A húsvéti tojásírásom története

Gyimesi írott tojások. Szőcsék gyűjteményéből

 Az 1990-es esztendők dereka felé rea vettem magamot a tojásírásra. Heába laktam Hidegségen, mégse bőcsködtem evvel a tudással. Erzsike és Hajnika tanyítónénik biztatására eldabbogtam hézik, a faluba. Ott kezdtem bontogatni a szárnyamot. Mondták nekem, hogy olyan szépet tudok rajzolni, akkor ez es menni fog, akár a karikacsapás. Na de nem így lett. Pedig minden elé volt készítve, ami a tojásíráshoz szükséges. Csak pusztán kellett vegyem a tojást, s rajzminta szerint bubázzam meg. Há én héza es nyúltam, s nekikezdtem a tojások írásához. Amíg az aranyos kolléganőim azon búslakodtak, az én szememvel mérve, hogy milyen aprócska hiba esett a megírt tojásaikon, jómagam olyant rittyentettem, mint egy kicsi kölyök. Na nem az az ügyeske, hanem, aki még ilyen munkát sose látott. Hogy es tudnám jellemezni... Há művészi szemmel nezve, olyan eléggé modern volt, de hagyomány szempontjából, ejsze csak a tojás volt a'.

Jó pár éves emlék. Ágnes lányom tojást ír.

A kubista művészetet utánzó tojásremekmű után egy időre béhúztam a curukot. A sikertelen élménytől nem volt kedvem tojásokkal babrálni. De osztán amikor reataláltam életem párjára, ő meggyőzőtt, hogy folytassam. Az első rend közös húsvéti tyúktojásainkot 1996-ba kezdtük mókolni. Valahonnét, ahogy mifelénk szokás, bészereztünk valamennyi hézavalót. A viaszat, azt belépottyantottuk egy konzeváskatojába. A viaszos pléhdobozkát pedig reaheppentettük egy hogyesmondjákra, na..., cserépfüstölő edénykére. A füstölő edénykébe belétettünk egy gyertyát, s az melegítette a viaszt. A kesicét, amivel a tojást kell írni eleinte a gyimesi kollégáktól rendeltem, de osztán Zsuzsa készítette el házilag. Ez a menet mind az újságpapírval letakart asztalra volt reatéve. S ott voltak a tojások es, s amit még kellett csicsázni. Hát az a rend, már ami akkor elkészült, ha halványan es, de kezdett hasonlítani az eredetire. A kedvesem sokkal ügyesebben csinálta, mint én. A végire én es beléjöttem, akár a cigány lova az ehezésbe, csak nálam a „műalkotás” szerencsére nem döglött meg. Osztán jöhetett a piros festék elékészítése, s amikor az megvolt, akkor következett a tojásnak a forró ler melletti felmelegített viaszos minta letörlése, ronggyal. Amikor avval es készen voltunk, békentük a szalonnabőr zsírosabb felivel. Kitettük egy mohával kibélelt tárcába, s úgy örvendeztünk nekije, mint a kisgyerekek a megálmodott, ajándékba kapott játékocskáinak. Ejsze még a csúfok es szépek lettek. Az biztos, hogy rendesen megvoltak babbázva.

Kesicével megmókolt tojások

A megírt tojások belégübbentve a piros festékes vízbe

A megfestődött tojások a piros festékes vízből való kikutulás után... 

Az egyik írási akció eredménye!

A rea következő esztendőbe mán meghíttuk a barátainkot es erre a tojásírásos lelki simogatóra. Azok meg szívesen eljöttek. Egészen jó hangulat alakult ki. Jómagam a hagyományos mintákhoz hézaberezgáltam, s újakot hoztam létre, olyan leventéseket. A társaságnak tetszett. Azt azért elárulom, hogy az eredeti minták a legszebbek. Azok szinte mesélnek nekünk. Visszatérve a munkálkodásra, há nem volt egy olyan honpolgár, amelyik, minden egyes munkafázison ne mászkált volna át.

Társaságba még a tojásírás es jobban megy

Ahogy teltek az esztendők egyre jobban ügyesedtünk, s egyúttal egyre több barát, rokon és kedves üsmerős jött el hézánk tojást pingálni. Emlékszem, olyan menet es volt, ahol a munkát fel kellett osztani. Aki jobban szeretett írni, az csak írt. Mások figyelték a viaszt és a gyertyát, megint egy másik csoport festékbe tette a megdíszítetteket és osztán letörölték róluk a viaszt. De voltak olyanok es, akik csak egy csepp heherészésre tértek bé. Az egyszer biztos, hangulat az volt.

Ej be bubások lettek!

Aztán az ilyen nagy tojásmintázgatásokon túl, mások es meghíttak maszatolni az ők otthonukba. Mű a hívásra tiszta szívesen elbotladoztunk. Ottan találkoztunk profi tojásírókval es, akik oda se nezve, a világ dolgait közvetítve, jobb mintákot fabrikáltak, mint én egész tojáskukucsálás közbe. És akadtak olyanok es, akik más vidék tojásírási szokásait hozták el hézánk. Csudálatos látvány tárult elénk. Élőbe megnézhettük az általunk alig ismert tojásíró és festő technikákot.

Hangulatemelés

Ünnepbe öltözködve

A másokhoz tojást írni járás fokozatoson kikopott. Okuk legtöbbször, főleg a fiatal pároknál, a gyerekek érkezése volt. A családok bővülése, szerencsére inkább öröm. S ha látszólag a szálak el es szakadtak, de akik megszerették csak továbbfolytatták a hagyományt. A hajdani résztvevők nagy része továbbvitte a díszítési kedvet máshova es. Hála Istennek. S így legalább egyre jobban terjedt a tojás díszítés mestersége. Azt azonban elmondhatom, hogy esztendők előrehaladtával a tojásírás kapcsán számtalan cselt megtanultunk másoktól. Bővítettük ismereteinket, s gyakorlatba egyedivé varázsoltuk.

Egyik húsvéti képeslapunk

Aszizsem az iskolákba való tojáspingálás es eléggé tetszett. Csíkkozmáson valódi nagy sikert aratott. Az ottani kollégák azóta es írnak tojást, s azok üsmerősei es. Persze voltak ott es, akik mán üsmerték... A lényeg még es az, hogy a tojásíró kedv szálai tovább kanyarózgattak szerteszét. Még a szeredai Építészetibe es el volt cihelve. A gyerekek örömére ott es megért egy két nagypénteket a tojásírás.

Egy másik húsvéti üdvözletünk

Méges a legnagyobb élmény a családba való tojásmaszatolás. Ahogy a gyerekeink évről-évre asztalhoz ülnek, s kezükbe veszik a kesicét, egészen megható pillanat. Nem kell annál több, amikor együtt mókol az egész család. Az idő előrehaladtával látom kézügyességük fejlődését. Há nem es lököm tovább erről a szót, met mindenki tudja, hogy ez az igazi tündérmese.

Az írott tojás zsenge meterei

Az idéni történet es, mint mindig, egy csepp a mohaszedésvel kezdődik, amit az ünnep lejárta után bételepítjük a az erkély cserepeibe, vagy a fenyési kertünkbe.

Bubás mohás tálacska

* * *

Tehát, hogy mint ez a fentiekből es kilátszik, ez a csudálatos húsvétra való reahangolódás csendes, s alig személhető, de annál eredményesebb mozgalmat indított el. Észrevétlenül terjedt, és haladt előre egyre több csíki otthonba, ahol osztán újra élemedett ez a szép hagyomány. S ha csak azt vesszük alapul, hogy még jó néhányan tették ugyanezt, mint mű es, akkor mostanságra mán nem es lehet tudni ki kitől tanult írni.

Lépcsőházi üdvözlet

A fotókat az 12 esztendő digitális családi arhívumából szedtem essze. 

A képeket Kovács Zsuzsa és Borbé Levente készítette.

Fenyőszegi B. Levente

Egy ritka szép kikelet felidézése

Nyilladozó kékberkek a véderdő közelibe

Ha az emlékezetem nem gebbedt meg, akkor csakis harmadikos lehettem, amikor egy cseppet másként kezdődött a fenyőszegi tavasz. Legalábbis nekem.

Az egyik hóolvadós napon, amikor a cinege cinke reggeli ciripelése költött vidáman indultunk a friss időbe iskolába. Hazafelé nem a fenyőszegi úton csoszogtunk végig, hanem kimásztunk Zsögödferedő véderdejibe. Isteni egy élmény volt a vizes hóba mászkálni, amelyiknek tetejiken imitt-amott elkezdett folydogálni néhány erecske. Egyesek belőlik folydogálván a kis havas besüppedésekbe tavacskákot képeztek, majd kidugulva folytatták útjukot le az Olt felé. Márciusba voltunk, s mán kezdtek megmozdulni a rügyek. Teríteztek, ásítoztak, s egy része, a merészebbje ki es pattant. A két bátyám Richárd és Sanyi arra vett rea, hogy keressük fel a kékberek (májvirág) lelő helyet. Hadd lám ca' kibuttake? S ha igen, akkor mekkorát es nőttek. Nezegettük, erősen keresgettük, de asztán mikor már szinte feladtuk s a szemünk es ki volt meredve, akkor bukkant rea Richárd egy kicsi csoport hajtásocskára. S ő azt állította azokból, hogy lesznek az igazi kékszépségek csak még kell hézik elég fény és meleg. A szakértelmes bámulászás után akármilyent süppedtünk es a hóba, csaptattuk hazafelé.

Amire hazaértünk az erdő közti közbe térdig bé-bésüppedő hóba bakkancsaink megteltek az olvadt levivel. Vartyogtunk egészen a kis lakunkig, mint az Olt menti szerelmetes békák, ahogy teszik minden tavasszal. Annyi különbséggel, hogy a műénkbe egy deka szerelem se vót. A lábunk megfázott, de szerencsére a jó kellemetes lágy idő egész hazáig kitartott. Hát hogy es mondjam, ezt a kerülőt egy kicsi taknyolással s prüsszögéssel megúsztuk. A Fűtőnél szárítottuk lábbelinket, meleg teát ittunk, s az agyunkba titkon nagyon vágyódtunk arra, hogy lássuk a kékberek fejlődését.

Persze a napok teltek el a nagy „felfedezés” után. Direkt megvártuk, amíg a hó legalább a déli oldalakon elmúlik, s azután mentünk ki, úgyanúgy hazafelé jövet az iskolából a véderdőbe, mint előbbször. Már csak hófoltok maradtak a véderdő közelibe. Mű, béérve a fák közé szinte egyszerre törtünk ki a hurrába, mert felfedeztük a kékberek bimbóit. Sokan voltak egész nagy területet leptek bé. Ej be hogy mennyire tetszett! Nem szedtünk le egy szálat se belőlik, mert vártuk, hogy nyíljanak ki. Vasárnapra tartogattuk a kicsi kirándulást, s egyúttal meglepetést desanyánknak. Addig volt vagy négy nap. „Tűkön ülve” töltöttük az időnköt.

Kékberek tócsácska

Aztán végre eljött a várva várt virágvasárnapi kirándulós nap, amikor az egész testvér nekiereszkedett a hegy felé. Még Kukker kutyánkot meg Cincili macskánkot sem hagytuk otthon. Ők mellettünk pajkoskodtak, bolondkodtak egész úton. A márciusvégi nap csak amúgy ragyogott. A hegyeken egyre több helyen csorgadozott bé a hólé, s a kis fehér foltok is egyre haloványabbak voltak. Vizenyős szemekkel fáradtan bámultak reánk. Mű pedig a napsütéses időbe egyre gyorsabban haladtunk előre. Hamar a kiérkeztünk helyszínre, a kékberkek csudálatos birodalmának határára. Nem találkoztunk sem medvével sem őzikével, pedig arrafelé nem egyszer láttunk belőlik, s nem es egyet... Viszont mán kinyíltak a kékberkek. Ott ahol a napsugarak megtudták cirogatni szirmocskáikot, mint csuda üde kékségek lepték el a bokrok és a fenyőfák alatti tágas helyeket. Néha lilásan, máskor hűvös felhőkék színben játszva bámultak ránk. Az egészet a vadboroszlán rózsaszínben öltözött bokrocskái tették még mesésebbé. Micsa tavaszi illat csapott meg ott a fák között, hát az nem volt semmi... Ez a boroszlán illatjával átölelve ringatózgatott a kékberkek felett. Emlékszem találtam egy rózsaszínűt és két fehér példányt ebből a gyönyörű berkekből. Szedtünk es belőlik. Na de nem téptük le a fél völgyet, csak egy csokrocskát készítettünk desanyának. Melléje egy ágacska boroszlánt es megakasztottunk. Szerencsére Richárd hozta a halnyelű bicskáját, met avval könnyebb volt a boroszlán ágacska lenyisszantása. Ennél jobban nem akartuk bántani a tündérek őrizte helyet. Búcsúzáskor még néhány percig bámultuk őket aztán elindultunk hazafelé. Néhányszor hátralestem, hogy még lássam a kékséges virágtavat, s akkor láttam a szemem sarkából. Ha minden igaz egy csudaszépséges lényt, ahogy csöndesen szálldogál a virágok felett, s egyik társával sziromkoszorúba bújva láthatatlanná vállnak.

Merészkedő pimpók (barkák)

Nem es kell mondjam, hogy mekkora hatalmas boldogságba értünk haza. Desanya es örvendett, met szebbé tettük az ünnepet. Az elkövetkezendő napokba gyorsan kezdett ződülni minden. A pimpók es majdnem kicsattantak az egészségtől. S a táj olyanná változott, jött hogy beléharapjak.

Fenyőszegi Bóklász

Az 1975-ös Nőnap

 Ejsze mán több es voltam, mint hetes feles, évekbe számolva gondoltam…, mikor újra eljött a Nők Napja. Akkoriban ezen a neves napon inkább a desanyákot ünnepelték meg.

Elsős koromban ez a tény egy dekát se izgatott. Az akkori zsögödi tanító nénink a negyedikesek segítségével, mert egy teremben voltunk vélük, készítette el a képeslapokot. Egy rajzlapot ügyelettel kettéhasítottak, s azt es kettőbe tűrték. Az elejire reapecséltelték, hogy Március 8, s Nők Napja. A kettétűrt papír belibe pedig bépecsélteltek egy hóvirágcsokrot. Na azt maszatoltuk színesre egyenként ki, mű elsősök. Figyelmeztettek, hogy adjuk át desanyánknak. Én megtettem, s ennyi. Nem éreztem semmi különöset tőle. Desanya persze örvendezett nekije.

Saját készítésű bubás nőnapi képeslap

* * *

Viszont a második osztályos koromban ez másként zajlott. Mivel Tőke Erzsébet tanítónénink nyugdíjba ment, Csibi Géza tanítóbácsi vett át minket. Ő is nyugdíjas volt, de úgy látszik nem került senki, s egy esztendőre reaért, hogy velünk legyen. Akkor a mű osztályunkot a harmadikkal rakták essze. Hamar megszerettük az öreg urat, akár a volt tanítónéninket. Viszont a tanítóbácsiba volt valami nagytatás. Ámulattal hallgattuk ahogy mesélt, s szinte észrevétlenül követük hasznos tanácsait.

Elérkezett március. A tanítóbácsink már figyelmeztetett, hogy hamaroson itt a Nők Napja, s ilyenkor jó felköszönteni a nőköt. Nemcsak desanyánkot, de más nőköt es, akiket szeretünk. Mint például nagymamánkot, nagynéninket, s akinek volt leánytestvére azt es. Esetleg, ha nem annyira zsenántos (zavarba ejtő), akkor a szomszéd leánykát, vagy a többi copfos nagyhajú népséget, lehet osztálytárs es, érdemes köszöntgetni virágocskával, magunk készítette kicsi ajándékkal, vagy versikével. S még azt es hézatette a tanítónk, hogy desanyánknak, vagy a fontos nőszemélyeknek, ha nincs péndzünk ajándékra, s nem találjuk ki mit mókoljunk (készítsünk) essze sajátkezűleg, az nem baj. Úgyes istenibb ajándékba egy verset mondani, met azt nagyon szeretik. Hát, hogy szokás mondani a gyereknek, s másnak es, péndzből volt a legkevesebb, nekem aztán pláne… Na, de nem baj, met a tanítóbácsi hozott ügyes kicsi versikéket, és mindenki azt választhatta belőle, ami eppeg csak neki tetszett. Én es kiválasztottam a magamét. Március nyolcra mán kívülről fújtam.

Szombat nap lévén hamarább fejeztük bé az iskolát (akkoriban szombaton es jártunk). Egy darabig az osztálytársaimmal gyúrtuk a délbe megereszkedő olvadó havat. Ők es a versikéikkel voltak elfoglalva. Amint elváltunk, nekem volt bőven még amit menjek fenyőszegi otthonunkig. Most nem bámulásztam, s tátottam a pufámot esszevissza, hanem ütemes sebességgel tekertem es haza. Izgatott voltam rendesen. Csak a zsögödvégi tornácán huncutkodó székelyruhás bácsi vette el nagy hirtelenséggel a figyelmemet a versikéről. Ő mindig megtudott jeszteni. Csak amúgy csillogott a szeme, s bajsza alatt pedig látszott ahogy elvigyorodott. Erre a nagy jetségre még sebesebb tempóra kapcsoltam.

Gyorsaságomba, mind csak a versikét duruzsoltam magamba, ki tudja hányszor. Mikor a küszöbre értem, becsületesen elment a bátorságom. Gyomorideges lett a pockom. Elszállt vele együtt az erőm es. Mielőtt béléptem volna az ajtón eszembe jutott a tanítóbácsi nyugodt és kimért alakja, kedves biztatása. Na, abból a szippantottam az erőt. Ahogy béértem a házba, ott volt szembe desanya. Az ágy melleti széken ült. Valamit baggatott (vart). Nem sokat vacakoltam, letérgyepltem elibe, s először béhunyt szemmel, de második szakasznál lassan megreckírozva egyre kikerekedett stoplámpákkal egyhuzamban elmondtam a verset. Láttam, hogy könnyes lett a szeme, s megölelt. Ritka jól esett. Eleinte azt hittem, hogy valahol hibáztam, de végül kiderült hogy nem azért könnyezett, hanem azétt, hogy milyen szép verset mondtam nekije.

Persze el akartam mondani nagymamának es, de aznap nem sikeredett, vasárnap viszont igen. Ő es megölelt, azt hiszem egy cseppet meg es szorongatott, s ugyanúgy megvolt hatódva. Mán nem es tudtam, hogy jó volt-e a versmondás vagy nem, ha mindenki elpityeredik tőle.

Nők napi képeslap

Hétfőn a tanyítóbácsi megkérdezte, na hogy es mint volt otthon a versmondás. Na, akkor tudtam meg, hogy a könnyezés, az egy jó dolog volt. Amilyen jól esett nekem az ölelés, desanyámnak, és nagymamámnak ugyanolyan csudás volt, hogy hallott engem szavalni. Egy cseppet megbüszkültem (büszke voltam magamra), hogy ilyen jól sikerült. Ejsze akkora sikert azóta sem értem el életemben a költemények elszavalásával.

Hogy tiszta legyen a kép, itt az a versike, ami az évek során ezt az emléket kedvessé tette:

Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra

Tavaszodik, virág nyílik:

hóvirág, ibolya.

Összeszedtem, mit csak leltem,

ebbe a kis csokorba.

Tavaszodik, a hegyekről

patakokba fut a hó.

Soká éljen, édesanyám,

S még száz évet nagyanyó!

Rea egy esztendőre megszületett az első "pufácska meglepetés" es...

Fenyőszegi B. Levente

Emlékes füzetek emléke

 Az emlékes füzet még a desanyám életiből se hiányzott. Leánykorába ügyeskedte essze egy szépecskét. A nagy gondossággal esszerakott olvasnivaló aranyos kicsi versikékkel, énekekkel büszkélkedhetett. Desanya mindezt megtarkította rajzokkal s más helyénvaló díszecskékkel. Általában virágokkal, főleg rózsákkal lett kicsicsázva. Emlékszem, mikor először szemügyre vettem erősen szépnek találtam. Látszott rajta, hogy sok munkát igényelt, s lássuk ca bé megérte a belefektetett munkát. Az ilyen alkotásokat, a sok beléírt dalocskák végett énekes füzetkének es hítták, vagy időnként meg-megbecézték becézték. Egy cseppet személt a hajdani ételrecept füzethez, de messziről se volt a'. Mert a receptes az egy egyszerű gyűjteményecske volt. Mondjuk az igaz, hogy ki kellett jegyzetelni innen-onnan egy helyre, de azé mégse az, na... Mert a receptfüzet csak hasznossága végett kellett. Belé volt írva gazdája legfontosabb és a kiválasztott kedvenc ételeinek elkészítési menete, s magyarázata. Mű amivel foglalkozunk az inkább lelki gyöngédséget hordozott magában. Meg lehetett tudni gazdája ízlését a versikék és dalocskák iránt. Például milyen éneket szeret, és ebbe az ügybe eppeg mi volt akkor a divat. Há persze azt es mutatta, hogy aki megkapta, hogy beleírjon ebbe a külön kicsi világba, megtisztelve érezte magát, és nagyon ügyelt, hogy munkájának gyümölcse tetszedjen a füzet gazdájának.

* * *

Azonban, amilyen emlékes füzetről fogok rötyötölni (itt - elmélkedni), az a fentiekből mán ejsze kiderült mennyire másabbacska. Általában a füzet gazdája kérte fel a kiválasztott barátot, osztálytársat, ismerőst, hogy írjon emléket. Ezt csak néhány tolakodó csinálta fordítva, persze azok es kellő óvatossággal közelítettek, hogy ők es emlékkel akarják megtömni a másik „csudakönyvecskéjét”. Most mán az es kiderült, hogy fontos volt a füzet tulajdonosával való jó viszony megőrzése. Ebből kifolyólag mindenféle marhaságot nem írtak belé, csak abban az esetben, ha gazdája bírta a vicceskedést, vagy azt az elharapózódott hangnemet.

Hát igen, úgy es mondhatjuk, hogy egyféle emlékes füzetek gyártásába cseppentette belé emezt a műfajt kedvelő emberizinkeket. És az 1900-as esztendők derekától, az egyre jobban felerősödő, de az ezredfordulóig lankadó firkalmányos csudavilágba ringatta el készítőjiket. Nyakig el es merültek benne. Ej be fáintos es volt az! Höhööö. Még sokan őrzik, a már egy cseppet se divatos kis emlékes füzetkét. S valóban emlék maradt. Legalább ő véle könnyebb felidézni a múltat.

Hogy miként es nézett ki egy ilyen füzet, azt most rötyötölöm (itt - „mondom”) el.

Az első lap első oldalán általában a név szerepelt. Persze fel volt az es tüntetve, hogy milyen füzet es az. Na még a tüneményes díszítések sem maradtak el. Volt ott olyan es, amelyiken millió csillag, vagy a szivárvány minden színében, csak amúgy ragyogott. A gyönyörű virágocskákról nem es beszélve. Mindezt azért, hogy még bubásabb legyen a kinézetele (szebb legyen). Akár egy ajtón ahogy bélépünk, az első bényomás itt es számított, nehogy kinyomás legyen belőle. Hadd tetszedjen a popornak (román - népnek), ha kézbe veszi. Na, aztán kezdődött az a bizonyos tartalma.

Az emlékes füzet közepibe szívecskéket, kockákat, köröket rajzolt az irka gazda szerkesztője. Eszket esetenként a felsoroltakat tehetsége bévonásával, kivágott mintaként különböző színes ceruzával körbesatírozta. Ez volt a TÁRSASLAP. Szerepe a kitöltősdi volt. Itt az es beléírt a szüvecskébe, aki nem feltétlenül rajzolt, vagy pirkált egyébként valamit es belé. Divat volt az iskola és az osztály nevét beléírni. Mások a dátumot írták a nevik alá, hogy mikor történt meg az a ragyogással szikrát hányó pillanat. Néhány füzetgazdi kikötéssel erősködött. Szinte csuklóból firkantotta oda, hogy aki őt szereti, csak az írja bé oda a nevit.

Az emlékes füzetbe, vagy annak tartozékaként jelent meg (van aki az elejire, mások a hátuljára hagyták.) a KITÖLTŐS KÉRDEZGETŐ. Ez nem volt megtarkítva, esetleg csak egy icuri-picurit a kérdéseknél. Gazdija helyet hagyva a válaszolóknak, hosszú oldalakon keresztül repesztette a kérdezősködést. Itt a tulajdonos vallatóra vette azt az ipsét, aki belé szándékozott írni. Ilyenek voltak: hogy hívják, hány éves, van-e telefonja, s más egyebe. S ha ezt a kérdéskört béfejezte jöhettek a kedvencek ételek, italok, színészek, énekesek, városok stb. felsorolása. A folytatás továbbra avval folytatódott, hogy szeret-e tanulni, sportolni (melyék az a sport), majd következhetett az, hogy van-e szereteje, testvére és így tovább. Általában a végire volt hagyva hol szeretne lakni, mi szeretne (és mért) lenni. De voltak olyan faggatózások es, hogy a kedves töltögető szeretne-e világhírű lenni. Ha a füzet elejére került ez a vallató kérdéssorozat, akkor azt es tartalmazta, hogy vajon az ipse fog-e írni emléket. S az utolsó kérdés rendszerint az volt, hogy hazudott-e a a kitöltéssel bíbelődő polgár. S mindezekhez még plusz egy aláírás es kellett héza. Itt mán tényleg végleg megszűnt a valagászódás hosszú sora.

Aztán jöhettek a többi felibe emlékek írói és műalkotásai. Meglepetésszerűen mindenki oda írta és rajzolta emlékét, ahova eppeg csak akarta. Néha a gazdi, a csípősebb alkat volt, ebbe es rendszert csinált, megaszondta, hogy hova legyen beléművészkedve, és kívánsága es volt, hogy mivel ékesítse a füzetét. Ez egy cseppet műnek tűnik, de akinek olyan kellett, meg es kapta. Nem volt fennakadás. Azokat nezve, akik beléírtak, vagy rajzoltak, azok általában hasonló korú osztálytársak, iskolástársak, barátok, vagy rokonok és ismerősök voltak. Kivételesen idősebb korosztályból is akadt egy-kettő, akik színesítették az emlékszerzők felhozatalát. Az általuk készített gyönyörű emlékeket becsületesen kicsicsázták, nagy gonddal rajzolták, esetleg kopírozták és írták le. Kezdőbetűkőt, verscímeket sokszor tündérien kimaszatolták. Néha az es megesett, hogy beléragasztottak valamit, hogy emeljék az elmés mondanivaló színvonalát. Az lehetett folyóiratokból kivágott képek, vicces jelenetek, aranyos tarkaságok, de saját fénykép es.

A versikék nagy általánosságba a diákévekről, a szerelemről, az életről, és a barátságról szóltak. Voltak vicces béköpések, de idéztek költőktől, s szedtek elemeket az imádságból es. Szóval minden megtalálható volt, mint a szivárvány színeiben.

Persze, ahogy mán látszik es, ezek a kikészített „aranykeretecskékbe foglalt” csinálmányok nem igazi emlékek voltak a füzet gazdája számára, hanem hátrahagyott pillekönnyűséggel, pillangó szárnyán repkedő gondolatok.

Ugyanakkor divatszokássá vált az emléket csinálók körébe az úgynevezett TITOK pirkantása, ami a lapok sarkától kicsit visszatűrt papír fedte. Mint most a vizsgázók lapján található sarokbetűrés, csak érdekesebben. Ott voltak lefedve a szépecske idézetek, vagy tényleg egy titok, amit az írója meg akart osztani az irka gazdijával, de volt közöttük kilóval hintett rakás huncutság es. Néha még le es ragasztották a nagy titkot, s ráadásul nem es olyan kicsi vesződéssel lehetett felbontani.

Hogy milyen díszítőelemeket használtak? Hümmm, jó kérdés... A cicomázásnál általában a szívecskék, a virágok, és a rajzfilmes alakok taroltak. Rengeteg emlék ismétlődött, de mit számított az? Há semmit. A gazdi annak örvendett, ha minél többen belédolgoztak az ő füzetébe. Az az érzés fogta el, hogy „ej be jó es volt, me még eggyel több került belé...”, s akkor bőcsködhetett vele.

Külön szokás volt vicces lapot készíteni, ha nem es volt annyira heherészős, inkább sültelen, de az se volt baj, csak legyen bubás kinézetelű az es. Ide tartozott a fordítva írás humorizéje és a lap végére firkált elmés és mulatságos eszmefutkározás.

A füzet végin az igazi gazdát védő, és az ellenségeskedők ellen elhangzó kívánságos szokásversikék hada vala bepirkantva.

* * *

Persze nekem es vót emlékes füzetem. Büszke es voltam rea. Amit a fentiekben felsoroltam, mind benne volt. Sokan írtak belé, s szerettem forgatni. A megannyi kedveskedés igazán jól esett. Egy kislány nyuszikás rajza tetszett erősen. S főleg a hézám írt rimelős versike (titkos), felettébb elkábított. Minden vágyam teljesült. Szerelmes lettem a szerelem gondolatába!

Külön készítettem olyan kérdezősködős rossz nyavalyát es. Azt nagyon bírtuk időnként fellapozni, mert abba sok kacagságos dolgot es írtak. Néha földön röhögtető, fetrengős szövegek es akadtak. Nyilván a huncutabbikjaiból.

Egy cseppet hasonlítom es a közösségi oldalak hangulatára, de mégse olyan. Mondjuk személ egy virtuális emlékes füzetre, de a feltett bejegyzések más elemeket es tartalmaznak. Míg az emlékes füzetekben irkálók véleményükkel annyira nem bántották egymást, legfeljebb csak egyet huncutkodtak, a virtuális változatába biza belé-belé csapnak a közepibe. S még ezen kíjjel jönnek kilóra a kéretlen tartalmak, s egyes kommentelők mocskolódásai es...

Cseppnyi ÍZELÍTŐ az emlékes füzetek világából

Kezdő versikék

„Ennek a füzetnek

Egyetlen célja

Hogy sok-sok emlék

Legyen beleírva”

*

„Ha majd évek múltán

mindenki elhagyott,

Bánatodban igyál meg

egy deci konyakot.”

* * *

Bévezető versikék

Kezdem emlékem írását,

mint a rózsabimbó nyílását.

*

Emlékverset nem írok,

Mert Petőfi nem vagyok,

De azért szívemből azt kívánom,

Légy boldog a világon.

*

Az ifjúság egy gyönge álom,

Egy pillanat alatt tovaszáll,

Becsüld meg és arra gondolj,

Nem jön vissza soha már.

* * *

Béfejező versikék

Ezt a lapot én írtam,

a nevemet ráírtam: ….

*

Ha majd évek múltán

Elfelejtesz engemet.

Örök emlékül

Írom ide nevemet: …

*

A virág a tavasz jelképe,

E pár sor egy kislány emléke.

*

Ha gazdag volnék,

Más emléket hagynék,

De mivel szegény vagyok,

Emlékül csak ezt a kis verset hagyom.

*

A legszebb emlékeidet diákéveidben keresd,

Mert ott találod azt, aki téged igazán szeret.

* * *

Emlékes versikék

Csíp a bolha, rúg a légy,

Azt súgja a szívem, hogy boldog légy

*

Piros nadrág, fehér csík,

Gondolj rám, ha bolha csíp.

*

Piros rózsa, kék nefelejcs,

engem aztán el ne felejts.

*

Ha az életben bánat ér,

Olyan rövid legyen,

Mint ez a pár sor költemény.

Ha majd egykor olyan kérőd akad,

akit szíved nem szeret,

Használd a vasúti jelet: MEHET!!!

*

Legyen virág az életed,

Mint a legszebb kikelet,

Vezéreljen mindenütt,

Hit, remény, s a szeretet.

*

Az élet tengerén

Van egy kis sziget,

Boldogság a neve,

Az legyen a tied.

*

Egyszer szeress tanulni,

Aztán tanulj szeretni.

*

Csak két szót ismerek,

Mindig és soha,

Szeretni foglak mindig,

Feledni soha.

*

Tejbe pottyant a kis légy,

Azt kívánom boldog légy!

*

Az Élet tengerén

Van egy sziget,

Boldogság a neve,

Az legyen a tied.

*

Evezz, evezz az Élet tengerén,

Ki ne köss a Bánat szigetén,

Legyen erőd tovább evezni,

a Boldogság szigetén kikötni.

*

Tanulni kell,

Szeretni muszáj,

Nem tiltja senki,

Csak néhány tanár!

*

Légy szerény, mint az ibolya,

Kedves, mint a rózsa,

Szép, mint a gyöngyvirág,

Hogy szeressen az egész világ.

*

Szeresd a virágot,

Amely szépen nyílik.

Szeresd a lányt,

Aki utánad vágyik.

*

Maradj meg bimbónak, amíg csak lehet,

Mert kinyílt virágnak nincs többé kikelet.

*

Valakit megszeretni egy pillantás is elég,

De elfeledni egy élet is kevés.

*

Nincs nagyobb gyötrelem,

Mint a titkos szerelem,

Mert ki azt próbálja,

Nincs egy boldog órája.

*

Szeressél ezret,

Udvarolj száznak,

Kérjél meg tízet,

S vegyél el egyet.

*

Falon mászik a pók,

Diáktól édes a csók.

*

Szeretnék szeretni, szeretőt szerezni,

Szívedet szívemhez szögezni.

*

Piros rózsa,

Fehér nyuszi,

Neked es jár

egy édes puszi.

*

Sül a pecsenye só nélkül,

Mit ér a szerelem csók nélkül.

*

A hóvirág fehér,

Az ibolya kék,

Ha te szeretsz engem,

Áldjon meg az ég!

*

A rózsa tanít igazán szeretni,

a kék nefelejcs pedig sohase feledni.

*

Búsul a madár,

messze a párja,

Hát akkor az én szívem,

Érted már hogyne fájna!

*

Küzdelmes a diákélet,

Küzdelmes, de mégis szép,

Lassan-lassan továbbtűnik

Ez a boldog diák év...

*

Nem minden fának zöld a levele,

nem minden fiúnak/ lánynak … a neve.

*

Emlékverset olyant írok,

Ami neked megfelel,

Tiszta szívből azt kívánom,

Rossz jegyekre ne felelj.

* * *

Kezdőbetűs versikék

Szedd a tavasz virágait

Egy csokorba gyűjtve,

Rózsát tégy és nefelejcset

Egyet, kettőt közibe.

Tekints a csokorra,

Látni fogsz a múltba,

Eszedbe fog jutni

Ki e pár sort írta.

*

Szép kismadár

Énekel,

Pacsirta a neve,

Vidd ezt

A levelet,

Gyere hamar vele.

*

Paradicsom

Uborka

Szereti ezt

Ibolya!

*

Kert alatt

Almafa

Találd ki, ki

Írta?

* * *

Vicces oldal, vicces versei

Száraz ágon döglött veréb,

Emlékversből ez is elég.

*

Repül egy csorda víziló,

emlékversnek ez is jó.

*

Tejes kávé, vajas kifli,

Ha nem tetszik radírozd ki.

*

Talicskában ül egy malac,

Azt hittem barátocskám, hogy te vagy.

*

Én elmegyek, te itt maradsz,

Isten véled te kis malac.

*

Légy, légy, légy,

Minden légy, csak légy ne légy!

*

Ma van a medvének születése napja,

Ki ezt elolvassa, legyen a keresztapja

*

Diák Imádság (töredék)

Üdvözlégy Mária, ha jön a kémia.

Légy velem szentlélek, mert a fizikától úgy félek.

*

Adok egy tanácsot,

Süssél egy kalácsot.

Hívjál meg vendégül,

Megeszem emlékül.

* * *

Fordított versikék

Azért írtam fordítva, hogy fuss utána ordítva!

*

Ügyelj a fejed merre kanyarog,

Mert kitekered a nyakadot.

*

Ugye ölt a kíváncsiság ültödben,

Fordítsd vissza, s nézd tovább, mi van a füzetbe.

* * *

Titkok

Kíváncsiskodsz ugye?

*

Aki ezt a füzetet ellopja,

Deszkén csússzon a pokolba

*

Aki ezt a füzetet ellopja,

Essen ki a zápfoga!

*

Bízva bízz,

Remélve remélj.

*

Semmi.

*

Ha tanulsz és nem megy a fejedbe,

Akkor gondolj helyette egyebekre.

*

Mi van te piszok,

Há nem látod, hogy titok?

*

Szerussz!

*

Mikor a lámpa piros, leánykát csókolni tilos,

Mikor a lámpa kék, akkor őt csókolni szép.

*

6X6 törüld meg az orrodat.

* * *

Hátlap versikék

Sok szép emlék és vers,

díszíti e füzetet,

S én itt hátul megőrzöm,

Hogy meg ne szökjenek.

*

Azért írtam ide hátra, hogy a mama meg ne lássa,

Mert ha a Mama meglássa,

Elmegy a puszi hatása.

*

Azért írtam ilyen hátra,

az emlékem szirmait,

Hogy megmaradjon akkor is,

Ha ki téped a lapjait.

*

Hát ez mégis borzasztó,

Én vagyok az utolsó!

* * *

KITÖLTŐS KÉRDEZGETŐBŐL

Az érdekesebbekből idézek. Kérdés után a válaszok követik egymást.

Hogy hívnak? - XY a megyétől

Mi a kedvenc ételed? - Mit tudom én? / Málé/ A faszujka/ Ganyéleves, mert én ganyéhányó vagyok / Levegőfestő (paszuly) leves.

Kedven énekesed? - Az ének tanárnő

1. Kedvenc együttesed? - Van jó néhány/ Sok van, Sok van/ Kevés van.

2. Ki a szeretőd? - Asszed megmondom!/ Nem kollektív szekér, hogy mindenki tudja ki es az / A szeretőm/ Erzsi, Piri, Sári, Mariska Rózáli és Jusztina.

3. Hogy hívják? - Hívják s megyen.

4. Szeret-e téged? - Az egészen / Valóssággal bolondulnak utánam, megőrülnek értem.

Milyen sportot szeretsz? - Römi / Dívány edzés.

Hol szeretnél lakni? - A dzsungelbe / Curájba / A Mennybe/ Két szúnyog cipelte rúdon/ Itt a Földön/ Csíkban hej!.

Mi szeretnél lenni? - Egy sztár / Szexkép csináló / Kászkádor / Szupermán vagy Zorró / Cseszle (Szúnyog) / Budigargarizáló.

Milyen nyelvet szeretsz? - Jappánt / Disznyónyelvet kisütve / Gorilla nyelvet kipréselve.

Kedvenc járműved? - A rakéta (igaz, nem utaztam vele) / Bubakocsi / A szemetes kocsi / Traktor / Rozsda roller.

Fenyőszegi B. Levente