TANYASI TÉLI REGE

Valamikor az idő forgatagában

Télies látkép a Hargitán

Csíkban, télidőben, szállingózó álmok tarkítják hűvösen a köd borította tájat. A csönd hatalmassá teszi a láthatatlannak tűnő vidéket. Titokzatosságában van valami végtelen. A felhők sem különbek. Nahát, mégis mintha lassacskán mozdulna valamerre a néha szürke, de tejfehéret utánzó fátyol feletti égbolt fellege. Az embernek az az érzése támad, hogy a gomolyagok ünnepélyesen várnák a felkérést a havazásra. Ezért fönséges ráéréssel, néha kacéran mutogatják szépségüket, kivillantva magukat a ködből. Büszkeséggel telítve játsszák meg a várva várt hópelyhek szerepét. Tökéletességük pompájával, mégis szerénységet utánozva, földet érve, egymásra tapadva elveszítik addigi szépségüket. Eljátszva a gondolattal, hogyha mégis megtörténik a csodás sűrű havazás, együttes erővel fehér bundát ajándékoznak majd a vidéknek.

Fenyőszegi út mellett... 2000-es évek eleje

Egy régebbi Csobotfalvi téli kép

A hűvösség titokzatos lehelete, néha szellők, és néha szelek szárnyán átjárja a mindenség megfagyott rejtelmeit. De most csönd honol a szélesnek becézett határon. 

Zsögödferedői látkép. Fenyőszeg felé. Pár esztendeje

Valahol a távolban tanyák szinte szótlanságba dermedve szundikálnak. Nini! Az egyik házikónál a kémény pöfékel. Füstje lomhán lődörög az ég felé. Az udvar viszont közelről hallgatva kissé zajos. Jókedvű gyerekek oldják fel a nyomasztó csöndet, mellyel kiteljesedik az életteli mágia. Az örökké tartó csodalét látomását kölcsönözve. Nem messze tőlük egy virgonc kiskutya csahol. Az egyik ágon egy madár kuporodik gömbölyűen. Kobakjára hó huppan az ágakról. Ijedtében röpködni kezd. Aztán a patak felé veszi az irányt, ahol egy róka próbálkozik a túlsó partra jutni, de lábai a jégen összekuszálódnak. Teke lábai ellenére valahogy a tervét mégis siker koronázza. Túlpartot érve sebesen beszalad a fenyvesbe. Ettől fogva titok övezi az ő történetét, mint a barlangjában alvó medve álmát. Hiszen a nagy bundás az igazak álmát alussza, s érzi, hogy még sokat kell pihennie. 

Homoróferedő pataka 2019-ben

Az emberek a táj csöndességéhez képest serények. Úgy érzik, nem tehetik meg a szundikálással járó nyugodt pihenést. Számukra az már a henyéléssel lenne egyenlő. Minden tanya körül zajlik az élet. A kis házak álmosan pislognak, mint ahogy az a messzi távoli erdőszéli lakban, ahol a gyerekek hancúroztak. 

Szánkázás vagy 5 esztendővel ezelőtt a Nagy Laji dombján

A fönséges kis lak meghúzódva a közeli fenyvesek árnyékában nesztelenül kémleli az aljban lévő testvéreit. Bent a kályhájában ropog a tűz. A fűtő körül pedig a nemrégiben beszaladt gyerekek melegednek. Arcuk kipirosodva egészségesen, boldogan szólítják egymást. Csodákról mesélnek. Sugárzó tekintetükben boldogság. Estefelé vagyon, ezért az asztalhoz ülnek. A nemrégiben készített pirítós kenyeret fokhagymával dürüszölik, s bezsírozva a kiosztott szeleteiket jóízűen ropogtatják be. Majd a finom gőzölgő köménymag teával nyomtatják le. Vacsora végeztével édesanyjuk mesét olvas. Képzeletük elvezeti őket is az álomvilágba. Igazából a hallgatott történet merész hősei is ugyanúgy ott vannak velük. Álmodozásuk megegyezik a téli álommal. A gyerekek átszellemülnek teljesen. Csak az édesapjuk hazajövetele zavarja meg valamelyest őket ebben a végtelenre szabott meseviláguk kalandozásaiban. A történet véget ér. Egy kedves régi dal hallatán, amelyet az édesanyjuk dúdol, tántorogva, mint valami becsiccsent atyafiak elvégzik az esti dolgukat. Ima után, ágyba bújva könnyen álomba szenderülnek. Utolsó erejükkel magukra húzzák a takarót és belefordulnak az éjszakába. Az egyikük még kitartóan nézi a csillagos eget, míg fel nem pattan a legközelebbire, s repülve elmerül a másvilág nyújtotta kalandjaiban. Csak a szülők maradnak fenn. Éberségük nem tart soká. Követik gyerekeiket. Hamarosan kialszik a lámpa is. A kályhából kiszűrődő elevenen táncikáló fények egy fekete cica alakját rajzolják ki a mennyezetre. Mintha őméltósága összegombolyodva elégedetten dorombolna... Kintről bekacsint a holdvilág teremtő mestere, s óvatos sugaraival végigtáncol a gyerekek pokrócain. Tudja, hogy a porontyok pontosan róla álmodnak, és az őt körülölelő csillagokról. Jó ez így, mert az ébrenlétet alkalom adattán érdemes lenyomtatni egy kis nyugtató másvilági káprázattal.

Télies zsögödi táj

Fenyőszegi (inspirálódva a 2004. január Zsögödi Szó-ból)