Az ígéret havában, valamikor a megélemedő természet friss hajtásaként az orgonák bokrai is csudaúj gúnyába bújva ünneplik az életteli üdeséget. Úgyanúgy mint a szárba szökkent bokrok legtöbbjüknél szinte látni a rügyfakadás utáni erőteljes tarkaság árnyalattal pompázó kisbimbók fejlődését. S a szépség tovább fokozódik, amikor a növekvő fürtökön gyémántcseppekhez hasonlóan, de meghazudtolva azokat, szirmokat bontva önmagukból, ráérősen felásítanak. Aztán már nincs visszaút, erőt vesz rajtuk az éberség, és illatukkal betöltik az eget és a földet.
Áldásos alattuk sétálni. S még ha egy szellő megbillenti a helybeni csalogató illatáramlást, akkor annak hátán lovagolva továbbviszi az üdeség párfümjének ölelő puhaságát.
* * *
Mifelénk Zsögöd déli vége felé létezik egy ilyen titokzatos promenád. A régebbi ősök emlékezőhelyének dombra nyíló melletti térségen fekszik. Ábrándos perceket kölcsönöz az arrajáróknak. Ott ajánlatos lassítani, ahol az út minkét felét már csak az orgonabokrok ékesítik.
A hangulat egy varázslat, amelyet minden egyes esztendőben figyelve a virágzást, pár napig tart. Akkortájban ildomos belépni a mesés természet életingelő káprázatos portáján. Mindentől távol, s mégis közel. A látogatókat valóban megérinti a végtelen és a véges egybefonódot ellentétfeloldásának tánca, miközbén egységes egészet formálva, egy villanásnyit, huncutul a vidékre kacsintva elpirul.
* * *
Mi, mint rendszeres visszatérők, az esztendők májusi orgonaillatát igyekszünk magunkba szívni. Elmerengni alattuk, és néhány szál erejéig othonukba lopni belőle egy kis időtlent. Szerencsénkre az idén sem történt másként. S mivel csalógató bűverejükkel szüntelenül megbabonáznak, amíg tőlünk telik, és ők is ott lesznek, talákozni fogunk az eljövendő lillás fürtcsokrok mágikus sziromlobbanásában.
Fenyőszegi B. Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.