 |
| Bükkhavasi Általános Iskola és környéke |
Sok víz lefutkorászott Hidegség patakán, amióta nem mán tanítok a Gyimesekben, de emléke azétt élénken megmaradt bennem. Ritka elbűvölő szépecske világ ez. Viszont igazából csak úgy ismered meg, ha közelebb kerülsz héza. Persze a felfedezéstől a mesés titokzatossága egy szikrányit se lankad.
 |
| Első osztálykép 1992-ből az ötödikeseimmel |
1991 őszén érkeztem meg a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegség legfelső tanodájába, a Bükkhavasi Általános Iskolába. Akkoriban még az V-VIII. osztály is létezett. Szakképzetlen tanárként indultam neki a feladatnak, ahol öt esztendőn át földrajzot és történelmet, mellette technológiát, későbbiekben rajzot, valamint erkölcsi nevelést kellett tanítsak. Hát, ahogy szokás egy vidéki iskolában, nem elég egy-két tantárgyat választani, met nem jön ki a teljes norma. Elfogadtam, amit még melléje kaptam...
 |
| Két legénnyel az osztályomból |
A tanító nénik felkérésére két esztendőn át alapfokon francia nyelvet nyomattam a III-IV. osztályoknak. Később, mikor átnyergeltettek nyelvtanárnak a III-VIII. osztályokban, először francia nyelvet igyekeztem megismertetni a diákokkal, majd kérésre, fokozatosan áttértem az angolra. Az új kihívás nagyon erős feladatnak bizonyult. Rendesen megdolgoztatott, de ahogy csak tudtam, úgy szorgoskodtam.
 |
| Színpadon a HIDEGSÉGI KULTÚRBAN. |
Első benyomásaim és élményeim erről vidékről felülmúlták a képzelőerőmet. Egészen más volt ez a tündéri táj, mint amilyenben felnőttem. Az itteni emberek megküzdöttek a fenséges szépségű hegyek közötti térségben rejlő zord körülmények nehézségeivel.
 |
| Előadás közben |
Városiként cseppentem belé ebbe a gyönyörű völgyi élet csudájába’. Habár sok dolog ismeretlennek tetszett, mégis a gyerekkorom emlékei sokat segítettek rajtam. A hajdani családommal tanyán laktam. Még ehhez képest is közelebb a természethez. A faluban a patakok mentén egy cseppet biztonságosabban érezhette magát az ember. Habár télen a farkasok bé-béjártak a faluba, de a medve s a többi vadállat se maradt „soron kíjjel”. Ezért hamarabb tudtam egyeztetni gondolataimot, mint ahogy gondoltam. Az emberek figyelmesek voltak. Kedvességüköt és segítőkészségüköt mindig szívesen vettem.
 |
| Lányok "Döbrögivel" a színpadon |
Azért a nyelvjárási eltérések arra sarkalltak, hogy jobban figyeljek a beszédükre. Igen, kellett tanuljak, ahhoz, hogy megértessem magamat a gyerekekkel és az ottani emberekkel. Nem ment hamar, hipp-hopp cakompakk módjára. Nem is mehetett könnyen, de lépésről-lépésre haladva tapasztalatokkal bővítve sikerült megalapozni a tudásom. Ez kölcsönösnek látszott, mert ők is igyekeztek értelmezni, amit én garattyolok.
 |
| Mikulásként ügyeskedek... |
Öt esztendőt bent laktam Hidegségen, az említett idő leforgása alatt, a tanításon kívül, sok mindennel sikerült foglalkoznom. Kollégáimmal megtaláltuk a közös hangot. Munkálkodásunk során még barátságok is születtek.
Színdarabokat és jeleneteket tanítottam be, nemcsak az osztályomnak. A darabok betanítása és színpadra vitele mellett háttereket mázoltam és rendező is voltam, valamint a felkérésekre átváltoztam Mikulásnak. Azonban a tevékenységek közül azok sikerültek igazán jól, amit pedagógus társaimmal hoztunk össze.
 |
| Egy kicsengetési pillanat |
Szerettem, ha belevonhatom diákjaimat a mindennapi oktatói és más foglalkozásokba, akár egy színdarab rendezésében, akár a kirándulások szervezésében stb. Többször esett meg, hogy ők kalauzoltak el a környező ritkaságok és szépségek megtekintésében. Kiváló példa az is, mikor a téli fűtéshez szükséges faanyagot az osztályomban lévő tanítványaim segítségével szereztem bé, s készítettem el.
 |
| Osztályom előadás után (1995) |
Az első osztályom 30 esztendeje végezett. 1991-től novemberétől tartoztak hivatalosan hozzám. Még nem ismertem ezt a tisztséget, biza’ meg kellett lepődjek, hogy mennyi felelősséggel jár. Hiába, semmit se tudtam/tudok félvállon venni. Amivel megbíztak/megbíznak, azt mindig próbáltam/próbálom teljesíteni. Természetesen a gyerekekkel együtt cseperedtünk fel, lényegében még jómagam is szemtelenül fiatal voltam. Volt, amit ellessek tőlük. Igazán aranyos gyerekek voltak.
 |
| Diákjaim búcsúztatója az iskolától 1995 júniusa |
Akadt közöttük csendes, visszahúzódó, szerény, érzékeny, barátságos, dolgos, félénk, rendszerető, népszerű, jó hangulat teremtő. Nem taszították ki társaikat az osztályközösségből. Mindenkinek megvolt a helye és a szerepe. Így vált egésszé ez a kis csapat. Igyekeztek józanul gondolkozni, s tisztán látni a körülöttük zajló életet. Gyerekként az ember ösztönösen is, de nem szeret kilógni a sorból, s főleg megbélyegzett lenni. Valami csoda folytán ezt ők érezték, s úgy viszonyultak egymáshoz, hogy mindenki számított.
 |
| Ünnepélyesen |
Jó volt együtt lenni vélük, ahogy láttam esztendőről-esztendőre, miként cseperednek fel. Azt hiszem most is megállják helyüket a közösségükben és a világban. Mert ez a fontos.
Értékes emlékek, egy sajátos kultúrkörben, aminek nyomai más vidékeken is érezhetőek, ha nem is ebben a formában. Örülök, hogy részese lehettem életüknek, és főleg annak, hogy részben segítettek közvetve vagy közvetlen módon az életszemléletem javításában is.
Szeretettel gondolok rájuk, külön-külön mindegyikükre.
Az OSZI:
Fenyőszegi Borbé Levente
