2023. január 22., vasárnap

MÁRINÉ és a VIDEJÓKLIPP

Én Berrengi Mári Varvara jelentem, ulyan dologba vót részem, hogy tüktököt rögvest a csuda megöl. Drága bügyürkécske gyerekeim, ecce mondom én, nagyon furcsa a mai világ. Nem es tudom hol es kejzdjem. Az ecce’ biztos, hogy szinte elment a józan eszem. Valami huligányok béjöttek a kertbe és elkejzdtek szökni, mint a tyúkszar a rugós deszkán. Esszegyúrták a kertembe havat, s felugrottak a kerekes kút tetejire. Még az istállóba es bejártak. Közbe furcsán ikrándoztak (vonaglottak), minha epilepsziájuk, vagy mi a ráksúlyuk lenne. Sokat mutogattak felém egy újval s az egész kezikvel, de máshova es. Vakarták a hátsófelüköt, s elől a zövéket. Minha magyarul makogtak vóna ütemesen és mégse. Osztán ecce’ ecce’ szinte veszekedésre vették az ügyet. Meglepetésemtől a szüvemhez kaptam, s nem mondom, egy cseppet bérezltem. A zúram nem volt hon, pont fájért ment a zerdőbe. Ellehet képzelni milyen ijedtség futkorászott végig rajtam. Még verejtékeztem es kénomba. Há’ hiányzott ez nekem? Nemhogy hátam közepe se, de még a körmöm feketéje se kévánta az egészet...

Csobotfalvi udvar
 

De akkó’ vótam megjedve becsületesen amikor előttem kejzdtek hadonászni. Ecce’ nagy hirtelenjiben elkapott a zegyik és egy cseppetnél többet, s istenmárjáson megráncigált. Osztán arra kért, hogy kákoljak (rázogassak egyet) a fejemmel, sö mutogassak szaneszét mind ők. Nem vót mit tennem, muszájítva csiáltam. Arra gondótam ennyiből háha’ megúszom. Sajna nem vót igazam, me még egy seprűt es tettek a lábam közé, közbe felkaptak minha repülnék. Repítettek es körbe-kereken a zudvarón. Tudtam, hogy az eszik elment, de az enyémé se áll távolabacska tőlik. Osztán ecce’ csak a nagy cirkuszt abbahagyták, aliges juttam levegőhöz. Úgy szuszogtam a fáratságtó’ mint a gőzmozdony. Na me! Ha kellett, ha nem, de megkaptam az ingyencirkuszt! Mikó’ má’ mindenki egy csepp friss ájert nyelt, akkó’ nekem jöttek az értekezésükvel. Aszonták, hogy egy zene ízét készítenek s arra kellett a zegész. Aza neve, hogy izé, répp aaa, de nem murok, me’ zene. Há’ nekem má mindegy es vót, hogy mi nyüveknek es mondták ezt a rángatózós hóbelebancot, annak örvendejztem, hogy elmentek. Szó köztünk maradjon, a nagy cirkusz után a teke lábajim akadtak össze még egy darabig. Aliges kaptam a zistálóhoz az ösvenykét. Azelőtt kettőt-hármat görbítettem az igazi útvonalon. Méges az a lényeg, hogy sikerült kihevernem. Ahogy hazaért a zuram rögvest elmondtam nekije. Mondta es, hogy jöjjenek sza felénk a kicsi barátocskák, met elintéjzi őkelmiket!!!

Csobotfalvi látkép

* * *

Egy hetecske se telt belé, s visszagyütt a zegyik. Há’ nem-e, hogy a zuram nem vót otthonjában! Há jettembe, hogy mi es fog történni, kejzdett burungérozni a belem. Hál’ istennek nem vót oka a félelmemnek. Irtó kedves vót a zillető, s még péndzt es adott azé, hogy annyira megráncigált. Nem teketóriáztam sokat, el es vettem a markából. Há’ méges megérte! Há’ nem-e? Aszonta, hogy valami videjóklippbe fogok szerepelni, valami ifjúsági műsorba vagy mi a csuda. Mondták es mikó’ s melyik kanális a tevébe. A zúram es megbékéltforma a jutalom láttán, igaz csak felit vallottam bé, s aszondta, nehogy elfelejcsük megnezni a zadást. Meg es neztem a vele, s a szomszédok es a tevén tartották a szemiket. A zuram csak röhögött jóízűen egyfelé. Tettem a bosszankodót, hogy ne lássa rajtam a valóságot, met gyanút fogott vóna’... Imigyen, hogy nem tudta igazából mennyi péndzt szerejztem, én es röhögtem magamba, s hallgattam mint a szar a fűbe véle.

Homoródi omladozó villa. "Egy klipre még jó..."

Még egy idevaló megjegyzésecske. Nem tóm mié, de a fijatalok azóta nagyon kedvelnek engem. Úgy hiszem, hogy ejsze nem es baj.

Fenyőszegi b. Levente


2023. január 2., hétfő

TANYASI TÉLI REGE

Valamikor az idő forgatagában


Télies látkép a Hargitán

Csíkban, télidőben, szállingózó álmok tarkítják hűvösen a köd borította tájat. A csönd hatalmassá teszi a láthatatlannak tűnő vidéket. Titokzatosságában van valami végtelen. A felhők sem különbek. Nahát, mégis mintha lassacskán mozdulna valamerre a néha szürke, de tejfehéret utánzó fátyol feletti égbolt fellege. Az embernek az az érzése támad, hogy a gomolyagok ünnepélyesen várnák a felkérést a havazásra. Ezért fönséges ráéréssel, néha kacéran mutogatják szépségüket, kivillantva magukat a ködből. Büszkeséggel telítve játsszák meg a várva várt hópelyhek szerepét. Tökéletességük pompájával, mégis szerénységet utánozva, földet érve, egymásra tapadva elveszítik addigi szépségüket. Eljátszva a gondolattal, hogyha mégis megtörténik a csodás sűrű havazás, együttes erővel fehér bundát ajándékoznak majd a vidéknek.

Fenyőszegi út mellett... 2000-es évek eleje


Egy régebbi Csobotfalvi téli kép

A hűvösség titokzatos lehelete, néha szellők, és néha szelek szárnyán átjárja a mindenség megfagyott rejtelmeit. De most csönd honol a szélesnek becézett határon. 

Zsögödferedői látkép. Fenyőszeg felé. Pár esztendeje

Valahol a távolban tanyák szinte szótlanságba dermedve szundikálnak. Nini! Az egyik házikónál a kémény pöfékel. Füstje lomhán lődörög az ég felé. Az udvar viszont közelről hallgatva kissé zajos. Jókedvű gyerekek oldják fel a nyomasztó csöndet, mellyel kiteljesedik az életteli mágia. Az örökké tartó csodalét látomását kölcsönözve. Nem messze tőlük egy virgonc kiskutya csahol. Az egyik ágon egy madár kuporodik gömbölyűen. Kobakjára hó huppan az ágakról. Ijedtében röpködni kezd. Aztán a patak felé veszi az irányt, ahol egy róka próbálkozik a túlsó partra jutni, de lábai a jégen összekuszálódnak. Teke lábai ellenére valahogy a tervét mégis siker koronázza. Túlpartot érve sebesen beszalad a fenyvesbe. Ettől fogva titok övezi az ő történetét, mint a barlangjában alvó medve álmát. Hiszen a nagy bundás az igazak álmát alussza, s érzi, hogy még sokat kell pihennie. 

Homoróferedő pataka 2019-ben

Az emberek a táj csöndességéhez képest serények. Úgy érzik, nem tehetik meg a szundikálással járó nyugodt pihenést. Számukra az már a henyéléssel lenne egyenlő. Minden tanya körül zajlik az élet. A kis házak álmosan pislognak, mint ahogy az a messzi távoli erdőszéli lakban, ahol a gyerekek hancúroztak. 

Szánkázás vagy 5 esztendővel ezelőtt a Nagy Laji dombján

A fönséges kis lak meghúzódva a közeli fenyvesek árnyékában nesztelenül kémleli az aljban lévő testvéreit. Bent a kályhájában ropog a tűz. A fűtő körül pedig a nemrégiben beszaladt gyerekek melegednek. Arcuk kipirosodva egészségesen, boldogan szólítják egymást. Csodákról mesélnek. Sugárzó tekintetükben boldogság. Estefelé vagyon, ezért az asztalhoz ülnek. A nemrégiben készített pirítós kenyeret fokhagymával dürüszölik, s bezsírozva a kiosztott szeleteiket jóízűen ropogtatják be. Majd a finom gőzölgő köménymag teával nyomtatják le. Vacsora végeztével édesanyjuk mesét olvas. Képzeletük elvezeti őket is az álomvilágba. Igazából a hallgatott történet merész hősei is ugyanúgy ott vannak velük. Álmodozásuk megegyezik a téli álommal. A gyerekek átszellemülnek teljesen. Csak az édesapjuk hazajövetele zavarja meg valamelyest őket ebben a végtelenre szabott meseviláguk kalandozásaiban. A történet véget ér. Egy kedves régi dal hallatán, amelyet az édesanyjuk dúdol, tántorogva, mint valami becsiccsent atyafiak elvégzik az esti dolgukat. Ima után, ágyba bújva könnyen álomba szenderülnek. Utolsó erejükkel magukra húzzák a takarót és belefordulnak az éjszakába. Az egyikük még kitartóan nézi a csillagos eget, míg fel nem pattan a legközelebbire, s repülve elmerül a másvilág nyújtotta kalandjaiban. Csak a szülők maradnak fenn. Éberségük nem tart soká. Követik gyerekeiket. Hamarosan kialszik a lámpa is. A kályhából kiszűrődő elevenen táncikáló fények egy fekete cica alakját rajzolják ki a mennyezetre. Mintha őméltósága összegombolyodva elégedetten dorombolna... Kintről bekacsint a holdvilág teremtő mestere, s óvatos sugaraival végigtáncol a gyerekek pokrócain. Tudja, hogy a porontyok pontosan róla álmodnak, és az őt körülölelő csillagokról. Jó ez így, mert az ébrenlétet alkalom adattán érdemes lenyomtatni egy kis nyugtató másvilági káprázattal.

Télies zsögödi táj


Fenyőszegi (inspirálódva a 2004. január Zsögödi Szó-ból)




Eufrázina céltudatoskodva az élet elébe áll

Frázinka szegényül A történetben egy gyöngéd végtelenül szegény barna l e ány ká ról esik szó, aki annyira rongy vala, hogy a templomi férgr...