lakók azétt csak tudták a szomszédról, hogy mikor es tartózkodik otthon... 

"A gyertyák csonkig égnek"

Az juta eszembe, amikor az egyik munkatársam azt káricsolta el, hogy milyen szokások vannak svédbe’. Meghallgattuk, s olyan jóízűt röhögtünk rajta, hogy csak na! Hogy ott mán nem lehet csak úgy megjelenni, s békopogni vagy bécsengetni. S attól aztán isten ments, hogy úgy csak uk-muk-fukk bélepcsenni más házába! Először es bé kell jelentkezni, s aztán egyeztetni, hogy fogadnak-e vagy sem. Ha igen, akkor melyék időpont lesz a megfelelő. Na, me neked buksza telitömve! Most mű es ugyanazt csináljuk fityerészve és dalolva, senkitől se kényszerítve. Azt es mondhatom, hogy olyan izé szokásokot veszünk át, amitől egészen jól megvoltunk, s arról beszélünk, de jó sokat, elemzősen kifejtve, ami mán nincs.

Csíkkozmási múzeum. Régebbcske még laktak benne

Az eccer biztos, hogy ameddig nyitva volt az aranykapu, vagyes az ajtónk, jobban bíztunk egymásba, sö közelebb éreztük magunkhoz az embertársainkot.

Fenyőszegi B. Levente

Teheccségkutulgatós izé

JELENTKEZZÉL MÁ’! a

CSILLAGOS DALOS KÖRBEBESZÉLŐS-FAKTOR-ba!

Ha megnyered a versent it ihatsz ingyen borvizet. ZSÖGÖDFEREDŐI BORVÍZ TÉLEN

Én Varvara mondom néktek, rövid az idő, s ha mán van teheccséged, akkó’ bátran mutikáld ca’ meg a világnak!!!

Mariska szomszédasszonyommal találtuk ki. Ezétt mű nem es indulunk, met zsűri tagok leszünk, met mű mindig es elsőnek tudunk meg mindent’. Gyorsabbak vagyunk, mint bármilyen hír, üzenet, vagy eppeg a zinternet! Műnekünk irtó nagy tapasztalatunk van benne. Ahogy mondani szokás erősen ppofik vagyunk benne! Tuggyuk, hogy résztvevők tényleg tehecségeseke-e, vagy sunyin másokot utánoznak.

Ha még ez se győzött meg tüktököt, akkor olvassátok el a hirdetményünköt, met egyből elájultok.

Isteni ingyenes, az Oltra nező sátras hely (tavaszi fénykép) a Zsögödfürdei szálloda helyin, csak a NYERTESNEK! 

 

Drágácskáim! Most ebbe a helybe tegyétek le a kötést, kaszát, kapát, a kulipintyót, s ami a kezetekbe van, s jelentkezzetek a CSILLAGOS DALOS KÖRBEBESZÉLŐS-FAKTOR-ba!

Ne törőgy vele, ha a zurad egyet bévág, s csillagokot hány a szemed, met ha eppeg ne készült el az ebéd, kap majd egy szárazkenyeret, s bérágja. Ne törőggy ha az asszon megpróbál állítani, ügyekezz a stúdiónkba, s ott a budiguárd féket vet nekije.

Most csiripetelnek odakünt a madarak es! Egy cseppet elevenedjetet meg tűk es!

 

Miétt es jelentkezzetek?! Há’ izé, azé kicsi katica bogárkáim, hogy mutassátok ca’ meg a popornak (népnek), hogy mit tudtok! Vagy azétt es, hogy a szomszédotok szeme guvadjon ki az irigységtől! A’ még jobb ejsze, ha ki es esik a helyéből. Mét es ne, lepcsenjen (esetlen erőteljes esés) ca ki! S máskülönben es észrevetted-e mán, biza’ benned es megvan elég szépecskén a valamilyen faktor!!! Úgyhogy, ne hagyd alább! Eléges elég jól tudjuk micsa (micsoda) tehetség lakózik benned. Ez nem ágálás, vagy perhecc, met tudjuk, hogy képes vagy valamire! Azt pedig nem kell rejtegetni a véka alá! Nem es beszélve arról, hogy bémutatunk Röcsögei Tévébe es, ott nézzenek csak meg, s ha eccer reád szegeszték a tekintetüköt, akkor egyből kihíresedsz! S melléje pedig olyan díjat akasztasz le, hogy hat nyelven beszél! Na de mennyünk csak végig óvatoson a felkínált nagy lehetőségeken, ne mind vágjunk egyből a dógok legbelejébe (belsejébe) közepébe.

1. Béiratkozol, elkűdöd a zújság címére, amit vejem szerkeszt, s béhíreled, hogy mibe es vagy naccerű!

Pédául a Meszes Debella Jani, aki orrbányászati pikószedésbe a szombat esti kocsmázás ideje alatt egyfolytába lekörözte társait.

Neked persze millió, s még egy lehetséges tehetség közül tucc válajsztani!

De lehet indulni, akármilyen ügyességbe, amit még nemigen ismernek, ha egyszer valami reád jött, nyugudtan bé lehet mutatni. Mét es ne!

2. Ha mán béiratkoztál, mét es ne tetted vóna, akkor kenjed az ipart (szorgalmasan gyakorolj), hogy egyszeribe nyerd csak meg a versenyt!

Jó na, nem lehet egyszeribe, de úgy haladjál, mind a fürdés közbe’ a kezedből kicuppantott kulcsszappan a vízbe, ahogy vetteti sebesen eléfelé.

3. A lényeg azon van, hogy nagyon erőteljesen készülj fel a versenyre, csak arra ügyelj, nagyon ne erőszakold meg magadot, met a pelenka csere versenyközbe’ nem erőst hiányzik.

Arra gondoltunk, inkább a tehetségedet mutasd bé, és ne a fogazatod fehérjét mutasd ki.

4. Bé kell iratkozni! Efelől semmi kétséged nem lehet, hogy ott a helyed, met tárt karokkal várnak! Ha kell ölbe es vesznek!

Egy szikrányit se öld magadot, mán látom te vagy a legjobb!

5. Sokkoló lehet neked, hogy mi mindent nyerhetsz, de ez a csóré valóság, s egy cseppet se álom. Egy évig lakhatsz egy fáintos roggyadozó 150 éve feltákolt faluvégi házba, amit unalmadba ki es javítgathatsz! Csak eppeg arra ügyelj, hogy a mestergerenda meg ne suppancson (fejbe ne verjen). Ha megúszod a kólintást, micsa boldogság tőt majd el!!!

Asztán nyerhetsz egy autót, amelyék megy es, ha taszítod, nem es beszélve egy felejthetetlen nyarat tölthetsz a zsögödfürdei szálloda helyin (met lebontották) egy sátorba’. Az örömhír az, hogy mán semmi se omlik a fejedre. A küpü helyin van. A borvízes csorgót pont a volt szálloda szomszédságába találod meg, sott ingyen ihatsz borvizet! S nem leszel egyedül, met este a medve es meglátogathat. Erre es gondoltunk!!!

6. Iratkozni ebben a szent percbe’ lehet, amiest (amint) ezt a hírverést végigböngészted!

Meglátod megfogja érni! Az iratkozási díjról és egyeb kőccségekről haladéktalanul kiálliccsuk a számlát! Ha zsenírozod magadot, hogy béájjál ebbe a játékba, akkor ajáljad cag szomszédaidnak, pletykatársaidnak sakiket elérsz. Sakkor tudsz rejik szavazni, ha valakit bészereztél a versenybe.

Minél többet szavajzál, met az jó pénzbevétel nekünk es, s persze neked es megéri, me látod a te tehetséges választottadot! 

 

Egységbe a zerő!

 

NA, AKKOR VÁRUNK TÜKTÖKÖT, KENTEKET, BENNETEKET ÉS MINDGYÁJATOKOT!

Még ehetsz es, ha van mit, amikor reggel kivájkálódsz a sátradból. Nyári kép - Zsögödferedő

Azt még eccer elmondom, hogy versenyzőnek es, szavazónak es jöhettek! 

Gyúródjatok, ahogy csak tudtok! Egy cseppet se kell elbátortalanodni! 

Mű kitőccsük az időt.

Szünetekbe fog szólni a muzsika, kernyálás es lesz. Reklámot es rakunk bé ponzorunkval, azaz pártfogóinkkal. A legnagyobbakot itt a szent helybe bémutatom: Gyula bá’ kocsmája, Varvara Nénicske Kötős Pletykaklubja, Ganyéhányó Gyuri Kistermelő Szövetkezete, sö Hájdász Valagász Jusztinka Röcsögei Vegyesbót vezetője.

Varvara nénétek és a Teheccségkutató Banda Csapata

Fenyőszegi B. Levente

Bercike hóemberke lesz

Bercike álmodik

Bercikénél, mint minden esztendőben, az idén sem maradt ki a farsang. A néma fehérbe burkolt táj csöndjét a csiripelő verebek törték meg. A pánkó (fánk) illatát pedig vitte, ráncigálta magával a szellőcske. Finom táncikálásával belengte az egész utcát. Ez  tartozéka szokott lenni a farsangi napok kedélygerjesztő pillanatainak. Az utcai és kerti fák ágai meg se reccsentek. Katonásan viselték a hideget. Néhol egy-egy nehézkes hóbundadarab szottyant le a földre. S mégis ebben a berekedt zúzmarás hűs időben vígan folytak a maszkurálkodások. Volt rendesen minden, főleg jókedv, egy csepp bolondkodással, s eszem-iszommal tarkítva. Az ilyen fajta mulatérozások legtöbb helyen hétvégére maradtak, de azért az embereket, főleg a gyerekeket és a fiatalokat, hétköznap is fogta a zsigora. Mókáztak, s ha tehették incselkedtek, ahol eppeg csak lehetett.

Bercike erősen várta a maszkurázást. Egész héten nem bírt magával. Ahogy közelebb került a bolondkodáshoz, úgy kezdett megkergülni. Amikor már csak egy nap választotta el az izgalmas bolondkodásig, rendesen tűkön ült. Nem es csuda, biza gyerekekül fognak összegyűlni egy takard el önmagad valóját, mókásan megváltozva, s figurázva, a kurtújba (kultúrházba). Aznap még cowboy jelmezt készített elé a másnapra. Azért titokban nem is azt akarta, de nem tudta, hogy mire cserélje le. Egyfelé tűnődött, vakarta a fejit, aztán mégis belenyugodott az utóbbi választásába.

 

Februári csönd

Este miután bevacsorázott, és megváltozott az horkolászati hivatal ruhájába bújva, rögtön elaludt. Úgy húzta a lóbőrt, mintha kötelező lenne... Azt álmodta, hogy künn a lépcsőkön ül, s mégse fázik. Nezi a kezét, s ej be fehér lett. Ezen irtóan elcsudálkozott. Miközbe’ egyik ámultból a másikba esett, megjelent előtte egy földig érő fehér bundás elképesztően elbűvölő szőke hölgy.

 

 - Bercikém te olyan hóemberes vagy.

 

Bercikének rendesen rendesen tátva maradt a szája.
                                             

- Hát izé…
                                             

- Izé, s mezei, az mindegy. Én vagyok a Hótündér. Legyél hóember!

                                       

Az lett.  Na, Bercikének ekkor esett le igazából az álkapcája (állkapcsa).
                                            

- Ne se törődj, mert, ha vissza akarsz változni, rögtön megteszem!

Bercike valóban hóemberré változott. Piros lábassal a fejin, murok (sárga répa) orral, s egy vesszőseprűvel a kezében nezelődött egyfelé. Egy borzas kicsi vereb reaszállt, ott elvolt rajta egy darabig. Bercike mégis tudott járni. Nem maradt egy helyhez kötött, mint a magányosan álló hóemberkének. Amikor felfedezte az első lépéseit, csak akkor reppent odébb a közeli kertlécre a vereb. Bercike nem sokáig kókoskodott, mert rea kacsintott a Hótündér, s őkelme felébredett.
                                             

Alig sirítette ki a csipát a szemiből, mán futott az anyjához, hogy ő nem vadnyugati tehenpásztor akar lenni, hanem hóember. Az anyja nem furcsállotta a dolgot, mert a gyereke eléggé bogaras tudott lenni. Szerencsére hamar essze tudták hozni, mert volt hézavaló alapanyag dögivel. Fehér kabát, fehér gagya, piros sál, piros fazék s fehéres bakancs. Csak a megtalálásukra komoly kutató expedicíót kellet folytatni.

A keresgélés sikerrel járt. A kezdetleges kemény készülődéshez viszonyítva szemperc alatt esszejött a hóemberes jelmez. Lett is nagy öröm. Bercike boldogon, nagy győztesen vonult végig az utcán a kurtújig. Bár ő úgysem tudott lenni az a visszahúzódott legényke, de most felettébb megvolt büszkülve.

 

Amikor beért vala a farsangi hejehujára, csak úgy neztek rea, mint a fáintos pettyes borjúcska az újonnan kicifrított kapucskára. Szinte kórusba mondták nekije: – Há’ te nem cowboynak öltöztél?
                                             

- Há’ nem! Azt álmodtam, hogy hóemberré fogok változni! Azétt öltöztem annak.

 - Mi a csuda? - képedett el Rebarbara.
                                            

 - Te nem tudsz hóemberré változni!–  Sózta oda Aszfaltbetyárka

 

 - De igen! Métt es ne! Azt álmodtam, vagy mi! – Erősködött Bercike

 

- Te osztán megállítod a Napot! – Vette oda Pityókás Csipszecske

 

 - Gyertek ki, s meglássátok! – Biztatta pajtásait Bercike.

Mivel az ottlévőköt őrölte, oldaltájt erősen döfődgette a kíváncsiság, követték, mint a gazdi után ügyekvő piszli kutyák. Hamaroson künn tátották a szájukot egyfelé. S azt hitték mán nem es lesz semmi. Nájlon Jóska meg es állapította: – Na, te es érted, hogy kell bolondot jártatni az emberrel... Aliges kimondta Bercike mellett fehér csillogó fény kezdett ragyogni a semmiből. A társaság úgy lemeredt, akár a földbe vert egyenes cövek. A fény egyre ragyogóbb leve, s menten átalakult a Hótündérré. Lett nagy bámélkodás. Biza. Ezt mán másképp nem es lehetne mondani. A Hótündér az ágas-bogas hutyurójával egyet intett Berci felé, s nem járatta vadul a lepzselőjét, csak kimondta: – Változzál hóemberé, ameddig csak te akarod!

 

Bercike hóemberré változott...

Nem es kell mondjam Bercikéből hóember lett. Pajtásai aliges tértek magikhoz. Aztán odamentek héza, s egy darabig tapogatták es rendesen. Ha eleinte Bercikét egy kicsit kirázta a hideg, attól a perctől semmit se fázott, hogy hóemberré változott. Amikor a matatgatás béfejeződött, s mindenki meggyőződött bercike állapotáról, azután a Hótündér kedvesen egy körtáncikára hítta meg őket. Zenéltek a házi jégcsapok, meg a benti muzsika, ami olyan erősen hallatszott künn es, mint benn. A kintiek mind béálltak a rongyrázásba. Először Bercike állt a kör közepibe, de aztán sorra került mindenki. Mikor mán annyira elfáradtak a ritmusos szökdöséstől, akkor Bercike intette, hogy menjenek bé. A Hótündér varázslatos öleléssel átfogta a gyerekeket, majd búcsút integetve elengedte őköt. Asztán Bercike felé kacsintva egyet pisolyogva (titokzatoson mosolyogva) eltűnt, mint a szamár a ködben.

Bercike ahogy béérkezett a kurtújba, újra jelmezes legényke lett. A néhány felnőtt, aki nem ment ki az udvarra, s nem tudta mi történt, erősen agódtak a fiatalokért. Berci mondta es: – miétt nyugtalankodtatok? Há szeressük egymást! S a szeretet pedig a hidegbe’ sem fagyos. Őkelme ekkor vette észre, hogy az orra még csak akkor változott vissza. A murok nem tűnt el, hanem amikor héza érintett a kezébe maradt.

 

Hóember. B Mártonka munkája

A maszkurás bémutatkozás után jöhetett a mulatérozás. Kezdték magukba tömni a pánkót és a többi finomságot, s ha megszomjaztak ittak rea borvizet. Berci a volt murok orrát kóstolgatta. Az leve nekije a Hótündérke titok ajándéka. Az estig tartó nagy dinóm-dánomot az ablakból figyelték a kis cinege cinkék.

                                       Fenyőszegi B. Levente