Mit ér egy gazdájához hűséges ló? Há’ ez nem es kérdés, sokat! Itt eppeg a nemcsak a mokány mutogatós cocófajtákra jár ki az eszem, hanem a falusi munkát egy cseppet se megvető segítségekre. Biza, egy fáintos négylábú paripa nagy becsben van tartva, s a családi gazdaság forgatagában es nemcsak az előkelő, hanem néha a legjobb helyet foglalja el. A ló szinte szent teremtménynek számít, vetéskor s szántáskor es ott van. Főszerepet játszik a télifa (tüzelő) béhozatalába es. Sok mindent megbír, de azért egyezzük meg, hogy magánál többet ő se… Az ember, na a kölyök es szeretnek lovagolni egyet. Mostanság a fehérnépek s a cefrék se maradnak ki a mókából. Egyre többen kezdtek lóháton hegyeskedni (büszkélkedni, bőcsködözni). Há’ mit csinálj, az élet velejárója a változás, s benne lévő szokások es. E’ van.
 |
| Egykori tanítványom, Bucuri Szilveszter rajza az otthono gazdaságról. Elől a ló. (1993) |
Jomagacskám, kölyök koromban ültem nyereg nélkül lóra, Fenyőszegen. Jobban mondva felsegítettek egy jámbor hátasra, ejsze kanca lehet vagy mi, vitt es valameddig. Engem menetközben pedig egészen fogjul ejtett a félsz. Főleg, amikor ügyesen sétálva érejztem mozgását. Ahogy felgyorsult, ellentétben a másik irányba lepcsentem le róla, a szent anyaföldre. A nagy csubbantás (puszilás) majdnemhogy harapásba torkollott. Teli lett a szájam hangyabolyos földes hangyákval.
A másik emlékem mán valamivel nyugudtabb. A zaláni barátom kezembe adta a gyeplőt, hogy szekérben ülve, én irányítsam a hazájuk felé. Há’ nem mondom, de elég izgalmasnak számított. Heába es figyelmeztettek, nem szerettem olyan erőst meghúzni a gyeplőt kormányításkor, s akkor biza nem es kanyarodott annyira. Megtanultam, hogy rea kell érejzni, s akkor jobban megy. Rendesek vótak a barátomék, úgy dicsértek, mintha szakértő lennék. Evvel bátorságot szerejzve magamnak, azért es sikerült révbe érni véle.
Még volt egy csikós ügyem. Arra nem ültem fel, s nem es szekerejztem, csak enni kellett adnom, mint a többi jószágnak. A gyimesi háziaim, Meriáék kértek meg rea, met ők el kellett menjenek valahova. Fontos dolguk vót nekik. Mindent es elékészítettek nekem. Mondák, hogy a csitkó egy cseppett szertelen, s meg kell fékejzni, s ha kell a pufájába kell verni, s akkor lecsillapodik,- met szeretett játszadozni a vedervel... Na, amikor tiszta suhogó egyedül maradtam kezdtem ellátni a jószágokot. A csitkóhoz érve letettem elébe a kicsi veder vizet. Hát az felhúzta a pufájára, s kettőt mozdított rajta, s a veder úgy repült, mint az üstökös az égen. Nem tetszett ez nekem, de még hoztam neki vizet egy vederrel. Há nem-e a kicsi mocsok újból ugyanazt csinálta! Erőssen felgerbuncásodtam tőle. A harmadik veder vizet hozva csak figyeltem mit akar tenni. S amikor a pufájára akarta húzni újból az ő bubás pancsikolóját, abba a helybe a pufájába vertem. Még én es megjedtem, hogy mit cselekedtem. Csak figyeltem mit tesz. A csitkó megjuhászodott, félszemmel nezett, s ivott. Mán nem vót kedve hanyigálni a kicsi szürcsölőjét. Rendesen megnyugudtam.
 |
| Lovak a csobotfalvi határban (2012) |
Továbbra es úgy hiszem, hogy aliges tudok valami sokat a lovakról, de azt igen, hogy szeretni való jószágok. Eppeg ezért, ezekről a csudás patás munkás állatról nem fogok valami sokat okoskodni, azt a hézaértők elintézik. Viszont még néhány esetet rólik, és gazdájikról, amelyikeket a két saját fülemmel hallottam, na arról igen. Erdélyi viszonylatban, s benne Székelyfődön es erősen megbecsülik a lovakot. Igazi nagy barátságok alakulnak a lovak és gazdájik között, mint a filmeken… Az es igaz, hogy itt nálunkfelé nem feltétlen versenyzésre használják. Szekérbe fogva igazán állja a sarat. A fődek megmunkálásakor igazi segítő jószágok.
 |
| Sárpataki lovashuszárok (2017) |
 |
| Sárpataki hintózás (2017) |
Az eddigi felsoroltakon kíjjel arra es alkalmatos, hogy a kocsma elől hazavigye a gazdáját, amikor teljesen bécsiccsen (megrészegedik). Hát ez mind szép es jó, de vajon egy ló hogyan tudja megtenni ezt a nehéz lépést? Biztos nem rágólodik azon, hogy a betyár tántorgó barátja fel se tud ülni a szekérre. Főleg akkor, amikor az egyre erősödő hangulat közepette a fekete fődig igya le magát, s még a mászás es erőfeszítés lesz nekije, hogy a kocsmapulttól haladva, ki az ajtón elérje a saját szekerét. Háha még úgyabbul van, akkor még ez az állítás se állja a helyit. Ha egy fikarcnyit se tud mozdulni, nem hinném, hogy serényen felpattanna a szekérre, s gyí erezd haza!
 |
| Lovak Tusnádfürdő határán (2018) |
Szerencsére ehhez ott vannak az ügyes ivócimborák. Közösen, met egységben az erő, még ha inogva es, felemelik, s bélepcsentik a szekerbe. Ők mondják el a varázsszavat es, amelyikkel a kedves négypatás barát kocsmától a kapujikig viszi gazdáját. Ha nyitva a kapu, akkor egyből a ház elibe, s ott vár amíg derék házi urat a hercs (tűzről pattant, méregzsákoson morgolódó) felesége ki nem hújza belőle. Azután a cocó béáll az istállóba, met tudja hol a helye, s nem es inog, met ő nem ivott. Esetleg egy kicsi püpüt (vizet).
 |
| Tegyed a szekervel a Nagy Laji dombja alatt... |
Egyszer én es egy hasonló esetes szemtanús vótam. Ahogy tátottam a pufámot Kozmáson, várva a buszt, egy lovas szekeret pillantottam meg. A ló ügyekezve vágtatott szekerestül a kopogó friss aszfalton. A szekérbe úgy tetszett senki sincs, de egyszeribe valaki kezdett kászálódgatni benne. Na mondom magamba, hogy jó, met akkor ez es biztonságoson hazaér…
* * *
Most, hogy jönnek a húsvéti ünnepek, és egyes tisztességes gazdák hagyományoson szekervel mennek locsolgatni, irtó nagy az öröm köztik, hogy az illetőt haza tudja vinni a lova.
Fenyőszegi B. Levente.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.